Belépés
FõoldalKeresésOldalakRegisztrációBelépés
Hírek
Hirdetések
Névjegyek
Környezetvédelem
Közlekedés
Külföld
Politika
Általában politikáról
FIDESZ
Gyurcsány
MSZP
Orbán
Általános
Megdöbbentő
Fórum

Videók

Kedvencekhez 1818 Magyarország
2007-05-13 08:33:23

Kedvencekhez Többiztosítás
2007-04-10 19:25:17

Kedvencekhez Molnár Lajos
2007-04-08 07:58:35

Kedvencekhez Mond meg jól
2007-04-07 19:06:22

Marschalkó Lajos, Fiala Ferenc: Vádló Bitófák
2007-05-13 15:20:01

Vádló Bitófák

Marschalkó Lajos, Fiala Ferenc: Vádló Bitófák " Azok emlékének, akik életüket áldozták a szabad Magyarország és a szabad Európa nagy gondolatáért". TARTALOMJEGYZÉK I. A TÉNYEK BESZÉLNEK Bevezetés Egy diktatúra és következményei Az ötödik hadoszlop Délkeleteurópa ellen A nagy mocsár Kétféle mérték Ki tudhatott róluk? Szemtõl szemben "Pohl professzorral" És a munkaszolgálatosok? Azok átkozott gyilkosok valamennyien A kibõvített nürnbergi törvények Kriptokommunista a bírói székben Amikor bûn a "zsidó származás" Nyugati segítség Magyarország bolsevizálására Az utolsó órák A kétarcú Amerika Hõsök és árulók Még a jeggyûrûket is Két vélemény Vasfüggöny Amerika fölött Az érem másik oldala Mi történt a CIC központ padlásán Víz helyett pofon A fekete szemüveges hõsök Lányok és öregasszonyok, mint háborús fõbûnösök Suba alatt Cserebogár, sárga cserebogár Hiába minden Himler - Dillinger - egyre megy A salzburgi Camp Marcus ORR Ismét otthon A kihallgatások A Bárdossy-per Bárdossy kivégzése A halál elõszobái Na, jöjjön Imrédy Imrédy pere és kivégzése A Szálasi per elõzményei Még a temetõket is Német kérdés - zsidó kérdés A Szálasi per Nagypéntek nélkül nincs feltámadás A palástos hóhér Jó estét grófnõ De mit ír Himler? A Sztójay-kormány pere Élve hozzátok haza õket Pardon, tévedés volt Aki önként jelentkezett a bitóra Himler Marton meséje a kis tolvajról Az exportképes köztársaság Ne kössék be a szememet Akik életben maradtak.... És bebádogoztak minden ablakot "No Hóman, még nem döglött meg?" Ötszáz botütés Confessió Egy másik confessió Ahonnan csak megdögölve lehet kimenni . Ami már nem érdekli a Himler Mártonokat Csak egy jegyzõkönyv Mi történt Nagydobronyban ? Mártír Magyarország Befejezés, illetve válasz késõbbi vádakra Utószó Névmutató Összefoglaló I. A Vádló bitófákban szereplõ egyes személyekrõl, szervezetekrõl, hatóságokról egyenként a könyv harmadik részében, betûrendben felsorolva talál ismertetést az olvasó. A TÉNYEK BESZÉLNEK BEVEZETÉS Tizenhárom évvel a második világháború befejezése után magyar nyelvû könyv jelent meg New Yorkban. A könyv címe: ÍGY NÉZTEK KI A MAGYAR NEMZET SÍRÁSÓI. Írója, a magyarországi származású Himler Márton, az Office of Strategic Services magyar osztályának volt vezetõje Németország amerikai zónájában. Az õ feladata volt, hogy felszámolja, illetõleg összegyûjtse a bolsevizmus elõl 1945-ben Nyugatra menekült magyar politikusokat és mindazokat, akiket annak idején "háborús fõbûnös" címmel illettek úgy a felelõs, gyõztes, mint a felelõtlen megtorló elemek. Mindaz, amit Himler Márton az úgynevezett "magyar háborús bûnösök" vallomásairól és kihallgatásáról ír és "hiteles" jegyzõkönyvnek tüntet fel, nem más, mint a hazugságoknak és a felelõtlen rágalmazásnak gyûjteménye. A könyvben felsorolt jegyzõkönyvek javarésze a kihallgatások után íródott s nemcsak tizenhárom esztendõ, hanem hatezer év gyûlölete lobog bennük. Talán nem véletlen, hogy ez a könyv alig egy esztendõvel az 1956 évi magyar szabadságharc után jelent meg a piacon. Célja nyilván az, hogy ellensúlyozza a szimpátiát és az együttérzést, amelyet a bolsevizmus ellen reménytelenül küzdõ magyar gyermekek, asszonyok, munkások és parasztok szereztek meg a világtól a magyarság számára. Ha figyelembe vesszük ezt a tényt, akkor minden különösebb meggondolás nélkül megállapíthatjuk, hogy az amerikai csillagos lobogó mögé bújt Himler Márton könyve az álcázott bolsevista propaganda egyik legügyesebb terméke. A szerzõ személye nem jelentéktelen, mivel 1945-46-ban teljes hatalommal rendelkezett és kopóival egyetemben úgyszólván élet és halál ura volt a Nyugatra menekült magyarok fölött. De Himler Márton nemcsak a szabad amerikai demokrácia, hanem a minden demokratikus gondolatot megcsúfoló sarlókalapácsos kommunista rendszernek is szolgálatában állott, Mindenkit kiszolgáltatott, akit elért és akit a Dzserdzsinszky-módszerei szerint felállított magyarországi ÁVO vezetõje - Péter Gábor - kért, követelt vagy - megvásárolt tõle. Nem a politikai felelõsség volt a fõ szempont, hanem a Nyugatra menekült magyar vezetõ rétegnek hóhérkézre való juttatása. Jackson bíró négy pontban állapította meg a háborús bûnösség fogalmát. Ebbõl a négy pontból a hírhedt Péter Gáborral szövetkezett Himler Márton nem is huszonöt, hanem a végtelenségbe nyúló pontsorozatot csinált. A politikusok mellett kiszolgáltatta azok feleségeit, gyermekeit. Bolsevista kézre juttatott színészeket, színésznõket, írókat és újságírókat, egyszerû katonákat, sõt katonák gyerekszámba menõ fiait, leányait is, egyszóval bárkit, akire valaki otthon haragudott, vagy akit odahaza úgy ismertek, hogy nem szimpatizál a moszkvai tanokkal. Amíg Németországnak mindössze huszonnégy háborús fõbûnöse volt, addig a kis Magyarország bolseviki vezetõinek Himler Márton több ezer embert szolgáltatott ki háborús fõbûnös címen. Mint könyvében írja, "teljes hatalma volt ezen a téren." Ha valaha lealjasították és meggyaláztak egy hivatalos jogkört, akkor ezt Himler Márton és társai cselekedték. A nürnbergi perek idején mondotta Sir Winston Churchill: "A csatatereken kinõ a fû, de az akasztófák fölött soha." Az OSS és a CIC által kiszolgáltatott becsületes magyar politikusok nagy részét otthon rablógyilkos cigányokhoz hasonlóan akasztatták fel. Igazat kell adnunk a nagy angol államférfiúnak, mert a gyûjtõfogház és a Markó-utcai börtön akasztófái fölött valóban nem nõhet soha fû és a magyarság soha nem felejtheti el azokat a férfiakat, akiket egy, a moszkvai bolsevizmussal szövetkezett és amerikai egyenruhát viselõ megbízott, minden emberi jogot megcsúfoló módon juttatott vesztõhelyre. Himler Márton könyvét nyilván utólagos igazolás céljából írta, mert azóta, hogy a gyalázatosságokat elkövette sok minden kiderült és ma már sokat másképpen látnak Európa népei, mint akkor a gyûlölet éveiben. A Himler Márton által kiszolgáltatott magyar politikusokról és egész tevékenységükrõl azóta hatalmas könyvet írt az edinburghi és oxfordi egyetem politikai professzora C. A. Macartney. A könyv, amely "October fifteenth" címmel jelent meg az edinburghi egyetem kiadásában, homlokegyenest ellenkezõ megállapításokat tesz azokról magyar politikusokról, akiket Himler Márton könyvében a rágalmak szótárából vett jelzõkkel illet. Himler Márton a meghamisított jegyzõkönyvekkel nem csak egyes magyar politikusokat, hanem az egész magyarságot illeti a vádlottak padjára, hogy elrágalmazza nemcsak 1944-45 bolsevista ellenes magyar ellenállását, hanem 1956 októberének elbukása ellenére is dicsõséges eseményeit. A szerzõk könyvüket nemcsak a mártír magyar nemzet igazságának, hanem egyben annak a másik Amerikai Egyesült Államok népének és demokráciájának védelmében írták, amely két nemzetet Himler Márton egyrészt akarva, másrészt akaratlanul is megrágalmazott. Ajánljuk ezt a könyvet az Amerikai Egyesült Államok elnökének Dwight Eisenhower õexcellenciájának, a State Departementnek, és nem utolsó sorban a Federal Investigation Bureaunak, a Himler Márton és gangje által vesztõhelyre juttatott magyar mártírok megszentelt nevében. EGY DIKTATÚRA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI Szent István Magyarországa 1919 március 19-én olyan erõszakrendszerrel ismerkedett meg, amely eddig teljesen ismeretlen volt a Kárpát medencében és Európában. "A proletárok diktatúrája!" - harsogták erre Kun Béla, Szamuelly Tibor és a Moszkvából küldött ügynökök, terroristák. Magyarországon egy kis vörös klikk - fõként szociáldemokraták segítségével létrejött a lenini parancsuralomnak, tungid-terrornak olyan formája, amely addig ismeretlen volt a magyar nép elõtt. Itt Lenin!" - hangzott fel e napon a csepeli szikratávíróban a moszkvai pánszlávizmus üzenete. Utána pedig azon a Magyarországon, ahol Szent Istvánok, Szent Gellértek, Szent Lászlók emelték magasra Krisztus keresztjét, elindult a bolsevizmus vörös halálvonata. Megszûnt a Jog, a Törvény, az Erkölcs! A magyarság közé befogadott idegen elemek akasztották, lõtték az ellenálló kisgazdát, internálták a középosztálybelit, gyilkolták a dunántúli "ellenforradalmár" vasutast, a devecseri parasztot, túszként a Parlament pincéjébe hurcolták a debreceni polgárt és az egyetemi tanárt, a királyi herceget, a papot és katonát éppúgy, mint az egyszerû munkást, a Ludovika Akadémia tisztnövendékeit. 133 nap után megszûnt a proletárdiktatúra vérengzõ uralma. Megbuktatták részben az entente cordiale által Magyarországra bevezényelt román csapatok, nagyobb részben azonban a magyar szabadságharcosok, a ludovikás tisztjelöltek, a vidéki parasztok, a budapesti munkások és a dunántúli vasutasok, akik hõsies sztrájkban állottak ellen a vörös diktatúrának. A szentistváni Magyarország megmaradt trianoni részlege késõbb 533 mártír nevét írta fel emléktábláira. Ezeket mind ártatlanul és minden bírói eljárás nélkül gyilkolták meg Szamuelly Tibor és Kun Béla bõrkabátos terrorlegényei. Az ezeresztendõs nemzet, mely oly sokat szenvedett tatártól, töröktõl, osztráktól, tíz évszázad legnagyobb és legrettenetesebb élményét élte végig. Addig, mindenkor idegen volt a hóhér: Caraffa, aki a magyar vallásszabadságharc prominens fõit nyakaztatta le Eperjesen, Haynau, a bresciai hiéna, aki a szabadságharc 13 tábornokát végeztette ki Aradon. A magyar történelemben elõször fordult elõ, hogy "magyar" a magyarnak állított törvénytelen bitófát. De vajon magyarok voltak-e Kun Béla diktatúra-népbiztosai, terroristái és apró hivatalnokai? Mindenesetre magyar állampolgárok voltak, azonban egy olyan népnek tagjai, amely fõként 1882, a véres és megdöbbentõ oroszországi pogromok után talált otthont, menedéket és befogadó hazát Magyarországon. Az elsõ magyarországi kommunista diktatúra népbiztosai között alig volt magyar és a kommunista direktóriumnak egyetlen magyar-származású tagja volt, Garbai Sándor direktóriumi elnök, akirõl a pesti proletár humor azt mondotta: csak azért kellett élre kerülnie, hogy "legyen ember, aki szombaton is aláírja a halálos ítéleteket". Függetlenül ettõl, a diktatúra mérge ördögien hatott a magyar sorsra, akkor is, midõn már mindenki örök idõkre megbukottnak és túlhaladottnak tekintette a terroristák véres parancsuralmát. 1919 után, midõn még Oroszországban sem volt bizonyos, mivé alakul a lenini "forradalom", egyes magyarországi körök sietve hirdetni kezdték, hogy a bolsevizmus tulajdonképpen a világbékét, a proletárok megváltását jelenti. Sõt már ennek elõtte is a magyarországi zsidóság hivatalos lapja az Egyenlõség nyíltan azonosította magát a bolsevizmussal: "A zsidó szellem, a zsidó tudás, a zsidó szív és békeszeretet megmentette Oroszországot, - írták Trockijt magasztaló cikkükben 1917 december 27-én megmentette talán az egész világ jövõjét. Soha még a zsidóság világtörténelmi hivatása oly éles fénnyel nem ragyogott, mint éppen Oroszországban. Trotzkij szavai bizonyítják, hogy a zsidó szellem az, a nagy békeszerzõk, Jezsajás, Micha próféták, a szelíd talmudi bölcseké, mely eltölti ma Oroszország vezetõit... Isten csak a kiválasztottjainak juttat sok száz évben egyszer ilyen sorsot." A bolsevista terrorlegények magyar áldozatai fölött ott volt ez a kísérteties sírfelirat. Ha 1919 után a magyarországi 'hazafias zsidóság megtagadja a Kun Bélákat, Korvin-Kleinokat és terrorlegényeket, akik csaknem valamennyien saját sorai közül kerültek ki, õk és mi, valamennyien másként vészeltük volna át az 1939-45 közötti, sõt az utánuk következõ véres éveket is. Mindettõl függetlenül azonban a bolsevista diktatúra különös pestis és sajátságos dögvész, amely látszólagos kimúlása után is mérgez és gyilkol. Kun Béla diktatúrája csak 133 napig élt, de a hazafias rétegek elõtt bukása után is kétségessé tett minden okos reformtörekvést, minden úgynevezett progressziót, amely 1919 után az elmaradott magyar földbirtokviszonyok, a társadalmi igazságosság rendezésére törekedett. A kommunisták merõ propagandából földbirtokreformot hirdettek. Ha 1919 után ugyanezt követelte a keresztény nemzeti gondolat és szocializmus apostola, Székesfehérvár szakadt csuhájú püspöke, Prohászka Ottokár, könnyû volt rásütni a bélyeget, hogy õ is kommunista volt. Aki az idejétmúlt liberális-kapitalizmus gyáraiban tisztességes munkabért követelt, szintén agyon lehetett ütni a "bolsevista" hamis stemplijével. A hazafias, asszimilált zsidóra pedig oda lehetett ütni az ellenkezõ elõjelû bélyegzõt: Ha Szamuelly zsidó volt, miután nem közösítették ki maguk közül bizonyosan kommunista a sok ezer holddal Vagy hatalmas gyárral rendelkezõ zsidó állampolgár is. Az arisztokratára, aki látta az elkövetkezõ végzetet és "progresszív" lett szintén azt lehetett mondani, hogy a kriptokommunisták szekerét tolja. A becsületes szociáldemokrata és hithû hungarista szintén kommunistának vagy agrárszocialistának minõsült, ha változtatni akart a magyar társadalmi viszonyokon. A bolsevista és marxista ideológia mégis végleges vereséget szenvedett az 1919-es kommunista diktatúra cselekvései következtében. Az úgynevezett baloldal örök idõkre kompromittálta magát a magyar nép elõtt. Jönnie kellett tehát a "jobboldalnak", amely Moszkvával és a marxizmussal szemben keresztény-nemzeti alapon veszi át az idõszerû szociális gondolatot és jobboldalról valósítja meg azt a társadalmi igazságosságot, amelyet moszkovita-internacionalista szövetkezésük folytán a marxisták lejárattak. Ebbõl a nagyon is kézenfekvõ elgondolásból alakult ki az úgynevezett keresztény-nemzeti Magyarország. Miközben a marxista szociáldemokraták - bûneiket jóváteendõ - huszonöt megígért mandátum ellenében paktumot kötettek a liberális beállítottságú gróf Bethlen Istvánnal, a Prohászka Ottokárok, Bangha Bélák hirdették a magyar paraszt, munkás szociális igényeinek kielégítését, a jobboldali írók: Milotay István, Oláh György írták a népi szocialista gondolat nagy ébresztéseit. Szabó Dezsõ rántotta ki a földet Elsodort falujával az 1918 elõtti Magyarország retrográd magyar urai, kizsákmányoló kapitalistái és még idegenebb marxistái alól. "Új nemzedék jött, új ideákkal. De ezek az ideálok nem voltak se fasiszták, se nemzeti szocialisták német értelemben, hiszen megelõzték mindkét politikai és szellemi irányzatot. A "lövészárkok szocializmusát" hirdetõ elsõ világháborús nemzedék látta nemcsak az idõszerûtlen nagybirtokokat, hanem a még idõszerûtlenebb ipari feudalizmust. Látta mellette a hárommillió koldust, az agrárproletáriátust és látta a nagykapitalizmus gyárait, szerkesztõségeit, bankjait, kereskedelmi vállalatait, melyekbõl ki volt rekesztve a magyar tudás, a keresztény tehetség. És látta persze az elveszett, Trianonban szétszabdalt szentistváni birodalmat is, amelybõl több mint hárommillió magyar kényszerült a kisantant hatalmak idegen jármába. Mindenek fölött pedig ez a nemzedék meglátta, hogy Breszt-Litovszkon túl egy vérengzõ, idegen és barbár hatalom készül Európa lerohanására. Még nem elég erõs, de mindig ugrásra kész. Kun Béla bitófának árnyékában, a Szovjetunió közelségében, a belsõ marxizmus állandó fenyegetésétõl kísérve s a Kossuth által kísértetiesen megjövendölt szláv imperializmus életveszélyében kialakult egy olyan magyar generáció, amely - ellentétben a német hitleristákkal - nem a felületes ideológia, hanem a mélységes életösztön alapján "értékelte" a bolsevizmust. Ennek köszönhetõ, hogy a török, tatár, osztrák dúlást végigszenvedett magyar nép egyetlen társadalmi osztálya sem hitt a bolsevista megváltásban. A Moszkva exiljében élõ Rákosi-Róth Mátyás 1943-ban jelentéktelensége miatt kénytelen volt feloszlatni az illegális MKP-t s azt csak akkor állította vissza, midõn 1944 szeptemberében az orosz-szovjet csapatok már betörtek a magyar földre. Késõbb Rákosi saját maga vallotta be Titónak, hogy midõn 1944 végén õ és társai magyar földre érkeztek, összesen 242 tagból állott az illegális kommunista párt. A magyar népet ez az õsi életösztön - hozzászámítva a trianoni megaláztatást - sodorta a bolsevizmus ellen harcoló és a versaillesi szerzõdések ellen küzdõ Német Birodalom oldalára. Nem utólagos önigazolás, hanem ma már történelmi tény, hogy az 1918 és 1945 közötti Magyarországnak nem volt egyetlen társadalmi osztálya, egyetlen politikai vezetõje sem, aki ne látta volna azt - a késõbb kísértetiesen bekövetkezett - végveszélyt, amelyet a bolsevizmus jelent Európában. Mikor 1944 õszén a szovjet csapatok betörtek Magyarországra, a paraszt õsi nyugalmával a földjein maradt, azzal a hittel, hogy neki nem történhet semmi baja, a munkás fegyverrel védelmezte Csepelt és Budapestet, épp úgy, mint 1956 nagyszerû szabadságharcában is. A magyar középosztály jó része pedig a betörõ szovjet csapatok elõl Nyugatra jött, hogy Ausztria és a mai Nyugatnémetország területén megtartsa puszta életét. Nem azért "menekült", Szálasi Ferenc Magyarország utolsó alkotmányosan választott államfõje, a Szent Korona elõtt leteszi az esküt mert bármiféle bûn terhelte lelkét. Csupán azért, mert hitt benne, hogy az amerikai és nyugati demokrácia asyluma alá helyezve magát, egyszer újra kezdheti azt a bolsevista harcot, amelyet a ludovikás kadétok felkelésében, a devecseri parasztok lázadásában és a dunántúli vasutasok sztrájkjában, majd a doni harcokban és Budavár védelmében meg nem szûnõen folytatott. A menekült magyarság - de vele együtt az otthon maradt nép is - keservesen és végzetesen csalódott. Nem a nyugati demokráciákban. Csalódott a helyzet megítélésében, mert nem tudhatta, hogy roosevelti korban az amerikai csillagos-sávos zászlók és az angol lobogók mögé beépül egy sötétarcú ötödik hadoszlop, amely csak külszínre hordja az amerikai vagy angol egyenruhát, de lényegében, gesztióiban és magatartásában Sztálint szolgája. Ez az antibolsevista magyarság nem hihette, hogy egyes amerikai szervek háta mögött ugyanazok a rejtélyes bolsevista erõk mûködnek, mint a szovjet MVD-je mögött. Nem tudta feltételezni a nagy nyugati demokráciákról, hogy a kelet-nyugati szövetség ne csak katonai és politikai, hanem világnézeti térre is kiterjedjék s ennek következtében a hazafias antibolsevista magyart épp olyan "vogelfrei"-nek tekintsék, mint - mondjuk - a KZ-eket õrzõ német SS-legényt. Legfõként nem hihette el, hogy a nyugati demokráciák segítõ kezet nyújtsanak a szovjet által inszcenált biológiai osztályharcnak, amelynek egyetlen célja volt: Délkeleteurópa és benne Magyarország antibolsevista jellemi és szellemi elitjének megsemmisítése. A nyugati demokráciák az atomkémkedés leleplezéséig és a Mc-Carthy vizsgálatokig nem tudhatták, hogy gyõzelmük árnyékában milyen sötét világromboló erõk szervezkedtek még õellenük is! Ebbõl a kölcsönös rossz helyzetmegítélésbõl keletkezett minden további baj, szerencsétlenség. Az ötödik hadoszlop beépült az OSS mögé, a CIC-ba és persze korántsem azon fáradozott, hogy ott az USA nagy keresztény, humanista tradícióit ápolja és nem azért, hogy az amerikai lovagiasság, emberség, szabadságszeretet és tisztesség nemes hagyományain keresztül magának Amerikának szerezzen világnépszerûséget, hanem - éppen ellenkezõleg - azért, hogy mindezt kompromittálja vagy legalábbis kétségessé tegye az európai nemzetek elõtt. Az ötödik hadoszlop épp annyira nem volt amerikai, mint ahogy nem voltak magyarok Kun Béla vagy Péter Gábor (Auspitz Benjamin) késõbbi terrorfõnök pribékjei sem. Amíg a magyar nemzet és a többszázezer fõnyi menekült az USA-ban reménykedett, ez az ötödik hadoszlop amerikai egyenruhában futkározott, amerikai felségjelvényeket viselt és ezzel azt a látszatot keltette, hogy közönséges rablásait, kegyetlenkedéseit, jogtalanságait és még a nürnbergi jogot is messze túlhaladó cselekményeit Amerika nevében, esetleg Amerika jóváhagyásával követi el. Kizárólag ennek a sötét társaságnak köszönhetõ, hogy Délkelet Európa vezetõ elitjét közvetve vagy közvetlenül a szovjet MVD vagy annak budapesti filiáléi kezére szolgáltatták "háborús bûnösség" ürügyén a nürnbergi nemzetközi bíróság megtévesztésével és hitvány becsapásával szovjet-orosz vagy szovjet-magyar kézre adtak olyan államférfiakat, szellem: embereket, akiket bármely amerikai vagy angol bíróság felmentett volna. A délkeleteurópai kommunista hatalmat lényegében ezek az amerikai egyenruhába bújt - de Amerikát is eláruló - ötödik hadoszlopok építették fel. Amikor hazakényszerítették a névtelen polgári menekülteket, amikor magyar cinkostársaik segítségével amerikai õrizet alól budapesti kommunista kézre lopták a magyar gyárak kimentett gépeit, a Nemzeti Bank aranyait, akkor a hatalom félé törõ kommunista kisebbségnek tettek olyan páratlan szolgálatot, amely nélkül - valószínûleg - egészen más volna a mai délkeleteurópai helyzet. Ma ugyanezek amerikai befogadó hazájukat merik azzal vádolni, hogy õk "felsõbb parancsra" cselekedtek. Olyan amerikai parancs azonban nem volt és nem is létezhetett, hogy államfõket, miniszterelnököket, egyetemi tanárokat és jelentéktelen kisembereket minden személyi értékükbõl kifosztva, jeggyûrûiket, óráikat elrabolva, - gyakran véresre verve - szolgáltassanak ki a szovjet akasztófáknak. Ennek a gangnek mûködése a lehetõ legrosszabbat teremtette meg a Duna térségben, az otthoni nemzet és az európai emigráció körében: a morális vákuumot. Nem véletlenség volt ez, hanem ördögien céltudatos terv. Azt a hamis látszatot kelteni a keleteurópai népek felé, lássátok: Amerika sem különb mint a Szovjetunió. Ne higgyetek, ne reménykedjetek. Mi, íme szolgáltatjuk a bizonyítékot: a félholtra vert, kifosztott magyarok, a "háborús bûnösök" levágott fejei hirdetik nektek, nincs más lehetõség: el kell fogadnotok a szovjet uralmat. S amikor a hazaszállított mártírokat kivégezték, amikor reménytelenné és nevetségessé tettek minden antibolsevista vagy demokratikus helytállást, akkor óramûszerû pontossággal üzembe lépett a keleti kommunista terror. Talán abban a pillanatban, midõn az utolsó "háborús bûnöst", az utolsó magyar tenyészbikát vagy ipari berendezést szállították vissza - közvetve - Sztálinék kezére, akkor a délkeleteurópai bolsevisták már semmi anyagi elõnyt nem remélhettek Nyugattól, megcsinálták a nagy hatalomátvételt. Immár Amerika ellen! Ami ma Délkeleteurópában van: a bolsevista terrort, szláv imperializmust, amerikaellenes gyûlölködést formailag Rákosiék váltották valóra. Felépíteni azonban innen kezdték, Nyugatról, a nyugati ötödik hadoszlopok, fejvadászok, a biológiai osztályharcot hirdetõ kriptobolsevisták, amerikai egyenruhába álcázott OSS-ügynökök segítségével. A bolsevizmust ma is ugyanezek az erõk segítik, támogatják Nyugatról. Az ötödik hadoszlop, amely a legendás magyar szabadságharc után is ilyen nemzet- és mártírgyalázó hazugságokkal áll elõ és kollektív még mindig "bûnös nemzetekrõl" vagy legalább is "bûnös osztályokról' beszél, azt akarja bizonyítani, hogy az ilyen nemzetek méltók a szovjet szolgaságra, a bolsevista halálra. Ezt így nem meri kimondani az OSS magyar osztályának vezetõje. De könyvének ez a célja, értelme, irányzata. E könyvben egy szimbolikus jelentõségû képet talál az olvasó. Egyik oldalon a magyarországi GPU vezetõje látható: Péter Gábor "vezérezredes" a világhírnévre vergõdött Andrássy-út 60 réme, akinek kezéhez tíz- és tízezer ártatlan magyar vére tapad. A második oldalon amerikai egyenruhában Martin Himler "ezredes", az OSS magyar osztályának vezetõje ül, aki annyi száz és ezer jó magyart szolgáltatott - minden háborús bûn nélkül - a másik partner, a GPU vagy ha úgy tetszik MVD kezére. Az európai végzet elindult. Az amerikaiak - sajnos - annak köszönhetik világszerte fennálló hátrányos helyzetüket, népszerûtlenségüket, hogy ilyen tárgyalások egyáltalán létre jöhettek. Mert ezek eredménye az a sír, melybe belebukott Délkeleteurópa, Magyarország és az USA korábbi délkeleteurópai presztízse, népszerûsége is. AZ ÖTÖDIK HADOSZLOP DÉLKELETEURÓPA ELLEN Kik voltak azok, akik az amerikai gyõzelem közeledtén beöltözködhettek az Allan Dulles vezetése alatt mûködött Office of Strategic Services különféle rangjelzésû amerikai egyenruháiba? A "magyar osztály" vezetõje - ha a szemünknek hihetünk - Colonel Martin Himler volt. Naturalizált amerikai, aki a magyarországi Mátraverebélyrõl, már amennyire nyomait követni lehet, - mint szegény ottani zsidócsalád leszármazottja - az elsõ világháború elõtt vándorolt ki az USA-ba. Nevét akkor hallotta elõször az otthon és Amerika magyarsága, midõn az USA-ban megalapította Himlervillét. Az akkori laptudósítások szerint jó kapcsolatokat tartott fent az 1919-es magyarországi bolsevizmus kommunista emigránsaival és az amerikai magyar bányászok centjeibõl hárommillió dollárt gyûjtött össze a Himlerville nevû bányász-"kollektívára", melybõl az USA egyik legszégyenletesebb panamája lett. Martin Himler egy víz alatt álló bányát vett meg a magyar bányászok számára. A becsapott, megzsarolt magyar bányászok ezrei jutottak éhségbe, nyomorba. Hihetetlen mértékben emelkedett körükben az öngyilkosságok száma. 1945 májusában az angol alsóházban azonban diadalmasan jelentette Eden akkori külügyminiszter: - Európában a történelem legnagyobb embervadászata folyamatban van! Az "embervadászat magyar osztálya" élén ekkor merült fel Martin Himler OSS "ezredes". A fejvadászathoz természetesen szükség volt munkatársakra: magyarokra, szlovákokra, zsidókra, románokra, akik a vadászat feltételeivel vagy legalább is helyszíni ismeretekkel rendelkeznek. Himler Mártonnak pedig voltak bizonyos "helyszíni ismeretei", sõt értékes kommunista kapcsolatai is Magyarországon. Egy "demokráciaellenes összeesküvésért" 1947-ben kivégzett magyar antikommunista felesége, akinek alkalma volt a dolgok folyásába közvetlenül beletekinteni, külföldre menekülve ezeket írja: "Magyarországon köztudomású volt 1945 óta, hogy Himler Márton nem csupán és egyszerûen baloldali volt, a szónak náciellenes vagy általában fasizmus elleni értelmezésében, hanem a külföldre menekült kommunista emigránsok segítségével végezte szervezõ munkáját a háború elõtt, alatt és után." Kezdetben ez még korántsem az OSS keretében történt. Himler Márton maga írja könyvében, hogy 1938-ban Budapesten járt és azután értesültek a magyar biztonsági szervek, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum egyes tisztviselõi arról, hogy a külföldön élõ magyarországi emigráns kommunisták, intelligens elemekbõl magyarországi sejteket szerveznek. Ezeknek egyik feladata volt, hogy a Széchenyi-könyvtár sajtóanyagán keresztül valósággal "feltérképezzék" az egész magyar közéletet, tudományos életet, hivatalokat, a belügyminisztériumot. Nemcsak a hírlaptárban, hanem az apró nyomtatványok tárában kicéduláztak minden jobboldali nevet, közéleti szereplõt, fõként minden antikommunistát. Összefoglaló jelentéseiket a ma is élen szereplõ kommunista nõ, Waldapfel Eszter, Kelemenné és Berkovits Ilona gépelte a Nemzeti Múzeum írógépjein. Az ügybõl rendõri vizsgálat is lett. Ennek során Lõts Ernõ újságíró, a Kis Újság munkatársa elmondotta, hogy az amerikai kommunista intellektuelek alaposan felkészülnek a jobboldal megsemmisítésére. Ha kitör a háború és azt a németek elveszítik, örök idõkre elnyomnak Magyarországon minden keresztény nemzeti mozgalmat. Itt említette meg Lõts Ernõ, hogy a titkos mozgalom vezetõi Amerikában Göndör Ferenc, Kéri Pál és Himler Márton. Ugyanez a szemtanú vallja, hogy amidõn 1945 január 18-19-én Budapestre bevonultak a szovjet csapatok, a fent említett intellektuális körnek tagjai járták végig az óvóhelyeket azzal a feladattal, hogy a prominens magyarokat össze kell írni: - Jól dolgoztatok, gyerekek! - mondta egy ilyen alkalommal Eisler József, a Kommunista Párt késõbbi tolnai fõispánja - Himler Márton katonás fegyelmet követel s most már minden az amerikai vezérkar keretében megy! - folytatta. A jelenlevõk pedig hangosan összenevettek. Õk tudták, hogy legfeljebb csak az OSS leple alá bújva, de ugyanaz a kommunista munka folyik, amelyet már 1938-ban megkezdtek. Folyik pedig immár nem a magyar jobboldal, hanem az egész magyar szellemi elit, az egész antibolsevista keresztény magyarság ellen, a biológiai osztályharc jegyében, a keresztény középosztály megsemmisítésének nem is nagyon titkolt szándékával. 1945-47-ben a volt titkos kommunisták, a kommunista munkaszolgálatosok, kommunista KZ-esek a sajtóban már nyíltan dicsekedtek vele, hogy miként emelte ki õket Himler Márton és irányításával hogyan segítették a szovjet törekvéseket a háború alatt és után. A magyar szemtanú fent röviden elõsorolt bizonyítékai azonban kísértetiesen egybehangzanak az Amerika ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elõtt elhangzott egy másik vallomással is. A New York Times 1950 március 29-iki számának 6. oldalán érdekes tudósítás jelent meg az OSS magyar osztálya vezetõjének szerepérõl. Alább, angol eredetiben is közöljük a New York Times cikkét, amely szerint a James O. Eastland, mississipi demokrata szenátor vezetése alatt álló szenátusi jogi albizottság elõtt Himler Mártonról fontos vallomást tett az azóta elhunyt Steve J. Thuransky, Hungtingtonban lakó, naturalizált, magyar származású amerikai állampolgár. Thuransky 1947-ben az International Harvester Company és a Ford Company megbízásából gépeket árult Magyarországon, ahol közvetlen ismeretségbe került Himler Mártonnal. Mint az angol szövegbõl kitûnik, Thuransky vallomása szerint Martin Himler az elsõ világháború során kommunista, a második világháború idején az amerikai Counter Intelligence Corps (CIC) agynöke volt. A vallomás szerint Thuransky Budapesten beszélt Himmler Mártonnal, aki akkor egy bizonyos Horváth társaságában volt, aki azonos a magyarországi kommunista párt egyik elnökével. (A legnagyobb valószínûség szerint Horváth Mártonról, a VIII. kerületi kommunista párt elnökérõl és a Szabad Nép akkori szerkesztõjérõ1 van szó.) "This man Horváth and Mr. Martín Himler, without an Ainerican passport, without the permission of the American military Commission", Mr. Thuransky testified, "they went out into Austria and into Germany because Mr. Himler said the American Army would hold many Hungarian trucks which rightfully belonged to Hungary and they brought in a bunch of. trucks, steal it away from the American armed forces. He was in an American uniform smuggling drygoods, silver, ware, silk and nylon stockings. I met him several tunes in the Hungarian ghetto when he came in with his load of smuggled goods." (Horváth és Mr. Himler Márton tanúsította Thuransky amerikai útlevél és az amerikai katonai bizottság engedélye nélkül mentek Ausztriába és Németországba. Mr. Himler ugyanis azt mondotta, hogy az amerikai hadsereg birtokában nagyon sok magyar tehergépkocsi van, amelyek jogilag is a magyar állam tulajdonai. Hoztak is haza egy csomó tehergépkocsit, amelyeket egyszerûen. elloptak az amerikai fegyveres erõktõl. Õ amerikai egyenruhában csempészte az ékszert, ezüstöt, prémet és nylon dolgokat. Többször találkoztam vele a magyar gettóban, amint csempészholmijával megérkezett.) Steve Thuransky azonban csak egy ezredrészét látta a megdöbbentõ valóságnak. Õ nem járt azokban a táborokban, letartóztatási intézetekben, amelyekben az úgynevezett "háborús bûnösöket" gyûjtötték össze ennek az ötödik hadoszlopnak tagjai. Õ nem tudhatott a verésekrõl, kínzásokról, éheztetésekrõl. Azonban mégis akadt igen elõkelõ szemtanú, Joseph McCarthy amerikai szenátor, aki a dachaui perek kapcsán - német viszonylatban - nyilatkozott az OSS és a CIC bizonyos egyszerû embereinek módszereirõl. - Úgy gondolom, - mondotta a dachaui perek kapcsán 1949 március 20-án az amerikai sajtó képviselõi elõtt a halhatatlan emlékû McCarthy szenátor - a világ elvárta tõlünk, hogy az amerikai joggyakorlat bizonyítékait magával a legyõzött ellenségünkkel szemben is alkalmazzuk. Ehelyett Gestapo és GPU módszereket alkalmaztunk. Tanúvallomásokat hallottam és dokumentációs bizonyítékokat olvastam, melyekbõl kitûnt, hogy a vád alá helyezett személyeket ütötték, verték és testileg kínozták, még pedig olyan módszerekkel, amelyek csak beteg agyvelõkben születhettek meg. Látszatpereknek és látszatkivégzéseknek tették ki oket, megfenyegették a vádlottakat, hogy családtagjaitól elrabolják az élelmiszerjegyeket. Mindez a vádló jóváhagyásával történt, hogy megteremtsék a vallomások kicsikarásához szükséges lélektani légkört. Ha az Egyesült Államok néhány embernek ilyen cselekményeit büntetlenül hagyják, akkor az egész világ örök idõkre bírálhat minket és kétségbe vonhatja a mi erkölcsi motívumaink helyességét." Ami a dachaui perekre vonatkozott, az százszorosan érvényes a magyar háborús bûnösöknek nevezett mártírokra. Ezek 99 százalékára nem volt érvényesíthetõ az 1945 augusztusi londoni egyezmény, a Jackson-féle öt pont s mégis úgy bántak el velük az OSS jóvoltából, amint azt McCarthy írta: "beteg agyvelõkben született módszerekkel". Himler Mártonék gangje valósággal úgy lopta ki õket az amerikai fennhatóság alól- mint a csempészárut. Megtagadták a nemzetközi jogot, felrúgták az amerikai asylum nemes elvét, kifosztották, személyi értéktárgyaiktól megrabolták a kezükre jutott magyarokat. Vertek, ütöttek, éheztettek. Most, oly sok év után ismét jelentkeznek, hogy még jobban meggyalázzák, még inkább az ocsmányság minden színével kenjék be áldozataikat. Most, amikor az Egyesült Államok ugyanabban az antibolsevista harcban áll, melyben mi álltunk 1919 óta, még mindig bûntelen és ártatlan magyar mártírok ellen okádják kénköves gyûlöletüket. Az értelmes amerikai és a sokat szenvedett magyar elolvasván az "OSS magyar osztálya fõnökének" mártírgyalázó könyvét- önkéntelenül is azt kérdezi: - Nem Hruscsov vagy nem Kádár János finanszírozták-e ezt a könyvet, hogy örök gyûlöletet keltsenek a magyarság és Amerika között? Kik azok, akik ezt a szellemi mérgesgázbombát odavetik az Egyesült Államok és Kossuth magyar népe közé? S a kérdésre nem mi felelünk, hanem egy amerikai publicista. 1955-ben Albert H. Bosch new yorki republikánus képviselõ javaslatot nyújtott be, hogy a kongresszus vizsgálja ki azt a világháború utáni "erõszakolt repatriálási politikát, amelyet amerikai katonai és polgári hatóságok hajtottak végre 1945-47 között". Julius Epstein, aki Amerika egyik legkitûnõbb publicistája és semmi esetre sem "náci-gyilkos", tiszteletreméltó tárgyilagossággal írta: A kiszolgáltatást az UNRRA szintén elõsegítette s amikor pl. Patton és Patch amerikai tábornokok húzódoztak a végrehajtástól, azt visszataszítónak nyilvánítván, szigorú parancs érkezett a SHAEF-tõl (Supreme Headquarters, Allied Expeditionary Forces) és a washingtoni nagyvezérkartól a végrehajtásra. A második világháború utáni idõknek ebbe a szörnyû és égbekiáltó fejezetébe - folytatja Julius Epstein - nemcsak az USA keveredett bele, hanem Angliának és Franciaországnak is nagy része volt a kiszolgáltatásokban. (Ebben a vonatkozásban - legalább is magyar viszonylatban - Julius Epstein tévedett, mert a francia megszállási zónákból magyarokat nem szolgáltattak ki, a francia hatóságok emberi és természetes álláspontja szerint: Magyarország nem állott hadban Franciaországgal, tehát francia-magyar viszonylatban háborús bûnös magyarok egyszerûen nem létezhettek) Ezerszámra lettek emberek öngyilkosok, pl. kozákok és százezer számra estek a szovjet áldozatául, .kivégzések vagy börtönökben, kényszermunkatáborokban bekövetkezett halálesetek révén és százezer számra senyvednek még mindig a különbözõ vasfüggöny mögötti börtönökben és táborokban. Magyar vonatkozásban - írja Julius Epstein - ennek a szörnyû és égbekiáltó fejezetnek egyik legvisszataszítóbb figurája Himler Márton, a hírhedt "salzburgi fejvadász". Ha elrendelik a vizsgálatot, akkor majd talán ki fog derülni, hogy ez a szélhámos hogyan lépett elõ CIC ezredessé, kik fedezték szörnyû tetteit, kik voltak a társai s a salzburgi rémtettek után a hogyan járhat még mindig szabadon, sõt hogyan dicsekedhet el újságcikkekben azzal, hogy neki milyen érdemei voltak a magyar háborús bûnösök (Rákosiék kezére) kiszolgáltatása körül. (Amerikai Magyar Hang, 1955 március 7) Az OSS erre a módfelett gyatra, tudatlan és erkölcsileg jóval a nulla alatt álló kommunistára bízta a magyar nemzeti elit, az anti-bolsevista szellemi réteg likvidálását. Az amerikai lelkiismeret azonban már régen ébredezni kezdett. Az ötödik hadoszlopok munkájának felderítésére 1955 február 8-án az Egyesült Államok egyik törvényhozója, Albert H. Bosch, a House of Representativesben határozati javaslatot nyújtott be s javasolta a vasfüggöny mögé kényszerûen repatriált szerencsétlenek ügyének kivizsgálását. A "House Resolution 137" címen jegyzõkönyvbe vett javaslat ugyancsak Epstein fenti cikkére hivatkozik s többek között ezeket mondja: Miután több millió antibolsevista hadifogoly és polgári személy kényszerû hazaszállítása kitörölhetetlen foltot ejtett a politikai menekülteknek menedékjogot biztosító amerikai hagyományokon és mivel a milliónyi orosz, ukrán, lengyel, magyar, balti stb. eredetû antibolsevista hadifogoly és polgári egyén kényszerû repatriálása erkölcsi beállítottságunkat a vasfüggöny mögötti kommunistaellenes érzelmû népek szemében még ma is árnyékba vonja és egymás közti viszonyukat mérgezi, ezzel egyben hátráltatja külpolitikánkat is, - mondja ki a t. Ház a vizsgáló bizottság kiküldését. Az amerikai politikus nem ért rá az amerikaellenes ötödik hadoszlop ügyével foglalkozni. Azonban a javaslat még mindig ott fekszik a House Representatives elõtt s a Martin Himler által kiadott nagyon is gyanús vörösízû könyv után eminens USA érdek volna az ötödik hadoszlop és az összes Martin Himlerek leleplezése. Hiszen ezek az amerikaellenes kryptokommunisták, fejvadászok még ma is az erkölcsbíró szerepében tetszelegnek, nemzetek mártírjait gyalázzák hazugságaikkal és tovább rontják a viszonyt Amerika legjobb szövetségesei, az antibolsevista emigrációk és az Egyesült Államok között. Ma úgy tüntetik fel magukat, mint a zsidóság védelmezõi és nemzeti hõsei s ezzel a legrosszabb szolgálatot teszik az Amerikához hû és nem gyûlölködõ zsidóknak. Himler Márton például Tel Avivban járván az Új Kelet címû lapban 1954 április 30-án ezeket íratta magáról: "Hogy a magyar zsidók a nyilas gyilkosokat holtan láthatták az akasztófákon, ezt a csodát Himler Márton ezredesnek (!) köszönhetjük. Ez az õ nagy érdeme, mellyel elõkelõ helyet biztosít magának a zsidóság történetében." Nézzük hát, milyenek is voltak a személyek és a cselekedetek, akik és amelyek ezt az "elõkelõ helyet" segítettek biztosítani. A NAGY MOCSÁR 1944 március 19-én, midõn Hitler csapatai megszállták Magyarországot, a Sicherheitsdienst elsõnek a budapesti politikai osztály detektívjeit szállította el a német KZ-ekbe. Bár a magyar szuverenitásnak ez kétségtelen sérelme volt, a németek a maguk szempont nem tehettek mást. A háború szabotálásának, a szövetségi viszony szüntelen mérgezésének, a kommunista infiltrácónak egyik központja a budapesti. rendõrség politikai osztálya volt, noha ennek lett volna kötelessége a belsõ rend biztosítása. A politikai osztály fõnöke Sombor-Schweinitzer József volt, akit kormányzó sokáig nem akart e fontos tisztségre kinevezni, mert köztudomású volt róla, hogy prostituált barátnõje az utcán rálõtt, mire a nagyhatalmú rendõrtanácsos gyáván elfutott. Mikor mégis a politikai osztály élére került, elsõ kötelességének tartotta, hogy hamis Jelentéseivel mind mélyebbre ássa a szakadékot a kormányzó és a jobboldal különbözõ pártjai között. Ma már Macartney angol tudós könyve is tényként állítja, hogy "Rebeka ki a Várból" címû röpiratot egyenesen Sombor-Schweinitzer József politikai osztálya nyomatta. A kormányzóné személyét és a mindig lovagias Horthy Miklós egyéni érzékenységét méltán sértõ röpiratot aztán ráfogták hungaristákra, sõt produkálták a "tetteseket" is. Ezekkel a módszerekkel Sombor-Schweinitzer József elérte, hogy minden nemzeti érzelem, minden bátor, hazafias helytállás gyanúsnak, államellenesnek tûnt fel. Ezzel párhuzamosan kommunisták, baloldali elemek, viszontbiztosítási alapon álló defetisták siserehada terjeszkedett ki a Zrínyi-utcai politikai osztály körül. 1942-ben már a legmagasabb kormánykörökben is köztudomású hogy politikai ügyekben nem lehet a rendõrség politikai osztályában megbízni és minden kommunistaellenes nyomozást át kell adni a csendõrség nyomozóinak. Mikor máig is érthetetlen megbízása folytán Himler Márton megérkezett Európába, ezeket a németek által elhurcolt detektíveket állította szolgálatába. A detektív, aki a Conti-utcai könnyû leányoktól fogadott el zsebpénzeket, fején a német KZ glóriájával ellenállóvá szépült. A politikai osztály kiválósága, aki alázatos tisztelettel hajbókolt Bárdossy László vagy Imrédy Béla elõtt, most hivatásos vadászkutya ösztönével üldözte saját urait. Aki Hain Péter detektív csoportfõnök beosztottja volt, dalos jókedvvel táncolhatott Hain Péter hasán, hogy kitapossa belõle annak állítólag elrejtett - zsidó aranyait. Kik voltak hát a Himler-csoport elsõ "magyar" segítõtársai, akik 400 dollár jutalmat kaptak minden levágott magyar fejért? Ott volt elsõsorban maga Sombor-Schweinitzer József, aki megerõszakolta egy rendõrtanácsos bajtársának feleségét, míg a férjet, mint "háborús bûnöst" hazaszolgáltatta a kommunista akasztófának. Ott volt Hivessy Mátyás, aki - mint késõbb kitûnik - a legaljasabb módon detektívtársát lopta át a budapesti GPU kezére és aki még ma is a müncheni amerikai CIC szolgálatában ügyködik. Szélessy Jenõ detektívfelügyelõ a magyar fejekért kapott 400 dollárokból ott feketézett Traunsteinben a Jewish Committee tagjaival. E csoporthoz tartozott Czobor István detektív, aki mint félig "fajilag üldözött" vad gyûlölettel hajszolta fel a bolsevista akasztófák számára régebbi gazdáit. Ezek közé tartozott egy Okos nevû detektív, Dombi detektívfelügyelõ, a Hain Péter-féle csoportból Cselényi József detektív. A magyar detektív-bandának állandó 'besúgója volt egy Molnár nevû rendõrkapitány is. Egyedül Borbáth Samu rendõrtanácsos, a budapesti politikai osztály sajtócsoportjának vezetõje, a kemény, gerinces székely nem vállalkozott arra, hogy a nagy fejvadászatban részt vegyen. Himler Márton azonban még a fentieknél is megbízhatóbb fejvadászokat szedett össze 1945 június-júliusában. Ezek között ott volt a munkatörzs legfontosabb tagja, Grandville-Grosz amerikai "kapitány", a budapesti Ostende-kávéház tulajdonosának, Grósz bácsinak a fia, aki a "háborús bûnösöktõl" összerabolt vagyonból jólmenõ textilüzletet tart fent New Yorkban "Grandville Sales Co. text." elnevezéssel a Broadway 321 szám alatt. Ott volt Herczog-Knight "amerikai" hadnagy, akit Himler Márton ismeretlen körülmények között öltöztetett be amerikai egyenruhába. Feltûnt a társaság soraiban Izrael Márton, akit a magyar Vkf. úgy tartott nyilván, mint veszedelmes kommunistát, román kémet és szeszcsempészt. Ott volt Bochkor Márton, akirõl ma Himler állítja ki a bizonyítványt, hogy "Bochkor félzsidó kispap volt s talán nem egészen korrekt módon viselkedett". Annyira nem korrekt módon, hogy Bécsben ugyancsak a háborús bûnösöktõl elrabolt értékek segítségével a szánalomra méltó kispap kitûnõen jövedelmezõ cipõüzletet alapított. Ezek azonban csak az úgynevezett prominensek voltak. A budapesti félkommunista-kormány részérõl egy Friedmann László nevû volt munkaszolgálatos bolseviki ütötte fel tanyáját Salzburgban, hogy szolgálatára álljon az amerikai háborús bûnösöket keresõ komissziónak". Ennek a Friedmannak volt egy igen érdekes segítõtársa: Gellért Andor újságíró, aki 1943-ban Bárdossy László korábbi megbízása alapján a berlini "Donaueuropát" szerkesztette Vajtha Ferenc társaságában. Gellért Andor csodálatos módon 1951 után a müncheni Free Europe Rádió vezetõje lett. Vajtha Ferenc, Szálasi bécsi fõkonzulja pedig Himler Márton kémjévé változott. A nemzetközi háborús bûnösök listáján egyetlen egy magyar név szerepelt. Horthy Miklóst ugyan Nürnbergbe vitték, de ott csak mint tanút hallgatták ki, aztán a nürnbergi bíróság szabadon bocsátotta. A Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság késõbb - titokzatos befolyásokra - 52 magyar kiszolgáltatásához járult hozzá. Jackson amerikai fõbíró egyetlen magyart sem akart szovjet kézre adni. Himler azonban eldicsekedett vele, hogy Amerika nürnbergi fõbíráját õ beszélte rá a magyarok kiszolgáltatására. A Supreme Court fõbíráját az ötödik hadoszlop vezére egyszerûen és közönségesen becsapta. Mert ha akármelyik magyart, beleértve a két államfõt, - Horthy Miklóst és Szálasi Ferencet is - akik tisztüknél fogva elsõsorban viseltek minden felelõsséget, Nürnbergbe viszik, a nürnbergi bíróság szinte száz százalékos valószínûséggel felmenti õket, mint ahogy Horthy Miklóst el is bocsátotta. Így azonban 1945 decemberében nyugodtan írhatta az OSS magyar osztályának vezetõje az amerikai Magyar Bányászlapnak, illetõleg saját unokaöccsének, Fáy-Fischer Andornak: "Újra itthon vagyok Salzburgban és ma adom fel Budapestre a hatodik szállítmányt, gonosztevõket, akik repülõgépen mennek a magyar igazságszolgáltatás (?) felé. A kisebb gonosztevõket már vonaton fogjuk küldeni, ha nem is éppen Pullmann-kocsiban." Ettõl kezdve teherautó oszlopok, vonatok gördültek haza Magyarországra, megrakva ártatlanul üldözött magyarok százaival, ezreivel és a "bûnösök" hozzátartozóival, asszonyokkal, lányokkal, akik még ma is a kommunista internálótáborokban szenvednek odahaza. A modern emberkereskedelem hihetetlen rémregényét írta meg az OSS-be betelepült kommunista ötödik hadosztály. A salzburgi Himler komisszió helyiségében többen hallottak ily beszélgetéseket: - Árut kínálnak Pestrõl! - Össze kell fogni egy csomó háborús bûnöst, azokért ma minden pénzt megadnak odahaza (Magyarok Utja, Buenos Aires, 1951 április). Steve Thuransky már ismertetett vallomásán kívül itt van Pándy László újságíró börtönnaplója, amely szerint a salzburgi Camp Marcus ORR-ben Himler Márton és bandája kirabolta az összes áldozatokat. Hamis nyugta ellenében elvették arany-, ékszer-tárgyaikat, jeggyûrûiket, kevés pénzüket. Egy magyar gyárost megfenyegettek, hogy ha nem adja át nekik Ausztriába kimentett áruját, akkor 2000 zsidó meggyilkolása ürügyén fogják kiadni Péter Gábornak. Másoktól monogrammos családi ezüst evõkészleteiket vették el és értékesítették a bécsi fekete piacon. Az Andreanszky-család összes elérhetõ tagjait, a nõket is, mint például Andreanszky Jenõnét kiszolgáltatták az Andrássy-út 60-nak, mert egy rokonuk, Andreanszky Gyula, amerikai újságíró volt, aki leleplezte Himler Márton hárommillió dolláros amerikai bányapanamáját. "Himler bosszútánca Európában" cím alatt írta a Magyarok Útja 1950 május 15-i száma. "Ez az együttes (Himler-csoport) járta a menekült táborokat, kutatva értékes magyar fejek s még inkább az értékesíthetõ holmik után. Hogy milyen módszerekkel dolgoztak, arra egyik buenos airesi olvasónk levelébõl közlünk egy részletet: Vállalatom igen értékes tulajdonát, mintegy három vagon anyagot raktároztam le N-ben. Mivel szeretek nyugodtan aludni, értesítettem pesti társamat s az anyagot az amerikaiak védelme alá helyeztem. Mikor a ,Grabler Brau' (Himlerék fõhadiszállása) tudomást szerzett ez értékekrõl, kiküldte hozzám Granville állítólagos hadnagyot, aki igen nagyképûen, de émelygõs udvariassággal érdeklõdött az árú után. Természetesen a legrövidebben elutasítottam ezt az illetéktelen beavatkozást. A hadnagy úr után egy Izrael Márton nevû úr keresett fel... Goromba volt, ki kellett utasítanom lakásomból. Következõ nap pedig egy ismeretlen, magyarul nem tudó - vagy nem akaró - amerikai katona jött ki, kezében iratokkal, amelyek állítólag arról tartalmaztak bizonyítékot, hogy én 1944 december 5-én a pesti Dunaparton kétezer zsidót mészároltam le. Még egy látogatást kaptam Izrael Marcitól, aki igen jóindulatúan kenetes volt és meg akart menteni, ha okos leszek és megcsinálom az üzletet Granville úrral. Ekkor már összeköttetésbe léptem az amerikai hatóságokkal, egy tiszt barátom útján. A továbbiakban már õk irányították lépéseimet. A vádaskodást ugyan õk sem tudták megakadályozni. Így kerültem kihallgatásra a CIC-hez, a kétezer zsidó ügyében. Az amerikaiak természetesen elengedtek, a szörnyû vád szétpukkant, az árut is megõrizhettem. Himler ellen tett feljelentésemnek azonban nem lett eredménye. Ez az a ritka holló, a közül az ezer meg ezer eset közül, mikor Himlerék zsarolása eredménnyel is járt. Az erõszakos hazaszállításoknak is akkor lett végük, amikor egy magyar ezredes leugrott a vonatról, valósággal berontott egy amerikai ezredeshez, aki elvitte õt a salzburgi katonai kormányzat fejéhez és itt: maguk az amerikaiak döbbentek meg a kegyetlenségek hallatára. Himlert felelõsségre is vonták, de olyan hátsó összeköttetése volt Washington felé, hogy félreállítani most sem lehetett, de az erõszakos hazaszállításokat megszüntették." Továbbá ezt írta még a Magyarok Útja fenti számának szemtanúk vallomása alapján készült cikke: Az elrabolt értékekbõl, a halálba küldöttek javaiból lakomázott itt a nemzetközi söpredék. Álomba illõ gazdagságban, nõk, ételek, italok, kábítószerek vad piacán folyt a tivornya a kifosztottak nyomorúságából. Egész érthetetlen és perverz módon a náci Németország padlóra rajzszögezett lobogóján táncoltak Himler és a többiek, SS-ruhát és a páncélosok fekete egyenruháját öltve magukra, horogkeresztes karszalaggal és "Heil Hitler" kiáltással koccintva poharaikat. (Egy amerikai szolgálatban állt volt magyar bíró közlése.) "Oroszlán a ketrecben" cím alatt a Szabadság 1957 június 27-i számában Himler Márton maga írja, hogy bevitte Péter Gáborhoz Lehmann amerikai újságírót és ezeket mondotta neki: "Megengedi, hogy bemutassam Lehmann amerikai újságírót, aki szeretne önnel megismerkedni s szeretné hallani, hogy egyszerû szülõk gyermekébõl miképpen lett ilyen magas rangú államférfi!" A továbbiakból kiderül, hogy Péter Gábor konyakot, cigarettát hozatott s félórai barátságos konyakozás után lementek "megnézni" Szálasi Ferenc nemzetvezetõt és az amerikai újságíró minden áron "igazi látványosságot" akarta látni, az alsó pincét, ahol a fizikai kínvallatások történtek. Maga Himler Márton írja, hogy "én minden hivatalos utamon Péter Gábort meglátogattam". Ebbõl a szadista látogatásból azonban baj lett. Még Szviridov is lármát csapott és Key generális egyszerûen ki akarta kergetni Budapestrõl Himlert. Mi volt Himlerék számára a magyarok "háborús bûnösségének" mértéke, arra jellemzõ, amit G. István, St. Gary, USA, Indianabeli lakos ír. Neki személyes ismerõse volt egy Kárpáti István nevû földmûvelésügyi miniszteri altiszt, akit Himler Márton "ezredes" Salzburgban inasának fogadott meg, mert hiszen Mátraverebélyen az asztal körül kergették, ha nem inassal szolgáltatta ki magát. Kárpáti is a Gabler Brauban és a Himler salzburgi lakásán rendezett szörnyû orgiákról beszél. Egy alkalommal egy ilyen tivornya során megjelent egy magyar nõ, aki Himlernél bevádolt egy magyar tábornokot és kérte, hogy azt adják ki a pesti kommunistáknak. Miután a hölgy csinos volt, Himler azt mondta, hogy megteszi neki ezt a szívességet, ha nála marad egy éjszakára. Miután ez megtörtént, másnap a magyar tábornokot hazaszállították, mint háborús bûnöst. Sajnos, Kárpáti István nem mondotta meg a hazalopott tábornok nevét. Arra vonatkozólag azonban, hogy mindez nem "náci-mese", mint azt majd az érdekeltek üvölteni fogják, álljon itt a clevelandi "Az Újság" zsidószármazású szerkesztõjének cikke, amelyben a liberális, de helyes erkölcsi mértéket ismerõ újságíró elmondja, hogy Himler torokrákjára hivatkozva jelentette be annak idején a Himler Bányatársaság csõdjét, még békevilágban hamis esküvel szerezte meg a Clevelandi Magyar Újság számára a "second class" kedvezményt és ezzel sok ezer dollárral károsította meg az Amerikai Egyesült Államok kincstárát. "Egészen nyugodtan megállapíthatjuk, anélkül, hogy az amerikai hadsereget, melyben fiaink harcoltak, megsértenénk, hogy Himler Márton ,ezredessége' egy sötét pont az amerikai hadseregben." Hát bizony ebben tökéletesen egyetért a zsidóvallású amerikai, a háborús bûnös magyar: nagyon sötét pont. Hiszen volt idõ, Mc-Carthy szenátor korában, midõn Himler Márton Izraelbe menekült. Majd visszatért és talán maga sem tudta, hogy miért maradtaik abba a szenátusi vizsgáló bizottság kihallgatásai. "Mikor egy elbújt háborús bûnöst megtaláltak, - írja az OSS magyar osztályának vezetõje - a foglyot értékekkel együtt beszállították a salzburgi Landesgericht fogházába. Az esetleges értékeket, pénzt, ékszert stb. nyugta ellenében a fogház igazgatójánál letétbe helyezték, az iratokat hozzám behozták. Szabály volt, hogy soha senkit egyikünk sem látott egyedül, nehogy valamelyikünk a foglyot bántalmazhassa. A börtön parancsnokánál õrzött értékeket csak akkor vettük át, mikor azok tulajdonosait a repülõtérre vitték hazaszállítás céljából s azokat a foglyok irataival együtt (de mi lett a vagyontárgyaikkal?) Magyarországon átadták a foglyokkal." Ahány szó, annyi hazugság! Pándy László feljegyzéseibõl tudjuk, hogy a foglyoknak elvették minden értéktárgyát, azonban mikor a nyugtákat írták, akkor a fogoly számára megmaradó másolat alá rövidebb másolópapírt helyeztek. A nyugta rendszerint így kezdõdött: 1 fogkefe, 2 ing, 3 férfiöltöny, 1 törülközõ, majd így folytatódott: 2000 pengõ készpénz, 1000 USA dollár, egy arany óra, egy pecsétgyûrû, stb. A rövid másolópapírra ez már nem került rá. Aki mégis meg akarta nézni a másolatot, annak egy erélyes himleri csapással felütötték az állát, úgyhogy örökre elment a kedve a kíváncsiskodástól. Az amerikai egyenruhába bújtatott magyarországi kommunista rablóbanda mindezen kívül egyre nem számított. Arra, hogy jön az -1956-os nagyszerû magyar szabadságharc és a börtönökbõl kiszabadulnak a tanúk, saját áldozataik, akiket már örök idõkre elintézettnek hittek. S a tanú most megszólal, elsõnek például Szakváry Emil volt hadügyi miniszter személyében, aki súlyos betegen 1956 októberében szabadult ki a bolsevista börtönbõl: "Himler Márton irányította a magyar rabhazaszállítást és õ állapította meg, kik legyenek azok. A rabszállításoknál határozottan kerülték a feltûnést. A salzburgi repülõtér teljesen üres volt. Egyetlen repülõgépet sem lehetett látni... Nézetem szerint, ha ezekrõl a szállításokról az USA vezetõsége tudott volna, nem kellett volna nekünk ilyen körülményesen, ilyen titokzatosan elszállítódnunk. Nekem az az érzésem volt, hogy bennünket Himlerék kiloptak az amerikai zónából. Én is esküvel igazolhatom, hogy minden értéket jelentõ dolgomat - jeggyûrût, órát, óraláncot, cigarettatárcát, pénztárcát - elvett tõlem a CIC alkalmazott (õrnagy?) június 6-án Salzburgban a Landesgerichten. A nálam talált pénz negyedérõl állítottak ki nyugtát, de soha sem kaptam vissza semmit. Engem a garmischi fogda egyik CIC õre rúgott és pofozott és Bíró Palika (ezt õ mondta így) rugdalt, bottal vert 3-4 nap. Mikor az amerikaiak a Tisot látogató katolikus pap révén értesültek a rabok helyzetérõl és a CIC viselkedésérõl, egy amerikai ezredes jött ki, mire a CIC emberek eltûntek. Nem is láttam õket soha többé." Kép: A Himler Mártonék által kiszolgáltatott magyar politikusok elsõ csoportja hazaszállításuk elõtt. Balról jobbra: Kassay Ferenc, Bárdossy László, Hellebront Vilmos, Imrédy Béla, Jaross Andor, Kunder Antal, Szöllõsy Jenõ, Reményi Schneller Lajos, Gömbös Ernõ, Szálasi Ferenc. Az õ hazaszállításukkal kezdõdött meg Magyarország bolsevizálása. Temesváry László, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, aki 1956 októberében szintén a bolsevisták börtönébõl szabadult s akinek tisztes neve az egész magyarság elõtt becsületben áll, írja: "A Nemzeti Bank aranykészletét és devizáit lefoglalták az amerikaiak. Katonai kísérettel vitték el Frankfurt am Mainba, ahol az igazgatókat is heteken át kihallgatták és megállapították, hogy a bank könyvelése és üzletvitele a legpontosabb volt és semmi sem hiányzik. Oda voltam a gyönyörûségtõl, mikor ezt meghallottam. Felette furcsa volt azonban, hogy kiállítják az erkölcsi bizonyítványt és internálnak. Az internáló táborban nem bántottak. Holmijainkból csak akkor szedtek el, mikor tábort váltottunk. Ilyenkor megmotoztak és ami megtetszett nekik, azt elvették. A karkötõ órámat - svájci és arany volt - egy amerikai katona akasztotta le rólam, tekintettel az oroszokkal való szövetségükre. Az amerikai internáló táborokban szokás volt koplaltatási idõszakot iktatni a szórakozások közé. Így mi is hat hétig éppen csak valamit kaptunk enni. Reggel hétkor egyhatod kenyeret, 13 gramm zsiradékot és valami édeskés, színes folyadékot, amit teának hívtak. Délután 4 és 6 között pedig egy igen vékonyka levest. Pár hét múlva, az esti sorakozónál, midõn 20 percig kellett vigyázzban várakozni a számlálást végzõ altisztekre, úgy dõltek össze az emberek, mint a zsákok. A Marcus Lagerben kerültünk össze aztán Himler embereivel, akik minden értékünket, amely letétben volt, ellopták. Himlerék emberei, akik közönséges kommunista ifjak voltak, mindent elvettek és megtartottak. Vajna Gábortól igen sok hivatalos pénzt szedtek el. Ezek köztudomású dolgok voltak és " Himler mester tervszerûen szállított minket a pesti bolsevistáknak." A halottak már nem beszélnek, de még élõ hozzátartozóik, igen! Így Szálasi Ferenc özvegye, aki jelenleg odahaza "él". Az asszonyokat egyszerûen ellopták a táborokból. Így került haza még 1945 nyarán Szálasiné, Hubayné, Kassainé. Mindhármunkat internálták. Szálasiné 1953-ig Kistarcsán volt és amikor Nagy Imre feloszlatta az internáló táborokat, nem eresztették szabadon, hanem elítélték VS évre. Rácz Erzsébet, újságírónõ, öt évet kapott, õt is Himlerék lopták haza, mert cikkeket írt. Mikor büntetése lejárt, internálták. Amikor szabadlábra került néhány hónap múlva újra perbe fogták és életfogytiglani fegyházra ítélték. Közben édesapja, Rácz Jenõ volt honvédelmi miniszter, Vácott a kórházban meghalt. Bélrákja volt. Ugyanott halt meg 1950 nyarán Hóman Bálint is, aki nem bírta az élelmezést és a szíve sírba vitte. Ereky Károly is ott halt meg. De ugyanitt verték agyon az ÁVO-sok Ries István igazságügyminisztert, mert pénzért elengedett embereket és állását nagy pénzre váltotta fel. A halál és bitófa árnyékában nem szoktak és nem lehet hazudni. Ezért különösen fontos számunkra vitéz Endre Lászlónak halálra ítélése után családjához írt levele, amelyben többek között ezeket mondja: "Grandville hadnagy úr, a budapesti Ostende kávéház tulajdonosának, az öreg Grósznak a fia, repülõgépen szállította haza Salzburgból Budapestre, a bajor földön és Ausztriában összefogdosott magyar "háborús bûnösök" százait. A bilincsbe vert magyarok cirkuszi mutatványszerû képeivel és autogramjaival elõnyös üzleteket bonyolított le a tengerentúlon. Grandville-Grosz úr gesztiói, a salzburgi Landsgericht fogházában s a Pionier-Lagerban tett látogatásai élénk emlékezetében maradnak Bárdossytól Szálasi Ferencig mindazon "bûnösöknek", akiknek alkalmuk volt vele személyes kapcsolatba 'kerülni. A sokszor éjjelekbe nyúló kihallgatások, a szörnyû éhezések, a zsidó nyomozók gyilkos tekintete, gúnyolódása, az ingóságok eltûnése, mind felejthetetlen emlékként kísér valamennyiünket." A Himler-gang mûködésével kapcsolatban megszólalt nemrég egy igen értékes és fontos szemtanú, Gömbös Ernõ m. kir. százados, vitéz jákfai Gömbös Gyula volt miniszterelnök fia és Szálasi Ferencnek, Magyarország utolsó törvényes államfõjének szárnysegéde. Gömbös Ernõ, aki kiadatása után 1946 szeptember 19-én bravúrosan megszökött a szegedi Csillagbörtönbõl, hosszú idõ óta Nyugaton él. A Cél 1958 októberi számában egyik leghitelesebb tanúként mondja el a Himler-csoport módszereit, vallatási metódusait. A cikk szerint Gömbös Ernõn nem a korona láda kulcsait keresték, hanem a pártvezetõhelyettes és a belügyminiszter tartózkodási helyére voltak kíváncsiak. "A Mattseeban többek között engem is kihallgató különítmény - írja többek között - egy hadnagyból, egy civilbõl, aki érzésem szerint (beszédmodora, gomblyukában viselt jelvény) lengyel zsidó lehetett és két amerikai katonából állott. A hadnagy csak keveset foglalkozott a kihallgatással, azt lényegében a zsidóra bízta. Minthogy utóbbi kérdéseire nem adtam kielégítõ feleletet, elkülönített a többi kihallgatottól s éjjel bevitt a két katona kíséretében a Mattseban állomásozó alakulat (úgy emlékszem gépkocsizó tüzérek voltak) õrszobájába, melynek ablakait lefüggönyözték. Azután az ott tartózkodó kb. 15-20 fõ õrszemélyzet jelenlétében a két katona és a zsidó verni kezdtek. öklükkel az arcomba és a fejemre, és a két katona ezenkívül lecsatolt deréköveikkel a hátamra és hátsó felemre. Ezalatt a jelenlévõ õrszemélyzet tagjai letépték kitüntetéseimet és részben rendfokozatjelzéseimet, melyeket - nyilván souvenirnek - eltettek. A veréssel lényegileg azt akarták elérni, hogy mondjam meg a két keresett személy tartózkodási helyét. A pártvezetõhelyettesrõ1 tudtam, hogy Salzburgban van, a belügyminiszter tartózkodási helyérõl fogalmam sem volt. Miután a kb. 20 percig tartó verés ellenére a feltett kérdésekre nem adtam meg a kívánt választ, pisztolyt nyomtak az oldalamba azzal, hogy elsütik, ha nem beszélek. Mivel ezt a módszert sem koronázta siker, megunták a dolgot és elvittek a plébániára, ahol a csoportvezetõ hadnagy akkor úgy látszik Strasser kanonokot hallgatta ki. A zsidó jelentette fáradozásának eredménytelenségét. A hadnagy a pap elõtt láthatóan szégyellte állapotomat s elvezettetett embereivel Mattsee község fogdájába, ahol 3 vagy 4 napig maradtam. Sem a civilt, sem katonáit azonban nem intette le." A börtönbõl szabadult szemtanúk vallomása bizonyítja, hogy a himleri rablások majdnem hihetetlen méretûek voltak. Szögi Géza államtitkártól egy OSS ruhában szaladgáló "amerikai" tiszt elvitte ruháit azzal az ürüggyel, hogy ezekre a Dachauból szabadult Keresztés-Fischer-testvéreknek van szükségük. Egész természetes, hogy Keresztes-Fischerék soha nem kapták meg a részükre rabolt ruhákat. Ugyanennek a CIC vagy OSS "tisztnek" dr. Szögi Géza átadott 20,000 svájci frankot, amely a miniszterelnökség alapjából nála maradt. Ezt a 20,000 svájci frankot sem az ÁVO-nak, sem a népi demokrata miniszterelnökségnek, sem bárki másnak nem adta át a Himler csoport. Midõn az elsõ repülõgépek egyikével Budapestre szállították a "háborús bûnösök" elsõ csoportját, ott volt dr. Dorogi Farkas Ákos, Budapest helyettes polgármestere. Angol szabású katonai köpenyt viselt, amelynek kabátujján kidomborodott valami. Grandville-Grosz amerikai hadnagy odament hozzá, felvágta az angol katonaköpeny ujját és kiemelte onnan az oda bevarrott hivatalos pénzt. A Grandvillle-Grosz által elkövetett rablást látták a repülõgép összes utasai, viszont arról senkinek nincs tudomása, hogy Grandville "amerikai" hadnagy hol, kinek, milyen nyugta ellenében adta le a "háborús bûnös" magyartól zsákmányolt összeget? Ezek a nyilvánvaló rablások, fosztogatások azonban igen kicsiny részét teszik ki az általános nagy rablásnak, amelyet a Himler csoport tagjai folytattak. Tudunk arról, hogy vitéz Kolosváry-Borcsa Mihálytól elvették pecsétgyûrûjét és minden más értéktárgyát. Itt van azonban egy igen súlyos bizonyíték, a Gyertyánfi Kornél prágai magyar fõkonzul által prezentált németnyelvû nyugta és a hozzáfûzött magyarázat, amely így szól: "1945 augusztus utolsó napjaiban közölték velünk Badgasteinben a CIC megbízottak, hogy készüljünk fel, mert egy-két napra kihallgatásra Salzburgba visznek. Csak kevés csomagot vigyünk, mert rövidesen visszakerülünk. Meg kell jegyeznem, hogy ezt megelõzõen nem egy alkalommal kértük az asyljogot az amerikai lobogó alatti védelmünket és végül azt, ha bíróság elé kell állanunk, állítsanak a nürnbergi bíróság elé. Mindez süket fülekre talált. 1945 augusztus 30-án elszállítottak Salzburgba a Landesgericht fogházába. Ott elvették összes értékeimet és okmányaimat. Ezek között volt a fõkonzulátusnál volt személyi letétek, okmányok stb. Készpénzben több mint 60,000 RM tûnt el. A Landesgericht késõbb fentieket a következõképp nyugtázta: Landesgerichtliches Gefangenhaus, Salzburg. Herr Gyertyánfi Kornél wird bescheinigt, dass er bei seiner Einlieferung am 31. 8. 1945 nachstehende Effekten mitbrachte: RM 60,965, 1 Dipl. Pass, 4 Kofferschlüssel, 2 Koffer mit Inhalt, 1 Regenschirm. Obengenannte Effekten wurden bei Überstellung in das Lager dem seinerzeitigen Bevollmächtigten Offiz. des amerik. CIC übergeben, der die Sachen dem Transport beischloss. Über den weiteren Verbleib kann hieramts keinerlei Auskunft mehr erteilt werden. Aufnahmekanzlei des Sb. Gefangenhauses. Salzburg, den 8. 7. 1947." Ezt a bizonyos koffert sohasem kaptam vissza, bár benne letétek és az egész elszámolás megvolt. Budapestre sem került, mert keresték rajtam, de igazoltam, hogy elvették. Az eredeti okmány ügyvédemnél van Salzburgban. Szabadulásomat követõen a börtönben megláttam az ottani okiratot is, ez azonban késõbb - amikor a CIC az. 50-es évek elején keresetemrõl tudomást szerzett - ismeretlen módon eltûnt, de az eseten ez mit sem változtat, mert az eredeti ügyvédemnél van." Mindehhez hozzátesszük, hogy a fenti adatok csak ezredrészei a valóságnak. Hiszen a zsákmányon osztozott, illetõleg a zsákmányolást folytatta, ha még lehetett a Himler-csoport budapesti meghosszabbítása, az ÁVH, illetõleg a Péter Gábor vezetése alatt álló politikai rendõrség, a népbíróság vagy éppen azok a kommunista ügyvédek, akik a hazaszállított "háborús bûnösök" védelmében láttak nagyszerû üzletet. Mindezek után az OSS magyar osztályának vezetõje Amerikával szemben elköveti a legsúlyosabb sértést, amidõn Jackson amerikai bírót és Donovan generálist hozzá akarja kompromittálni a csoportja által elkövetett gaztettekhez, mondván, ezek bízták rá, hogy "adjam ki az elfogatási parancsot mindazok ellen, akiket a magyar hatóságok kikértek s rajtuk kívül mindazok ellen, akiket a szövetséges hatalmak által a háború alatt megszabott háborús bûnökben vétkesnek találok (!)." A bányacsalóból íme bíró lett! Egy egész nemzet vezetõrétegének bírája, aki a kommunista halál kezére szolgáltathatott mindenkit, akit egymaga vétkesnek talál, mint õ írja elsõ szám elsõ személyben. Vétkes azonban nem az volt, aki a szövetségesek által meghatározott bûnökben elmarasztalható volt, hanem az, akirõl fel lehet tételezni, hogy bármilyen értékkel rendelkezik, akit tehát ki lehetett fosztani. Akármilyen képtelenség volt a nürnbergi jog, Jackson amerikai fõbíró számára a legsúlyosabb sértés az a himleri állítás, mely szerint egyetlen emberre bízhatta volna százak és ezrek életét és az OSS magyar osztálya rendkívül homályos múltú vezetõjétõl tette volna függõvé, hogy hány kiemelkedõ magyar fõtõl fosztassék meg a nemzet . S milyen körülmények között történtek ezek a kihallgatások, melyek államfõk és miniszterelnökök sorsát eldöntötték? ; "...Minden kihallgatás tolmács útján, angol nyelven történt," írja az OSS magyar osztályának vezetõje tehát szükségszerûen mindig legalább hárman voltunk jelen minden kihallgatásnál. A gyorsíró minden jegyzetét és annak lemásolt példányait mindhárman ellenjegyeztük, nehogy azok tartalmának hitelességét késõbb bármelyik kihallgatott letagadhassa." Ez így nagyon szépen, majdnem korrektül hangzik. Azonban a földkerekség minden fajta igazságszolgáltatásának beleértve még a Szovjetunióét is alapvetõ szabálya, hogy a vádlottaknak magának kell aláírni a kihallgatási jegyzõkönyvet és megerõsíteni annak helyességét. Mit bizonyít az, ha Himler, Grosz és Herczog jelen voltak, majd egy gyorsírói jegyzetet "átdiktáltak" s azt legmagasabb kézjegyükkel hitelesítették. A jegyzõkönyveket lehetett hamisan is átdiktálni vagy diktálás közben meghamisítani és hamisítottan bemutatni Jackson fõbírónak. Nem, ilyen jogszolgáltatás nincs a texasi prérin sem! Ezzel azonban megdõl az egész nemzetgyalázó könyv minden egyes állítása. Sem Szálasi Ferenc, sem Bárdossy, sem Imrédy, sem pedig más nem mondhatta magára vonatkozólag azokat az égre síró hazugságokat, amelyeket Himler Márton a szájába ad. Ezek a vad és legtöbbször bornírt vádak - mint például négyezer magyar árja nõ eladása a német frontbordélyházak számára - egyáltalán nem fordultak elõ még a budapesti népbírósági tárgyalásokon sem. Ezek egy hetvenedrendû rossz "újságírónak" olyan alantas, közönséges, semmivel sem bizonyított hazugságai, melyekért normális körülmények között, soha többé tollat nem vehetne a kezébe. A magyar nemzet történetében máskor is elõfordult már, hogy a gyõztes szövetségesek hóhér kezére adtak harcot vesztett magyarokat. A világosi fegyverletétel után I. Ferenc József sürgetésére az orosz cár 13 honvéd tábornokot adott az osztrákok kezére. Azonban akkor még ezektõl nem vették el sem az aranyórájukat, sem a kardjukat. Paskievics eriváni herceg a legnagyobb tisztelettel, lovagiassággal viselkedett az elfogottakkal szemben s ügyüket a leggondosabban vizsgálta ki az aradi császári bíróság. Vérbíróság volt ugyan ez is, de a mártírokat nem verték félholtra, nem alázták meg õket emberi, magyar méltóságukban, katonabecsületükben. Ezek még tiszta arccal, sértetlen testtel és lélekkel léphettek a megdicsõülést jelentõ bitókra. S kihallgatásukról, vallomásukról megvannak még ma is a jegyzõkönyvek, melyek valóban hitelesek, mert rajtuk áll saját kézjegyük is. Az OSS magyar osztálya nem produkált egyetlen ilyen aláírást sem, még facsimilében sem igyekezett vagy próbált egyet odahamisítani? Vajon miért? És a felelet igen egyszerû. A magyar mártírokat egyszerûen és közönségesen kilopták az amerikai vagy ha tetszik nürnbergi jogszolgáltatás alól, hogy átlophassák a kommunista hóhérok biztosabban gyilkoló kezére. Minden aláírás ugyanis szörnyû igazolása volna annak, hogy magyar mártírok még a nürnbergi jog alapján sem voltak bûnösök. Nem volt bûnös a magyar nemzet. De nem volt bûnös annak vezetõ rétege és nem bûnös - nürnbergi értelemben - egyetlen vezetõje sem. A magyarság áldozat volt. Nem utolsó sorban annak az ötödik hadoszlopnak áldozata, amely az US Army tisztes egyenruhájába bújva, segített felépíteni Sztálinnak és Rákosinak a bolsevista hatalmat Közép-Európában. KÉTFÉLE MÉRTÉK A gyõztes nyugati és keleti szövetségesek, Franciaország, Nagybritannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió 1945 augusztus 8-án hozták nyilvánosságra az úgynevezett londoni egyezményt, a háborús bûnösök üldözésérõl. Négy fõ vádpontot emeltek a legyõzöttekkel és üldözendõkkel szemben: 1. Összeesküvés. (A nemzeti szocialista pártok tevékenységét már a kezdettõl fogva "összeesküvésnek" minõsítették, noha a Németországban megtartott utolsó demokratikus választáson Hitler Adolf 13,700.000 legálisnak elismert szavazattal került hatalomra. Magyarországon 1939-ben az elsõ titkos és korrekt választáson a Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom 1,100.000 szavazattal a parlament harmadik pártja lett.) 2. Bûntettek a béke ellen. 3. Háborús bûntettek. 4. Bûntettek az emberiesség ellen. A fenti pontok alapján természetesen halálra kellett volna ítélni a Szovjetunió Nürnbergben jelen volt fõbíráit, akikrõl már a tárgyaláson bebizonyosodott, hogy a 12.000 katyini lengyel tiszt legyilkolásáért felelõsek. Magyar szempontból azonban minket csak az érdekel, hogy az összes "háborús fõbûnösnek" bélyegzett magyarok közül egyetlen egy sem volt, akinek módjában lett volna bármiféle háborús bûnt elkövetni. Még a londoni egyezmény négy pontja értelmében sem! Az összeesküvés nürnbergi fogalma Németországban is hazug és hamis volt. Magyarországon pedig senki sem esküdött össze a béke ellen. A liberális Bethlen Istvántól a hungaristákig mindenki a békés revíziót, a trianoni békeszerzõdés tárgyalások útján történõ jóvátételét kívánta. Ha ebben a pontban akár egyetlen magyar "bûnös" lehetett volna, akkor Nürnbergben vagy Budapesten fel lehetett volna akasztani akár magát Rothermere lordot s az angol parlament legalább 100 tagját, akik 1930-tól kezdve meg nem szûnõen követelték a trianoni béke revízióját. A béke ellen lehetetlenség volt Magyarországon bûntetteket elkövetni, amit bizonyít az a tény is, hogy Horthy Miklóst, Magyarország 25 éven át volt államfõjét Nürnbergbõl sietve elbocsátották. A másik államfõ, Szálasi Ferenc pedig azért nem követhetett el "bûntetteket" a béke ellen, mert a második világháború kitörésekor börtönben ült s mikor 1944 októberében hatalomra került, akkor már régen folyt a háború. Következik aztán a legjellegzetesebb 3. pont, amely azt mondja: háborús bûntettek. Ma már túl hosszadalmas volna ismertetni az 1945 óta keletkezett jogtudományi irodalmat, amely e kérdés körül forog. Egyes jogászok véleménye szerint a nürnbergi értelmezés alapján a vádlottak padjára kellett volna ülnie Mr. Eisenhowernek, a partizánháború esetére kiadott parancsa miatt, sõt a nagy amerikai hadvezérnek, Mac Arthurnak is, aki Koreában jogos szigorral fojtotta el az amerikai boyok életét legjobban veszélyeztetõ partizánháborút, De Gaulle tábornoknak, akinek épurationja alatt 110.000 jó franciát öltek meg minden bírói ítélet nélkül. És nem utolsó sorban ott kellett volna ülnie Benes Eduardnak, a nagy demokratának és humanistának, akinek prágai bevonulásakor német egyetemi tanárok testébõl gyújtottak eleven fáklyát, hogy utána 400.000 szudétanémetet mészároljanak le. A partizánháború, amelyet alapjában tilt a nemzetközi jog, önként vonja maga után a legsúlyosabb megtorlást. "önök - mondja az OSS magyar osztálya vezetõje Bárdossy Lászlónak - megrendezték azt az Újvidéket, amely örök gyalázata marad a nemzetnek." Újvidéket nem Bárdossy László rendezte meg, hanem Titó. Az újvidéki tisztogatás elõtt a magyar honvédség helyzete - a partizán beszivárgás következtében - tarthatatlanná vált. Fényes nappal, nyílt utcán a háztetõkrõl és pincelyukakból lõttek a békésen sétálgató katonákra. Az 1941 tavaszán újra megszállott magyar Bácskában - írja Málnási Ödön dr. Magyar Mártírok címû könyvében Szombathelyi Ferenc vezérkari fõnökkel folytatott börtönbeszélgetés alapján - a titóista partizánok már annyira urai lettek a helyzetnek, hogy éjjel a magyar rendõrség és csendõrség teljesen tehetetlenné vált velük szemben. Ekkor Keresztes-Fischer belügyminiszter, hogy a rendcsinálásért a felelõsséget magáról elhárítsa, Horthy kormányzónak elõterjesztést tett vegyes katonai-rendõri-csendõri karhatalommal való rendcsinálásra. Horthy ekkor magához hivatta Szombathelyit aki egy személyben vezérkari fõnök és fõparancsnok volt és utasította, hogy azonnal adjon parancsot a területileg illetékes szegedi hadtestparancsnoknak, Feketehalmy-Czeidner altábornagynak karhatalom alakítására és az egész Bácska megtisztítására. A partizánok Újvidékre szorultak össze, ahol a honvédségi alakulatok az egyik vidéki jegyzõnél megtalált partizán-névsor alapján valóban kiirtották a partizánokat, akik között volt magyar, zsidó, volksdeutsch és szerb vagy horvát. Házról-házra járva összeszedtek 1200 partizángyanús személyt s ezeket részben az utcán lövöldözték le, részben a Duna partján és a jégen csinált lékeken úsztatták le a halottakat. Mindez így igaz. De mit mond erre az OSS magyar osztálya fõnökének például a formailag felelõs Feketehalmy-Czeidner: "Maga a legnagyobb gyalázatot hozta a nemzetre, - hangzik Martin Himler állítólagos kérdése - mikor négyezer ártatlan embert, köztük négyéves kisdedeket is lemészároltatott! - Nem hoztam gyalázatot nemzetemre és nem hágtam át a háborúra vonatkozó nemzetközi egyezményeket - hangzik a helyes és büszke válasz. - A civil lakosság katonáimra támadt, egyetlen kötelességem volt: õket védeni! A túszok kijelölése és megbüntetése õsidõk bevett és elfogadott szabálya. - Akkor is parancsot követett, mikor Újvidéken a szörnyû mészárlást rendezte? - kérdi az USA-kihallgató. - A nemzetközi hadijognak engedelmeskedtem! - hangzik a felelõs parancsnok korrekt válasza. Mert utána nyilatkozik még valaki a nemzetközi jogról. Maurice Bardéche, a párizsi Sorbonne professzora, aki ha nem is az újvidéki esettel kapcsolatban, hanem nemzetközi jogi síkon ezeket írja: "Minden franktirõr, minden segítõtárs és minden bûntárs szükségképpen kívül áll a nemzetközi jogon. Bizonyos emberek, akik a felelõsséget magukra veszik, azáltal hogy a hadviselést piszkossá teszik (tehát: a partizánok) felelõsek azért is, hogy olyan módszerekhez nyúlnak, amelyek más embereket a halálnak szolgáltatnak ki. Felelõsek a polgári lakossággal szemben, amelytõl ezáltal elrabolnak minden védelmet a saját magukra vállalt felelõsség által." Az újvidéki megtorlásnak azonban van olyan titka is, amelyet csak 10 évvel az események után hoztak nyilvánosságra maguk a valódi tettesek: a kommunisták. Az Újvidéken megjelenõ Magyar Szó címû, magyarnyelvû bolsevista lap hasábjain 1953 szeptember 27-én igen jellegzetes cikk jelent meg Titó vörös marsall fényképével. A Magyar Szó "Harcos vajdaság" címû vezércikke tulajdonképpen annak az elõszónak fordítása, amelyet a Jovan Veszelinov nevû partizánvezér írt ahhoz a könyvhöz, amelyben a kommunista partizánok eldicsekednek 1941 nyarától kezdve elkövetett barbár gyilkosságaikkal. A vajdasági felkelés három "kimagasló alakja" Jovan Veszelinov, Marko Perecsin és Pasco Romac már 1941 június 22-én elhatározták Becskereken, hogy a magyarok ellen azonnal megkezdik a fegyveres felkelést. A partizán hõsök ezután elpanaszolják, hogy Újvidék környékén nem voltak nagyobb erdõségek, majd így folytatják: "Ezek a körülmények jelentõs mértékben lehetõvé tették az ellenségnek, hogy 1942 elején (az újvidéki megtorlás napjaiban) ideiglenesen leküzdje a fegyveres felkelést és úgyszólván minden osztagunkat felmorzsolja. 1941-ben és 42-ben Bánátban és Bácskában elvesztettük legjobb vezetõinket, úgyszólván az egész tartományi pártvezetõséget, a körleti és járási vezetõségek, valamint a falusi pártvezetõségek tagjait. Bácskában csak kevés párttagnak sikerült megmenekülnie az ellenségtõl. Ez volt a legsúlyosabb csapás, amely mozgalmunkat érhette. Ezután nehéz volt újjászervezni számos pártszervezetet, melyet szétzúztak, nehéz volt új fegyveres egységeket létesíteni." Ezekben a mondatokban tehát maguk a kommunisták ismerik be, hogy a Bácskát békésen visszaszerzõ magyar csapatokkal szemben õk voltak a támadók! Maguk tesznek vallomást arról, 'hogy fegyveresen támadták meg a magyar fegyveres erõket, a reguláris alakulatokat s ezzel önmagukat minden nemzetközi jogon és a genfi konvenció által szabályozott reguláris hadviselés szabályai alól kiközösítették. "A magyar csapatok ellen - írja az Amerikai Magyar Hang 1954 szeptember 20-i számában egy Újvidéken élt szemtanú - 1941 áprilisában általános csetnik-lázadás tört ki. Templomok tornyából, háztetõkrõl lõttek a magyar honvédekre és csendõrökre, fõként Újvidéken és Zomborban, de a Délvidék más helyein is. A lázadás leverése után az egész Vajdaságban fellángolt az általános partizántevékenység, amelyben részvettek a szerb mellényzseb-imperializmus megszállottjai éppúgy, mint a szerb kommunista párt partizánjai. Termények felgyújtása, robbantások, rablások, élelmiszerzsarolások épp olyan sûrûn ismétlõdtek, mint amilyen gyakran lõttek le katonai õrszemeket vagy gyilkoltak meg orvul járõrszolgálatot teljesítõ magyar katonákat és csendõröket. Több mint fél éven át folytatódott ez a szervezett pusztítás anyagban és emberéletben, a nemzetközi hadijog megcsúfolásával. Ez azután arra késztette a magyar katonai parancsnokságot, hogy megtorlást helyezzen kilátásba a partizánok és segítõik, nem különben a fegyverrejtegetõk ellen. Ez a természetes és nemzetközi hadijogból is folyó rendelet, bár azonnali halálbüntetést helyezett kilátásba, nem vezetett eredményre. Csak szaporodtak a bûncselekmények, még többet gyilkoltak sokszor válogatott kegyetlenséggel. Tulajdonképpen ezek voltak az elõzményei az 1942 elején bekövetkezett újvidéki razziának ... Ezekrõl a dolgokról természetesen orvul hallgatnak azok, akik az újvidéki katonai razziát propagandacélokra állandóan elõveszik. Már pedig ezen elõzmények idézték elõ, hogy az újvidéki razzia túllépte a tervezett 'kereteket és a felsõ ellenállás ártalmatlanná tétele mellett ártatlan emberek életét is áldozatul követelte. Így lett az újvidéki razzia kicsiben hasonlatos a háború ismert bombaszõnyegeihez, amikor a hadicélpontokkal együtt elpusztult a védtelen polgári lakosság is öregekkel, fiatalokkal, gyermekekkel. Megbízható becslések szerint nyolc-kilencszáz áldozata volt ennek a sajnálatos újvidéki háborús epizódnak, nem pedig ezrek, mint azt az ellenséges propaganda felelõtlenül és célzatosan ismételten hangoztatta." Körülbelül ugyanannyi áldozata volt a Kybita nevû arab falu ellen intézett izraeli támadásnak, amely az arab asszonyokat, gyermekeket, férfiakat, a falu összes házaival együtt kiradírozta a föld színérõl, mert annak arab "partizánjai" állítólag izraeli telepeseket támadtak meg. Az újvidéki tisztogatás, mint egyetlen magyar "háborús bûn" felmerült Bárdossy László akkori felelõs miniszterelnök budapesti tárgyalásán is. - Miért nem tett ön semmit az újvidéki események megakadályozására? - kérdezte Bárdossy Lászlót népbírája, Major Ákos, akkor már kommunista, korábban m. kir. hadbíró százados. - Azért, - felelte emelt hangon Bárdossy - mert ön, hadbíró százados úr, aki Újvidéken teljesített szolgálatot, elmulasztotta kötelességét és nekem nem tett jelentést! A vádlott megölte a bírót. Major Ákosnak ezt sohasem bocsátották meg a kommunisták s igen homályos körülmények között kellett eltûnnie a színtérrõl. A Bárdossy és az egész magyarság számlájára írt "háborús bûn" tehát egyáltalán nem volt bûn. Ha Bárdossy László Nürnbergben védelmezheti meg a magyar álláspontot, akkor ott bizonyára felmentik, még a nürnbergi jog sötét és kiszámíthatatlan ítélkezése során is. - önöknek Jugoszláviával örök barátsági szerzõdésük volt - mondja az OSS magyar osztályának fõnöke Bárdossy László m. kir. miniszterelnöknek - amelyen még meg sem száradt a tinta, amikor megrohanták ezt az országot... Sem Horthy, sem Bárdossy nem követhettek el háborús bûnt Jugoszláviával szemben. Az a jugoszláv rezsim, amellyel - kényszerû pillanatban - Teleki Pál és gróf Csáky István külügyminiszter megkötötték az örök barátsági szerzõdést, a Szimovics-puccs következtében megbukott és száz százalékos elhatározással fordult mindaz ellen, amit az úgynevezett "örök barátsági szerzõdés" tartalmazott. Ezek után, ha egyáltalán mondta Bárdossy, méltán idézhette Horthy Miklós akkori kormányzó szavait: - A bõr égne le a pofámról (valószínûtlen, hogy Horthy ezeket a szavakat ilyen durván használta volna), ha nem élnék az alkalommal és nem szabadítanám fel Délmagyarországot. Magyarországnak bele kellett avatkoznia a Jugoszlávia elleni háborúba, mert a jugoszlávok szegték meg a barátsági szerzõdést. S be kellett avatkoznia azért is, mert ha nem avatkozunk be, akkor a németek már 1941 áprilisában megszállják Magyarországot. 1941 tavaszán elhurcolják az összes zsidókat, ellenállókat, liberálisokat egyaránt. Sokaknak tudomásunk van arról, hogy 1941 áprilisában gróf Teleki Pál öngyilkossága után, a leghatalmasabb zsidó iparmágnások, Horthy kormányzó "kártyapartnerei" - mint Himler Márton írja - könyörögve kérték a kormányzót, hogy Magyarország ne maradjon ki a Jugoszlávia elleni akcióból, mert különben a németek megszállják Magyarországot és elhurcolják az összes zsidókat, beleértve a leggazdagabbakat is. Chorin Ferenc, Bíró Pál, Fellner és mások, akik ma Amerikában élnek, ezt nagyon jól tudnák tanúsítani, ha akarnák. A legszebb tanúságtételt azonban maga Bárdossy László adta, midõn a halál közelségében, a száz százalékban zsidó hallgatóság elõtt ezt mondotta a népbíróságon: - Ha mi 1941-ben az együttmûködést a németekkel megtagadjuk, aligha maradt volna valaki, hogy itt a fõtárgyalási teremben az ügyész vádbeszédjének tapsoljon. (Hungária 1955 június 1.) Késõbb, 1947-ben ugyanezt írta Ravasz László a magyar protestánsok nagynevû püspöke. Ha Magyarország 1941-ben németellenes frontra lép, elhurcolják az összes zsidókat, baloldaliakat, szociáldemokratákat és gyakorlatilag már senki sem volna, aki a magyarságot üldözze. Ez volt, vagy ez lett volna tehát az egyetlen "háborús bûn", amely Magyarországot vagy Magyarország valamelyik vezetõjét terhelhette volna. Azonban Horthy Miklóst, az újvidéki parancs kiadóját felmentette a nürnbergi bíróság! Hol van itt tehát "bûn"? Ha Horthy nem volt hibás, miért végezték ki Feketehalmy-Czeidnert és miért végezték ki vitéz Szombathelyi Ferencet, akinek az egész újvidéki ügyhöz csak annyi köze volt, hogy Hughes-távírón közvetítette a kormányzó egyenes parancsát? Montgomery, Nagybritannia marsallja mondotta a nürnbergi perek után: - A következõ háborút nem szabad elvesztenünk, mert akkor minden legyõzött katonát felakasztanak. És még Himler Márton könyve szerint is ezeket mondotta a halálosan beteg Feketehalmy-Czeidner: - Minden katonatiszt hibás, ha a háborút elvesztik, de nem bûnös s én nem éreztem magam soha bûnösnek. Nem tartott annak a legfelsõbb hadúr sem, aki a nagy propaganda és tárgyalás után is lehetõvé tette, hogy elhagyjam egyidõre az országot. Az újvidéki vérvádra azonban véglegesen pontot tesznek azok az amerikai lapok, amelyek lelkesen magasztalták Mac Arthurt, midõn Koreában gerinctöréssel, falvak felgyújtásával és agyonlövéssel kiirtotta a kommunista partizánokat. S ami Délkoreában igazság, az igazság Magyarországon és Újvidéken is! Az OSS magyar osztályának vezetõje egy kérdésben igyekszik összehasonlítani a magyar barbarizmust a román "humanizmussal". De egy magyarországi származású zsidó mit is irt minderrõl? "Jassiban a román csapatok 14.000 zsidót öltek meg. 1941 július 6-án a 60.000 zsidó lakosú Cernautiba vonulnak be. Másnap már 1200 zsidót lõnek agyon s felgyújtják a nagytemplomot, Bukovina felett az uralmat Calotescu Cornel tábomok veszi át. Cernauti és Dorohoiu gettóiban 10-15.000 férõhelyre 50.000 embert zsúfol össze. A 37/1941. sz. paranccsal a bukovinai teljes zsidó lakosság deportálását rendeli el. A román csendõrség végzi ezt a mûveletet. A 150.000 zsidóból csak 25.000 maradt életben Odesszában a bevonuló román csapatok hat napi vérfürdõje után. Október 22-én felrobbant az a ház, ahol az odesszai román katonai parancsnokság helyezkedett el. Antonescu parancsa szerint minden tiszt után 200, legényért 100 polgár végzendõ ki. A robbanás 16 tisztet, 8 altisztet, 1 tisztviselõt és 35 legénységi állományú katonát ölt meg. 8500 embert tehát ki kellett végezni, Több mint 35.000 zsidót fogdostatott össze Trestiroian Gazun tábornok, majd Macáei Miklós hadtesttábornok s részben akasztással vagy agyonlövéssel, majd pedig gépfegyverezéssel, végül benzinnel való felgyújtással végezteti ki õket az Odessza melletti Dalniki kolhoz területén. A legsúlyosabb tömeggyilkosság Golta megyében történt, ahol 70.000 zsidót mészároltak le Isopescu Modest ezredes, megyefõnök parancsára." (Lévai Jenõ: Fekete könyv a magyar zsidóság szenvedéseirõl) A nagymértékben felfújt újvidéki tisztogatási akciót a nürnbergi bíróság sem tartotta háborús bûnnek, mert bár Jugoszlávia ugyan kikérte Horthy Miklós kormányzót, õt a nürnbergi törvényszék nem szolgáltatta ki és még hosszú évekig élt a nyugatnémetországi Weilheimban, majd a portugáliai Estorilban. Erre a nürnbergi bíróságnak nagyon is alapos indoka volt. Hiszen az angol hadsereg szolgálati szabályzata 1944 áprilisáig az angol haditörvények 443. paragrafusával kapcsolatban a következõ magyarázatot tartalmazta: "Jelentõs megállapítani, hogy a fegyveres erõk tagjai, akik a háborúviselés elismert szabályait kormányuk vagy elõljáróik parancsára sértették meg, nem háborús bûnösök s emiatt az ellenség által meg nem büntethetõk." Az angol katonai törvények szerint Szombathelyi Ferencet, Feketehalmy-Czeidner altábornagyot és az összes újvidéki katonai elõljárókat fel kellett volna menteni - még ha történetesen háborús bûnt követtek volna is el, mert a legfelsõbb hadúr, Horthy Miklós egyenes parancsára cselekedtek. Mert ismételjük: kétféle jog, kétféle erkölcs nincs, akár angolra, akár kínaira, akár magyarra vonatkozik. A partizánháborúnak olyan beállítása, mint az az OSS magyar osztálya vezetõjének könyvében szerepel - közvetett úton - a legtipikusabb bolseviki intézmény megvédelmezése. A partizán-háborút a bolsevikiek találták fel s ha egy amerikai hivatalos szerv ezt akarja megvédeni, akkor arra megvan bizonyosan minden oka. Hiszen közel négy évtized óta folyik az ördögi manõver és propaganda: a bolsevista gyilkosságot eltitkolni vagy szelíd humanizmusnak, a gyilkosok megbüntetõjét pedig "ellenforradalmárnak", "fehér terroristának" feltüntetni. Ezenfelül van egy másik cél: elleplezni az igazi háborús bûntetteket. Mert nemcsak Újvidéken, hanem az egész Délvidéken valóban történt egy rettenetes és részleteiben is borzalmas háborús bûn, amelyet azonban már a magyarság ellen követtek el s talán éppen ezért hallgat arról, 13 év után is az OSS magyar osztályának vezetõje. A délvidéki magyarság legyilkolása akkor következett be, midõn 1944 októberében a magyar honvédség és a német Wehrmacht kénytelenek voltak Bácskát kiüríteni. A délvidéki magyarok nem voltak partizánok. Nyugodtan vagy legalább is megadással várták sorsukat. Nem emeltek fegyvert a visszatérõ szerb csapatokra, sõt még Titó partizánjaira sem. Ami tehát történt, az nem valami partizán cselekmény megtorlása volt, hanem genocide. Közönséges népgyilkosság. Háborús bûntett mégpedig a javából, mert a betörõ szerb csapatok és partizánok több mint 30.000 magyart mészároltak le. A háború még folyt s a jugoszláv kommunisták nemcsak a katonákat, a harcoló alakulatok tagjait ölték meg, hanem a védtelenné vált magyar polgári lakosságot, a papokat, nõket, gyermekeket. S a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének valóban hiteles jegyzõkönyvek állanak rendelkezésére, még ha azok csak igen kis mértékben tudják is feltárni a népgyilkosság minden részletét. - Harmincezer magyart mészároltak le, mialatt a világ csupán csak Auschwitzról beszélt. Ezeket a jegyzõkönyveket csak kivonatosan idézzük, azzal a megjegyzéssel, hogy azok eredeti aláírásokkal és a tanuk aláírásával mindenkor rendelkezésre állanak: M. J. Ausztriába menekült magyar vendéglõs vallja: 1944 októberében vonultak be a partizánok Zsablyára. Attól kezdve minden nap ötven magyart vittek be a községházára, ahol a legkegyetlenebbül megkínozták õket. Nemiszervüket hátrakötötték és teljesen szétverték. A temetõbe a vallomástevõ is kényszerült sírokat ásni. Egy-egy ilyen sír 8 méter hosszú, 4 méter széles és két méter mély volt. Mindegyik sírba kb. 14 szekér hullát kellett kivinniük. Egy-egy sírban kb. 150 magyar lehetett. A hullák között 13-14 éves fiatal diákok is voltak. A kivégzés géppisztollyal történt és az áldozatokat, még ha azok nõk is voltak, meztelenre vetkõztették le. Zsablyán négy tömegsír van, amirõl a vallomástevõ tud, de valószínûleg sokkal több. N. I. Jugoszláviából menekült magyar eskü alatt vallja: Péterrevére 1944 október 8-án vonultak be Titó partizánjai. Ötszáz magyart összezsúfoltak a csendõrlaktanya pincéjébe, onnan aztán eltûntek úgy, hogy a mai napig senki sem tud róluk. A falu határában még a partizánok bevonulása elõtt lövészárkokat és sáncokat ástak. A partizánok az összeszedett magyarokat tarkón lõtték és a lövészárkokba temették el. Egy részüket viszont a Dunába lökték. S. P. jugoszláviai magyar menekült ugyancsak eskü alatt mondja el, hogy 1944 októberében, mikor Szent Tamás a jugoszlávok kezére került 3000 magyart válogatás nélkül kivégeztek, lemészároltak. Az áldozatokat a községházára vitték, onnan pedig a szerb temetõbe, ahol meg kellett ásni saját sírjukat. A tömegkivégzések 4-5 napig folytak s éjjelenként két-három csoportban kb. 600-750 embert végeztek ki. A tömegsírok hossza 15-25 méter, szélességük 7 méter. Ezenkívül vannak kisebb sírok is, melyekben 4-15 holttest van. Egy 50 éves magyar asszony nem halt meg a lövések következtében. Még annyi ereje volt, hogy elkússzon húsz méter távolságba. Másnap reggel az éhes kutyák marcangolták szét. Volt olyan csetnik, aki 30-40 magyar családot is kivégeztetett csupán azért, mert magyarok voltak. M. H. magyarkanizsai születésû menekült vallja, hogy 1944 októberében Magyarkanizsán és a szomszédos Velebit községben is összefogdosták a magyarokat. Padlóra kötözték vagy szegezték õket és szeges cipõvel ugráltak le rájuk. Az összeszedett több száz magyar közül csak egy-kettõ menekült meg, a többieket kivégezték. Magyarkanizsán több közös sír van, mindegyikben 45-45 magyart temettek el. Egyik közös sír a Zenta felé vezetõ út mellett a Tisza-töltés közelében van. A kishegyesi római katolikus plébánost Magyarkanizsára vitték, a legkegyetlenebbül megkínozták, térdkalácsát kivágták, testét teljesen összevagdalták, míg pribékjei kezén végül is meghalt. A Magyarkanizsától 12 kilométerre fekvõ Adorján községben szintén magyarellenes pogrom folyt és a partizánok tömegkivégzéseket hajtottak végre. Itt a magyarokat népgyûlésre hívták össze, majd a megjelenteket fegyveres partizánok a Tisza-partra terelték s valamennyiüket a Tiszába lökték. Csak két könnyebben sebesült magyarnak sikerült megmenekülnie. Vallomástevõnek tudomása van róla, hogy tömeges kivégzések folytak Szabadkán s az áldozatokat óriási tömegsírokban az úgynevezett zentai temetõben földelték el. Özv. Z. A.-né korábban csurogi lakos vallomása szerint Csurogon 1500 magyart fogtak össze és végeztek ki 1944 októberében a partizánok. A kivégzett szülõk gyermekeit lágerbe hurcolták, ahol aztán azok éhen haltak. Egy magyar asszonyt csupán azért végezték ki, mert a házához beszállásolt német katonáknak ebédet fõzött. A szerb lakosságot dobszó útján hívták össze, hogy tanúja legyen a magyarok tömeges kivégzésének. KÉP Az ügynök és a hóhér. Így tárgyal a szélsõ sztálinista Péter (Auspitz) Gábor Himler Mártonnal a magyar politikusok kiadásáról a budapesti ÁVO központban. Szabályszerû üzleti tárgyalást folytattak. És Himler Márton állta a szavát. Mindenkit kiadott, akit a vörös pribék kivánt. A tömegsírok a dögtemetõben. vannak, ahol hat nagy sír lehet, összesen 1500 magyar áldozattal. A katolikus templomokat lerombolták, a kereszteket kitépték a temetõbõl s eltüzelték. M. L. vallomása szerint Péterrévén 1944 októberében 4-500 magyart elhurcoltak. Ezek egy részét a Tiszaparton végezték ki, másik részét ismeretlen helyre hurcolták és ott végeztek velük. Takács Ferencet, a község esperes-plébánosát, aki országgyûlési képviselõ is volt, borzalmas kínzások után a falu fõterén végezték ki és a lakosságot kényszerítették rá, hogy végignézze a lelkész kivégzését. Újvidéken rengeteg magyart hajtottak a vágóhídra és ott a mészárosok taglójával százakat taglóztak le. Állapítsuk meg teljes tárgyilagossággal, hogy ezek a háborús bûnösök, közéjük értve természetesen Titó marsallt és Mojse Pijadet, nem kerültek semmiféle nürnbergi bíróság elé. Ellenkezõleg! Késõbb sok-sok milliónyi dollár amerikai fegyversegélyt kaptak. Talán azért, hogy legyen mivel végrehajtaniuk a következõ népgyilkosságot. A negyedik nürnbergi vádpont így hangzott: "az emberiesség ellen elkövetett bûnök". Magyar viszonylatban ez alatt a háború alatt elszenvedett zsidó sorsot kellene érteni. Ez a kérdéskomplexum azonban olyan terjedelmes, hogy megérdemel egy külön fejezetet. KI TUDHATOTT RÓLUK? Az emberiség ellen elkövetett bûnök? S itt felmerül az úgynevezett magyarországi zsidókérdés problémája, amelyet hidegen, 13 év után immár tárgyilagos légkörben is tisztázni lehet, mert hiszen az OSS magyar fõnöke által oly gondosan került nürnbergi tárgyaláson is sok minden tisztázódott. - Maga tagadni akarja, hogy tudomással bírt a zsidóknak gázkemencében való kiirtásáról, - kérdezi Szálasi Ferenc Nemzetvezetõtõl az OSS-fõnök - amit Magyarországon már mindenki tudott, mikor maga a hatalmat átvette? Nem tagadom, hogy tudtam róla, mert ma sem tudok róla. - feleli a Nemzetvezetõ. S a kérdést most már nem egy kommunistagyanús OSS ügynök folytatja, hanem a nürnbergi törvényszék, a világ nyilvánossága elõtt maga Jackson amerikai fõbíró, aki Hermann Göring Reichsmarschallhoz intézi a következõ kérdést: - Ön rendeletet intézett 1941 július 31-én a Sicherheitspolizei fõnökéhez Heydrich SS Obergruppenführerhez, amelyben kiegészíti egyik korábbi rendeletét a zsidók kivándoroltatásával kapcsolatban. Göring: Felolvashatom úgy, ahogy itt írva áll? (Olvassa.) "Az ön részére 1939 január 24-én kiadott megbízásom úgy szólt, hogy Ön köteles a zsidókérdést, kivándorlás, vagy evakuálás formájában kedvezõ megoldáshoz segíteni. Ennek kiegészítéseként megbízom Önt, hogy erre nézve szervezési, anyagi és szakszerûségi vonatkozásban minden elõkészületet tegyen meg" ... és most jön a döntõ szó, - veti közbe Göring - für ein Gesamtlösung (egységes, vagy általános rendezés) és nem egy végmegoldás, (Endlösung) mindenütt a német befolyás alatt álló európai területeken." A keleti és nyugati propaganda az "Endlösung" szót mindig is igyekezett úgy feltüntetni, hogy a végmegoldás a zsidók megsemmisítését jelenti. Most a nürnbergi bíróság elõtt, egy valóban hiteles dokumentum alapján bizonyosult be, hogy erre senki sem gondolt. Sir David, az angol bíró ugyanezen a napon azt kérdezi Hermann Göring birodalmi marsalltól a KZ-ekkel és az állítólagos megsemmisítõ táborokkal kapcsolatban: - A törvényszékkel szemben tudja-e tovább is feltételezni Ön, hogy mint miniszter, az ön hatalmi helyzetében ne tudott volna ezekrõl az eseményekrõl ? Göring: Az a véleményem, hogy még maga a Führer megközelítõleg sem tudott ilyen méretekrõl. Sir David: A Führernek mégis minden esetben tudnia kellett arról, ami a koncentrációs táborokban a zsidókkal történt. Göring; Már elõbb utaltam rá, nem tudott részleteket az itt felsorolt kegyetlenségekrõl, ahogy õt ismertem, semmi esetre sem hiszem, hogy bármit is tudott volna! Ha a német birodalom elsõ embere és második vezetõ férfia semmit sem tudtak az állítólagos borzalmakról, akkor hogyan tudhatott volna azokról Horthy Miklós, Szálasi Ferenc? Hogyan mondhatta volna Imrédy Béla azt a szájába adott himleri hazugságot, hogy "augusztusban már mindenki tudott ezekrõl, ha éppen tudni akart?" Amidõn a nürnbergi tárgyaló teremben bemutatták a késõbb "Todesmühle" címen nyilvánosan is forgatott filmet, Göringen kívül a Német Birodalom legfontosabb vezetõi, még a bizalmas interjúkat csináló törvényszéki pszichológusnak is azt mondták, hogy soha ilyen borzalmakról nem hallottak. Mondhatták ezt azért is, mert menteni akarták magukat. De mondhatták azért is, mert nem sejtették, hogy a Todesmühlét hollywoodi filmriporterek állították össze és abba belevágták azoknak a hullahegyeknek felvételeit, amelyekre például - német haditudósítók - a háromszázezer drezdai halottat elszállító vonatokat fényképezték le. Ezeket késõbb úgy mutatták be, mint a KZ-ekben meggyilkolt zsidókat. Julius Streicher a KZ-filmet látva azt mondta: Talán az utolsó napokban történhetett ilyesmi. Az tudniillik, hogy százak és ezrek haltak meg az éhségek, járványok következtében. Dönitz admirális azt kérdezte: Hogyan lehet azt állítani, hogy ezekrõl a dolgokról én is tudtam volna ? Von Papen talán elhitte, hogy a film a valóságot mutatja, de azt mondta: "Nem akarom látni a német nép szégyenét". Tehát száz százalékos valószínûség szerint õ sem tudott a KZ-ek eseményeirõl. Baldur von Schirach, aki a film után milliószoros gyilkosnak bélyegezte saját vezérét és patrónusát Hitler Adolfot, szintén kijelentette, hogy mit sem tudott ezekrõl a dolgokról. Ugyanezt mondták a többiek is. Heydrichet meggyilkoltak, Heinrich Himmler, - aki valóban tudhatott valamit - elfogatása pillanatában öngyilkos lett. Ha tehát voltak szörnyûségek és ha azokról a Német Birodalom legmagasabb vezetõi nem tudtak, hogy tehetõ fel akár Szálasiról. Horthyról, Bárdossyról vagy Imrédyrõl, hogy ezekrõl tudhatott volna? Miféle õrült elme tételezheti fel azt, hogy ha Heinrich Himmler saját vezérével, Adolf Hitlerrel és Hermann Göringgel sem közölte a KZ-ek körülményeit, pontosan valamelyik "megbízhatatlan" magyar vezetõvel közli - mondjuk az auschwitzi vagy buchenwaldi helyzetet. A fent említett Göring-féle dokumentum a nürnbergi törvényszék elõtt is igazolta, hogy a németek kivándoroltatás vagy kitelepítés útján akarták megoldani az úgynevezett európai zsidókérdést. A nürnbergi kihallgatások pedig igazolták, hogy a Német Birodalom legmagasabb vezetõinek fogalmuk sem volt vagy lehetett a koncentrációs táborok helyzetérõl. Azonban akár akarták a hitleristák megsemmisíteni az európai zsidóságot, akár nem, olyan félbolondok nem voltak, hogy ezt bármely szövetséges állam vezetõivel közöljék. Mit mondtak a német hivatalos vezetõk errõl a kérdésrõl Horthy Miklósnak, Szálasi Ferencnek, Imrédy Bélának, vagy bárki másnak? A formula egyszerû volt különösen 1944 elején, midõn Magyarország határai felé közeledett a szovjet támadás: Németország nem tûrheti azt a magyarországi "kémközpontot" amely sokszázezer zsidó tevékenységével úgyszólván öt földrészre kiterjed és a legkomolyabban veszélyezteti úgy a Német Birodalom, mint Magyarország biztonságát. Ezért a zsidókat össze kell telepíteni, vagy ki kell szállítani a Német Birodalomba, ahol azok ugyanolyan élelmiszerjegyet, ugyanolyan élelmezést és fizetést fognak kapni, mint a többi külföldi, vagy akár maguk a német munkások. A nürnbergi perben kétszer is felmerült a magyarországi zsidóság problémája, egyrészt Göring, másrészt Ribbentrop kihallgatása során. A ,,dokumentumok" alapjában véve nem lehetnek hitelesek, mert azok dr. Paul Schmidttõl, Hitler egykori tolmácsától származnak, akinek legfõbb gondja volt, hogy saját személyét mentse. Tegyük fel azonban, hogy mégis hitelesek voltak. Sir David: (Göringhez) Kérem önt, tekintse meg ezt a dokumentumot a Führer és Horthy magyar kormányzó között 1943 április 17-én lefolyt beszélgetésrõl. (A dátum már eleve téves, mert a nevezetes beszélgetés Horthy és Hitler között 1944 március 18-án folyt le Ribbentrop jelenlétében. A szerzõ.) Sir David: "Hitler mondja a következõket: A zsidóknak nincs semmi organizatorikus értékük. Azokkal a meggondolásokkal szemben, amelyeket õ, (a Führer) ismételten hallott Németországban is, a maga rendje szerint tovább folyik minden zsidók nélkül is. Ahol a zsidókat magukra hagyják, mint például Lengyelországban, ott a legnagyobb nyomor és züllöttség uralkodik közöttük. Lengyelországban mi ezeket az állapotokat teljes alapossággal megszüntettük. Elnök: Mielõtt félretennénk ezt a dokumentumot, nem tartalmaz-e az még egy fontos mondatot? Sir David: Igaza van Elnök úr. Horthy Miklósnak arra a kérdésére, hogy mi legyen tehát a zsidókkal, akiktõl csaknem minden életlehetõséget elvettek, agyonütni pedig még sem lehet õket, a birodalmi külügyminiszter azt felelte: a zsidókat vagy meg kell semmisíteni, vagy pedig koncentrációs táborba vinni. Mikor pedig Edgar Faure, késõbbi francia miniszterelnök, a nürnbergi francia vádló késõbb ugyanezt a kérdést felteszi Ribbentropnak is, a birodalmi külügyminiszter azt feleli: - Így semmi esetre sem mondtam! Faure: Helyes ez a jelentés, vagy nem? Ribbentrop: Lehetséges, hogy hozzászóltam a beszélgetéshez és valamit mondtam, azt tehát, hogy a zsidókat természetesen sem megsemmisíteni, sem agyonütni nem lehet, azonban tegyen ön valamit (t. i. Horthy) amivel a Führer is megelégedhetik és telepítse egybe a zsidókat ("konzentrieren Sie die Juden"). Lordrichter Lawrence elnök: Vádlott! A törvényszék óhajtja tudni: mondta-e Ön Horthy kormányzónak, hogy a zsidókat koncentrációs táborba kell vinni? Ribbentrop: Valószínûnek tartom, hogy ez így volt. Azonban szeretném kijelenteni Elnök úr, hogy ha valaki ezt a dokumentumot olvassa, úgy tûnik fel, mintha én a zsidók megsemmisítését egyáltalán lehetségesnek, vagy kívánatosnak tartottam volna. Ez teljes tévedés! Mindaz, ami itt mondatik, sokkal inkább úgy értendõ, hogy Magyarország is tegyen valamit a zsidókérdésben, hogy más hatóságok ott se avatkozhassanak be a dolgokba." Ebben az egy kérdésben abszolút világos, hogy úgy Hitler, mint Ribbentrop Horthy Miklóstól nem a magyarországi zsidók kiirtását, hanem azok koncentrálását, zárt ellenõrzését követelték, tekintettel a hadiérdekekre. Az is bizonyos, hogy Horthy Miklós kormányzó még a gettózási követelésnek is ellenállt, mindaddig amíg Hitler ki nem jelentette, hogy csapatai megszállják Magyarországot és ezeket a csapatokat már útba is indította. Mindezek után azonban jön a legtisztább bolsevista propaganda az OSS "magyar" vezetõjének részérõl. Állítólag, - mert ebben a kommunista írásmûben, - minden csak állítólagosan fogadtathatik el, azt kérdezi a volt magyar miniszterelnöktõl, Imrédy Bélától az OSS - ügynök: - Tudott a zsidóknak gázkemencében való elégetésérõl a kormányzó? - Feltétlenül tudott augusztusban már mindenki, aki tudni akarta! - hangzott volna Imrédy Béla válasza. És a történet ismét Nürnbergben folytatódik. Lengyelország hitleri fõkormányzójától Franktól, azt kérdezi dr. Seidl védõ: - Mikor hallott elõször a majdaneki koncentrációs táborról? - 1944-ben (!) hallottam elõször. Arra a kérdésre, hogy az elszállított zsidókkal mi fog történni, (magas helyekrõl) azt a választ kaptam, hogy Keleten összegyûjtik õket és dolgozni fognak. A hírek azonban, amelyek szerint a zsidókat megölik, nem akartak elnémulni. Ezért azt az óhajomat nyilvánítottam, hogy Lublin mellett meg akarom látogatni azt az SS-mûhelyt, hogy munkájukba betekintést nyerjek, mire Heinrich Himmler kijelentette: sürgõsen arra kér, hogy ne menjek a táborba. Lengyelország teljhatalmú fõkormányzóját, aki ott élt a táborok közvetlen közelségében és aki - legalább formailag - felelõs is volt ezekért a táborokért, saját fõkormányzósága területén egyáltalán nem engedték meg se mozdulni. Nem mehetett Lublinba, nem engedték Majdanekba, Auschwitzba. Miféle félrefitult elme képzelheti el, hogy oda beengedtek volna egyetlen "filoszemita" magyart is? Frank, lengyelországi fõkormányzó azonban folytatta a nürnbergi törvényszék elõtt tett vallomását: - "1944 február 7-én végre sikerült Hitler Adolfnál kihallgatást kapnom. Bormann jelenlétében a következõket kérdeztem: - "Mein Führer! A zsidók megsemmisítésérõl szóló jelentések továbbra sem hallgatnak el. Ezt beszélik mindenütt Lengyelországban. Azonban senki sem tud a dolgok nyomára jönni. Egy alkalommal meglepetésszerûen Auschwitzba akartam menni, hogy a tábort lássam. Utalással arra, hogy a táborban járványok uralkodnak, még az én autómat is elirányították. Mein Führer! Hogy állunk ezzel a dologgal? A Führer azt felelte: Elképzelheti, hogy kivégzések vannak, de ezek a felkelõk (partizánok) ellen folynak. Semmi egyebet nem tudok. Egyébként beszéljen ön Heinrich Himmlerrel. - Azt feleltem: Jó. Krakkóban Himmler beszédet tartott elõttünk, akiket hivatalosan hívott egybe. Kijelentette, hogy a zsidók rendszeres kiirtásáról szóló hírek valótlanok. Azért hozták a zsidókat Keletre, hogy dolgozzanak. - Minderre azt felelte a Vezér: Akkor önnek ezt el is kell hinnie." Hogyan, miként képzelheti tehát a másik Himler, az OSS magyar osztálya, hogyha a teljhatalmú lengyelországi fõkormányzó autóját feltartóztatták, ha Hitler maga is elutasított egy aggodalmaskodó fõnácit, akkor pont Imrédy Bélát, Horthyt, Bárdossyt, Szálasit vagy akár Baky Lászlót engedték volna Majdanekba, avagy Auswitzba ? A nürnbergi tárgyaláson azonban megszólalt még más valaki is. Martin Himler OSS vezetõ legközelebbi kollégája L. N. Smirnov, a szovjet egyik fõvádlója, aki persze a katyni tömeggyilkosság borzalmait akarta lefedni a keletlengyelországi német fõkormányzóság alatt történt szörnyûségek felnagyításával. És Smirnov kérdéseivel szemben is egyértelmûen bebizonyosult, hogy a lengyelországi táborokban, zsidó gettókban uralkodó állapotokról nem tudhatott maga a fõkormányzó sem. Ki tudhatott akkor? Ernst Kaltenbrunner a Gestapó halálraítélt és kivégzett fõnöke elé különféle affidavitokat terjesztettek az amerikai bírók, vádlók. Azt is tudjuk, hogy ezek az affidavitok 90 százalékban hamisítványok, vagy enbõrüket mentõ régi nácik mosakodásai voltak. Volt olyan affidavit is, amelybõl az derült ki, Kaltenbrunnernek tudnia kellett az auschwitzi állapotokról és a zsidók elgázosításáról. A saját ügyében eskü alatt kihallgatott Kaltenbrunner ezeket mondotta: - Hamisnak és valótlannak tartom, hogy valaha is egyetlen gázkamrát láttam volna Auschwitzban, vagy bárhol és bármikor. Kaltenbrunner, aki tisztában volt azzal, hogy nyakát szorítja a Nürnbergben elõkészített amerikai kötél, talán nem mondott igazat. De akkor a vádlottként elõállított Horthy Miklóst, - aki egyedüli felelõse lehetett volna a magyarországi zsidók deportálásáért - miért bocsátotta szabadon, s kezelte végül is tanúként a nürnbergi bíróság? A felelet rendkívül világos és egyszerû: Azért mert Nürnbergben bizonyítást nyert, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós kényszerhelyzetben, az országot fenyegetõ német megszállás rémének hatása alatt járult hozzá a zsidók munkára szállításához, de semmi esetre sem kiirtásához. Horthy Miklós épp úgy nem tudhatott a Németországba szállított magyarországi zsidók sorsáról, mint bárki más. És ha õ nem tudott, még kevésbé tudhattak miniszterei, államtitkárai s legkevésbé tudhatott az egyszerû, névtelen magyar. A magyarországi zsidó deportáció a "nagypolitikától" eltekintve is egy rendkívüli és világtörténelmien izgalmas - detektívregény. Azt kérdezi az OSS Kunder Antaltól az életfogytiglani fegyház után, az októberi szabadságharc jóvoltából immár szabad földön élõ magyar minisztertõl és a magyar közélet egyik legtisztább, legszimpatikusabb alakjától: Bûnösnek érzi magát tömeggyilkosságra való uszításban, tömegrablásban, Magyarország kifosztásában és fehér rabszolga kereskedelemben? - Nem tudok sem tömeggyilkosságról, sem rablásról, sem az ország kifosztásáról és fogalmam sincs, hogy miféle fehér rabszolga kereskedelemmel vádolnak. Én csak azt követeltem, hogy a zsidókérdést oldjuk meg véglegesen. - Hát Auschwitz végleges volt ? Ezzel maga meg volt elégedve ? - Kérem, én nem tudtam Auschwitzról semmit. - Tehát, mit gondol, hova szállították a zsidókat? - Németországba! Az egyetemes magyar és európai tragédia magyar fõszereplõi részérõl tudhatott akár csak egyetlen egy is arról, hogy mi történhetik - ha egyáltalán történt - a németországi munkaszolgálatra kiszállított zsidókkal. A nürnbergi tárgyaló teremben azt kérdezi dr. Otto Stahmer, Göring védõje, Karl Bodenschatz tábornoktól, aki a vezéri fõhadiszállás beosztottja volt, részt vett minden helyzetmegbeszélésen, szóval mindenrõl tudnia kellett: Dr. Stahmer: A vezéri fõhadiszálláson, a vezéri megbeszélések során, vagy esetleg más alkalommal történt-e említés a koncentrációs táborokról? Bodenschatz: A fõhadiszálláson, a Führer szájából soha, egyetlen szót nem hallottam a koncentrációs táborokról. A mi szûk körünkben soha nem beszélt errõl. Dr. Stahmer: Beszéltek ott a zsidók megsemmisítésérõl ? Bodenschatz: Nem! Legalább is az én jelenlétemben soha. Dr. Stahmer: Tudta-e ön, hány koncentrációs tábor létezik? Bodenschatz: Azt, hogy koncentrációs táborok léteznek, mindenki tudhatta. Azonban ezek a nevek: Mauthausen és Buchenwald számomra csak a második világháború befejezése után váltak ismertté, midõn ezekrõl az újságokban olvastam. Egyedül Dachauról hallottam, miután véletlenül én is Bajorországban születtem' (Dachau azonban nem volt megsemmisítõ tábor, mint ez sokszorosan be is bizonyult. A szerk.) Dr. Stahmer: Semmit sem hallott ön a lezajlott aljasságokról ? Bodenschatz: Körülbelül 1945 márciusában (!) egy ebéd közben mondotta nekem a birodalmi marsall (Göring), hogy igen sok zsidónak kellett elpusztulnia s ezért nekünk súlyosan kell majd helyt állnunk. Ez volt az elsõ alkalom, midõn valamit is hallottam a zsidók ellen elkövetett bûnökrõl. Ha Bodenschatz tábornok, a vezéri fõhadiszállás állandó beosztottja, maga is csak 1945 márciusában hallott a zsidók ellen elkövetett kegyetlenségekrõl, ki képzelheti, hogy ezekrõl az állítólagos szörnyûségekrõl akár Horthy Miklós, akár Szálasi Ferenc vagy bármelyik miniszter tudhatott volna? A nürnbergi perben kihallgatták azonban Erhard Milchet, a német birodalmi légihaderõ elsõ generálisát, aki méghozzá - zsidó származású volt. (Göring: "Hogy ki a zsidó, azt én határozom meg!") Dr. Kaufmann, védõ: A koncentrációs táborokban hallatlan borzalmak történtek. Tudott ön ezekrõl? Milch: Mindez számomra teljesen ismeretlen volt. DT Kaufmann: Milyen magyarázatot tud adni ön nekünk, arra vonatkozólag, hogy a valóságos helyzetrõl önnek nem voltak jobb értesülései?! Milch: Azért, mert azok az emberek, akiknek mindezekrõl tudomásuk volt mindezekrõl nem beszéltek, de nem is volt szabad beszélniük! Dr. Kaufmann: Igaz-e az, hogy minden kísérlet, amely a koncentrációs táborok valóságos helyzetét akarta felfedni, gyakorlatilag lehetetlen volt. Igaz-e, hogy aki erre vállalkozott volna az életét, testét, lelkét tette volna kockára? Milch: Mit sem tudtunk arról, hogy mi történik ezekben a táborokban. Mindez, - láthatólag - a beavatott emberek egyik igen kicsiny körére volt korlátozva. A legnagyobb életveszéllyel járt volna, ha valaki ebbe a kicsiny körbe be akart volna tekinteni. Dr. Kauffmann: Szabad kérdeznem, mit tudott ön az auschwitzi megsemmisítõ táborról? Milch: Semmit! Ezt a helységnevet, fogságomba jutásom után elõször a sajtóból olvastam. Dr. Kaufmann: Helyes-e, ha feltételezem, hogy Németországban egy abszolút totális államban (Führerstaat) a legfelsõbb paranccsal szemben minden ellentmondás életveszéllyel járt? Milch: Mindez sok száz esetben bebizonyosult. "Maga a véderõ vezérkarának fõnöke-írja a Münchener Illustrierte címû baloldali lap 1958 augusztus 23-iki száma - Alfred Jodl is hasonló helyzetképet adott, midõn védõje dr. Franz Exner professzor megkérdezte: Dr. Exner: Mit tudott ön a zsidók megsemmisítésérõl ? Jodl: Felelõsségem teljes tudatában kijelenthetem itt, hogy soha egy szót, a legkisebb utalást, soha egy kis darab papírt nem láttam a zsidók megsemmisítésérõl. Mindezekrõl a dolgokról - olyan igaz, mint hogy itt ülök - elõször a második világháború befejezése után hallottam. Dr. Exner: Mit tudott Ön a koncentrációs táborokról? Jodl: Buchenwald nevét elõször 1945 tavaszán hallottam. A magyar újságírókat kivégezték, felakasztották az OSS jóvoltából, amíg a Harmadik Birodalom legkiemelkedõbb újságírója, Hans Fritsch a következõket vallhatta a nürnbergi bíróság elõtt. "Én, aki mindenkor, mint újságíró dolgoztam, szilárd meggyõzõdéssel mondhatom, a zsidók ellen elkövetett "tömeggyilkosságokról" a német nép semmit sem tudott." De az Isten szerelmére! Hogyan tudhatott volna errõl a magyar nép, a román nép, a horvát nép, a szlovák nép ? Hogyan tudhatott volna a szörnyûségekrõl - ha voltak egyáltalán! - a magyar vezetõ réteg? Hiszen mindezekrõl a német elit sem tudhatott semmit. A legkisebb német munkás, paraszt sem sejtette, hogy mi történhetik Auschwitzban avagy, hogy Auschwitz létezik. S mindezek után, a magyarországi zsidóság rémregényeként azt kérdezi az amerikai OSS magyar osztályának vezetõje vitéz Kolosváry Borcsa Mihálytól, az Országos Magyar Sajtókamara elnökétõl: ... "Voltak magának és általában elvtársainak (?) terveik arra nézve, hogy miképpen maradjon a hatszázezer magyar zsidó életben?" "A legtöbben természetesen. arra gondoltak, hogy menjenek el Magyarországról." - Arra is gondoltak, hogy hova menjenek? - Az az õ gondjuk lett volna. Mi nem vállalhattunk felelõsséget sorsukért, ha elmennek az országból! - felelte volna erre állítólag vitéz Kolosváry Borcsa Mihály, akinek különben, mint újságírónak és sajtófõnöknek, a legkisebb köze sem lehetett a zsidók deportálásához. De vajon voltak-e tervei legalább a nyugati hatalmaknak arra nézve, hogy a magyarországi zsidók ne essenek az "emberiség ellen elkövetett bûnök" áldozatául? S erre a kérdésre ismét csak nem egy magyar náci, hanem Joel Brandt, korábbi nevén Brandt József felel, aki jelenleg Nyugatnémetországban él és aki lélegzetelállítóan izgalmas történetben írta meg a magyarországi zsidó deportáció egyik fejezetét. 1944 április 25-én Adolf Eichmann Hitler zsidóügyi komisszárja, mint a budapesti zsidóság hivatalos képviselõjét magához rendelte Joel Brandtot, akinek a svábhegyi Hotel Majesticben ezeket mondta: - ön tudja, hogy én ki vagyok. A birodalomban, Lengyelországban, Csehszlovákiában én vezettem bizonyos akciókat. Most Magyarország kerül sorra. Azért hivattam önt, hogy egy üzletet ajánljak. Megállapítottam, hogy önök anyagilag még mindig teljesítõ képesek. Kész vagyok tehát önöknek eladni egy millió zsidót. Valamennyit nem fogom kiárusítani. Annyi pénzt és árut úgy sem tudnának összeszedni. De egy millió még fog menni. Vérért árút és árúért vért! Ezt az egy milliót összeszedhetik önök bármely országból ahol zsidók vannak. ön hozhatja õket Magyarországból, Lengyelországból, az Ostmarkból, Theresienstadtból, Auschwitzból, vagy ahonnan akarja. Kiket akar megmenteni? Férfiakat, nõket, aggokat, gyerekeket? Üljön le, kérem és beszéljen." Brand tudta, hogy ebben az esetben az SS nem gúnyolódik, nem ûz tréfát. Eichmann folytatta: - Menjen külföldre, lépjen kapcsolatba saját embereivel, a szövetségesekkel és hozzon vissza egy konkrét ajánlatot. Mondja meg hova akar menni 8 én gondoskodom az úti igazolványokról. - Herr Obersturmbannführer! - felelte Brand József. - nekem Isztambulba kell mennem. - Azonban önnek meg kell mondania, mit kíván ön? -Amit kapni szeretnék; - teherautók! - hangzott a válasz. - Akar ön kapni egy millió zsidót? Rendkívül kuláns ajánlatot teszek. Száz zsidóért ön egy teherautót szállít nekem. Ez egyáltalán nem sok. Összevissza tízezer teherautóról van szó. A teherautóknak vadonatújaknak kell lenniük és pótkocsival együtt szállítandók. S ekkor következett egy példátlanul álló kalandos vállalkozás. Brand József elindult, hogy népének tagjait megmentse. Vállalkozásáról a magyar hatóságok semmit sem tudtak. Midon azonban Brand József a "Joint Distribution Committee on Jewish Affairs" segítségével kijutott Törökországba, Palesztinába és Egyiptomba, az angolok egyszerûen õrizetbe vették. Brand József csak hosszú-hosszú kálvária után jutott el odáig, hogy végül is a Közel-Kelet számára kinevezett angol államminiszterrel, Lord Moyneal egy millió emberélet megmentésérõl tanácskozhassék: Lord Moyne: El tudja képzelni ön, hogy mi a háború kellõs közepén tízezer teherautót szállítsunk a németeknek? Brand: Sir! A németek elfogadnak másfajta árút is, talán élelmiszert, esetleg pénzt. Lord Moyne: Szabadon bocsátja-e ez az Eichmann az embereket anélkül, hogy garanciát kapna a mi áruszállításunkra ? Brand: Minden bizonnyal fog elõleget adni! Lord Moyne: Milyen nagy lesz ez az elõleg? Brand: Százezer ember. Lord Moyne: S összesen mennyi lehet majd? Brand: Egy millió ember. "És most írja a baloldali Münchener Illustrierte (1958 augusztus 23-iki szám. "Wieder Aufgerollt: Der Nürnberger Prozess) a következõ megfoghatatlan és megértés nélküli feleletet adta Lord Moyne. - Mit csináljak én ezzel az egymillió zsidóval. Hova vigyem õket? Ki fogadja el ezeket az embereket?" A brit titkos szolgálat a tárgyalás után egyik londoni lapban leleplezte az egész tárgyalást s ezzel lehetetlenné tette, hogy akár Heinrich Himmler, akár Adolf Eichmann egy millió zsidó megmentésérõl egyáltalán tovább tárgyalhassanak. A magyar nemzetnek és a magyar mártíroknak semmi és senki nem adhatott volna felemelõbb igazolást, mint a fenti történet. Mert Magyarországot és annak vezetõit az ország megszállásával kényszerítették arra, hogy a zsidóságot a németek deportálhassák. "Miképpen maradjon a hatszázezer magyar zsidó életben" ? - kérdezi Himler Márton. Ezt az ismeretlen számú emberéletet soha sem ajánlották fel a magyaroknak. Íme azonban Adolf Eichmann felajánlotta valamennyit a nyugati zsidóságnak, az Egyesült Államoknak, Nagy Britanniának. Adolf Eichmann - íme - megadta a nagy lehetõséget, amely egyetlen magyar államfõnek, vagy miniszternek sem adatott meg, t. i. hogy megmentsen hatszázezer, vagy, egymillió életet. S íme õfelsége az angol király háborús kormánya nevében lord Moyne államminiszter hidegvérrel felelte: "- Mit csináljak én ezzel az egy millió zsidóval?" Egy bizonyos. A magyarországi zsidóság sorsáért felelõssé lehet tenni a Harmadik Birodalmat, a fentiek után akár magát Nagy-Britanniát is, de semmi esetre sem Magyarországot, vagy bármely magyar minisztert. Ugyanannyi erõvel, mint Bárdossy, Imrédy ott ülhetett volna a vádlottak padján lord Moyne is. Magyarország és az úgy nevezett "háborús bûnösök" nem bûnösök, hanem áldozatok voltak az "emberiesség ellen elkövetett bûnök" paragrafusa szerint is. Hiszen Adolf Eichmann és társai, akik a zsidódeportáció tekintetében korlátlan hatalommal uralkodtak Magyarország fölött, Brand József tárgyalásai során különös módon próbáltak jó étvágyat csinálni ehhez az adásvételhez. A Sicherheitsdienst a magyarországi deportációról filmet készített, jól megfûszerezve azt az állítólagos "csendõrbrutalitásokkal". A magyarországi rémjelenetek után kedélyes filmstráfok következtek az osztrák határállomásokról, ahol szõke Wehrmachtshelferinek kakaóval és frissítõ italokkal várták a magyarországi zsidókat. Ezt a hamisított filmet aztán kicsempészték Svájcba, leforgatták egyes zsidó szervezetek képviselõi elõtt, ezzel a ki nem mondott, de nagyon is világos tendenciával: - Ha nem veszitek meg tõlünk, humánus németektõl az egymillió zsidót, akkor majd a "barbár magyarok" elpusztítják õket. A "vevõk" azonban a brit kormány jóvoltából már nem jelentkezhettek. Sõt! Azokat, akik Auschwitzból ilyen szokatlan eszközzel akarták megmenteni a deportáltakat, utólag maga Izrael állam bírósága ítélte el. A new yorki "Time" címû folyóirat 1955 július 11-i számában, az "Israel" rovatban "On Trial" címmel cikk jelent meg. E szerint a Joel Brand-féle tárgyalásokban részt vett Rudolf Kastner is, aki Moshe Sharett, Izrael akkori (1955) miniszterelnökének utasítására tárgyalt Adolf Eichmannal. Malchiel Greenwald a második világháború után Palesztinába került épp úgy, mint Kastner Rudolf, aki a Mapai pártban lett politikus és Dov Joseph miniszter beosztottja. Malchiel Greenwald a nyilvánosság elõtt megvádolta Kastner Rudolfot, hogy a magyarországi zsidók õmiatta jutottak az auschwitzi táborba, mert csak saját rokonait mentette meg. A vádból elsõ számú politikai botrány lett. "A per elõrehaladásával - írta a Time - Kastner és nem Greenwald lett a vádlott. Mint egy csendes vízbe dobott súlyos kõdarab, a per anyaga úgy kavarta fel a zsidó egység felszínét, a kétely egyre nagyobb gyûrûivel. Az elmúlt héten, még a nemzet születése elõtti események feletti viharban Msha Sharett kormánya lemondott, hogy újjáalakuljon a keserûség és bizalmatlanság új légkörében. "A védelem" (Greenwald) ügyvédjének véleménye szerint a magyarországi zsidóknak fel kellett volna lázadniuk, ahelyett, hogy a munkatábor mítoszának vessék alá magukat. A gettókat hiányosan õrizték és bármely kitörési kísérlet a román. határ felé sikeres lehetett volna. - Náci-ügynök! - kiáltotta Kastner felé a Greenwald ügyvédje. "Két héttel ezelõtt a bíró, folytatja a Time tudósítása, mert hamisan vádolta Kastnert, hogy a náci profitban osztozott, egy izraeli fontra, (52 centre) ítélte." De a bíróság Kastnert még bûnösebbnek találta. Amikor elfogadta a náci ajánlatot Kastner eladta magát az ördögnek." Íme, Izrael állam hivatalos bírósága elõtt az is bûnné vált, ha valaki, mint Rudolf Kastner meg akarta menteni saját rokonait, barátait. A magyar Hámánok mellé odakerült a vádlottak padjára a zsidó Kastner Rudolf is, mert saját népének fiait akarta menteni. S ez mutatja legjobban, hogy mennyi sötét ószövetségi gyûlölet és babona lebeg a himleri könyv körül. Az emberiség ellen elkövetett bûnökben bûnössé vált Kastner Rudolf is, mert embereket akart menteni épp úgy mint a magyar kormányférfiak, az egyházak püspökei, sõt maguk az elátkozott magyar "antiszemiták". De nemcsak bûnössé vált Kastner Rudolf, hanem titokzatos körülmények között ki is végezték. Nyugatnémet lapok tel-avivi jelentések alapján adták hírül, hogy nyílt utcán merényletet követtek el ellene és titokzatos személyek lelõtték. Miért ? Azért, hogy bosszút álljanak a jótettért? Vagy, hogy elnémítsák Kastner Rudolfot, aki még sok érdekes dologról tudhatott. Azonban Tel-Avivban halálos merénylet áldozata lett a magyarországi zsidó deportációnak egy másik fõszereplõje: Adolf Eichmann is. Hogyan került Hitler Adolf Judenkommissarja Adolf Eichmann pontosan Izraelbe, miután a nürnbergi bíróság számára nagyon is átlátszó affidavitot adott, mely szerint neki 4-5 millió zsidót kellett volna (!) kiirtania. E nyilatkozat után Adolf Eichmann nem az akasztófára került, hanem titokzatos személyek, titokzatos körülmények között Izraelbe vitték ahol a legnagyobb nyugalomban és békében élt, egy ideig. Szálasit, Imrédyt és társaikat a budapesti népbíróság ítélte halálra a zsidó deportáció miatt, amelyhez semmi közük nem volt. Eközben a svábhegyi Hotel Majestic rettegett és kegyetlen Judenkommisszárja Izraelben éldegélt. Csak 1957-ben adta hírül a Tel-Avivból rendszerint jól értesült müncheni Süddeutsche Zeitung, hogy Adolf Eichmannt Izraelben állítólag meggyilkolták. Mindezek után azonban tényként kell elfogadni, hogy magyar vezetõ vagy egyszerû magyar ember nem tudott, de nem is tudhatott a Magyarországból elszállított zsidók sorsáról. Amit mindenki tudott az a deportáció ténye volt. A magyarországi zsidókat munkára szállítják a Német Birodalomba. A németek ezt mondták a kormányzónak, a minisztereknek s ezt mondták legközvetlenebb barátaiknak, akiket a legkritikusabb pillanatokban, - az ország megszállása után - azért hívtak német földre, hogy tájékozódjanak a magyar nép közhangulatáról. S ekkor olyan csoda történt, mint amilyenre sem Martin Himler, sem kollégája Heinrich Himmler nem számíthatott: a magyarországi zsidók deportációja ellen éppen a "magyar nácik", a magyar "antiszemiták" tiltakoztak saját szabadságuk kockáztatásával. Az eseményrõl itt van az eskü alatti nyilatkozat, amelyet ugyancsak eskü alatti vallomással tud megerõsíteni az eppenheimi látogatás több, még életben maradt és szabad földön élõ résztvevõje: SZEMTÕL SZEMBEN POHL "PROFESSZORRAL" Eskü alatti nyilatkozat A magyar csoportnak Eppenheimben, német hivatalos tényezõkkel történt 1944 évi Június 17 és 27 közötti találkozásról eskü alatt a következõket vallom: "1944 június 10-ike körül felkeresett a Nagykereskedõk Országos Egyesületének Sas-utcai irodahelységeiben egy SS kapitány. Az SS kapitány, akit elõzõleg nem ismertem, mint Hauptsturmführer Dr. Heinz Ballensiefen mutatkozott be. A beszélgetés folyamán tudtam meg, hogy a Reichssicherheitshauptamtnak a Magyar Zsidókutató Intézethez delegált összekötõ tisztje. Miután politikai pártnak nem voltam tagja és véleményem szerint nem töltöttem be olyan fontos közéleti pozíciót, mely egy ilyen kihatásaiban esetleg nagyjelentõségû meghívást indokolt volna, megkérdeztem Dr. Ballensiefentõl, hogy 1. kinek vendégei lesznek a magyar meghívottak, 2. kiket hívtak meg magyar részrõl, 3. mi a meghívás célja. Dr. Ballensiefen elmondta, hogy a német birodalmi kormány vendégei leszünk. Égy összehajtott papírról 30 nevet olvasott fel, végül a meghívás céljaként annak a helyzetnek magyar-német részrõl való megtárgyalását jelölte meg, amely egyrészt a német megszállás, másrészt a német megszállás nyomán bevezetett drasztikusabb zsidóellenes intézkedések folytán állott be. Németországba meghívást kapott többek között Jaross Andor miniszter, Baky László és Endre László államtitkárok, Kolosváry-Borcsa Mihály, Kulcsár István kormánybiztos, Oláh György, Rajniss Ferenc, Gosztonyi Jenõ és Andreka Ödön képviselõk, Hubay Kálmán, Marschalkó Lajos szerkesztõk, Levatich László és Bosnyák Zoltán a Magyar Zsidókutató Intézet vezetõi. A meghívottak a magyar jobboldal keresztmetszetét képezték. A magyar csoport 1944 június 16-án indult el Budapestrõl. A pályaudvaron a meghívottak közül azonban csak 12 jelent meg, ami nagy csalódást okozott Dr. Ballensiefennek. Kedvetlenségét nyíltan mutogatta. Beszállás elõtt megkérdeztem Dr. Ballensiefentõl. hogy tulajdonképpen hova is megyünk ég hol lesz a találkozás. Dr. Ballensiefen azzal a megjegyzéssel tért ki érdeklõdésem elõl, hogy semmit sem árulhat el, mert nem akárja a magyar csoport tagjainak életét veszélyeztetni. Június 17-én érkeztünk Wiesbadenbe, ahol Dr. Ballensiefen végre elárulta, hogy a ,Weltdienst' címû világszervezetnek Eppenheim községtõl mintegy 5 kilométernyire fekvõ, a Taunus sûrû tölgyeseiben megbúvó vendégházába megyünk, ahol a német urakkal találkozni fogunk. A vendégház korábban mintegy 80 személyt befogadó modern szálloda volt. A vendégházban Oberstarbeitsführer Hans Richter fogadott bennünket, aki a házi gazda tisztséget töltötte be tartózkodásunk alatt. õ mutatott be bennünket a német uraknak. A találkozáson német részrõl a német külügyi hivatal, a német birodalmi belügyminisztérium, a német birodalmi igazságügyi minisztérium, a Wehrmacht és a német vezérkar, a német nemzeti szocialista párt, az Amt Rosenberg, az Amt für Rassenforschung stb. hivatalos képviselõi vettek részt. A Gau Hessen egy fiatal lovagkeresztes repülõ õrnagy által volt képviselve. A német urak állandóan leváltották egymást, aszerint, hogy milyen téma került tárgyalásra. Végeredményben a 10 napos németországi tartózkodásunk alatt kb. 40 német úrral találkoztunk. A tárgyalásokat hivatalosan Hauptamtsleiter Kaufmann, a német nemzeti szocialista párt képviselõje vezette. Az elsõ estét vacsora után program szerint bemelegedéssel és a német urakkal való összebarátkozással töltöttük el. Erre az alkalomra eljött Frankfurtból Hessen tartomány vezetõje, Gauleiter Spengler is, aki melegen üdvözölte a magyar csoportot. Elismerõ szavakkal emlékezett meg a magyar csapatoknak hõsies harcairól a keleti fronton és annak a reményének adott kifejezést, hogy Magyarország hamarosan fel fogja számolni azt a hatalmas kémközpontot, amely a magyarországi zsidóság útján behálózza egész Európát és mérhetetlen károkat okoz a központi hatalmak hadvezetõségének. Gauleiter Spengler beszéde folyamán azonban nem tért ki arra, hogy tulajdonképpen miért hívták meg a magyar csoportot Németországba. KÉP: Bárdossy László miniszterelnök holtan fekszik a véres homokzsák elõtt Gauleiter Spengler távozása után a magyar és német urak kb. még 2 óráig együtt maradtak. A szót a németek részérõl egy idõsebb úr vezette, akit Pohl egyetemi tanárként mutattak be nekünk. Feltûnt az, hogy a német urak rendkívül nagy tisztelettel kezelték Pohl professzort, figyelmesen hallgatták fejtegetéseit és igen fegyelmezetten, mondhatni katonai stílusban válaszoltak kérdéseire. Hubay Kálmán azt kérdezte meg, hogy ismerem-e Pohl professzort és kíváncsi volt, hogy milyen minõségben vesz részt ezen az összejövetelen. Én beszédbe elegyedtem Pohl professzorral, megkérdeztem tõle, hol egyetemi tanár, mit tanít, milyen minõségben van itt és ehhez hasonlókat. Pohl úr elmondta, hogy a dublini egyetemen tanít, jelenleg a berlini ír követség kultúrattaséja, nagyon érdeklõdik a zsidókérdés iránt stb. Pohl professzor sietve áttért más tárgyra, amit Hubayval együtt nagyon gyanúsnak találtunk. Valami derengett bennem, hogy a Reichssicherheitshauptamtnak van egy Pohl nevû osztályvezetõje, de erre nézve az est folyamán semmi féle támpontot nem tudtam kapni. Németországi tartózkodásunk második napjának délelõttjén, a program szerint Hauptamtsleiter Kaufmannak elõadását kellett végighallgatnunk. Az elõadás 10 órára volt kitûzve és a tanácskozó szobában megtartva. Az üléseket úgy csoportosították, hogy a magyar és a német résztvevõk külön-külön egy csoportban egymással szemben ültek, a két csoport között egy kb. 5 méternyi ûr tátongott. Az elõadást a házigazda, Oberstarbeitsführer Richter vezette be. Hauptamtsleiter Kaufmann elõadásában ismertette a német birodalmi kormány zsidóellenes törvényeit és intézkedéseit, kitérve azok hátterére és szükségére. Majd áttért a zsidóságnak németországi szerepére és igen élénk színben részletes áttekintést adott annak destruktív mûködésérõl. Nagyobb érdeklõdést váltott ki Hauptamtsleiter Kaufmann, amikor a keleti zsidóknak németországi beszivárgásáról kezdett beszélni és ennek folyamán megemlítette azt, hogy eddig nem sikerült megfejteni azt a rejtélyt, hogyan és miként keletkezett a keleti zsidóság. Itt félbeszakítottam Hauptamtsleiter Kaufmannt és csodálkozásomnak adtam kifejezést, hogy a német urak ezt nem tudjak. Utaltam Katzenellenbogen "Die Juden in Deutschland" címû standard mûvére, amely a német nemzeti szocialista párt és a német birodalmi kormány engedélyével 1936-ban a berlini "Jüdischer Verlagban" jelent meg. Felszólalásomat kínos csend követte és miután Hauptamtsleiter Kaufmann elõadásának folytatásáról lemondott és a jelen levõ urak közül senki sem kívánt a tárgyhoz hozzászólni, Oberstarbeitsführer Richter idõ elõtt oszlatta fel az összejövetelt. Ez 11 óra körül volt. Miután az ebéd egy órára volt kitûzve, unatkozva ténferegtünk. A német urak teljesen elszeparálódtak és izgatottan beszélték meg az incidenst. Délután négy órára újabb elõadás volt programra tûzve. Ez alkalommal Pohl ,professzor' szólalt fel. Csevegési formában beszélt a palesztinai útjáról és ott szerzett tapasztalatairól. Majd a zsidóság eredetére tért ki s ezzel kapcsolatban nagyjában a következõket mondta: - Az összes semita származású népekrõl ki lehet mutatni az eredetet, követni lehet azt az utat, amelyet a történet folyamán megtettek s szinte szemünk elõtt játszódik le az a folyamat, hogy miképp váltak államalkotó népekké. Csak a zsidókról nincsenek hasonló történeti bizonyítékok. Feltünedezésük teljesen rejtélyes körülmények között ment végbe s ezért elfogadható az a tudományilag alátámasztható nézet, hogy a zsidóság a szemita bûnözõkbõl és aszociális elemeibõl keletkezett. A szemita népek között ugyanis az volt a szokás, hogy a kriminális és aszociális elemet ki vetették a törzsi keretbõl és a pusztába kergették. Ott csoportba verõdve sivatagi sakálként éltek, amíg Ábrahám, aki valószínûleg szintén egy ilyen számûzött, kivetett bûnözõ volt, meg nem szervezte õket. A zsidóság történetének egész lefolyása alatt mindvégig megtartotta eredeti kriminális és aszociális jellemvonásait, mert mindenütt destruáló és romboló tényezõként mûködtek és a gazdanépek átkaivá váltak. Pszichológiailag azért érthetõ, hogy a zsidóság telítve volt kisebbségi érzetekkel, ezeknek kompenzálására találták ki a zsidó vezetõk ,Isten választott népe' fikcióját. Pohl ,professzor' azután reprodukálhatatlan szavakkal olyan gyûlöletes képet festett a zsidókról, hogy a magyar csoport tagjai megdöbbenve elsõ ízben kezdték sejteni, hogy mi is rejlik a meghívás mögött. Pohl ,professzor' a magyar csoporttól állásfoglalást várt. Egyrészt a délelõtti felszólalásom miatt, másrészt mert én beszéltem a magyarok között legjobban németül, akaratlanul a magyar csoport szóvivõje lettem s így jórészt Hubay Kálmán ösztönzésére válaszolnom kellett Pohl ,professzornak'. Felálltam és a következõket mondtam: Ha Pohl professzor megfosztja a zsidókat mindazoktól a jelzõktõl, amelyek egy népet jellemezhetnek, ha megtagadja tõlük azokat az attribútumokat, amelyek az emberre illenek, akkor ebbõl logikusan az következik, hogy ki kell irtani õket. Mi nagyon is megértjük, hogy mire célzott Pohl 'professzor'. De miért nem õszinték hozzánk, miért nem mondják meg végre, hogy azért hoztak ki bennünket Németországba, hogy a zsidóság kiirtásához magyar részrõl hozzájáruljunk. Itt vagyunk már két napja és még mindig nem tudjuk, mi a németországi tartózkodásunk célja és mindenek elõtt mirõl kell véleményt nyilvánítanunk. Pohl ,professzornak' ez sehogyan sem tetszett, meglehetõsen ingerülten egy hosszabb nyilatkozatba kezdett, amelynek folyamán többek között a következõket mondta: Teljes abszurditás az, hogy amikor a német birodalom és szövetségesei ebben a világzsidóság által kiváltott világháborúban élet-halál harcot vívnak, Németország szomszédságában, Magyarországon hatszázezer olyan ember éljen, aki ebben a háborúban nem vesz részt. A zsidók nem katonáskodnak, a munkaszolgálatban csak csekély mértékben vesznek részt, a magyar lakosságnál jobban élnek, destruálnak, leszabotálják a magyar háborús erõfeszítéseket és veszedelmes kémközpontot tartanak fent, amelynek szálai Moszkváig, Londonig és New Yorkig terjednek. Hitler Adolf azért abban állapodott meg Horthy Miklós kormányzóval, hogy a magyarországi zsidóknak 18 éves kortól 60 éves korig Németországban munkaszolgálatot kell teljesíteniük. Ennek gyakorlati keresztülvitele érdekében máris megkezdték a magyar vidéki városok gettóinak kiürítését és lakóinak Németországba való szállítását. Pohl ,professzor' akkor igen higgadt hangon áttekintést adott azokról az intézkedésekrõl, amelyeket a német birodalmi kormány foganatosított a magyarországi zsidó lakosságnak Németországba tervezett áttelepítésével kapcsolatban. Kiemelte azt, hogy az áttelepítés humánus és emberséges szempontok szerint fog történni. A német birodalom területére érkezõ magyar zsidókat a német hadiiparban fogják foglalkoztatni, ugyanolyan feltételek mellett, mint a német vagy külföldi munkásokat. Ugyanazt az élelmezést és órabért fogják kapni. A magyar kormány zár alá veszi a zsidó javakat, amelyeket a háború végén hiánytalanul vissza fognak szolgáltatni az eredeti tulajdonosoknak, amikor egyúttal a zsidó kérdés is végleges megoldást fog nyerni. Hosszabban beszélt az alapítandó zsidó állam kilátásairól, ismertette ezzel összefüggésben a cionista elképzeléseket és végül pedig rámutatott arra, hogyha ezek a tervek közül egy sem volna világpolitikai realitások miatt megvalósítható, akkor a lengyel és az orosz területbõl kellene egy darab földet kihasítani a zsidó otthon céljaira. Pohl 'professzor' azután elárulta azt, hogy mi volt a magyar csoport meghívásának célja. Szerinte a meghívott csoport politikai világnézetében keresztmetszetét adja a magyar jobboldali társadalom érzéseinek és felfogásának. A német birodalmi kormány tudni szeretné, hogy a magyar nép miképp fog reagálni a tervezett zsidóellenes intézkedésekre. Tõlünk határozott és pozitív állásfoglalást vár. Itt az idõ, amidõn a magyar nép helyrehozhatja a múltban elkövetett hibáját. A magyar nép indolenciája és közömbössége folytán zsidósodott el annyira Magyarország, úgy hogy az élethalál harcban álló tengelyhatalmak legnagyobb problémája - fejezte be Pohl ,professzor' igen szenvedélyes hangon fejtegetéseit. Pohl 'professzor' felszólítása igen kényes helyzetbe hozta a magyar csoportot. Egyik részrõl ekkor hallottunk elõször arról, hogy az 1944 március 18-i megbeszélésen Horthy kormányzó hozzájárult a magyarországi zsidóságnak németországi munkaszolgálatához. Állásfoglalásunkban tekintettel kellett lennünk Horthy Miklós államfõi presztizsére. Másrészt ekkor szereztünk hiteles értesülést az eddig kósza hírként kezelt vidéki zsidódeportációkról. Végül realizálnunk kellett azt, hogy itt német részrõl a magyar ügyekbe való oly fokú beavatkozásról van szó, amely súlyosan sérti a magyar állam szuverenitását és mélységesen veszélyezteti Magyarország függetlenségét. Mindnyájunkra pedig mázsás súlyként nehezedett az a felismerés, hogy a joviális egyetemi tanár álarca mögé bújt Pohl 'professzor' azonos a Reichssicherheitsamt Pohl nevû osztályvezetõjével és SS generálisával, aki Németországban az élet-halál ura, akitõl függ, hogy sértetlenül hazatérhetünk-e vagy pedig valamelyik német koncentrációs táborban fejezzük be németországi utunkat. Hubay Kálmán röviden informálta a magyar csoport németül nem beszélõ tagjait Pohl ,professzor' közléseinek lényeges pontjairól, majd rövid tanácskozás után egyöntetûen visszautasítottuk a németeknek tervezett beleavatkozását a magyar belügyekbe. A magyar álláspont tolmácsolására pedig engem kértek fel. A német urak várakozással tekintettek ránk és kétségkívül igen élénk helyeslést vártak a magyar csoport tagjai részérõl. Ahelyett azzal kezdtem felszólalásomat, hogy erélyesen visszautasítom Pohl ,professzor' azon szemrehányását, hogy Magyarország a magyar nép indolenciája következtében zsidósodott el ennyire. Igazuk van a németeknek abban, hogy mi jobban ismerjük a magyar népet, mint õk. A magyar nép lelkületére éppen fordítva hatnának a tervezett zsidóellenes intézkedések. Mártírokat látnának a zsidókban és ez sokkal inkább megrontaná a közhangulatot és ásná alá a harci szellemet, mint a zsidók suttogó propagandája és szubverzív mûködése. A zsidókérdés emellett elsõsorban magyar kérdés. ennek emberséges és becsületes megoldása nemcsak becsületkérdése Magyarországnak, hanem elsõszámú nemzeti érdeke is. Azért a magyar csoport az egész magyar nemzet nevében a leghatározottabban ellenzi azt, hogy magyar állampolgárok egy baráti, de mégis csak idegen hatalom fennhatósága alá kerüljenek, akár hosszabb, akár rövidebb idõre. A német birodalomnak egyébként is semmi haszna nem lenne ebbõl a munkaszolgálatból, mert a magyar zsidóság zömében használhatatlan fizikai munkára, amellett nem is lesz hajlandó kényszer alatt becsületes munkát végezni. A német birodalom csak fokozná belsõ nehézségeit zsidó munkaszolgálatosoknak nagyszámú felhasználása folytán. A meghökkenést, melyet e felszólalásom kiváltott, fokozta még Gosztonyi képviselõ hozzászólása. Rámutatott arra, hogy az un. magyar ,ellenállóknak' a Sicherheitsdienst részérõl 1944 március 19-én történt letartóztatása súlyosan sértette a magyar állam szuverenitását. A legjobboldalibb körök is mélyen elítélték azt, hogy ezeket nem a magyar kormánynak adták át megfelelõ eljárás megindítása céljából, hanem Németországba hozták õket. Csak 40 személyrõl volt szó és ennek a negyven személynek elhurcolása is erõsen megrontotta a közhangulatot és súlyosan visszahatott a magyar nép németbarát érzelmeire. El lehet tehát képzelni, mi lenne a reakció, ha hatszázezer vagy akár kevesebb magyar állampolgárt engednének át idegen joghatóság alá. A német urak megrökönyödése tetõfokát érte el akkor, amikor Hubay Kálmán azt kérdezte, hogy hol vannak az elhurcolt magyarok. Mindenki Pohl 'professzorra' nézett és tõle várták az engedélyt, hogy a kérdésre válaszolhassanak. Pohl ,professzor' intett a fejével, erre a német birodalmi belügyminisztérium képviselõje azt mondta, hogy a magyar ,ellenállók' a dachaui koncentrációs táborban vannak, ott az un. Prominenten-Blockban helyezték el õket, élelmezésük megfelelõ. Hubay Kálmán erre azzal a kéréssel állt elõ, hogy õ meg akarja látogatni Dachauban Keresztes-Fischer Ferenc volt belügyminisztert, aki bár neki személyesen ellensége és politikai ellenfele, de éppen ezért meg akar gyõzõdni arról, hogy elhelyezése és ellátása megfelelõ-e. Hubay Kálmán nem kapott választ. Oberstarbeitsführer Richter sietve feloszlatta a kínos hangulatban lefolyt összejövetelt. A német urak ezúttal is elszeparálódtak a magyaroktól. Este a program szerint a ,Djibuk' címû jiddis nyelvû filmet akarták a magyar csoportnak bemutatni, amelyet a német csapatok Varsóban zsákmányoltak. A vacsora vége felé Oberstarbeitsführer Richter azonban meglepetésszerûen bejelentette, hogy a film elõadása elmarad, mert állítólag a film nem érkezett volna meg. Helyette egy baráti tereferére fogunk összeülni. A baráti ,terefere' a szálloda szalonjában folyt le. Pohl ,professzor' egy díványon foglalt helyet. Köréje csoportosultak a német urak. Pohl ,professzorral' szemben Hubay Kálmánnak és nekem kellett helyet foglalni egy karosszékben. A beszélgetés csak nagyon nehezen indult meg, Pohl ,professzor' engem szemelt ki áldozatul, mert egyoldalúan hozzám adresszálta csípõs megjegyzéseit. Hubay Kálmán idegesen feszengett a karosszékben, mintha érezte volna, hogy a kifejlõdõ párbeszéd további fejlõdésétõl fog függeni a magyar csoport további sorsa. Többször figyelmeztetett engem, hogy vigyázzak. Én mosolyogva, de épp oly élesen paríroztam Pohl ,professzor' megjegyzéseit. A szópárbaj Pohl ,professzor' és köztem mind hevesebbé vált és a szemrehányások Pohl ,professzor' részérõl mind súlyosabbak. Az éles szócsata végén Pohl ,professzor' mosolyogva azzal nyújtott kezet nekem. hogy ,ich geb mich geschlagen'. A találkozások ezentúl a legmelegebb barátság jegyében folytak le. Németországi tartózkodásunk harmadik napján program szerint Eltvilleben a Müller féle pezsgõgyárat tekintettük meg. Az ebéd vége felé megjelent Pohl ,professzor', aki egy fekete Mercedes-Benz kocsin érkezett melyet egy SS altiszt vezetett. Pohl ,professzor' csak egy pohár pezsgõt fogadott el, ezt az egészségemre ürítette azzal a megjegyzéssel, hogy nem akart úgy elmenni, hogy búcsút ne vegyen attól a magyartól, aki legyõzte. Azután elmondta nekünk, hogy sokat gondolkozott azon, amit a magyarok mondtak, belátja, hogy sok bennünk a realitás, amit nem lehet minden további nélkül figyelmen kívül hagyni. örült annak, hogy megismerkedhetett a magyar csoporttal, amely negatív állásfoglalásai ellenére pozitív módon járult hozzá a helyzet tisztázásához. Azután igen szívélyesen elbúcsúzott tõlünk. Visszatérésünk után a WELTDIENST szerkesztõje hívott az irodába azzal, hogy olvassam át az eddigi tárgyalásokról felvett jegyzõkönyveket. Az iroda mellett volt a telefon és a Hell távíró szoba. Abban akkor 5 német úr tartózkodott, akik igen fanyar hangon jelentették berlini feletteseiknek az eddigi megbeszélések eredményeit. Mindegyik azt ajánlotta, hogy a német birodalmi kormány korrigálja a magyarországi zsidóellenes intézkedéseit és keressen olyan utat, amelyen inkább találkozhat Magyarország kívánságaival. Németországi tartózkodásunk negyedik napján engedélyt kaptam, hogy Bad Schwalbachba utazhassak a WELTDIENST központjának meglátogatására. Utazásomat egyébként a WELTDIENST fõszerkesztõje szorgalmazta, aki velem kívánta megbeszélni a német sajtó részére kiadandó kommünikék szövegét. Bad Schwalbachba való érkezésem után a WELTDIENST fõszerkesztõje mindenek elõtt elolvastatta velem azokat a jegyzõkönyveket, amelyeket korábbi hasonló találkozásokról felvettek. Kisült az, hogy a magyar csoport elõtt svájci, svéd, orosz, lengyel, dán és francia csoportok kaptak hasonló meghívást Németországba. A magyar együttes elõtt a franciákkal volt a németeknek találkozásuk. A francia csoportban a Vichy-i kormány több magas rangú tisztviselõje is volt képviselve. Egyik csoport sem kifogásolta a német részrõl tervezett zsidóellenes intézkedéseket, a franciák egyenesen helyeselték azokat, õk a zsidóság teljes kiirtását követelték. Mindegyik nemzeti csoportban többen is igen szenvedélyes hangú elõadást tartottak a zsidó kérdésrõl és úgy szólván összebeszélésszerûen kiemelték elõadásaikban, hogy a zsidóság az élvezett egyenjogúságot, személyi és anyagi biztonságot szubverzív magatartással hálálta meg. A WELTDIENST fõszerkesztõje ezenkívül bemutatta nekem azon sajtóközlemények kivágatait, amelyek a korábbi csoportok németországi szereplésével foglalkoztak. A pártlapok szenzációs tálalásban hozták az elhangzott elõadásokat. Ilyen sajtószenzációkkal a magyar csoport eddig nem szolgált, ellenkezõleg mindaz, ami eddig a magyar csoport részérõl elhangzott, igazán nem kívánkozott a nyilvánosság elé. Több eshetõség latolgatása után a WELTDIENST fõszerkesztõje végül úgy határozott, hogy a német-magyar találkozásról egyelõre nem ad ki kommünikét a német sajtó számára. Késõbb sem jelent meg semmi a német-magyar találkozásról a német sajtóban, mindössze a Weltdienst kõnyomatosa említette meg a találkozás száraz tényét egy félhasábos közleményben. Az ötödik nap este bemutatták nekünk a 'Djibuk' címû jiddis nyelvû filmet, amely egy zsidó fiatalembernek tragikus szerelmét tárgyalta. Az elõadás végén Oberstarbeitsführer Richter Hubay Kálmánt és engem arra kért fel, hogy ne feküdjünk le, mert a német urak egy bizalmas megbeszélést akarnak tartani velünk. Megkért bennünket arra is, hogy errõl ne tegyünk említést a magyar csoport többi tagjainak. Éjjel 12 órakor, amikor már mindenki lepihent, jöttünk össze a szálloda szalonjában. Német részrõl jelen volt Oberstarbeitsführer Richter, Hauptamtsleiter Kaufmann, a birodalmi belügyminisztérium és a birodalmi igazságügyi minisztérium, a Reichssicherheitshauptamt képviselõje és Dr. Heinz Ballensiefen. A megbeszélés szóvivõje a német birodalmi belügyminisztérium képviselõje volt. A szóvivõ azzal nyitotta meg az ülést, hogy azért hívott meg bennünket erre a bizalmas megbeszélésre, hogy kifejtse elõttünk azokat az okokat, amelyek a birodalmi kormányt a már ismertetett zsidóellenes intézkedések foganatosítására kényszerítik. Amit mond, az mindvégig bizalmas természetû és adjuk szavunkat, hogy errõl nem fogunk beszélni. A német urak jelentették feletteseiknek a magyar álláspontot és a birodalmi kormány komoly mérlegelés tárgyává tette azt. Nem áll a birodalmi kormány érdekében, hogy a magyarok és németek közötti viszonyt elmérgesítse és a németellenes hangulatnak további tápot adjon. Azért eltekint a magyarországi zsidóknak további deportálásától. Ne gondoljuk azt, hogy a német birodalmi kormány kizárólag nyers és brutális zsidóellenességbõl tökélte el magát a zsidókérdés végleges rendezésére. A birodalmi kormány valóban fel kívánja használni a parlagon heverõ zsidó munkaerõt. Ezenfelül prevenciós okokból is kívánja az európai zsidóságot Németországban koncentrálni. Az emigrált zsidók vezetik az ellenséges repülõgépeket a légitámadások alkalmával. A német városok védtelen lakosságának bombázása, foszforral való leöntése és eleven megégetése, mint általában a polgári lakossággal szemben alkalmazott légi terror a világzsidóság mûve. A birodalmi kormány azért elhatározta, hogy a veszélyeztetett pontokra zsidókat fog koncentrálni, hadd bombázzák õket agyon fajtestvéreik. Továbbá túszként kívánják felhasználni a Németországba koncentrált zsidókat a háborúnak elvesztése esetére. Ha Németországnak pusztulnia kell akkor vele együtt fog pusztulni az európai zsidóság is. A fõ vonásokban ezeket mondta a szóvivõ 2 órás fejtegetései során. A fejtegetést többször félbeszakítottuk feltett kérdéseinkkel. Ezekre a birodalmi belügyminisztérium kiküldöttje mindenkor készségesen válaszolt. Tõlünk nem kívántak állásfoglalást, csupán véleményünkre voltak kíváncsiak. A következõ két órában barátságos eszmecsere fejlõdött ki közöttünk és a német urak között. Jobbára Hubay Kálmán vitte a szót. õ rámutatott a tervezett preventív intézkedéseknek várható kedvezõtlen világvisszhangjára. A zsidó világsajtó még vadabbul fog uszítani Németország ellen, még jobban fogja felkorbácsolni a szenvedélyeket és ezzel még inkább fogják erõsíteni az ellenséges ellenállási szellemet. A tervezett intézkedések mindenképpen negatív eredményûek lesznek és visszahatásuk egyenesen katasztrofális lehet. A zsidóknak a veszélyes gócpontokon való koncentrálása nem fogja visszariasztani az ellenséges államokat és magát a zsidóságot sem, azoknak bombázásától. Ellenkezõleg még intenzívebben fogják folytatni a bombázásokat, a légitámadásokat, hiszen a világzsidóságnak eminens érdeke az, hogy a zsidó áldozatok számát szaporítsa, a zsidók szenvedéseit fokozza, mert ezeket az áldozatokat, ezeket a szenvedéseket jogcímül használhatja predomináló szerepének biztosítására. A világzsidóságnak alkalma lett volna németországi fajtestvéreit átmenteni, de semmit sem tett érdekükben, mert nem akarta kiadni a kezébõl a jogcímet, hogy Németország és a nemzeti szocialista rendszer ellen uszíthasson. A niebelungeni hõskölteménybe illõ elhatározás az, hogyha Németországnak pusztulnia kell, akkor pusztuljon vele együtt az európai zsidóság is. De gondoltak-e arra, hogy egy vesztett háború és a nemzeti szocialista rendszer összeroppanása után a német nép változatlanul megmarad, mert, hiszen nem lehet egy 80 milliós népet csak úgy egyszerûen kiirtani. Ekkor a német népnek kell a niebelungeni gesztus véres árát megfizetni. Azonkívül ki tudja elõre, hogy mily körülmények között fog bekövetkezni a vég, lesz-e egyáltalában idõ és alkalom a Németországba koncentrált zsidók kiirtására. Ebben az esetben megint csak a német nép lesz a szenvedõ alany, mert az elhurcolt zsidók a német népen fogják megbosszulni az elszenvedett sérelmeket. S ez a bosszú kegyetlen lesz. Õ, bár hiszi és vallja, hogy a németek megnyerik a háborút, de politikai józanságuk megköveteli, hogy minden. eshetõséggel számoljanak. A háború megnyerése szempontjából jobb az erõket a cél elérésére koncentrálni, mint szétfecsérelni kétes értékû zsidóellenes intézkedések keresztülerõszakolására. Egyszerûbb volna ezért a zsidó kérdés rendezését a háború végére hagyni. A német urak rendkívül komolyan hallgatták végig Hubay Kálmán fejtegetéseit és készségesen elismerték azt, hogy azok sok olyan szempontot tartalmaznak, amelyekre eddig nem gondoltak. Megígérték, hogy feletteseiket a legrészletesebben informálni fogják és nincs kétségük, hogy azok komoly mérlegelés tárgyává fogják tenni a kifejtett szempontokat. Azután örömüknek adtak kifejezést, hogy velünk megtarthatták ezt a hasznos és a németek szemszögébõl értékes megbeszélést. Majd egész váratlanul Hubay Kálmánnak és nekem igen magas pozíciót ajánlottak fel arra az esetre, ha Németországban kívánunk maradni. Mindketten melegen megköszöntük az ajánlatot, de nem fogadtuk el. Hajnali 4 órakor váltunk el igen meghitt barátságban. Amikor távozóban voltunk, a Reichssicherheitshauptamt képviselõje Hubay után kiáltva azt mondta: - Herr Hubay, die Juden werden Ihnen für Ihre Stellungsnahme nicht dankbar sein. Sie werden Sie aufhängen, wenn sie den Krieg gewinnen sollten. - Wahrscheinlich - válaszolt Hubay Kálmán mosolyogva és vállát vonogatva. Németországi tartózkodásunk további napjait békés és barátságos légkörben töltöttük el. Napjainkat különbözõ nagyon érdekes elõadások tarkították. Június 27-én léptük át a magyar határt. Azzal az érzéssel tértünk haza, hogy nagy veszélyek között bátran védtük meg Magyarország érdekeit. Érthetõ volt azért megkönnyebbült felsóhajtásom a magyar határ átlépése után: - Azt hittem, hogy ez a látogatás mindnyájunk számára Dachauban végzõdik. A németországi látogatás ezzel még nem zárult le, ennek a háború befejezése után még egy epilógusa volt. A német birodalom összeomlása Münchenben ért utol, családommal a hazánkat legázoló bolsevista csapatok elõl menekültem. Nem sokkal Münchennek amerikai megszállása után a munkahivatal munkára kötelezett. Ez alkalommal kellett elsõ ízben kiállítanom a 99 pontot illetve kérdést tartalmazó ,Fragebogent' (kérdõívet). Ebben az a kérdés is volt feltéve, hogy a kérdõivet kitöltõ személy a WELTDIENST-nek volt-e vezetõje, tisztviselõje, támogatója, elõfizetõje stb. Ha jól emlékszem 1945 õszén az amerikai katonai kormányzat által kreált bajor kormány törvénybe iktatta azt az amerikaiak által kidolgozott rendelkezést, amely ,Entnazifizierungsgesetz' név alatt ment át a köztudatba. Ez a törvény illetve rendelkezés egyrészt a ,Spruchkammer'-rendszer felállítására, bevezetésére és mûködésére vonatkozó irányelveket tartalmazta, másrészt a bûnös szervezetek és bûnösségi fokozatok fogalmát tisztázta. A törvényben egyenként voltak felsorolva a bûnös szervezetek, mint pl. a német vezérkar, a német nemzeti szocialista párt és annak különbözõ alorganizációja, az SS, Gestapo, Sicherheitsdienst, stb. Ezek közül - úgy hiszem - ötödik helyen volt megnevezve a Weltdienst. A WELTDIENST vezetõi és osztályfõnökei a törvény szerint elsõfokú háborús bûnösökként voltak elbírálandók és befokozandók. Az amerikai katonai kormányzat által kiadott, Münchenben megjelenõ ,Die Neue Zeitung' (ez volt a német nemzeti szocialista rendszernek uralomra jutásáig a bajor kommunista párt Münchenben megjelenõ hivatalos orgánumának címe), amelyet a Völkischer Beobacbter nyomdájában nyomtak, egyik cikkében behatóan foglalkozott a nürnbergi tribunál elé kerülõ bûnös náci szervezetek perének sorrendjével és ha jól emlékszem a közlemény a Weltdienst perének letárgyalását második helyen említette. Az elsõ nürnbergi per tárgyalása idején felkeresett engem lakásomon egy a német nyelvet súlyos amerikai akcentussal beszélõ investigátor. Nevét sajnos nem értettem, katonai rangját sem tudtam megállapítani, mert egy mindent elfedõ katonai esõkabátot hordott. Többszöri megkérdezésemre sem volt hajlandó elárulni, melyik amerikai szervezetnek tagja. Mindvégig kihangsúlyozta, hogy a beszélgetés többé-kevésbé csak magán jellegû. Az investigátor elsõnek is azt kérdezte tõlem, hogy van-e tudomásom vagy sejtem-e, hol van a Weltdienst bizalmas anyaga elrejtve. Németországban rejtették-e el vagy külföldre vitték megõrzés végett? Az investigator nagy sajnálkozására nem tudtam felvilágosítással szolgálni. Azután a nürnbergi perekrõl kezdett beszélni, ennek folyamán azt szerette volna megtudni, hogy mi lesz a Weltdienst perének kihatása a világ köz? Véleményére. Én megmondtam õszintén, hogy a per nem fog nagy örömot okozni a zsidóságnak. A Weltdienstnek perbe fogott emberei A védekezni fognak és minden bizonnyal produkálni fogják az Alliance Israelite Universellenek a németek által zsákmányolt bizalmas természetû iratait, amelyekbõl minden kétséget kizáró módon ki fog tûnni az, hogy a második világháborút a világzsidóság robbantotta ki illetve szorgalmazta. A vádlottak kénytelenek megnevezni az amerikai, angol délafrikai, svéd, stb. politikusokat, államférfiakat, katonákat, akik a Weltdienstet támogatták a felvilágosító munkájában. Ezek a leleplezések nemcsak a tekintetbe jövõ államok részére lesznek kínosak, hanem súlyosan fogják kompromittálni a zsidóságot is. Az investigator figyelmesen végighallgatott és kiemelte, hogy ez az õ véleménye is, ezért örül annak, hogy ezt más szájából is hallja. Azután szívélyesen elbúcsúzott tõlem azzal, hogy majd hallat magáról. Németországi tartózkodásom alatt nem találkoztam vele többet. 1948-ban Frankfurtban találkoztam a Weltdienst egyik szerkesztõjével. Ez a következõket mondta: A Weltdienst az elõnyomuló angol csapatok elõl Thüringiába tért ki. Magával vitt mintegy 20 láda archivális anyagot. A bizalmas természetû és pótolhatatlan anyagot már korábban egy semleges országban helyezték el. Neuhausen nevû községben érték utol a kitérõ Weltdienstet az elõnyomuló amerikaiak. Az anyagot otthagyva a Weltdienst alkalmazottai széjjelszéledtek. A szerkesztõség egy része Erfurtba kerül, ahol orosz fogságba estek. Amikor az oroszok megtudták, hogy a Weltdienst szerkesztõirõl van szó, nagyon udvariasan kezelték és kitûnõen látták el, de állandóan kikérdezték. A Weltdienst mûködésének minden mozzanata érdekelte az oroszokat. Hat heti kihallgatás után az oroszok azzal a meglepõ ajánlattal álltak elõ, hogy állítsuk fel újból a Weltdienstet és adjuk ki a 16 nyelven megjelenõ kõnyomatosukat. A szovjet katonai kormányzat minden kívánt összeget rendelkezésünkre bocsát, mindent megtesz, hogy a korábbi alkalmazottakat felkutassa és garantálja, hogy a Weltdienst az eddigi elvek szerint folytathassa mûködését. A szerkesztõk azonban nem fogadták el ezt az ajánlatot, amire letartóztatták õket. Mintegy 8 hónapig voltak letartóztatásban, ezen. idõ alatt egyik helyrõl a másikra vitték és mindenütt a legaprólékosabban kihallgatták õket. Végül szabadon engedték õket és lehetõvé tették számukra, hogy az angol-amerikai megszállott zónába távozhassanak. Valamivel késõbben a Weltdienst skandináv osztályának volt vezetõjével találkoztam, aki a következõket mondotta: Amikor a Neuhausenba bevonuló amerikai hadseregrészleg megtudta, hogy a Weltdienst anyaga és alkalmazottjainak egy része van ott, békében hagyták és nem törõdtek velük. Néhány nappal késõbben azonban egy katonai csoport érkezett meg autókkal, ennek a csoportnak minden tagja zsidó volt. Ezek sietve rakták autókra a Weltdienst ládáit és elhajtottak. A Weltdienst tagjait azonban nem fogták le, nem is hallgatták ki, legnagyobb részük az elsõ alkalommal Frankfurt a/M.-ba tért vissza. Ugyancsak õ mesélte, hogy a Weltdienst volt vezetõje rövid ideig letartóztatásban volt. Ezen idõ alatt állítólag többször kihallgatták. Azonban hamarosan szabadon engedték és utána a francia zónába, illetve a Saar-vidékre távozott. A WELTDIENST nem került a nürnbergi tribunál elé, alkalmazottjai és vezetõi ellen sem indítottak meg eljárást s a ,Spruchkammerok' is ,unbelastet'-nek minõsítették õket a nácitlanítási eljárás folyamán, ha nem voltak a német nemzeti szocialista párt tagjai. S az alkalmazottak legnagyobb részben nem voltak párttagok. Feltûnõ volt, hogy több Weltdienst alkalmazott az amerikai katonai megszálló hatóságoknál kapott állást jelentõs poszton, még feltûnõbb volt az, hogy az amerikai osztály amerikai állampolgárságú osztályvezetõjét, Malan volt délafrikai miniszterelnöknek angol állampolgárságú kiküldöttjét, valamint a többi nem német állampolgárságú alkalmazottat hazájukba való visszatérésük után nem fogták hazaárulás címén perbe, ellenük soha semmiféle eljárás nem indult meg, holott az egész háború alatt Németországban tartózkodtak és részt vettek a zsidóellenes felvilágosító munkában." Lithgow N. S. W. 1958, július hó 8-án. Lits Ernõ ÉS A MUNKASZOLGÁLATOSOK? A magyarországi zsidókérdésnek volt még egy másik része, az Úgynevezett munkaszolgálatosok problémája. Az OSS-pribék nagyjában ugyanazt a kérdést teszi fel Bárdossy Lászlónak, Hellebronth Vilmosnak és másoknak. Hellebronthtól ezt kérdezi: - Mint magasrangú katonatiszt természetesen tudott arról a gyalázatos barbárságról, hogy egyenruhába öltöztetett egyéneket, akiket munkaszolgálatosoknak neveztek fegyvertelenül küldtek a harctérre. - Törvény állapította meg, hogy a munkaszolgálatosok fegyvert nem kapnak. - Miféle törvény? - Erre nem tudok felelni. Az egész story ördögien összekevert hazugsággyûjtemény néhány mondatban. Az amerikai OSS nívótlanságának olyan félelmetes bizonyítéka, amely sok mindent megmagyaráz ma az Egyesült Államok világpolitikai helyzetérõl. - Magas állásban helyeselte-e, - kérdezi Bárdossytól is Himler - hogy a munkaszolgálatra berendelt zsidó katonákat fegyverek nélkül küldték a harctérre. A felelet lényegtelen. A honvédelmi munkaszolgálatot a szabadon, német befolyástól mentesen megválasztott - mint ma mondanák - demokratikus országgyûlés szavazta meg az 1939:11 t.c., tehát az úgynevezett honvédelmi törvény keretében. Ez kimondotta, hogy a zsidók a m. kir. honvédség keretében fegyveres szolgálatot nem teljesíthetnek, ezzel szemben honvédelmi munkára vannak kötelezve. Ebben semmiféle barbárság nem volt, legfeljebb, mint Amerikában mondanák, bizonyos méretû "diszkrimináció". Azonban ez a diszkrimináció fennállott magával a magyar néppel szemben is. Nevezetesen ugyanez a honvédelmi törvény munkaszolgálatra kötelezte azokat a magyarokat is, akik bármi okból nem voltak alkalmasak fegyveres szolgálatra. A légvédelemnél, a romeltakarításnál s egyéb közérdekû munkáknál szolgálatra volt kötelezve minden magyar állampolgár, tekintet nélkül arra, hogy magyar, német, rutén vagy éppen zsidó volt. A vonatcsapatok magyar legénységének nagy része, például a hajtók, híradó- és vonatcsapatok emberei fegyvertelenül mentek normális körülmények között is a frontra. Fegyvertelen munkaszolgálatot teljesítettek többek között a Todt-féle munkaszolgálat német munkásai, a bulgár trudovákok, s - ismételjük - maguk a magyarok is. A magyarországi zsidókat azonban, ha fegyvertelenül is, de nem a frontra, nem a harctérre, hanem a frontvonal mögé küldötték. Rendszerint a harcoló arcvonaltól jelentõs távolságban végeztek rakodási, útjavítási munkákat. A "barbárnak" nevezett honvédelmi törvény egyenesen megkímélte a magyarországi zsidó ifjúság életét. Míg a magyar bakának életével, vérével kellett helytállania hazájáért, addig Magyarország a maga zsidó állampolgáraitól a hazafias kötelességteljesítésnek a minimumát, a munkát követelte meg. Igaz, hogy a voronyezsi frontáttörés után, midõn a Keleten harcoló szövetségesek frontja összeomlott és a szovjet csapatok igen rövid idõ alatt hatalmas térnyereségre tettek szert, elfogtak nagyszámú munkaszolgálatos zsidót is, akik jóval a front mögött dolgoztak. Azonban abban a lapban, amely az OSS magyar osztálya vezetõjének könyvet reklámozza, ezeket olvassuk: "Így pusztították el Hruscsovék Szibériában a Hitler gázkamrájától megmenekült harmincezer zsidó MUSz-ost". Tehát a magyar honvédelmi törvény, a "gyalázatos barbárság" mégis jó volt arra, hogy a zsidó fiatalság Hitler gázkamráitól megmeneküljön. Mert meg is menekült! A hála és a fizetség, amit a magyarság mindezért kapott, rettenetes volt. Mert ismét csak a zsidóság egyik legmeggyõzõdöttebb barátjának és védelmezõjének, Sulyok Dezsõnek könyvére hivatkozunk. "A honvédelmi törvény értelmében a zsidóknak tekintendõ egyének nem katonai, hanem honvédelmi munkaszolgálatot teljesítettek. Mégis - mivel ezeket az alakulatokat csak ritkán vitték megsemmisítõ táborba - a zsidóságnak aránylag nagy része, éppen a munkaszolgálatosok közül maradt meg. Sokan közülük szovjet fogságba kerültek és ott az arra jelentkezõket terrorista kiképzésben részesítették. Ezek lettek 1945 után Magyarországon a bolsevista terror legkegyetlenebb végrehajtói. (Dr. Sulyok Dezsõ: A magyar tragédia, 522 oldal.) "Ahogy a szovjet hadsereg Magyarországra bevonult, mindenütt új politikai rendõrség alakult meg - írja Málnási Ödön történettudós Magyar Mártírok címû könyvében - amelynek tagjai kevés 'kivétellel a magyar királyi honvédség munkaszolgálatosai egy részébõl szervezett Munkaszolgálatosok Bajtársi Egyesületének tagjai voltak. Ezen politikai nyomozók egyöntetû torturális módszereibõl már akkor lehetett következtetni, hogy csakis a Szovjettõl, Berijáéktól kaphatták a gyors kiképzést." Azonban, hogy ne essünk az "antiszemitizmus" vádjába, ideiktatjuk a Hatikva címû buenos airesi magyar nyelvû cionista lap egy cikkét, amelyet Dénes Béla tel avivi magyarországi zsidó orvos írt válaszképpen egy másik cikkre. Dr. Dénes Béla az ÁVO-nak, a magyar GPU-nak, elsõ rabfõorvosa lett, miután a cionista perben elítélték. Ebben az újságcikkében sok egyéb érdekesség mellett szóról-szóra a következõket mondja: "Akármilyen kínos, de meg kell írni, hogy nemcsak Rákosi, Gerõ, Farkas és a moszkovita tábor vezetõinek jelentõs része volt zsidó, hanem jóformán száz százalékig zsidókból állt az ÁVH nyomozógárdája. És az 1945 utáni egyre erõsebben éledõ antiszemitizmusnak ez az oka." Elmondja azután, hogy szabadulása után beszélt fegyházban ült románokkal, lengyelekkel. "Nos, kiderült, - folytatja - hogy Lengyelországban, Romániában, a Szovjetunióban ugyanazok a módszerek voltak érvényesek, mint a mi ÁVO-módszereink s nekik éppúgy a legtragikusabb élményeik közé tartozott, mint ahogy nekem is, hogy a nyomozás során mindig zsidókkal álltak szemben s álltam szemben én is." Az 1956-os szabadságharc után tisztázódott, hogy az ÁVH-s börtönök borzalmai sokkal nagyobbak voltak, mint az "auschwitzi rémségek" és a kegyetlenségek sokkal irtózatosabbak, mint bárhol. Most már azonban dr. Dénes Béla igazán hiteles tanú mondja ezt. A sokat emlegetett SS - Göring szavaival élve - "szerény leányiskolának" számított az ÁVO vérivó terroristáival szemben. S úgy látszik, az OSS magyar osztálya 1958-ban is azért adta ki magyargyalázó könyvét, hogy az igazi gyilkosokról elterelje a figyelmet. Ezeket az emberiesség ellen valóban elkövetett bûnöket, amelyeket Michener, Macartney professzor, hiteles tanuk, tényleírások százai bizonyítanak, nem büntették meg Nürnbergben, sem a budapesti népbíróságon. Amott a bizonyítás nem történt meg, csupán az ítéletvégrehajtás. Emitt eddig csak bizonyítás folyt, de az ítéletvégrehajtás - egyelõre elmaradt. Az emberiesség ellen elkövetett bûnök egyikében sem volt bûnös sem a magyar vezetõ réteg, sem egyetlen magyar "háborús bûnös". A történelmi tények mutatják, hogy Horthy Miklós kormányzó népe szabadságát, Magyarország szuverenitását áldozta fel azért, hogy megmentse Magyarország zsidó polgárait és inkább a német megszállást vállalta, mint azt, hogy magunk hajtsuk végre a Hitler által kívánt intézkedéseket. A deportációt csak a Hitler által diktált kényszer alatt hajtotta végre a már megszállott Magyarország. Auschwitzról nem tudott senki. De ha tudott volna is, mit lehetett tenni? Mivel tudták megvédeni a hollandok, franciák, belgák a maguk zsidó kisebbségét? Megszállott országok és azok vezetõi rendszerint nem urak saját hazájukban. A megszállás, a közelítõ front, majd az összeomlás zûrzavarában itt-ott történtek kilengések, talán egyes alantas beosztottak kegyetlenkedtek is. Azonban Szálasi Ferenc rövid úton fõbe lövette azokat az aszódi javítóintézetbõl kiszabadult suhancokat, akik zsidókat öltek meg és raboltak ki. Eisenhower ötcsillagos generális viszont, állapítsuk meg, nem lövette fõbe azokat, akik magyarokkal kegyetlenkedtek és magyarokat raboltak ki, amerikai egyenruhában. A két módszer között ez volt a különbség s ez mutatja legjobban, hogy a magyar mártírok az "emberiesség ellen elkövetett" negyedik vádpont tekintetében is hófehéren állhatnak az Úristen és a történelem ítélõszéke elé. AZOK ÁTKOZOTT GYILKOSOK VALAMENNYIEN A repülõgépek, autókaravánok, vonatok megindultak hát - az OSS magyar osztálya jóvoltából - a bolseviki alvilág felé. Vitték az államfõt, a minisztereket, a katonákat. Vitték a kényszer, fenyegetés útján hazatelepített magyar névteleneket is, hogy aztán a komáromi szûrõtáboron keresztül ezrek jussanak bolseviki börtönibe, akasztófára. A Himler-gang áldozatai között ott volt többek között Hóman Bálint, a szelid, nagyvonalú történelemtudós, akit a Himlercsoport tagjai félholtra éheztettek a salzburgi Landesgericht fogházában s akit végül is 800 zsidó "személyes meggyilkolása" hazug ürügyével tudtak eltüntetni az amerikaiak védõszárnya alól. A gyilkos vád semmiféle formában nem fordult elõ Hóman Bálint budapesti népbírósági perének tárgyalásán. Vitték az újságírókat: vitéz Kolosváry-Borcsa Mihályt, Fiala Ferencet, Hubay Kálmánt, Rajniss Ferencet, Bágyoni Váró Andort, Pándy Lászlót, Rácz Erzsébetet. Imrédy Béla miniszterelnök népbírósági tárgyalása. Népügyésze Sulyok Dezsõ, jelenlegi emigráns politikus volt. - Halál! Életfogytiglani fegyház! - mondta a kommunista népbíróság, miközben Jackson bíró Nürnbergben fényesen mentette fel Hans Fritschet, a Német Birodalom nem is nagyon szeriöz rádiókommentátorát. Háborús bûnösség címén adták ki az OSS-ék Fedák Sárit, a nagy magyar primadonnát, aki soha semmiféle politikai szerepet be nem töltött, úgyszintén Kiss Ferencet, aki a magyar színjátszás legjobbjai közé tartozott s hét évi kommunista börtön után ma már a kommunista rendszer sem tartja háborús bûnösnek. Páger Antalt, Szeleczky Zitát, Muráti Lilit szintén halálra kerestette az OSS útján a budapesti konkurencia. Hazaszállították Málnási Ödön professzort, a magyar történelemtudomány egyik kiválóságát, akit a budapesti népbíróság is csupán hét bolsevistaellenes cikke miatt tudott nagy nehezen hét évi börtönre ítélni. Édesapját csupán a Málnási-név miatt az egri börtönben verte halálra a GPU. Hazaadták az OSS pribékjei Gyertyánfi Kornél prágai fõkonzult, akit a népbírák csupán "állásvállalás" címén ítéltek két és félévi fegyházra. Kiadták Temesváry Lászlót, a Nemzeti Bank utolsó törvényes igazgatóját s életfogytiglani fegyházra ítélték, miközben Hjalmar Schachtot a nürnbergi bíróság felmentette, noha Schacht politikai állást töltött be a Hitler-uralom alatt, míg Temesváry László olyan politikamentes intézményt vezetett, amelynek a világon semmi köze nem lehetett a nürnbegi jogban megfogalmazott négy ponthoz. Andreánszky Jenõ államtitkárt letartóztatták, de súlyos betegsége miatt nem tudták haza szállítani. Így helyette ápolónõi egyenruhában a feleségét vitték haza. Miért? És itt következik a legklasszikusabb bizonyíték arra, hogy az OSS-be egy chicagóinál rosszabb nívójú gang épült be. - Ismer ön egy Andreánszky Gyula nevû újságírót? - kérdezte Himler Márton az Andreánszky-család egyik nõtagjától. - Igen. Rokonom! - hangzott a válasz. Ez pedig elég volt egy magyar hölgy "háborús bûnössé" történt megbélyegzéséhez. Andreánszky Gyula amerikai magyar újságíró volt ugyanis az, aki a sajtóban leleplezte az OSS magyar osztálya fõnökének rosszillatú bányapanamáját. Majdnem ilyen jellemzõ az OSS magyar gangjének gesztióira az úgynevezett irlbachi arany szörnyû históriája. Itt arról volt szó, hogy a gyõriek menekültvonatához csatoltak volna egy vagont, amelyben a pénzügyi igazgatóság által lefoglalt és gondosan leltározott zsidó vagyont szállították volna külföldre. A legenda szerint ebben a vagonban három és fél mázsa aranyékszer lett volna. A bajorországi Irlbachba menekült magyarok között mindenféle mendemonda járt arról, hogy ez az aranytömeg egy irlbachi malomban van elrejtve. Voltak, akik esküdtek rá, hogy az aranyat személyesen látták. Akadtak, akik azt követelték, hogy azt a nyomorgó menekültek segélyezésére használják fel. Csaknem száz százalékig bizonyos azonban, hogy Irlbachban soha sem volt arany, mert azt a vagont, amelyben lett volna, az egyik osztrák állomáson az osztrák vasúti személyzet leakasztotta a menekültvonatról anélkül, hogy tudta volna, mi lehet abban. A magyarok fecsegése és egy-két személy árulása következtében a legenda híre eljutott az OSS fülébe is. Erre azonnal nagyobb különítmény jelent meg. A Himler-nyomozók nem tudtak ugyan semmiféle parancsot felmutatni, de 12 irlbachi magyart letartóztattak, internáltak és csupán azokat engedték szabadon, akik érdekében egy megvesztegetett német kommunista közbelépett. Ezzel szemben a kolónia választott vezetõjét, dr. Szathmáry Zoltánt, aki mindössze két hétig volt Zemplén-vármegye fõispánja, letartóztatták, annak ellenére, hogy még a népbírósági listákon sem szerepelt. Az OSS sötét emberei aztán kiadták a magyarországi kommunistáknak, akik rövid úton felkötötték. Neki volt valójában a legnagyobb bûne. Azért harcolt, hogyha valóban van Irlbachban magyar arany, azt adják át - de ne a CIC-nek vagy az OSS-nek, hanem - az amerikai kincsmegõrzõnek. Egy Horváth nevû Gyõr megyei segédjegyzõt, aki tudott az arany állítólagos rejtekhelyérõl, arra kényszerítették, hogy feleségével együtt egy hazaszállító szerelvénnyel térjen haza. Valakik sehogy sem akarták, hogy az amerikai kincsmegõrzõknek adják át az aranyat. Horváthról aztán az a hír érkezett Irlbachba, hogy odahaza, mint háborús bûnöst, rövid úton felakasztották. Az OSS magyar osztálya táján jól tudták, hogy a tanút kell megölni és nem a tettest. Az ügy kapcsán ki akartak szolgáltatni még egy ismert magyar orvost is, akit azonban a regensburgi Military Gouvemement parancsnoka - aki valóságos és nem naturalizált amerikai volt - ezzel nyugtatott meg: - Most érkezett a rendelet Washingtonból. Többé nincs kiadatás. - Aztán az ötödik hadoszlop tagjaira is mondott valamit az amerikai: - Azok átkozott gyilkosok valamennyien. (Kivonat a Magyar Végvár 1953 októberi számából.) De nemcsak gyilkosokból állott ez az OSS-gang, hanem tolvajokból, rablókból, szadistákból is. Erre vonatkozólag érdemes elolvasni John Gheorge román tábornok, késõbb berlini román követ, majd "háborús bûnös" "Automatic Arrest" címû könyvét, amely a német Druffel-Verlag kiadásában jelent meg. John Gheorge tábornok részletesen leírja, hogy véletlenség folytán került 1945 májusában az ötzli Alpokba, nem messze Ötzl falucskától, ahol Bárdossy László is lakott. Együtt fogták el õket, együtt kerültek az OSS és a CIC fogságába. Tole egy OSS hadnagy elvette utolsó aktatáskáját is, amelyben borotvakészlete és egyéb toilette cikkei voltak. Bárdossy László, aki feleségével együtt került az innsbrucki Grauen Bárbe, az OSS, illetõleg a CIC egyik fõhadiszállására, elpanaszolta neki, hogy csak egyetlen táskát hozhatott magával. Késõbb Bárdossyt, feleségétõl elválasztva, Gheorgeval nyitott teherautón, durva bánásmód mellett szállították Augsburgba, a Seventhy Army Interrogation Centerbe. Elsõnek Bárdossyt vitték be kofferjével együtt a kihallgató terembe. Mikor visszajött, fülébe súgta Gheorgenak: - A legjobb holmijaimat elrabolták. Ezután Gheorge került sorra. Számára az elsõ OSS parancsolat így hangzott: - Ürítse ki a zsebeit. Tízezer márkáját tõle is nyomban elvették. Míg személyi adatainak felvétele tartott, látta, hogy az OSS-legények mint osztozkodnak a halomba dobált, rabolt holmik fölött. A berlini román követ utolsó kihallgatása ezzel a kérdéssel végzõdött Augsburgban: - Van birtokában arany? Az OSS-nek nemcsak magyar, hanem úgy látszik "román osztályát" is csak az a kérdés érdekelte, hogy kitõl mit lehet rabolni. John Gheorge tábornoknak nem volt aranya, így hát nem is lett háborús bûnös és késõbb elbocsátották. Az OSS magyar osztálya vezetõjének könyvében azonban van egy kép, ezzel az aláírással: "Horthy Miklós v. magyar kormányzó George Grandville amerikai hadnagy õrizetében." Nos, John Gheorge, aki az augsburgi Barenhölle táborban igen rövid ideig együtt volt Horthy Miklóssal is, érdekesen egészíti ki ennek a képnek a történetét. Leírja, hogy Hitlerék egy Weilheim melletti kastélyba internálták a kormányzót, azonban a bánásmód igen udvarias volt. "Ebbõl a, ha nem is kényelmes, de elviselhetõ fogságból - írja Gheorge - nagyon nyersen ragadták ki Horthyt, mikor jeepeken megérkeztek a - "felszabadítók". Horthy Dona, a volt kormányzó hõsi halált halt fiának özvegye, leszaladt a lépcsõn, hogy tárt karokkal fogadja az amerikai tisztet. Az õ fiatalos lelkesedése - ha tetszik naivitása - általánosan ismert volt. Mikor azt mondta az amerikainak, hogy az amerikai vöröskeresztnél szívesen dolgozna mint ápolónõ, az "amerikai" tiszt fogai közül ezt morogta: - Köszönjük! Nekünk megvannak a saját k... -ink! íme Horthy Miklós és a harctéren elesett kormányzóhelyettes özvegye ezt kapta cserébe az amerikai OSS-tõl, s közelebbrõl Grandville-Grosz úrtól, akinek népébõl Horthy kormányzása alatt oly sokan köszönhettek életet, vagyont, biztonságot, sõt szabadságot is! A KIBÕVÍTETT NÜRNBERGI TÖRVÉNYEK Az amerikai OSS vezetõjének azért volt sürgõs a magyar mártírok kiszolgáltatása, mert maga is tudta, hogy ezek a nürnbergi jog szerint semmiképpen nem volnának megbüntethetõk. Túl a vasfüggönyön azonban egy másik "jog" született. Úgy hívták ezt: népbírósági törvény. Ez a törvény a bolsevista genocidum, a biológiai osztályharc szüleménye volt: a jogtalanságnak, törvénytelenségnek, népirtásnak, rablásnak törvény alakba öltöztetett ördögi komplexuma, amely Justicia talárjába akarta takarni a nemzetek megsemmisítését. Az OSS magyar osztályának fõnöke a bolsevista népjog alapján csapta be Jackson amerikai fõbírót és lopta ki a különféle zónákból a háborús bûnössé bélyegzett magyar mártírokat. Az ideiglenes nemzeti kormány 81/1945 ME számú rendelete, amelyet az 1944. évi törvénytelen, összekapkodott, félbolsevista debreceni nemzetgyûlés felhatalmazása alapján adtak ki, már az elsõ mondatában és elsõ paragrafusában is - nonsens. A jelen rendeletben körülírt bûncselekmények az esetben is büntethetõk, - hangzik az elsõ paragrafus - ha a cselekmény a rendelet életbeléptekor már befejeztetett s a cselekmény befejezésének idõpontjában fent állott rendelkezések alapján ez büntethetõ nem volt." Nulla poena sine lege! - hangoztatta több mint kétezer éven át a római jog. Ugyanezen elv alapján készült a Függetlenségi Nyilatkozat és az amerikai alkotmány, de a világ egyetlen alkotmánya sem ismert soha ilyen népbírósági jogszolgáltatást. Ez már tipikus bolsevista jog volt. A jehovai bosszúhadjárat és a sztálini genocidum. Ennek az egyetlen paragrafusnak alapján bûnösnek lehetett bélyegezni egész nemzeteket és ki lehetett irtani egész társadalmi osztályokat, sõt társadalmakat is. A népbírósági törvény szerint büntetni lehetett azt, aki a "fasiszta" kormányoknál állást, kinevezést, elõléptetést fogadott el, aki valamelyik újság munkatársaként "cikkeivel meghosszabbította a háborút" vagy aki nem tiltakozott, mikor a Gestapó egy zsidót elhurcolt. Megtörtént, hogy hat hónapi börtönre ítéltek egy asszonyt, mert "mosolygott" az egyik zsidó transzport elszállításánál. Dohnányi Ernõt, a világhírû magyar zongoramûvészt, aki jelenleg a Florida University tanára, azért nyilvánították háborús bûnösnek, mert véletlenül együtt volt lefényképezve Magyarország Nemzetvezetõjével, Szálasi Ferenccel. Azokat a "háborús bûnös" listákat, amelyek alapján az OSS magyar osztályának vezetõje a legjobb magyar fejeket kiszolgáltatta a bolsevista gyilkosoknak, budapesti kávéházakban, zugeszpresszókban facér színészek, a soha nem látott "ellenállási mozgalom" hatodrendû újságírói gyártották a magasabb szellemi nívó és - a konkurencia ellen. Aki figyelmesen végigolvassa a "háborús bûnös" listákat, nyomban látja, hogy azok célja nem az esetleg ténylegesen elkövetett bûnök megbüntetése, hanem a konkurencia kiirtása, a különb fõk levágása és az egész szellemi Magyarország megsemmisítése volt. A bolsevizmus - beleértve az OSS magyar osztályát is - ürügyekkel öl. A budapesti háborús bûnös listákon, amelyek alapján Martin Himler és gangje dolgozott ilyen ürügyek szerepeltek: "Dr. Boross József egyetemi tanár egyike volt a legismertebb jobboldali gondolkodású egyetemi professzoroknak. Dr. Burger Károly Boross professzorral együtt a magyar egyetemek egyik náci vezére volt. Dohnányi Ernõ a Horthy-éra egyik legkedveltebb zenei szakértõje volt." Dr. Orsós Ferenc, a törvényszéki orvostan európai hírû professzora azért került a "háborús fõbûnösök" listájára, mert mint a nemzetközi orvosszakértõ bizottság tagja részt vett a katyni tömegsírok vizsgálatában s ugyanazt állapította meg, mint késõbb az amerikai szenátus katyni bizottsága, hogy a katyini erdõben a lengyel tiszteket nem a németek, hanem az oroszok gyilkolták le. A mindenütt nyilvánosságra hozott listákon szerepeltek ilyen vádak is: "Dr. Ember Sándor képviselõ a Horthy Miklós repülõalap (vitorlázó repülõk) elnöke volt. - Dr. Kibédi Varga Lajos már 1919-ben követelte a numerus clausust. - Katonka Mária a nyilas propagandaminiszter mellett tisztviselõnõ volt." Háborús fõbûnösként szerepelt például Bornemisza Gábor azért, mert a hivatalos kikérõ jegyzék szerint a Virradat címû uszító hétfõi újsághoz e zsidó származású budapesti mozistól kért kölcsön 30.000 pengõt. Himler Mártonék ezt a háborús "fõbûnöst" is letartóztatták, csupán egy amerikai - és nem hozzájuk tartozó - kapitány bocsátotta el azzal, hogy ilyen nevetséges vádak alapján nem lehet embereket a biztos halálba küldeni. "Kurt Brunhoff - mondja ugyanez a kikérõ lista - a budapesti német követség sajtóattaséja volt." Ugyanez a Brunhoff Kurt ma a demokratikus Nyugat-Németországban igen magas diplomáciai állásban dolgozik, azonban, ha Himlerék keze eléri, Budapesten bizonyosan fel is akasztják. "Liszt Nándor költeményeivel már 1930-ban a náci propaganda szolgálatába állt." "Csicsery-Rónai István képviselõ Imrédy egyik leglelkesebb barátja volt." "Dr. Csilléry András volt miniszter, fogorvos, egyetemi tanár Wolff Károly egyik leghírhedtebb kereszténypárti (!) politikusa volt." Tegyük hozzá, hogy Wolff Károly már jóval a második világháború kitörése elõtt meghalt. Dr. Dörei Ferenc 1944 végén Magyaróvárott a nyilas rádió kommentátora volt. Ugyanez a Dörei ma a Free Europe Rádiónál amerikai szolgálatban áll. Sámy Zoltán zeneszerzõ az Operaház nyilas igazgatójaként a háborús erõfeszítést szolgálta - még azután is, hogy 1944 telén Szombathelyen meghalt. "Ifj. Sorg Antal építészmérnök a Sorg Építõipari RT. cége egész teljesítõképességét a hadiipar szolgálatába állította." "Dr. Szüle Károly ügyvéd a Ceglédi Hírlap demokráciaellenes cikkeknek szerzõje volt." "Szeleczky Zita a háborús uszítás és a nyilas uralom érdekében tevékenykedett." Lényegében a hadi sebesülteknek tartott elõadásokat, amit megtett minden jobb érzésû amerikai színésznõ is. Az úgynevezett háborús bûnös-listákról még számtalan ilyen gyilkos csodabogarat sorolhatnánk fel. Ennyi példa is elég azonban annak bizonyítására, hogy mindazok a bûnök, amelyeket a post facto jog alapján akartak büntetni, egyáltalán nem voltak bûnök, még a nürnbergi törvények szerint sem. Olyan ürügyekkel, hogy "cikkeivel meghosszabbította a háborút" fel lehetett volna akasztani Walter Lippmannt és Mr. Sulzbergert is, ha történetesen Amerika veszti el a háborút. De hogy a két-háromezer példányban megjelenõ Ceglédi Hírlap munkatársa miért lehetett háborús bûnös, azt nem sejtheti sem Jackson fõbíró, sem az OSS. Gyakorlatilag azonban Európában és szerte a világon háborús és népellenes bûnös volt mindenki, aki a hazáját szolgálta, aki a nemzete iránti hûséget, a katonai és állampolgári esküt nem szegte meg. Jó állampolgárok, hû hazafiak és becsületes amerikaiak - e himleri mérce alá állítva - a Julius és Ethel Rosenbergek, a Klaus Fuchsok, az atomkémek és persze - Himler Márton voltak. Az OSS magyar osztálya mesterien próbálta összekavarni a nürnbergi jogot a népbírósági joggal, az amerikai demokratikus jogot a bolsevista jogtalansággal. Az OSS magyar osztályának vezetõje amerikai hazája ellen azzal követte el a legbecstelenebb árulást, mikor hazugságaival megtévesztette Jackson fõbírót s ezzel Amerika legfõbb bíráját is hozzá akarta kompromittálni a bolseviki gyilkos joghoz. "Nem tudtuk a jegyzékben felsorolt gonosztevõk mindegyikét megtalálni és elfogni, mert más természetû feladatot is bíztak ránk - írja Himler Márton - s mindössze 390-et adtunk át a Budapesten székelõ Szövetséges Ellenõrzõ Bizottságnak, aki azokat az Office of Strategic Services magyar osztályától nyugta ellenében átvette, a kormánynak átadta." Az amerikai OSS magyar osztályán keresztül az ausztriai, nyugatnémetországi menekülttáborok fölé kiterjesztette sötét szárnyait a bolseviki halál. Nem a nürnbergi jog volt az irányadó, hanem csak az, hogy kit, miként lehet az amerikai hadilobogó alól hazalopni a bolseviki akasztófáknak. Hogyan lehet "amerikai" álarcban kiirtani a bolsevizmus potenciális ellenfeleit. KRYPTOKOMMUNISTA A BÍRÓI SZÉKBEN Az emberiesség ellen elkövetett bûnökben tehát egyetlen magyart sem lehetett bûnösnek találni. Az OSS és a pesti népbíróság olyan "háborús bûnöket" találtak ki, amelyek a nürnbergi jog szerint sem voltak büntethetõk. Arról nem is beszélünk, hogy ezek a vádak is hamisak, hazugok voltak. Az OSS keze közé került magyarokra úgy áradtak ezek a barbár kommunista eredetû hazugságok, mint egy rettentõ gátszakadás árvize, amely ellen nem volt védekezés. "Bárdossy László Kassát bombáztatta, hogy háborúba sodorja az országot, - Szálasi Ferenc idegen hatalom szolgálatában állt, - Imrédy zsidó származású volt, - Horthy kormányzó hazudott az apostoli nunciusnak, - Imrédy, illetõleg Sztójay kormánya négyezer árja, keresztény nõt szállított a német tábori bordélyházak részére, - a keresztény magyar kormány leánykereskedelmet folytatott, - Antal István cikkei hatása alatt zsidók százezreit gyilkolták meg Auschwitzban, - Antal István pénzt fogadott el a német kormánytól, - Szöllõsy Jenõ gyáva volt, - Kolosváry-Borcsa Mihály betiltotta Herczeg Ferenc könyveit, - Jaross Andor megszavazta a zsidók "kivégzését", - Hellebronth Vilmos kifosztotta a nemzetet, - Gömbös Ernõt a kommunisták szöktették külföldre, - Omelka Ferenc négyszeres kis tolvaj volt, - Hain Péter aranyakat rejtegetett, - Sztójay bírta rá a németeket, hogy Magyarországot megszállják, - Reményi-Schneller Lajos német kém volt, - Endre László Angliában találkozott Sir Mosleyvel és kétszer járt Párizsban, hogy ott antiszemita körökkel tárgyaljon, - stb. stb." A vad hazugságoknak, tudatosan inszinuált aljasságoknak olyan hátborzongató gyûjteménye ez, ami mindennél jobban mutatja, hogy ha netalán az OSS magyar vezetõje nem is viselt kommunista pártjelvényt, a bolsevizmus szellemének, nívótlanságának, kegyetlenségének, ostobaságának s aljas lelkûségének legalább olyan prototípusa volt, mint Péter Gábor kollegája, a budapesti GPU véreskezû hóhéra, aki szomorú világhírnévre emelkedett. Azt kérdezi például Bárdossy Lászlótól, Magyarország egyik legtisztább lelkû férfiától és legjobb koponyájától az OSS-vigéc: - Természetesen Kassát ön bombáztatta? - Tagadom, hogy Kassát én bombáztattam. - De tudomása volt róla, hogy Kassát a vezérkar kérésére (?) német repülõgépek bombázták? - Nem volt tudomásom, mert egészen mást jelentettek a szakértõk - feleli Bárdossy László. A magyar tragédia egyik legkiemelkedõbb eseménye a kassai bombázás, mert Magyarországot ezen keresztül minõsítették "háborús bûnösnek". A formula akkor is rendkívül egyszerû volt: Magyarország felségterületét a "vezérkar kérésére" német repülõgépek bombázták, tehát Magyarország tulajdonképpen támadó volt a Szovjetunióval szemben. Az OSS magyar osztálya kivételével azonban soha, még a legõrültebb szovjet-agyban sem merült fel az a feltételezés, hogy Kassát Bárdossy bombáztatta volna, vagy titokban a honvéd vezérkar kérte volna a németeket a bombázásra. Ezt a mesét nem is az angolszász propaganda indította útnak, hanem az a 'kicsiny, nem magyarokból álló budapesti csoport, fõként marxisták és kommunisták, kiknek érdekük volt, hogy Magyarország már a szovjet elleni háború elsõ napjaiban, mint megbélyegzett háborús bûnös és támadó lépjen be. Ezért pontosan a Magyar Nemzet, ezeknek a hazafiatlan csoportocskáknak legsunyibb lapja, röpítette fel a hírt, hogy Kassát "orosz felségjelekkel ellátott repülõgépek" bombázták. A Szovjetuniót elõre igazolni kellett, hogy az nem támad. Legfeljebb akkor látszik támadónak, ha valamely gépeket orosz felségjelekkel "látnak el". Kassára 1941 június 26-án, négy nappal a német-szovjet háború kitörése után hulltak az orosz bombák. 1941 június 2-én, a döntõ minisztertanács elõtt, "kapta meg és olvasta el Bárdossy Krudy Ádám repülõezredesnek, a kassai repülõtér parancsnokának azt a jelentését, hogy mint szemtanú látta, amikor a bombákat német repülõgépek szórták le" - írja errõl még Sulyok Dezsõ is Magyar Tragédia címû könyvében. "Bárdossy utasította Krudyt, - írja viszont emlékirataiban Horthy Miklós - hogy ha nem akar kellemetlenséget, akkor hallgasson." Ullein-Reviczky Antal, Bárdossy László sajtófõnöke szerint viszont a kormányzó a támadás pillanatában is szentül hitte, hogy Kassát az oroszok bombázták s Bárdossy volt, aki kevésbé hitte ezt. A zûrzavar, amely ebben a kérdésben elsõsorban magyar körökben uralkodott, káros volt, mert végeredményében az egész országot keverte hamis látszatokba, arról nem is beszélve, hogy ezek a suttogások a hadba lépés elsõ pillanatában igyekeztek megrontani a magyar-német szövetségi jó viszonyt. Ma már megállapított tény, hogy a kassai bombázás ekként kialakult babonájáért - a kommunista suttogókon kívül - egyetlen ember felelõs: Krudy Ádám repülõezredes, a kassai repülõtér parancsnoka. Krudy a kassai repülõtéren éppen a figyelõtoronyban tartózkodott, midõn a Bankó-hegy irányából hirtelen két szovjet repülõgép tûnt fel. A gépek a nap irányából repültek és Krudy nem láthatta azokat jól. Beosztottjai alulról kiabálni kezdtek: "Ezredes úr! Orosz gépek!" Krudy azonban dühösen rájuk ripakodott: - Szamárság! Nem látjátok, hogy német repülõk! A következõ pillanatban azonban a kassai fõutcán békésen sétáló vasárnapi tömegre és polgári lakóházakra, valamint a postapalotára hullani kezdtek a szovjet bombák. Tûzbe, lángba, halálhörgésbe fúlt Kassa fõutcája. Alulról ezrek és ezrek látták, hogy a gépeken orosz felségjelvény van és nemcsak a felségjel orosz, hanem a gépek formája, alakja is rendkívüli mértékben elüt a németekétõl. A korzón tartózkodó katonák, többek között a repülõalakulat tagjai is látták ezt. Emberi gyengeség, hogy Krudy Ádám ezredes nem merte beismerni tévedését, nem akarta ezredesi tekintélyét, szakértõi csalhatatlanságát veszélyeztetni és megmaradt a tévedése mellett. A tévedés, ha nem ismerik be hamarosan hazugsággá változik. A honvéd vezérkar fõnöke nyomban elrendelte a vizsgálatot és a légügyi szakértõk által lefolytatott rendkívül alapos vizsgálat megállapította, hogy a ledobott bombák orosz eredetûek voltak. Rajtuk volt a leningrádi gyár cirillbetûs márkája. Bármilyen remekül és villámgyorsan dolgozott is a német hadsereg, egyenesen elképzelhetetlen, hogy egy hirtelen megindult óriási háború elsõ három napja alatt orosz bombákat szerezhettek volna, orosz felségjelvényû repülõgépeket festhettek volna át s még arról is intézkedhették volna, hogy ezeket a gépeket Kassára irányítsák és a várost velük bombáztassák. Ilyen ostoba kalandra a német vezérkar nem vállalkozhatott még akkor sem, ha Hitler Magyarországot háborúba akarja kényszeríteni. Elvégre, ha Krudy ezredesnek helyén van a feje és szíve, a kitûnõ magyar vadászrepülõk ezt a nyomorúságos két gépet le is lõhették volna és akkor - amennyiben megállapítják német mivoltukat - olyan világbotrány keletkezik, amely esetleg épp az állítólagos célt keresztezi és Németország ellen sodorja háborúba Magyarországot. Egyébként is az egyik fel nem robbant szovjet bombát külön kis emlékoszlopra beépítették a kassai fõposta elõtt. Egyetlen szempillantásra száz- és százezrek állapíthatták meg, hogy orosz bomba volt. Ugyanezen a napon - 1941 június 26-án - azonban nemcsak Kassét bombázták a szovjetek, hanem szovjet Raták támadást intéztek a máramarossziget-debreceni gyorsvonat ellen. Rahó környékén több vonatot és vasúti vonalat gépfegyvertûzzel, bombákkal támadtak meg s a vasúti személyzet - amelynek tagjai között számos katonaviselt ember is volt - egyértelmûen vallotta, hogy a támadók orosz gépek voltak, orosz felségjelekkel. C. A. Macartney angol egyetemi tanár, aki két hatalmas kötetben rendkívül alapos munkával dolgozta fel az 1929 és 1945 közötti Magyarország történetét, egyáltalán nem fogadja el azt a feltevést, hogy Kassát a németek bombázták volna. A német anyag felülvizsgálása semmiféle támpontot nem nyújtott erre nézve. A népbíróság sem fogadta el azt a feltételezést, hogy Kassát a németek bombázták volna, még kevésbé azt az OSS-i agyrémet, hogy épp Bárdossy László vagy a vezérkar bombáztatta volna Kassát. A titkot már régen megfejtette a magyar katonai felderítés, amelyre hivatkozik Macartney professzor is. Macartney szerint Kassit azok az Iglóról felszállt cseh és esetleg szlovák repülõk bombázták, akik Szlovákiának a hadbalépése hírére bombáikat Kassára dobva Oroszországba repültek. A Pesti Hírlap 1942 július 26-i számában megjelent egy haditudósító közlése. A cikkírónak dnyepropetrovszki szállásadója elmondotta, hogy korábban egy Ondrej Andele nevû cseh származasú szovjet repülõtiszt volt nála elszállásolva s az maga állította, hogy részt vett Kassa bombázásában. Az angol történelemtudós is megállapítja, hogy ez a legvalószínûbb lehetõség. Ha a cui prodest õsi elvét tekintjük, akkor ez nemcsak lehetõség, hanem az egyedüli bizonyosság. Oroszországnak talán nem volt érdeke, hogy Magyarországban már 1941 júniusában még egy ellenséget szerezzen magának. Németországnak - miután az Antikomintern egyezményt és a háromhatalmi paktumot már úgyis aláírta Teleki Pál - nem volt szüksége rá, hogy a kassai bombázás olcsó és veszélyes trükkjéhez folyamodjék, de érdekük volt a fanatikus csehszlovákoknak, hogy Oroszország ellen háborúba rántsák Magyarországot, de legalább is Kassán álljanak bosszút a bécsi döntésért. A glasenbachi bírói székben azonban egy veszedelmes bolsevista lélek ült s így fejezte be Bárdossy kihallgatását: - Minthogy ön sokkal több és súlyosabb bûnt követett el a saját nemzete ellen, azt fogom feletteseimnek ajánlani, hogy küldjék haza a többi magyar háborús bûnössel együtt. Bárdossyt el kellett tenni láb alól, ki kellett vonni a nürnbergi jogszolgáltatás alól is, mert a budapesti népi demokraták tudták, hogy egész uralmukra végzetes csapás volna, ha Magyarország legfelelõsebbnek beállított miniszterelnökét a nürnbergi bíróság felmenti. - Ellenségeimet a sírban szeretem látni! - mondotta Rákosi Mátyás. És az amerikai OSS magyar osztályának vezetõje engedelmeskedett. A nyugati kommunisták is jól tudták, mit jelenthetett volna, ha Nyugatról Magyarország legtisztább fejû miniszterelnöke vezetheti az emigrációs felszabadító harcot. AMIKOR BÛN A "ZSIDÓ SZÁRMAZÁS A mártírgyalázásnak és a legsötétebb bolseviki alantasságnak jellemzõ kérdése az, amit ezután az OSS feltesz Imrédy Bélának: - ... Nem szégyenli azt a másfél kiló irathalmazt, a származási bizonyítványokat cipelni, amellyel azt akarja bizonyítani, hogy a nagyanyja férjén kívül másokkal is feküdt egy ágyba, hogy az ön apja zabigyereke volt az anyjának? - A tényekét akkor is tartozik tudomásul venni az ember, ha az esetleg lealázó számára - felelte volna erre vitéz Imrédy Béla. De nem felelte, mert akkor már régen keze között volt az a nyilatkozat, amelyet a legilletékesebb felkért személyek adtak ki s amely 1944 június 15-én megjelent több magyar lapban, így az Egyedül Vagyunkban is. Imrédy Béla származására vonatkozólag annak idején a 8 órai Újság és a Magyar Nemzet, a feloszlatott szeszkartell pénzén indítottak nagy hajszát s egyik német anyakönyvi hivatal súlyos megvesztegetésével produkáltak egy hamis keresztlevelet, amely miatt Imrédy Béla lemondott. Ezt az ügyet azonban barátai véglegesen tisztázták. Íme a nyilatkozat: "A közelmúltban úgy Budapesten, mint az ország különbözõ helyein ismeretlenek által, ismeretlen helyen kiadott gyalázkodó röpiratok jelentek meg vitéz Imrédy Béla közgazdasági miniszter származásáról. Ez a politikai vádaskodás súlyosan sérti a nemzeti érdekeket és éppen ezért vitéz Imrédy Béla felkérésére alulírottak feladatuk komolyságának teljes tudatában és a rendelkezésükre bocsátott összes származási iratok alapos megvizsgálása után a következõket jelentik ki a magyar közvélemény nyilvánossága elõtt: 1. Vitéz Imrédy Béla 1939 februárjában miniszterelnöki állásáról való lemondása napján, anélkül, hogy dédszüleinek származására vonatkozó összes iratokat beszerezte és megvizsgálhatta volna, egyedül politikai ellenfelei által produkált állítólagos bizonyítékok alapján közölte a nyilvánossággal, hogy ezek az adatok arra mutatnak, hogy nyolc dédszülõje közül az egyik, egy dédapa, 1814-ben - tehát 125 évvel ezelõtt - hétesztendõs korában keresztelkedett ki. Vitéz Imrédy Béla csak ezen kijelentése után indította meg az eljárást a dédszülei származására vonatkozó összes iratok hivatalos beszerzésére. A hivatalos helyrõl megküldött és vitéz Imrédy Béla által rendelkezésünkre bocsátott összes iratok alapján megállapítjuk, hogy a volt miniszterelnök 1949 februárjában tett származási bejelentése téves és félrevezetõ adatokon alapult. Vitéz Imrédy Bélának errõl a Szudétaföldön, 1807-ben született dédapjáról a leszármazás kutatására egyedül illetékes német hatóság, a birodalmi anyakönyvi hivatalok mellett felállított Reichssippenamt Nr. I. 1. (X) 1. 3. (42) számú bizonyítványa leszögezi, hogy sem az illetõ dédszülõrõl, sem annak bármely õsérõl nem állapítható meg, hogy zsidó vagy zsidóvérû lett volna. 2. Vitéz Imrédy Béla négy nagyszülõjének eredeti keresztlevelei, házasságkötési iratai és a többi hét dédszülõ leszármazásának iratai minden kétséget kizárólag igazolják a dédszülõk tiszta keresztény származását. 3. Külön említjük meg, hogy a névtelen rágalmazók által ismételten emlegetett Vajkay (Zenger) családnak, Imrédy anyai õsei egyik ágának leszármazási okiratait megvizsgáltuk és a hiteles okiratokból két és félszázadra visszamenõen megállapítottuk, hogy az Regensburg mellõl származó, tiszta keresztény õstermelõ család. A megvizsgált tények alapján kijelentjük, hogy minden olyan állítás, amely szerint vitéz Imrédy Béla õsei között zsidók voltak, a valóságnak nem felel meg, tehát közönséges rágalmazás. Budapest, 1944 június 12. Bosnyák Zoltán dr. s.k., vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály dr. s. k., államtitkár, Oláh György s. k., országgyûlési képviselõ, Rajniss Ferenc dr. s.k., országgyûlési képviselõ, vitéz Zách Emil s. k., ny. vezérezredes." Talán kissé különösnek tûnik fel, hogy annyi sok év után a régen hatályon kívül helyezett fajelmélettel kapcsolatban közlünk itt egy dokumentumot. Azonban itt volt az a pont, ahol a nemzet testébe ékelõdött idegen erõ éket akart verni magyar és magyar közé, egymás ellen akarta uszítani az ország akkori államfõjét és miniszterelnökét, aki egyébként Horthy Miklós leghívebb emberei közé tartozott. Rassay a kezeiben lévõ okmányt (a szeszkartellek által beszerzett hamis keresztlevelet) átadta Horthynak, aki gyûlölt engem és követelte, hogy azonnal mondjak le. Így felelt volna vitéz Imrédy Béla az OSS magyar osztálya vezetõjének. Azonban semmi esetre sem felelt így. Mert a mártír Imrédy Béla családjának birtokában megvannak vitéz Imrédy Béla feljegyzései, amelyek többek között arról a kormányzói kihallgatásról is szólnak, melynek során 1944 március 19-én a Hitlertõl visszatért kormányzó fogadta Imrédyt. - Azt hallottam, hogy úgy nyilatkoztál, én téged gyûlöllek, nem szeretlek. Hát ez nem igaz! (Magyarok Útja, 1955 karácsony.) Imrédy nemcsak tudta tehát, hogy a kormányzó nem viseltetik vele szemben ellenérzéssel, hanem mint kiderül élesen ellenezte a német megszállást, amelynek tényén már õ sem változtathatott. - Ha Horthy annyira gyûlölte, miért nevezte ki a Sztójay-kormányba - kérdezi oz OSS ügynöke. - Abban az idõben nem volt abban a helyzetben, hogy megtagadhassa Sztójay és a németek kívánságát - felelte volna Imrédy. Majd késõbb ezt a kérdést vágja Imrédy felé a liftboyok szellemi nívója alatt álló OSS vezetõ: - Szóval ön a németek jóvoltából volt magyar miniszter? S hogy ez mennyire nem így volt, az éppen Imrédy Béla ügyének népbírósági tárgyalásán bizonyosodott be. De még inkább kitûnik Imrédy Béla naplójából, mely a nevezetes 1944 március 19-i kormányzói kihallgatásról szól: "A német követ (mondotta a kormányzó Imrédynek) ismételt megbeszélései során az én személyemet ajánlotta miniszterelnöki kinevezésre. A maga részérõl képességeimet ismeri és megbízik hazafiságomban. Ezért akceptálna is engem, de nem találja szerencsésnek a megoldást, mert egyrészt kisebbségi kormány lennénk és alkotmányunk szerint, amelyre esküt tett, a parlament többségének bizalma szükséges a kormányzáshoz, másrészt pedig azért, mert - ekkor közel hajolt hozzám és meggyõzõdéssel mondotta - senki a világon le nem vehetné rólam, hogy én hoztam be a németeket. Már pedig ettõl engem õ meg akar óvni." (Magyarok Útja, 1955 karácsony.) Imrédy Béla fent idézett naplójegyzetei egészen más megvilágításba helyezik a mártír miniszterelnök szerepét a márciusi eseményekkel kapcsolatban. A népbírósági tárgyaláson minden áron rá akarták sütni Imrédy Bélára, hogy; 1 Tudomása volt elõre a német megszállásról, annak elõkészítésében részt vett és azt helyeselte; 2. Imrédy Horthy kormányzó ellen fordult; 3. Mindenáron hatalomra akart jutni a német megszállók segítségével. Sulyok Dezsõ politikai ügyész, Horváth Zoltán népügyész, Szél és Feleki népbírák számos kérdése és kijelentése az 1945 november 14-16-án tartott tárgyalási napokon mindezeket a látszatokat akarták erõsíteni az akkori közvéleményben. Imrédy sajátmagának készült feljegyzései ezzel szemben bebizonyítják: a) Imrédy nem tudott semmivel sem többet a készülõ német megszállásról mint minden jól informált politikus Magyarországon. Csataytól éppen õ kért tájékoztatást. b) A német megszállást az ország szuverenitása súlyos megsértésének tartotta, azt ki akarta köszörülni. c) Horthy Miklós kormányzó személyében látta a szuverenitás zálogát. Nélküle nem vállalt volna szerepet a kibontakozásban, a különbözõ köztük támadt személyes ellentétek ellenére sem. d) A maga személyét nem kívánta elõtérbe tolni. Annak ellenére, hogy a közhangulat akkor az õ miniszterelnökségét várta. Már Vesenmayer követhez is azzal ment fel. elõször (lásd napló 3. oldalán a 24. sortól), hogy sem egészségi állapota, sem katolikus beállítottsága nem teszi õt alkalmassá a kibontakozás miniszterelnöki székbõl való irányítására. e) Maga Horthy kormányzó is kímélni akarta Imrédy személyét attól a vádtól, hogy a német megszállás elõkészítésében részes. Ismerte roppant erkölcsi érzékenységét az ilyen kérdésekben. f) Mikor a kormányzó látta, hogy Imrédy a besúgásokkal ellentétben a saját személyét nem kívánja elõtérbe tolni ezekben az idõkben, igyekezett a régi bizalom alapjára visszatérni. De Imrédy kényes erkölcsi magatartását a német megszállókkal szemben két másik kimentett és birtokunkba került dokumentum is mutatja. Az egyik a Weiss Manfred-mûveknek a németek által történt elrablása után Sztójay miniszterelnökhöz intézett levele, melyben azonnali intézkedést kér és elõre bejelenti, hogy lemondásra készül a pár nappal elõtte vállalt gazdasági miniszteri tárcáról. A másik Winckelmann tábornok magyarországi SS-fõparancsnok levele Jaross Andorhoz, melyben tiltakozik a Keleti Front Bajtársi Szövetség terve ellen. A népbíróság persze az ilyen döntõ bizonyítékok nyilvánosságra hozatalát mellõzte. Ismeretes, hogy a német megszállást irányító SS-parancsnokságnak volt egy fiókszerve, az úgynevezett Becker-Stab. Ez a szervezet foganatosította a megszállás közgazdasági intézkedéseit. A Becker-Stab a magyar kormány és a magyar hatóságok háta mögött kötött megállapodást pár nappal azután, hogy Imrédy Béla néhány hívével a közvélemény nyomására mégis belépett a Sztójay-kormányba, a Weiss Manfréd-vagyon örököseinek és hozzátartozóinak, összesen 42 személynek szabadon bocsátása és külföldre engedése ellenében egyszerûen elrabolta a magyar nehézipar e leghatalmasabb gyárvállalatát. Szerzõdést tett a Weiss, Chorin, Kornfeld stb, családok internált tagjai elé, mely szerint négy Bécsben maradt túsz kivételével szabadon eltávozhatnak külföldre, ha vállalataikról az SS javára lemondanak. Az 1944 májusban aláírt megállapodás Imrédyben a legnagyobb felháborodást váltotta ki. Annál is inkább, mert õ harcolta ki 1933-ban pénzügyminisztersége idején, hogy félmilliónál nagyobb alaptõkéjû vállalat külföldi kézre való juttatásához minisztertanácsi engedély kell. Imrédy a június 7-én tartott minisztertanácson a legerélyesebben tiltakozott a német eljárás ellen. A következõ napon, június 8-án Sztójay Döme miniszterelnökhöz intézett levelében újra megismételte fenyegetését. A levél elmondja: "A tárgyalások eredményeképpen német befolyás és irányítás alá került hadiiparunk mondhatni legjelentõsebb vállalata ... Személyemre nézve az esetet súlyosbítja két körülmény. Az egyik az, hogy a kormányba való belépésem és a Weiss Manfréd-ügy fejleményei idõbelileg egybe esnek. A másik, hogy a június 2-án létrejött egyezmény a magyar gazdasági életnek, jelesen hadiiparunknak az európai gazdasági és ipari rendbe való beillesztésérõl az én személyemet állítja az egyezmény elõtérbe. Itt is tehát idõbeli koincidencia forog fenn, ami a legsajnálatosabb feltevésekre adhat alkalmat..." Jaross Andor a felvidéki területek békés visszacsatolásának egyik vezérszemélyisége, jutalmul golyót kapott - Tildy - Nagy Ferenc - Rákosi - Magyarországától. Egy hónapra rá, pontosan augusztus 8-án Imrédynek és két társának, Jaross Andornak és Kunder Antalnak a kormányból való kiválásáról jelent meg hivatalos jelentés. Lemondásukat a jelentés nem indokolta. Imrédy Béla hívta életre a háború végén a Keleti. Arcvonal Bajtársi Szövetséget. Az orosz frontról hazajött fiatalokból toborzott szervezet célja a helytállás propagálása volt. E szervezetrõl késõbb azt állították, a németek fiókalakulata és a német hadvezetõség kívánságára jött létre. Ezzel szemben az a levél, melyet a magyarországi legfelsõbb SS-rendõrség vezetõje, Winckelmann tábornok intézett Jaross Andor akkori belügyminiszterhez, a következõket mondja: "Éppen most olvasom az újságokban, hogy ez az alakulás megtörtént, abba tízezrek beléptek és vezetését Imrédy õexcellenciája vállalta - írta az SS-fõnök május 22-én. - Azonkívül hallom, hogy az alakulatot fel fogják fegyverezni... Már most figyelmeztetem, hogy minden olyan hírrel, mely azt állítja, hogy mi ebbe a szervezkedésbe beleegyeztünk, élesen szembe fogunk szállni...". NYUGATI SEGÍTSÉG MAGYARORSZÁG BOLSEVIZÁLÁSÁHOZ A nemzet meggyalázásának egyik ismét csak jellegzetesen kommunista módszere, mely a felelõs magyar kormányok tagjait úgy kívánja feltüntetni, mint az ország kirablóit. Budapesten elsõsorban a kommunisták mondták ezt, akiknek a hatalomátvételhez hiányoztak azok az anyagi javak, gépi berendezések, amelyeket az egymást követõ kormányok szállíttatták Nyugatra, hogy ne kerüljenek a bolsevisták kezébe. Az OSS azonban megpótolja ezt azzal az inszinuációval, hogy úgy a zsidó vagyonok állami tulajdonba vétele, mint a magyar anyagi vagyon nyugatra mentése miniszterek, magánszemélyek vagy éppen társadalmi osztályok egyéni vagyonosodására szolgált. Azt kérdezi például Kunder Antaltól az OSS ügynöke: - Elismeri, hogy kifosztották a magyar nemzetet, mikor a gyárak felszereléseit, raktárak áruhalmazát, a magyar méneseket és gulyákat kihozták az országból? - Ellenkezõleg! Meggátoltuk, hogy az ellenség kezébe kerüljön. - Amint látja, nem gátolták meg, mert így a Nyugati Szövetségesek kezébe került. - Mi a nyugati szövetségeseket nem tekintettük ellenségnek, csak a kommunista Oroszországot! - hangzik erre Kunder Antal kereskedelmi miniszter válasza. Teljes igazság, hogy az utolsó törvényes magyar kormány rengeteg értéket szállított Nyugatra, hogy azt megmentse a szovjet hordák rablásai elõl és gyõzelem esetén visszaadja azokat a nemzetnek. Az amerikai OSS-be beépült rablóhorda óriási fantáziát látott ezekben az értékekben. Rendkívül egyszerû módszer lett volna, minden lehetõt szarkaként ellopni s aztán a kiszolgáltatott magyar miniszterekre fogni, hogy azok sikkasztották el a kincseket. Hogy mindehhez nem juthattak hozzá, azt egy nemes amerikai: Patton generális akadályozta meg. A Nyugatra mentett értékek között legjelentõsebb komplexum volt a Magyar Nemzeti Bank vagyona. A Magyar Nemzeti Bank 32 millió dollár értékû aranyat, 10 millió dollárnyi nemes valutát és félmilliárdnyi magyar tartalék-bankjegyet mentett ki Ausztria területére, midõn a bolsevisták már elérték az ország nyugati határát. A német összeomlás utolsó óráiban, midõn az orosz csapatok már csak 9 kilométerre voltak Spital am Phyrntol, a Nemzeti Bank vezetõi futár útján kérték az amerikaiak segítségét. George Patton amerikai generális azonnal intézkedett. A hirtelen útba indított amerikai csapategységek elõretörése megmentette a Magyar Nemzeti Bank értékeit a szovjet katonák fosztogatásától. Néhány nap múlva Patton generális maga sietett a Spital am Phymi kolostorba, melynek pincebejáratánál még mindig kakastollas magyar csendõr állt. Amint kíséretével be akart lépni a pincébe, a magyar csendõr szuronyt szegezett a gyõztes hadvezér mellének. A kötelességteljesítésnek, katonai hûségnek ez a bátor aktusa mélyen megindította Patton generálist, aki az US Army akkori katonái között kiemelkedõleg az utolsó napnyugati lovag volt. Parancsára a Nemzeti Bank összes értékeit a frankfurti amerikai fõhadiszállásra szállították. Lionel C. Perera õrnagy kísérte az aranyat. Frankfurt am Mainben a Reserve Board egyik tisztviselõje a Magyar Nemzeti Bank könyvei alapján megállapította, hogy az összes értékek hiánytalanul megvannak. Így mondotta el ezt Torzsay-Biber Gyula, a Magyar Nemzeti Bank igazgatója a Kanadai Magyar Helikonban tartott elõadása során, amelyet 1954 január 9-i számában részletesen közölt a Hungária. Az OSS rablóinak keze már nem ért el a frankfurti fõhadiszállásra. Az ötödik hadoszlop szájából kiesett a legzsírosabb zsákmány. "A nemes amerikai gondolkozás és katonalovagiasság szimbólikus alakját, - mondta elõadásában Torzsay-Biber Gyula - Patton generálist másfelé szólította a kötelesség. Helyette magyarul beszélõ Himler-ügynökök jöttek, akik megkezdték a letartóztatásokat. Elfogták többek között Temesváry Lászlót, az ismert közgazdasági írót. A Nemzeti Bank tisztviselõinek tekintélyes része nem táplált illúziókat a nyeregbe ültetett új magyar rezsimmel szemben. Ezek világosan látták a célt: emigrációban maradva kell tovább szolgálni a magyar ügyet s ennek a nagyon keménynek ígérkezõ emigrációs munka támogatására biztosítani kell a Nemzeti Bank 40 millió dollárnyi értékét. Ezért a részvénytársaságot azonnal újjá kell alakítani és a Nemzeti Bank magán jellegére hivatkozva meg kell akadályozni az arany visszaszállítását. Az elsõ kísérlet a Bank of England felé nem sikerült. Volt ellenséges állam alattvalói - hangzott többek között az elutasító válasz indokolása. Ekkor éjt nappallá tevõ munkával, hatalmas jelentés készült és ment Washingtonba, kérve a Nemzeti Bank magánvagyoni jellegének elismerését. A beadvány sikerrel járt. A State Departement elfogadta az érvelést és a Nemzeti Bankot hivatalosan magánjellegû intézménynek nyilvánította. A State Departement jogügyi osztályának hivatalos véleményére támaszkodva lázas sietséggel készült el a további teendõk terve. Elsõ cél volt: megmenteni a Nemzeti Bank vagyonát a kommunista rablás további lehetõségétõl is. Ekkor azonban Torzsay-Biber Gyulát a budapesti ügynökök letartóztatták. - Ön ellopja a tábor részére kiutalt tejet! - hangzott a vád. - Kérem, nekem a tej elosztásában semmi részem sincs, annál több más gondom akad. Az ürügy megvolt. Jött a salzburgi "háborús fõbûnösöknek" kijáró repülõgép és az Andrássy-út 60. A népbíróság azonban nem tudta bizonyítani a háborús bûnösség vádját. Csak egy, a svájci Vöröskereszthez intézett levelet fogtak el, amelyben az orosz hadsereg ismert magatartásáról volt szó. így az ítélet mindössze hat hónapi börtönre szólt. A NOT - helyt adva a fellebbezésnek - bûncselekmény hiányában felmentette Torzsayt a vád alól. A felmentés után azonban jött a titkos értesítés: rajta vagyok az ÁVH listáján. Jön a deportálás, a hangtalan agyonverés. Csak egyetlen választás maradt: menekülés Nyugatra. Mi lett a Nemzeti Bank aranyával? Ez volt az elsõ gondolata Torzsay-Biber Gyulának. Az egyévi kényszerû tétlenség folytán támadt végzetes idõveszteséget már nem lehetett behozni. Nagy Ferenc volt miniszterelnök 1946 nyarán ugyanis Rákosi Mátyás társaságában megjelent Washingtonban Truman elnöknél, hogy kieszközölje a Nemzeti Bank értékeinek visszaszállítását. Pedig ott volt a State Departement szakértõinek már elõzõleg kibocsátott hivatalos álláspontja: a Nemzeti Bank magánintézmény. De ez még az az éra volt, amelyben Harry Dexter White, a leleplezett kommunista, volt a pénzügyi államtitkár. És Nagy Ferenc terve sikerült... Vajon a magyar államé lett-e valóban a Nemzeti Bank visszaszállított kincse? Azóta egyetlen érdekes értesülésem van az arany sorsára vonatkozólag, amelynek hitelességét egyelõre nem lehet megállapítani. Eszerint Vas Zoltán ajánlatára Napóleon aranyakat vertek a Nemzeti Bank aranyrúdjaiból. Ezekbõl azután bõven jutott a vörös fõvezérek megvesztegetésére Budapesttõl egészen a Kremlig. Egy dolog bizonyos: a látszólagos bukás ellenére Rákosi, Vas Zoltán és társaik ma is felszínen vannak. S vajon miért? Aurea non olet - az aranynak nincs szaga - mondta a római császár. És ezt a mondást ismerik, nemcsak a Kremlben, Budapesten, hanem a Herdomban is" (Hungária, 1954 január 8.) A Magyar Nemzeti Bank kincseinek hiánytalan átadásáról 1954-ben nyilatkozott dr. Cottely István, aki a Nemzeti Bank egyik igazgatója volt s jelenleg Argentínában a Banco Centralonak osztályvezetõje. Lényegében õ is megerõsítette Torzsay-Biber Gyula elõadásának állításait, egyben tisztázta a németek szerepét is. - Tudomásom szerint - mondotta - német részrõl még kisérlet sem történt arra vonatkozólag, hogy az aranytartalék illetéktelen kezekbe kerüljön. Sõt ellenkezõleg, még néhány héttel az összeomlás elõtt dr. Leopold Scheffer, a Magyar Nemzeti Bankhoz küldött "Reichsbank-szakértõ" négyszemközti találkozót hozott létre köztem és Boden német gazdasági megbízott között. Ez utóbbi bizalmasan tudtomra adta, hogy a háborút elveszettnek kell tekinteni és arra kért, minden erõmmel hassak oda, hogy az értékek a gyõztes csapatoknak annak rendje és módja szerint átadassanak, nehogy a német hatóságokat elvesztésük miatt vád érhesse. A németek is éppoly korrektül viselkedtek tehát, mint a frankfurti Reserve Board amerikai tisztviselõi, akik megállapították, hogy a nemzet legnagyobb anyagi kincsei megvannak. - A Magyar Nemzeti Bank tisztviselõi, mikor utolsó fillérig átadták a nemzetközi értékeket a gyõztes csapatoknak, megtették kötelességüket - fejezte be a hiteles szemtanú. Az OSS fejvadászainak volt azonban még egy másik nagy gondjuk, az úgynevezett második aranyvonat, amely a zsidóktól állami tulajdonba vett értékeket tartalmazta. Ezek a Sztójay-kormány alatt kerültek állami kézbe. Ugyancsak a börtönbõl szabadult Temesváry László, a Nemzeti Bank elnöke közlésébõl tudjuk, hogy ezeket az értékeket kezdetben Turvölgyi Albert államtitkár kezelte, aki jelenleg Kanadában él. Mikor Budapestet el kellett hagyni, ezeket az értékeket is kiszállították az ostromlott fõvárosból. Ekkor már a második aranyvonat Toldy Árpád csendõrezredes parancsnoksága alatt állott. A 33 vagonból álló szerelvény hetekig Zircen állomásozott, majd Brennberg-bányára indult. Itt megindult a leltározás és rendezés. A munkát öt-hat ember végezte, köztük ékszer és egyéb szakértõk is. Mikor Brennbergbánya is veszélybe került. akkor néhány szakértõ és vámtiszt traktorokra és traktorokkal vontatott kocsikra rakatta az anyagot. Ezzel mentek át az osztrák-magyar határon immár ellenséges tûzben. A második ,,aranyvonat" tehát nem vonat, hanem kisebb traktorkülönítményként ment át a határon. Végül is elért Wöergl városkához, ahol egy alagútba tolták be. A csendõrkíséret vele volt és ez a szerelvény is sértetlenül jutott az amerikaiak kezére. Az aranyvonaton részvények egyáltalán nem voltak. Így tehát egyik legszemérmetlenebb hazugsága az amerikai OSS magyar osztályának, hogy ezekbõl a részvényekbõl Reményi-Schneller Lajos bármit is "ellopott" volna. A magyar miniszterek, államhivatalnokok, a pénzügyigazgatóságok szakemberei pontosan leltározva õrizték a nemzet vagyonát és azt hiánytalanul adták át az amerikaiaknak. A nagy zsákmány újra csak kiesett az "OSS magyar osztálya" szájából. Más úton kellett azt visszaszerezni. 1946 július végén különös bizottság jelent még Washingtonban. Vezetõje volt Nagy Ferenc akkori miniszterelnök, tagjai Rákosi Mátyás, Riesz István igazságügyminiszter, Gyöngyösi János, a vidéki zugkönyvkereskedõbõl lett külügyminiszter. Ez a küldöttség legfõként azért érkezett, hogy Mr. Trumantól hazakérje a külföldre mentett magyar értékeket. Ekkor még Morgenthau jr. kedvence, Harry Dexter White volt az USA-kormány pénzügyi államtitkára. Whiteot késõbb mint az egyik legveszedelmesebb szovjet ügynököt leplezték le az USA-ban. White volt az, aki nemcsak a németországi megszállási bankjegyek, hanem az amerikai dollárok kliséit és papíranyagát is kiszolgáltatta a Szovjetuniónak. Természetes, hogy Harry Dexter White, Amerika egyik legnagyobb árulója, sietett Rákosinak szívességet tenni. Õ járta ki Trumannál, hogy a Nyugaton levõ magyar értékeket visszaszolgáltassák a már egészen vörös budapesti kormánynak és ezzel segítsenek megszilárdítani a Középeurópa felé kiterjesztett bolsevista hatalmat. A magyar anyagi javak, aranykincsek, devizák idõ elõtti visszaadása nélkül egész bizonyosan másként alakult volna a középeurópai és fõként a magyarországi helyzet. A kommunistáknak nem lett volna módjuk abban a látszatban tetszelegniük, hogy a bolsevizálás nyugati segítséggel, nyugati helyesléssel és megértéssel, sõt támogatással történik, Amíg a Szovjetunió még mind a mai napig nem adta vissza Spanyolországnak a spanyol Nemzeti Bank polgárháború idején elrabolt kincseit, a budapesti félkommunista kormány, illetõleg a Szovjetunió teljes egészében visszakapta a magyar nemzet javait. Nyugatnémetország amerikai megszállási zónáiban - a fejvadászokkal szoros együttmûködésben - megjelentek a budapesti kormány ügynökei, élükön Nyárádi-Scheidel Miklós késõbbi pénzügyminiszterrel. Velük együtt teherautószámra érkezett a kecskeméti barackpálinka, a magyar cigaretta, a középosztálytól elrabolt mûértékek tömege és az európai feketepiac virágzása korában megindult egy nagyarányú vesztegetési hadjárat. Rákos' Mátyáséknak végzetesen fontos volt, hogy minél több magyar aranyat, devizát, gépet tudjanak bevetni a "szocialista állam" megteremtése érdekében. 1948 májusában a Katona Jenõ által szerkesztett Hírlapban - korábban Pesti Hírlap - megjelent Nyárádi Miklós, akkor még pénzügyminiszter nyilatkozata, melyben a következõket mondotta: ,, -.. Két esztendõ alatt sikerült mintegy 300 millió dollárt, tehát több mint 3 milliárd forint értékû magyar értékeket a különbözõ nyugati zónákból hazaszállítanunk. Ezekben benne foglaltatnak az ország arany és ezüstkészletén, folyami és tengerjáró hajóin kívül a Szépmûvészeti Múzeum teljes képanyaga, valamint nagy értékû gyári berendezések, nyersanyagok, tenyészlovak, gépkocsik serege és igen nagy mennyiségû kórházi felszerelés." Amit az OSS szerint a nemzeti kormányok "elraboltak" - íme - hiánytalanul visszakapta a magyarság s ezt csak azért kaphatta vissza, mert kivégzett vezetõi, életfogytiglani börtönre ítélt szakemberei példaadó hûséggel õrködtek a nemzeti vagyon felett. Nyárádi Miklós, a jelenleg Amerikában élõ volt pénzügyminiszter a fenti interjúban elmondhatta azt is, hogy "1948 elején francia országi tárgyalásai során 1700 kiló aranyat és drágaságot sikerült - a fentieken kívül - a kommunista rendszer kezére hazaszolgáltatni". Abban az idõben, a háború utáni zûrzavarban, az eszmék kavargásában, a kialakulatlan politikai frontok között talán sokan nem láthatták tisztán, hogy mit jelentett nyugati részrõl - egyfelõl a háborús bûnösöknek nevezett ezrek és ezrek kiszolgáltatása a szovjet hóhérok részére s ugyanekkor mit jelentett az anyagi javak visszaadása olyan nemzet részére, mely megszállás alatt, félig már bolsevista rabigában volt. Egyfelõl a nemzeti elit lemészárlása, a nemzet lefejezése, másfelõl az ugrásra kész kommunista hatalom megsegítése az anyagi javakkal, együttesen Magyarország és Középeurópa bolsevizálását segítette elõ. Otthon az ingatag, sokszor áruló és jellemtelen polgári pártok õrlõdtek a növekvõ szovjet és kommunista terror között, másfelõl az emigráció kétszázezres tömege a Nyugat által végleg elhagyottnak érezte magát. Az anyagi javak hazaszállítása azt jelentette, hogy Nyugat véglegesnek ismerte el az otthon még ki nem alakult helyzetet. A kommunista párt számára pedig a lehetõ legtöbbet és a legnagyobbat jelentette a Harry Dexter White kommunista segítségével kivívott nyugati gesztus. A bolsevizálódással szemben a nyugati politikának két óriási aduja volt. Ha nem is ismeri el, csupán nem szolgáltatja ki az antibolsevista vezetõréteget, ha nem is tartja meg magának, csupán kincsmegõrzõbe helyezi az aranymilliókat, mindig hatásosan fenyegethette volna a hatalomra törõ bolseviki minoritást. Ha nem tartjátok be a demokrácia játékszabályait, egyfelõl ad grecas calendas visszatartom az anyagi értékeket, másfelõl mindenkor elõránthatom a süllyesztõbõl azokat a politikusokat, akiktõl odaát legjobban a kommunisták féltek. Így azonban más történt. Pontosan kimutatható, hogy az utolsó kiszolgáltatott fõ legördülése, az utolsó gramm arany hazaérkezése után megindult a most már magas frekvenciára kapcsolt kommunista terrorgépezet. Most már azokra került a sor, akik maguk is bûnrészesei voltak a nagy testvérgyilkosságnak. És most már jöhetett az államosítás, a külföldi vagyonok kisajátítása, az úgynevezett német vállalatok átszolgáltatása a Szovjetunió kezére. A következményekre csak az 1956-os magyar szabadságharc ébresztette rá a világot. A nemzetet 1945-47-ben lefejezték a keleti és nyugati sírásók s a forradalomnak már nem volt vezetõ rétege, nem volt egyetlen valamirevaló katonája, aki hadvezéri síkon tudta volna összefogni a szabadságharcosokat. 1948-ban Magyarország fölött megszilárdult a bolseviki hatalom s a szilárdítgatók: Nagy Ferenc, Varga Béla, Pfeiffer Zoltán, Sulyok Dezsõ és a többiek sietve menekültek külföldre a saját mûvük elõl. Nagy Ferencnek egyik utolsó miniszterelnöki ténykedése volt, hogy a Magyar Köztársasági Érdemrend II. osztályú keresztjét adományozta Himler Mártonnak, az OSS magyar osztálya fõnökének. Az ezeréves magyar történelemben elõször fordult elõ, hogy egy külföldi hóhér, fejvadász és rablóbandavezér állami kitüntetést kapott rémtetteiért. 1945 szomorú húsvét hetének elsõ napjaiban véget nem érõ karavánok kígyóztak az osztrák határ felé. Ezrek és tízezrek menekültek a nyomukban lévõ Vörös Hadsereg elõl, hogy a nyugati hatalmak védelme alá helyezzék magukat. Ökrös szekerek, fagázzal hajtott rozoga autók, lovaskocsik, kerékpárosok és hátukon utolsó kincseiket mentõ gyalogosok baktattak a csípõs tavaszi szélben. Külön csoportokba vonultak a magyar fõváros menekültjei. Látszott rajtuk, hogy a kényszerítõ percek hatása alatt vették kezükbe a vándorbotot, mert tudták és érezték, hogy a menekülés még mindig biztosabb t annál az életnél, ami otthon vár reájuk. Volt aki talicskán tolta maga elõtt megmentett motyóját és még járni sem tudó gyermekét. Azután felvidéki és dunántúli magyarok - parasztok - oszlopa következett. Sokan csak egyetlen tehenüket vitték magukkal - bizonyára a legderekabbat, amelyik az istállóban volt. Tehén és paraszt soha sem tartozott annyira össze, mint az 1945-ös menekülés idején. Imitt-amott egy katonai személy vagy teherautó zavarta meg a menetet, amelyet megállítani nem lehetett, mert úgy folyt nyugat felé mint a víz, hogy belefusson az Atlanti Charta félelemnélküli életet hirdetõ ismeretlen óceánjába. Valamikor neves politikusok, volt államtitkárok, képviselõk ballagtak a menet szélén a bizonytalan jövõ felé. Ennek a hosszú gyászmenetnek minden egyes tagja, asszonya, férfia, gyermeke egyaránt cipelte a maga egyéni tragédiáját, amely végeredményben mind egy-egy picinyke téglája volt a magyar sors sötét jövõ felé komorló épületének. Hova lettek, mi lett belõlük, kit hová sodort ennek a nagy népvándorlásnak a vihara, - vajon ki tudná megmondani? Senki sem tartotta õket számon, sem akkor, sem késõbb. Az õ tragédiájukról nem írtak könyveket. Õk csak magyarok voltak. A becslések szerint 1945 húsvét hetében mintegy félmillió ember hagyta el az országot. Ma szétszórva élnek, szerte mindenütt a világon. Nagy néha még levelek érkeznek az otthon maradottakhoz Ausztráliából, Kanadából, Venezuelából, Európa még szabad tájairól - mindenhonnan ebbõl a nagyon szûkre kerekedett világból. Sokan még azt írják, talán egyszer majd hazamegyünk, sokan még reménykednek, hogy talán majd megfordul és más irányt vesz a történelem kereke, de a gyerekek és az új hazában születettek már elvesznek a magyarság számára, mint ahogy mindig elveszett a magyar emigráció második nemzedéke. Az 5 számukra már csak távoli fogalom, valami megfoghatatlan vattaszerû dolog a régi haza, tovatûnõ köd, ahová már nem vágynak vissza és ami talán már nem is az õ hazájuk. De az apák menekültek a vörös csillag elõl, hogy elérjék a mindenki számára biztonságot és szabadságot jelentõ csillagos lobogót. Sokan csalódtak ... Orosz repülök néha végiggéppuskázták a menekülõ szegénység ezen végeláthatatlan karavánjait, de javarészük mégis átlépett a szûkebb értelembe vett Nyugat kapuján s azon túl szétfolytak, mint a földre kiöntött víz. Pár hónappal késõbb egy vékony erecske még visszaszivárgott az országba. Nem önként, hanem. engedve az erõszaknak és mélyen csalódva abban a hitben, amellyel Washington szabadságszeretõ országát megajándékozta. És ez a vékony erecske - alig századrésze az 1945 húsvét hetében kiömlõ áradatnak - táplálta azokat a bitófákat, amelyeket a bosszú állított azoknak, akik az egész világot megelõzve kongatták meg az Európa ellenes bolsevizmusra figyelmeztetõ harangot. És mikor ennek a kis erecskének elsõ tagja amerikai géppisztolyos katonák kíséretében ismét átlépte a magyar határt - akkor kezdõdött az árulás nemcsak Magyarország, hanem egész Európa biztonsága ellen... AZ UTOLSÓ ÓRÁK Az oroszok alig pár kilométerre álltak Kõszeg elõtt, amikor lezajlott az utolsó magyar királyi kormány minisztertanácsa. Az ülés elõtt Veesenmayer német meghatalmazott követ informálta a tanácsot a helyzetrõl és közölte, hogy a birodalmi kormány a salzburgi österreichisches Hof-ot bocsátotta a kormány rendelkezésére. Ezután megkezdõdött a menekülés és április másodikán az utolsó magyar királyi kormány elhagyta Magyarországot. A menekültek áradata elõször Bécsben állapodott meg, majd onnan továbbhúzódott Salzburgig, mert ekkor már ismeretessé vált, hogy az orosz csapatok Ennsnél találkoznak az elõrenyomuló nyugati katonasággal. A kormány tagjai azonban nem a szállodában laktak, hanem a városban, részben Kitzbühelben kaptak szállást. Ezekrõl a napokról Markóné Katonka Mária - a propagandaügyi minisztérium beosztottja a többek között a következõket írta naplójába: "Szombathelyrõl hosszú bolyongás után 1945 áprilisában érkezett hivatalunk Salzburgba. Az österreichisches Hof nevû szállodát jelölték ki a németek a magyar kormány ideiglenes székhelyéül. A kormány tagjai azonban nem a szállodában laktak, hanem a város közelében levõ falvakban. De a tanácskozások a szállodában folytak. Kezdetben csaknem naponta. Kassay miniszter állandóan tájékoztatott bennünket a tanácskozások anyagáról és eredményérõl. Mikor megérkezett az amerikai haderõ, eleinte minden nyugodtan folyt tovább. Ebben az idõben tartotta a kormány az utolsó Koronatanácsot, amelyet minisztertanács követett. Sok más kérdés között szerepelt a Szent Korona megmentése és biztonságba helyezése is. A koronatanács után Kassay közölte velem, hogy az elõzõ napon a magyar kormány felkérte Veesenmayert, hogy tudakolja meg saját kormányától, hogy milyen álláspontra helyezkedjék a magyar kormány az amerikai megszállókkal szemben. Másnap az utolsó Koronatanács végén az österreichisches Hof Salzach felõli oldalánál a vízparton : tátongó bombatölcsérek és romok között vártuk a híreket. A tanács után megérkezett Kassay miniszter. Arca ónszínû volt s fojtott hangon mindössze ennyit mondott: "a magyar királyi kormány megszûnt." Társaimra néztem, majd újra Kassay arcára. Színtelenre vált arcok s üres lélek nélküli szemek néztek reám vissza. Éreztem, hogy magam is így nézek ki. Mindannyian tudtuk, hogy itt nagyobb dolog történt mint az, hogy megszûnt egy kormány. Éreztük, hogy nemcsak egy kormány szûnt meg, nemcsak egy rendszer tûnt le a történelem színpadáról, hanem egy nemzet is elbukott. Hiába volt a tengernyi véráldozat. Késõbb Kassay közölte velünk, Veesenmayer elõterjesztését, amely abból állt, hogy a németek álláspontja szerint az a leghelyesebb megoldás, ha a kormány tagjai és a hadsereg vezetõi azonnal jelentkeznek az amerikai katonai parancsnokságon. Más megoldás nincs, de nem is lehet, mert a háborút elvesztettük, a harc megszûnt, tehát többé nem vagyunk ellenfelek, hanem legyõzöttek. Veesenmayer befejezésül még azt mondotta, hogy maximum hatheti internálása következik, amíg a dolgok rendezõdnek. Végül Veesenmayer a birodalmi kormány és a német nép köszönetét tolmácsolta azért a hõsi harcért és azért az utolsó pillanatig tartó szövetségi hûségért, amellyel ezt a háborút a magyarság végigküzdötte. A megállapodásnak megfelelõen majdnem mindenki jelentkezett az amerikai parancsnokságon, ahol regisztrálták öket. Ez így történt és nem úgy, ahogy Himler Márton a new yorki Népszavában nyilatkozott a magyar háborús bûnösök összeszedésérõl. De nyilatkozatában Himler még a következõket is mondotta: ,Mint a patkányok, úgy pislogtak a magyar háborús bûnösök, amikor elõszedtük õket jól elõkészített búvóhelyeikrõl.' Himler Márton hazudott, mert ezeket az embereket nem kellett elõszednie, hiszen õk maguk jelentkeztek a megszállóknál épen úgy, mint a menekült horvát, román, szlovák és ukrán nacionalisták is..." A magyar királyi kormány Magyarországból való távozása alkalmával a magyar államiság legfõbb jelvényét, a Szent Koronát is magával vitte Nyugatra. A hatalmas vasládát csendõri õrizet mellett elõször Kõszegre, majd Semmeringre, onnan pedig Atterseebe vitték. Közvetlenül a megszállás elõtt Szõllõsy Jenõ a Szent Koronát Mattseeben átadta Szálasi Ferencnek. A Korona végül is a CIC kezébe került és jelenleg vagy a Vatikánban vagy másutt õrzik. Jellemzõ, hogy az átadásnál jelenlevõ és fõleg magyarországi zsidó származású CIC ügynökök, mikor megkapták a magyar nemzet legszentebb ereklyéjét, azt a fejükre tették és úgy szórakoztatták egymást. A legnagyobb sikere captain Rosenbaumnak volt, aki végigjátszotta - a maga elképzelése szerint - a királyi koronázás paródiáját. Még nem profanizálták így ezt a nagy magyar ereklyét, amely addig csak fölkent királyok homlokát illette. De a Szent Koronának ez a megcsúfolása csak bevezetõ volt ahhoz a véres színjátékhoz, amely az ugyancsak amerikai OSS és CIC Amerikába emigrált és a magyarországi kommunista kormány által megvesztegetett tagjai ûztek a magyarság Nyugatra menekült szellemi és politikai vezetõivel. A KÉTARCÚ AMERIKA Az amerikai hadsereg elsõ oszlopai május elsõ hetében - nem sokkal a fegyverszünet aláírása után - jelentek meg az osztrák hegyek között. A sorkatonasággal, a harcoló alakulatokkal nem volt semmi baj és semmi kellemetlenség. Megszállták a legyõzött országot és valóban úgy viselkedtek, ahogy egy nagy világbirodalom katonáinak kell viselkedniük. Fegyelmezettek voltak és rendet tartottak. A községekben dolgozó - immár felszabadult - hadifoglyok elleni panaszokat kivizsgálták és megszüntették a fõként szerb, lengyel és orosz hadifoglyok részérõl történt visszaéléseket. Ebben az Amerikában senki sem csalódott, mert emberségesek és férfiak voltak. Harcosok, akik tudták, hogy gyõztek, de tudták azt is, hogy ezzel a gyõzelemmel nem szabad visszaélniük. De ez az állapot mindössze egy hónapig tartott, mert akkor megjelent a porondon az a bizonyos másik Amerika, amelynek tagjai sohasem harcoltak, hanem csak messzirõl követték a küzdõ alakulatokat. Az Amerikai Egyesült Államoknak ezt a másik arcát a CIC és az OSS jelentette ... A német országutakon rangjelzés nélküli, rongyos ruhájú katonákkal zsúfolt teherautók vágtattak ismeretlen internálótáborok felé. Az utasokat géppisztolyos - fõként néger - katonák õrizték. Egyelõre csak a katonákat fogdosták össze, de azokat is rendszertelenül, mert a megszállás elsõ napjaiban senkit sem igazoltattak s így sokan civil ruhába öltözve megmenekültek az internálás, illetve a hadifogság elõl. A tiroli és a bajor parasztok szívesen adtak elhasznált civil ruhát, különösen ha a megajándékozott kötelezte magát, hogy segít a mezõgazdasági munkában. Nagy volt az emberhiány, hiszen a férfiak még mindig katonák voltak, a munkára kiutalt volt hadifoglyok pedig ott hagyták munkahelyüket, jelentkeztek az amerikai hatóságoknál, akik azonnal útba indították õket hazafelé. Minden város és falu fõterén fehér oszlopot állítottak fel a megszállók s az oszlopra felkúszott a demokráciát és szabadságot jelentõ csillagos lobogó, amelytõl annyi mindent vártak a kétségbeesett napok után. Azután néhány hét múlva - 1945 ragyogó májusának végén egyszerre valami furcsa nyugtalanság suhant végig a nagy hegyek között. Ügy indult ez is, ha ugyan egyáltalán a bajok indulni szoktak. Senki sem. tudott biztosat, csak az imitt-amott elõforduló, alig feltûnõ jelenségek indították útjára ezt az újabb félelemhullámot. Megkezdõdött a civil lakosság ellenõrzése és az emberek letartóztatása. Az ötágú fehér csillaggal díszített hatalmas amerikai teherautókon már nem katonákat, hanem polgári ruhás embereket szállítottak ugyancsak ismeretlen vidékek felé. Salzburgban, Kitzbühelben, Münchenben, sõt minden faluban megjelent az USA titkos rendõrsége a CIC és ugyanúgy dolgozott, ahogyan minden titkosrendõrség dolgozni szokott: terrorral, megvesztegetéssel, besúgással és embereltüntetéssel. A németül is jól beszélõ és fõleg emigráns német-osztrák és magyar zsidókból álló CIC-ügynökök megjelentek a városházán, beidézték a régi rendszer alatt szolgáló polgármestert, jegyzõket, gépírókisasszonyokat, pénzbeszedõket, a gyanúsakat és azután elõállott a teherautó és elvitte õket. Olyan mindegy volt, hogy valaki harcos náci vagy csak muszájból lett párttag volt. Így is, úgy is át kellett esnie büntetésén, amelyet a gyõztesek a legyõzöttek számára kiszabtak. Rövid pár hét alatt emberekkel teltek meg a sokszor százezres létszámot felmutató augsburgi, fürstenfeldbrucki, stb. internálótáborok, ahol a foglyok hónapokon át éltek a szabad ég alatt, földbe vájt gödrökben, a legkíméletlenebb bánásmódban részesülve és kb. 800 kalória értékû napi élelmiszerellátmánnyal. Megkezdõdött a kollektív büntetés, amely a gyõztesek jóvoltából végigsöpört egész Európán és amely annyi tíz és tízezer ártatlan ember halálát okozta. KÉP: Beregffy Károly Granville-Grosz György Rajniss Ferenc Kemény Gábor Szõllõsy Jenõ A kopó és áldozata Nehezebb volt a helyzet az OSS számára a különbözõ európai országokból német területre menekült és ott szétszórtan élõ emberek esetében. Igaz, hogy a menekültek legnagyobb része már csak az élelmiszerjegyek megszerzése végett is bejelentette magát a községházán - de mégis idegenek voltak, akik könnyen eltûnhettek a nagy hegyek között. A CIC tehát nagyon ügyesen kidolgozott tervvel fogott munkához. A terv kiagyalója Himler Márton, az Office of Strategic Services magyar osztályának a vezetõje volt. Az õ kezében futottak össze a magyar szálak. Neki és Budapestrõl származó, amerikai egyenruhába bujtatott kopóinak kellett összehúznia a menekült magyarokra kivetett hálót. óriási apparátussal fogtak munkához, szinte ágyúkkal lövöldöztek a verebekre, hiszen a menekült magyarok nem hoztak magukkal hamis papírokat, mert nem is gondoltak arra, hogy bolsevista ellenes beállítottságuk fõbenjáró bûnt jelenthet az amerikai State Department vezetõi szemében. Május végén és június elején amerikai jeepek járták végig a bajor és az osztrák falvakat, városokat. Megtudakolták hol laknak magyarok és összeírták a neveket. Nem volt nehéz feladat. Mikor kihirdették, hogy mindenkinek jelentkeznie kell, akkor mindenki jelentkezett. A Brixen melletti nagy mezõn hosszú sorokban álltak a jelentkezéseket felvevõ amerikai bizottságok elõtt a vörös vihar nyugatra sodort magyarjai. A forró napsütésben órákig vártak, hogy sorra kerüljenek és még gondolni sem mertek arra, hogy tulajdonképpen saját halálos ítéletükért jelentkeztek. Ott állott ebben a hosszú sorban Imrédy Béla, Jaross Andor, Kunder Antal, Hellebronth Vilmos és mindazon többiek, akikrõl Himler Márton azt írta hírhedt könyvében, hogy úgy kellett õket elõráncigálniuk, mint a patkányokat. Senkinek nem jutott eszébe, hogy hamis papírokat mutasson fel. Mindenkinek felírták nevét és lakását s az elfogatásához szükséges adatokat mindenki sajátmaga bocsátotta az OSS rendelkezésére. Pár nappal ezután ugyancsak amerikai egyenruhás, de magyarul jól beszélõ ügynökök jelentek meg az elõbb említett módon bejelentett lakásokon. Egyelõre még udvariasak voltak és azt mondották, hogy lakóhelyét ne hagyja el senki, mert statisztikát készítenek a kimenekült magyarokról, mert csak ily módon biztosíthatják számukra az amerikai jóléti intézmények részérõl felajánlott szociális segítséget. No lám, - mondották igen sokan - ilyen az igazi demokrácia. Még el sem múlt a háború zivatarja, máris összeírnak bennünket, hogy mennyi adományt juttassanak nekünk ... HÕSÖK ÉS ÁRULÓK Himler Márton fõkopója és bizalmasa Bochkor Károly nevû, erdélyi származású félzsidó, volt papnövendék volt, aki fáradhatatlanul járta a városokat, községeket és gyûjtötte a neveket. Útjára - nagyobb nyomaték kedvéért - két amerikai egyenruhás és szintén magyarul is beszélõ CIC tiszt is elkísérte. Gyanúsan kedvesek és még gyanúsabban udvariasak voltak. A gyerekeknek régen nem látott csokoládét és narancsot osztogattak és ez a Bochkor nevû fõkopó fõleg a gyerekeken keresztül végezte bérmunkáját. Áruló és besúgó volt egyaránt. Mikor elvégezte aljas feladatát és megtörténtek a hazaszállítások, akkor annak a bizonyos másik Amerikának a képviselõi még arra sem méltatták ezt az emberhajcsárt, hogy kezet fogjanak vele. Nem sokkal az élelmiszerjuttatások alapján történt összeírások után újabb jeepek jelentek meg a magyarok lakásai elõtt és az akkorra már megváltozott Bochkor vezetésével tömegével szállították az embereket a salzburgi Landesgericht fogházába. De ez sem volt nehéz feladat, mert senki sem szökött meg és senki sem bujkált. Aki el akart bújni, akinek félnie kellett az igazságszolgáltatástól, azt úgy sem tudták elfogni, mert annak kellõ idõben sikerült egérutat nyernie. Csak azokat fogták el, akik bíztak az amerikai demokráciában és akik hittek az amerikai katonák által hangoztatott állításban, hogy az amerikai zászlót senki elõtt nem hajtják meg és Amerika senkit sem ad ki, aki tõle védelmet kér és védelmet remél. Ez a szép állítás azonban rövidesen megcáfolta önmagát. A CIC és az OSS munkáját sajnos igen megkönnyítette a menekült magyarság egy részének pánikszerû viselkedése. Sokan úgy gondolták, hogyha pontosan felelnek az embervadász Bochkor információs kérdéseire, akkor õket ezért tárt karokkal fogadja majd Amerika. Az egész jutalom pedig mindössze pár szelet csokoládé vagy pár darab Chesterfield cigaretta volt. Sokan félelembõl, - hogy mentsék bõrüket - árulták el magyar honfitársaikat, sõt néhányan ügyésszé léptek elõ és hosszú éjszakákon át körmölték az amerikaiak számára átadandó listákat és mindazt az akkor már bûn számba menõ cselekedeteket, amelyeket a listára vett nevek személyeirõl tudtak. De ez a feljelentési pánikhangulat a tömegembernek ez az erkölcsi lesüllyedése velejárója volt a háború elvesztésének. Nemcsak magyar, hanem német, osztrák szlovák, horvát vonatkozásban is ugyanez volt a helyzet. És sajnos nemcsak a tömegember nemcsak a látókör nélküli névteleneknek volt a velejárója ez a lelki epidémia, hanem olyanok is lezuhantak az árulás szintjeire, akiknek ismerniük kellett cselekedetük horderejét. Ha az élelmiszerjegyre utalt névtelen menekültet elítéljük a besúgásért, följelentésért, .amit pár kilónyi élelmiszerért tett, akkor mennyire el kell ítélnünk azokat, akik tisztára valami megmagyarázhatatlan belsõ fontoskodástól vezérelve adtak át listákat a gyõzteseknek. Ilyen volt többek között Endre László bizalmasa és titkára, Takács Albert, Pestvármegye volt fõjegyzõje és Vajta Ferenc a hajdani jobboldali publicista és a Szálasi kormány volt bécsi fõkonzulja. Takács Albert - aki olyan jelentéktelen volt, hogy még hazaszállítástól sem kellett tartania Bochkorral történt kétórás beszélgetése után maga készítette el az Endre László elleni vádiratot, majd felesége segítségével találkozót beszélt meg Endrével, de ezen nem Takács, hanem Bochkor jelent meg, tizenhat amerikai géppisztolyos katona társaságában. Endre László elfogatása után Takács Albertet pár kiló élelmiszerrel kifizetve szabadon engedték. Vajta Ferenc nagyobb stílû volt és diplomatikusabban készítette elõ maga számára - a vélt jövõt. De az õ jutalma elmaradt, mert nem engedték be az Egyesült Államok területére s jelenleg valamelyik középamerikai államban elmélkedik azon, hogy érdemes volt-e elvégezni azt a becstelen munkát, amit soha többet nem tud lemosni magáról. Az összeomlás után francia nyelven írt memorandumot szerkesztett, melyben azt állította, hogy õ a háború alatt a szövetséges hatalmak megbízottja volt, azok számára gyûjtötte az adatokat, amelyeket most a gyõztesek rendelkezésére bocsát. A memorandumban kihangsúlyozta németellenes beállítottságát és mindössze annyit kért, hogy helyezzék vissza bécsi fõkonzuli állásába, ahol nyilván mint jó kommunista mûködött volna tovább. De elõadása oly naiv volt, hogy 1945 június 6-án öt is letartóztatták és az egyik Augsburg melletti internálótáborba szállították. Mikor Himler Márton kihallgatta, akkor felajánlotta neki szolgálatait, amit Himler látszólag visszautasított, de Vajta Ferenc pár nap múlva, magyar internált társai csúnya becsapása után, eltûnt a lágerbõl. Himler engedélyével átment a francia zónába és ott pár francia altiszt közremûködésével valóságos rablóhadjáratot folytatott az ott élõ magyarok ellen. Végigrabolta a menekülteket és azzal fenyegetõdzött, hogyha nem adják elõ megmaradt értékeiket, akkor hazaszállíttatja õket. De az ilyen Takács és Vajta féle cselekedetek elszigetelt jelenségek voltak. Kevesen voltak árulók s ha viselkedésük foltot is ejtett nemcsak a magyar, de az általános emberi becsületen, - ezeket a dolgokat erõteljesen ellensúlyoztak azok a nagyszerû példák, amelyek elfelejttetik az akkori magyar emigráció becsületén esett csúnya foltokat. Szügyi Zoltán altábornagy csapattestével Ungvártól egészen Ausztriáig hátrált s az utolsó pillanatig hõsiesen harcolt katonáival a fölényben lévõ vörös hadsereg ellen. Átverekedte magát az oroszokon, mert célja az volt, hadosztályát kimentse az oroszok kezei közül és a nyugati csapatok elõtt tegye le a fegyvert. Népbírósági tárgyalásán azt a vádat emelték ellene, hogy még a fegyverszünet után is együtt tartotta katonáit és átvitte õket az angolokhoz. Az angolok a legnagyobb tisztelettel bántak vele, de késõbb a potsdami szerzõdés pontjainak megfelelõen õt is kiadták az oroszoknak. Az ügy érdekességéhez tartozik, hogy a háború befejezése után ez volt az egyetlen hadosztály, amely nem oszlott fel. A Szügyit fogva tartó angol katonai parancsnok annyira értékelte a magyar katona munkáját, hogy elõre közölte Szügyivel a Londonból megérkezett kiadatási parancsot és felszólította Szügyit, hogy szökjön meg a biztos kiadatás elõl. A szökéshez teljes katonai támogatást ajánlott fel, de Szügyi ezt csak abban az esetben volt hajlandó elfogadni, ha a támogatást mindazok számára megadjak, akik hadosztályából rajta voltak a kiadatási listán. Harmincegynéhány tiszttársáról volt szó. Az angol parancsnok természetesen nem teljesíthette Szügyi kérését, ellenben megismételte felszólítását, amit Szügyi ismét visszautasított s így 1945 õszén harminc tiszttársával és hatvan polgári politikussal többek között Tasnádi Nagy Andrással együtt õfelsége az angol király katonái, Szentgotthárdon valamennyiüket átadták a vörös hadsereg megbízottjainak. A szerelvényt egy amerikai CIC megbízott is elkísérte, aki az átadás elõtt Szügyihez fordulva a következõket mondotta: "Aztán nem kell megijedni az akasztófa alatt." De Szügyi Zoltánt nem akasztották fel, "mindössze" életfogytiglan tartó kényszermunkára ítélték. MÉG A JEGYGYÛRÛKET IS ... Az amerikai Gestapó június közepén már teljes erõvel mûködött. Himler Márton hatszáznyolcvan magyar háborús fõbûnös nevét tartalmazó listát kapott és a hivatalos kimutatás szerint ebbõl négyszáznyolcvanhárom került a hálóba, ami azt bizonyítja, hogy a menekültek bíztak az USA-ban, bíztak az Atlanti Charta szép szavaiban és egyáltalán nem iparkodtak kibújni e felelõsség alól. Németországnak mindössze huszonnégy háborús fõbûnöse volt, de a kommunistákkal együttmûködõ Tildy-kormány hatszáznyolcvan fõnyi magyar fõbûnös kiadatását követelte. Háborús fõbûnösként kérték és adták ki Himler Mártonék többek között a majd hetvenesztendõs világhírû magyar színésznõt Fedák Sárit, akinek mindössze annyi bûne volt, hogy a bombatámadások és az oroszok elõl Nyugatra menekült De a kiadottak között szerepelt még Kiss Ferenc, Páger Antal, Szeleczky Zita és sokan olyan mások, akiknek semmi közük sem volt a politikához, de október 15-e után is játszottak. Hogy például Kiss Ferenc milyen jelentõs háborús bûnös volt azt abból is láthatjuk, hogy az 1950-es évek közepén már ismét jelentõs szerepeket játszott a magyar állami színházakban. De mit érdekelte ez a tény akkor az Európában ügyködõ amerikai Gestapó embereit. Ha Budapesten a sarki zsidó fûszeres feljelentett valakit, aki Nyugatra menekült, azt a Kommunista Párton keresztül egyszerûen háborús bûnösnek minõsítették. Neve rákerült a listára és a CIC hazaszállította. A nürnbergi per elõestéjét éltük s a gyûlölet és a meggondolatlan bosszú lett úrrá a gyõzteseken. Elég volt egy valamikor tett ártatlan megjegyzés, elég volt a kiadatáshoz, hogy a háború kitörésekor és a német hadsereg nagy gyõzelmeinek idején valaki németbarát megjegyzést tegyen. Ezeket a megjegyzéseket feljegyezték, regisztrálták és mikor eljött a bibliai szemet-szemért, fogat-fogért ideje, akkor megkezdõdött a megtorlás nem is egy az "egyhez, hanem egy a százhoz arányban. A morgenthaui doktrinákban gyökeredzõ CIC és OSS a legszorosabb kapcsolatot tartotta a volt német szövetséges államokban uralomra jutott koalíciós kormányok kommunista rendõrségeivel és mindenkit lefogott és kiszállított, akit kikértek. Amerika elvileg a klasszikus sajtószabadság alapján állt, de hogy mennyire értékelte az amerikai hatalom európai képviselõje, a CIC ezt a sajtószabadságot, azt csak akkor látjuk igazán, ha tudjuk, hogy az amerikai hatóságok minden írót és újságírót kiszolgáltattak azért, amit alig egy évtized múltán az amerikai sajtó is fölfedezett - az egész világot fenyegetõ bolsevista veszélyt. Péter Gábor alias Auspitz Benõ - ebben az idõben gyakori vendége volt Himler Mártonnak. Ez az ember, aki évtizedeken át a legszélsõségesebb sztálini vonalat képviselte és akit cselekedetei miatt 1953-ban még a kommunista magyar kormány is kénytelen volt letartóztatni és életfogytiglani fegyházra ítélni. Óriási összegekkel és megvesztegetésekkel intézte el Himler Mártonnal az amerikai zónába menekült magyarok ügyét. Ügy árulták és vették a kimenekült magyar politikusokat, mint kupecek a vágóhídra szánt állatot. Péter Gábor, a magyar Dzserdzsinszky személyesen is megjelent 1945 augusztusában. a salzburgi Landesgericht fogházában és ott Himler Márton társaságában kihallgatásokat eszközölt és olyan dolgokkal fenyegette meg a kihallgatottakat, hogy senki elõtt sem volt titok az a sors, ami beteljesedik akkor, ha a csillagos lobogó kiadja õket a magyar GPU-nak. A végleges kiadatás elõtt Himler Márton Budapesten is felkereste Péter Gábort s a politikai rendõrség akkori székházában, az Andrássy-út 60 alatt beszélték meg az egész pokoli tervet és annak anyagi részleteit. A CIC és az OSS rövidesen rettegett utóda lett Bajorországban és Ausztriában ama bizonyos másik Himmler Gestapójának. A magyarok lakta házakban szinte naponta tartottak házkutatásokat, amelyeket inkább közönséges rablásnak nevezhetnénk. Elvették az asszonyok ékszereit, a jeggyûrûket, a töltõtollakat, fényképezõgépeket és általában minden olyan tárgyat, ami értéket jelentett. Tudták, hogy a szerencsétlen menekültek legértékesebb holmijaikat vitték magukkal Nyugatra, hogy azok segítségével itt vagy ott - bárhol a világon új életet kezdjenek. Ezeken a házkutatásokon már nem a politika, nem is egy meglódult világnézet bosszúja, hanem a fellelhetõ érték volt az egyedüli szempont. Feldúlták az ideiglenes otthonokat, barbár kézzel turkáltak a mentett motyó között és ha nem találtak semmit, akkor túszt szedtek - akár rajta volt a háborús bûnösök listáján, akár nem. Azután néhány nap múlva elmentek a szerencsétlen asszonyhoz vagy hozzátartozóhoz és közölték, hogyha átadja a magával hozott ékszert, aranyat vagy egyéb értéktárgyat, akkor hazaengedik az illetõt. Sok esetben eredménnyel járt ez a fogás s ezért úzus lett belõle. Olyan rablóhadjárat volt, amely méltán vetekedett az Európa keleti felén végighömpölygõ vörös hadsereg módszereivel. A letartóztatottakat elõször a salzburgi Landesgericht épületébe vitték, ahol kihallgatásuk elõtt újabb motozásnak vetették õket alá. Ez a motozás pontosan azt jelentette, hogy utolsó vagyontárgyuktól is megfosztották az illetõt. A börtön amerikai parancsnoka egy Black nevû zsidó származású CIC õrnagy volt. Az õrnagy úr a jeggyûrûkre és a karkötõórákra specializálta magát. De nem vetette meg a pénzt sem, amit a foglyoknál talált. A fogház osztrák személyzete megdöbbenve nézte az amerikai uniformisba bújt tolvajoknak ezt a hadjáratát, amit olymódon próbáltak ellensúlyozni, hogy a lehetõséghez képest segítettek a foglyoknak. A CIC ügynökök háta mögött leveleket közvetítettek, élelmiszert hoztak, sõt több esetben elõsegítették a foglyok szökését is. A túlzsúfolt börtönben senki sem törõdött a foglyok egészségügyi állapotával, ami a gyenge élelmezés miatt igen siralmas volt. Reggel három deci cukortalan feketekávé, délben tíz deka kenyér és három deci szárított zöldségbõl leves. Ebbõ1 állott a napi ellátás annak ellenére, hogy az amerikai katonai parancsnokságok ennek körülbelül az ötszörösét utalták ki a CIC-nek. Imrédy Béla pár hét múlva úgy nézett ki, mint valami középkori szerzetes, csak hatalmas okos szemei csillogtak. Súlya nem volt több 45 kilónál. A panaszokra Black õrnagy úr mindössze annyit mondott, sajnos nem áll több élelmiszer rendelkezésére, de ezzel szemben még azt sem engedte meg, hogy a hozzátartozók csomagokat küldjenek a fogházba. Nem az élelmiszerhiány, hanem a meggondolt tervszerûség volt az, ami ezeket az állapotokat elõidézte. A kihallgatások olyan mederben folytak, mintha azok nem is az európai kultúra kis fellegvárában, Salzburgban, hanem a távoli tajgákon történtek volna. Az egyszemélyes cellákban 10-12 embert préseltek össze. Mosakodásról, tisztálkodásról szó sem lehetett. Mikor megtörténtek a kihallgatások s amikor már mindenükbõl kifosztották a foglyokat, akkor teherautókon a különbözõ szögesdrót kerítéssel körülvett, hevenyében felállított táborokba szállították õket. A leghírhedtebb CIC tábornok egyike az Augsburg melletti fürstenfeldbrucki tábor volt. Az óriási kiterjedésû repülõteret kettõs drótkerítéssel vették körül s azon belül nem volt semmi más csak a puszta föld. Ez a hely arról nevezetes, hogy a forró nyári nappalokat, nedves, egészségtelen, hideg éjszakák követik. A 35 fokos nappali meleget 5-6 fokos éjszakai lehûlés váltja fel. Ebben a táborban gyötrõdtek azok, akik a CIC bosszúhadjárata következtében ide kerültek. Az emberek éheztek és fáztak és rövidesen vérhas járvány ütötte fel a fejét. Aki meghalt, azt bekaparták a földbe. Mikor elszaporodott a tetû, akkor megjelentek a gezarolos osztagok. Az ellátás éppen olyan silány volt, mint a salzburgi börtönben. De ott legalább fedél volt és éjjel szalmazsák. Fürstenfeldbruckban ellenben feketére pörkölte õket a déli napsugár és éjjel dermedtre fagytak a csontok. És ebben a táborban látogatta meg a magyarokat Himler Márton. Vele volt a Rákóczi-úti származású Grosz György is, természetesen amerikai fõhadnagyi uniformisban. De akkor már nem Grosznak, hanem Granville-nek hívták. Granville fõhadnagy úr nyakában három összelopkodott fényképezõgéppel járta a tábort, nevetséges pózokba állította a foglyokat és derûs arccal fényképezte õket. Nem kellett nagyon iparkodnia, mert valóban mindenki úgy nézett ki, mint az agyonhajszolt országúti vándor. Elvették a borotvákat, összegyûjtöttek és felgyújtották a váltófehérnemûk nagy részét, a ruhákat és minden olyan dolgot, amely kissé megkönnyítette volna a táboréletet. Azután Granville-Grosz fõhadnagy úr fényképei megjelentek a budapesti és a new yorki lapokban azzal az aláírással, hogy íme így néznek ki a magyar háborús fõbûnösök. A táborban gumibotokkal és keményfa husángokkal felszerelt katonák jártak s mindenkin ijedt remegés futott végig, mikor kihallgatásra vitték. A módszerek közismertek voltak - illetve közismertek lettek - úgyszólván az egész világon. A kihallgatásokat rendszerint Granville-Grosz fõhadnagy úr vezette, de rendszerint jelen volt a Horthy-féle magyar királyi rendõrség politikai osztályának vezetõje, Sombor Schweinitzer József is, továbbá dr. Czobor István, Hivessy Mátyás, Szélessy Jenõ, Gellért Andor, Dús László, dr. Bánkuty Endre, Stern Dezsõ, sõt a valamikor katolikus írónak indult Aradi Zsolt is felcsapott CIC ügynöknek. Ezek a volt magyar rendõrtisztek és detektívek olyan minõsíthetetlen módon viselkedtek a kihallgatások során, hogy a kihallgatottaknak el kellett pirulniok, mert ezek az emberek szintén magyaroknak vallották magukat... Augusztus elején a fürstenfeldbrucki táborból Garmisch-Partenkirchenbe szállították a magyar csoportot. Bottal és géppisztollyal a tábor kijárata elé terelték õket, ahol nyolcas sorokban német katonák vártak továbbszállításukra. A magyarok mögött levõ német oszlop jobbszélsõje egy féllábú, mankóra támaszkodó, alig húszéves gyerekember volt. Katonai zubbonyát állig begombolta, de az álla alatt kissé kilátszott az odarejtett lovagkereszt széle. Nyilván valami rendkívüli hõsiességet vihetett véghez, hogy közkatona létére ilyen magas kitüntetést kapott. Már több óra hosszat ácsorogtunk, amikor feltûnt egy németül igen jól beszélõ CIC hadnagy, aki zsebre dugott kézzel, hatalmas szivarral a szájában mustrálta a sorokat. Mikor a fiú elé ért, feltûnt neki annak fél lába és ahogy végignézte õt, észrevette a zubbony alá rejtett lovagkeresztet. Elmosolyodott, odalépett a fiú elé, kigombolta a zubbonyát, két ujjával a kereszt alá nyúlt és addig csavarta, amíg a zsinór elszakadt. Pár pillanatig nézegette a kitüntetést, majd maga elé dobta, ráköpött és a lábával beletaposta a sárba. Azután még egyet köpött és továbbment. A féllábú nem szólt semmit, csak lenézett a sárba taposott kitüntetésre s két nagy könnycsepp buggyant ki a szemébõl. Sírt. Mikor a CIC hadnagy továbbment, az egyik magyar lehajolt, kikaparta a sárból a keresztet és vissza akarta adni tulajdonosának. Ebben a pillanatban a CIC-ügynök visszanézett, észrevette a dolgot, odament és két hatalmas pofont adva az illetõnek, kitépte kezébõl a kitüntetést és nagy ívben kihajította a rétre. Valószínûleg hõsnek érezte magát, talán olyan hõsnek, mint az a húszéves fiatal német gyerek, aki fél lábát otthagyta a háborúban, ahol bizonyára nem tehetetlen, féllábú katonák ellen harcolt. Apróság, egészen jelentéktelen epizód, amilyen százával és ezrével történt abban az idõben, amikor Himler Mártonék segítségével megkezdték Európa szerencsétlen keleti felének a kiárusítását. KÉT VÉLEMÉNY (Himler Márton az írástudatlan kalandor írja: Így néztek ki a magyar nemzet sírásói" címû könyvében. 31. old.) "Szálasi Ferenc korlátolt és õrült volt. Kihallgatásánál szégyenkeznie kellett egy magyar származású embernek, hogy akármilyen kevés és akármilyen söpredék is akadt Magyarországon, amelynek tagjai ezt az õrültet követték. Szálasi formális kihallgatásához nem akartam hozzáfogni mielõtt egy jó nagy ládányi iratait át nem olvastam. De mikor az augsburgi kihallgatási központban az "elõkelõ" magyar foglyokat megnéztem, Granville György US hadnagy a ,nemzetvezetõt' elém vezette. Ha nem láttam volna, hogy az õrület ott imbolygott a szemében, akkor is csakhamar meggyõzõdtem volna róla, hogy nem épeszû emberrel van dolgom a hozzá intézett pár kérdésre adott feleletbõl..." (C. A. Macartney az oxfordi és az edinburghi egyetem professzora írja az edinburghi egyetem kiadásában megjelent "October fifteenth" címû munkája I. kötetének 160. oldalán.) "Azok között, akik hûek maradtak Szálasi Ferenchez olyan odaadást és szeretetet váltott ki, amilyennel egyetlen más korabeli magyar sem rendelkezett és még halála után is követik hitét, szájról-szájra, kézrõl-kézre adva megnyilatkozásait és még ma is úgy beszélnek róla, mint az elsõ keresztények a Messiásról. Azt tartják, hogy az 1944 évi Szovjet elleni ellenállással fél Európát megmentette a bolsevizmustól. Ha tanulmányozzuk könyvet és egyéb írásait, olyan karaktert ismerünk meg, aki eredeti, különc és kiváló, de semmi esetre sem brutális, vagy áruló és fõként cseppet sem ostoba. Ha az lett volna, akkor nem örvendezett volna olyan nagy szeretetnek és megbecsülésnek, a követõi között. Sõt, ha barbár lelkû vagy áruló lett volna, akkor sokkal elõbb hatalomra juthatott volna. Pontosan ez volt az oka, hogy a németek nem támogatták és még a hívei közül is sokan hátat fordítottak neki. Hajlíthatatlan volt, s jottányit sem engedett becsületébõl és igazságából. Az egyetlen felelõssége azért a sok bûnért, amit az õ neve rovására írtak abban volt, hogy nem látta meg, vagy nem akarta meglátni a veszélyeket, amiket az általa elõhívott elemek támasztottak. Kemény akaratú, meg nem alkuvó természet volt, aki szinte monoton ridegséggel elvetette magától mindazt, ami csak a látszatát keltette a jellemtelenségnek vagy megalkuvásnak. Kétségtelen, hogy lobogó hazaszeretete és azon kívánsága, hogy jobb jövõt teremtsen Magyarország népének ösztönözték cselekedeteit. Nem volt kegyetlen, sem erkölcstelen, egyéni életére még népbírósági tárgyalásán sem mondhatnak semmit. ... egy pont politikai elképzeléseibõl: A zsidókérdés. Ebben sokkal mérsékeltebb volt, mint általában hiszik. Persze nem tartotta a zsidókat testvérnemzetnek egy elképzelt hungarista államban. Ellenszenves volt elõtte nemzetközi jellegük és gyakran szót emelt ellenük, mint destruktív, judeobolsevista, vagy marxista kezdeményezõk ellen. Végsõ megoldása a zsidókérdésre a tömeges emigráltatás volt. De sehol sem található az a gyûlölet, amit megtalálunk Hitlernél, Streichernél vagy Endrénél. Még abba is beleegyezett volna, hogy a zsidóság magával vihesse vagyonát. Nem akarta a zsidókat megkínozni, csak megszabadulni akart tõlük. Programjába még azt is lefektette, hogy Magyarországon nem más külföldi mintára nyer megoldást a zsidókérdés, mert Magyarország nem engedheti meg magának az ilyen drága mulatságot. Minden más állítás ellenére, ellene volt az 1944 évi deportálásoknak..." A fentebb közölt elsõ idézetet a Nyugatra menekült magyar politikai foglyok kiszolgáltatója a magyarországi zsidó származású Himler Márton írta. A könyvet szerzõje - annak elõszava szerint - történelmi munkának szánta. Történelmi munkát csak az írhat, aki foglalkozott a történelemmel. Himler Mártonnak erre a komoly munkára azonban sohasem volt ideje, mert Európában töltött napjait a Péter Gáborral történõ üzleti megállapodások, a politikai foglyok kirablása, majd a mindenüktõl megfosztott menekülteknek akasztófára való juttatása töltötte be. A másik szerzõ C. A. Macartney több mint egy évtizedet töltött Magyarországon és hosszú éveken át bizalmas tanácsadója volt magyar ügyekben az angol kormánynak. Nemcsak minden magyar pártot, de minden magyar politikust is személyesen ismert és az edinburghi egyetem által kiadott két kötetes, több mint ezer oldalas munkájában, minden egyéni vagy politikai érdek nélkül írta meg Magyarország 25 esztendejének történetét. Macartney azon száraz angol politikai írók közé tartozik, akik minden leírt mondatukat az angol korrektség és pártatlanság szûrõjén keresztül bocsátják nyilvánosság elé. Talán ez a végtelen pártatlanság az oka annak, hogy errõl a Magyarországgal foglalkozó könyvrõl a magyar emigrációs sajtó baloldali része egyáltalán nem vett tudomást. Az oxfordi egyetem történelemtanára sokkal nagyobb tekintély, semhogy könyvét megtámadhassák. Tehát agyonhallgatták. S ez az agyonhallgatás teszi a könyvet értékessé azok számára, akik minden jobb és baloldali politikai vonatkozástól mentesen akarják megismerni az utolsó magyarországi huszonöt esztendõ történetét. Hogy a sokat szenvedett Magyarország utolsó épochának nagy angol történetírója mennyire értékelte a magyarság bolsevistaellenes hõsi küzdelmét, azt legjobban bizonyítja, hogy a szerzõ könyvét Szálasi Ferenc tábornoka, Hindy Iván emlékének ajánlotta, aki majd két hónapon keresztül magyar katonához méltóan védte a magyar fõvárost a vörös hadsereg rohama. ellen s akit ezért Tildy Zoltán és Nagy Ferenc népbírósága pár óráig tartó tárgyalás után két órán belül felakasztatott a Markó-utcai fogház udvarán. A kétkötetes munka elsõ oldalán az alábbi ajánlás olvasható: To the honoured memory of IVAN HINDY GENERAL, August, 26th, 1946 Az angol szerzõ ezzel az ajánlással akarta lemosni az újkori magyar történelem egyik legnagyobb szégyenét, amelyet az akkori Magyarország pribék-kormánya 1946 augusztus 26-án elkövetett Hindy Iván kivégzésével. VASFÜGGÖNY AMERIKA FÖLÖTT 1951 decemberében a dallasi Wilkinson egyetemi könyvkiadó vállalat kiadta John Beaty amerikai egyetemi tanár könyvét "The Iron Curtain over America" - Vasfüggöny Amerika fölött - címmel. A szerzõ amerikai egyetemi tanár, aki hosszú éveken át szolgált az amerikai külügyminisztérium és a katonai Intelligence Service of the War Departement Special Staffe kötelékében. A második világháború alatt õrnagyi rangban vezetõje volt a felderítõ osztálynak s mint ilyennek módjában állott betekintést nyernie az amerikai politikai élet elég szövevények hálójába. A szerzõ könyvében felsorolja azokat a veszélyeket, amelyeket a kommunista világnézet és nem utolsó sorban az egyesült Államokban is jelenlevõ ötödik hadosztály tagjai jelentenek az USA-ra. Ismerteti azokat az intézményeket és személyeket, amelyek és akik kihasználva az amerikai demokrácia szólás- és sajtószabadságát, láthatatlan vasfüggönnyel veszik körül az egyesült Államokat. Határozottan rámutat a veszélyre, amelyet ezek az amerikai koexisztencialisták jelentenek. Beaty professzor mint amerikai polgár semmiféle elõítélettel nem rendelkezik a zsidóság iránt és könyvében csupán felsorolja azokat a neveket, melyek viselõi - mint például a Rosenberg házaspár - mint amerikai állampolgárok akár meggyõzõdésbõl, akár megvesztegetés által, elõsegítették a Szovjet befolyását az amerikai életben. Túlságosan bonyolultak és komplikáltak ezek a kérdések ahhoz, hogy részletesen foglalkozzunk velük, de Beaty könyvébõl az olvasó arra a megállapításra juthat, hogy az amerikai politikai és társadalmi élet minden vetületében ott hatnak és mûködnek azok az erõk, amelyek demokratikus jelszavak hangoztatása mellett az egyesült Államok kommunizálását óhajtják elõsegíteni. A Beaty által ismertetett gócok hívták életre annakidején a rövid életû Amerika ellenes bizottságot, amely sok olyan dologra rámutatott, amelyet az utca embere évtizedeken keresztül talán észre sem vett. A második világháború alatt létre jött Szovjet-Amerikai szövetség természetesen az amerikai kommunisták, illetve a kommunistákkal szimpatizáló tábor megerõsödését vonta maga után. Ez érthetõ is volt, hiszen Delano Roosevelt az amerikai köztársaság háborús elnöke a legjobb személyi barátságot tartotta fenn nemcsak Sztálinnal, hanem az egész Kremllel. Ez a roosevelti örökség éreztette hatását a második világháború befejezésekor, amennyiben a potsdami találkozó során a szövetséges hatalmak - fõleg amerikai nyomásra - minden szovjetorosz kívánságot teljesítettek. Ezen kívánságok egyike volt a Nyugatra menekült volt német szövetséges államok vezetõ politikusainak kiszolgáltatása. Ennek a munkának a magyar részlegét - Himler Mártonnak kellett elvégezni. Azóta több mint egy évtized telt el s az emigráns magyar közvélemény az emigráns sajtón keresztül mind élesebb hangon tette szóvá Himler Márton és ügynökeinek akkori tevékenységét. Tényekkel és dokumentumokkal foglalkoztak az amerikai csillagos lobogó alatt mûködõ Himler-gang ügyeivel és sokan voltak, akik amerikai hatóságoknál feljelentést tettek Himlerék ellen. Nyilván ezek a támadások késztették Himler Mártont arra, hogy tizenhárom évvel késõbb mosakodó könyvet adjon ki akkori mûködésérõl. A könyv magyar nyelven jelent meg Amerikában s az önigazoláson kívül nyilván azt a célt is szolgálja, hogy félrevezesse azokat a százezreket, akik az elsõ és a második szovjet felszabadítás után hagyták el az országot. A könyv - bár történelempolitikai könyvnek íródott - olyan politikai éretlenséggel és tudatlansággal foglalkozik a magyar politikával, hogy szerzõjének nemcsak írnia nem, de árva szót sem szabadna szólni ezekrõl a dolgokról. A szerzõ az egész magyar kérdést a magyarországi zsidókérdés szemüvegével nézi és annak fókuszába állítja be a nagy európai problémákat anélkül, hogy a leghalványabb fogalma is volna az európai politika bonyolultságáról. A könyv elõszavát egy dr. Pál Ernõ nevû valaki írta s megállapítása már eleve igazolja Beaty amerikai professzornak ítéleteit az amerikai-szovjet koexisztencializmusra vonatkozóan. Ez a Pál Ernõ többek között tényként állapítja meg, hogy a Bárdossy-kormány "orosz márkával meghamisított repülõgépekkel elkezdte Kassát bombáztatni." Kommunista részrõl eddig azt állították, hogy Kassát a német légierõ bombázta, hogy Magyarországot hadüzenetre kényszerítse a Szovjetunió ellen. Himler Mártonék, azonban túltettek a kommunistákon és már egyenesen a magyar kormányt vádolják Kassa bombázásával. Késõbb a következõket olvashatjuk: "A magyar kormány nem fogadta el a visszavonulás felkínált lehetõségét (?) akkor sem, amikor a románok a háborúból kiléptek és mikor hasonló magyar elhatározásért a nyugati szövetségesek Erdély egy részének a lehetõségét kínálták (?). A kierõszakolt háború következménye, hogy ma a magyar nemzet a gyõztes oroszok rabságában sínylõdik: az Auschwitzban elégetett félmillió magyar emléke évszázadokon át sötét árnyat fog vetni a magyar nemzetre. Himler könyvének leghasznosabb része annak megvilágítása - írja ez a dr. Pál - hogy a szörnyû bûnt nem a nemzet akaratából követték el, akik rávetemedtek a modern történelem legnagyobb gonosztettére. Hogy az emberi mivoltukból kivetkõzött gonosztevõket maga a magyar nemzet vonta felelõsségre. Himler Márton felbecsülhetetlen szolgálatot tett a magyar nemzetnek, mikor Jackson US Supreme Court bírót a nürnbergi nemzetközi bíróság fõügyészét és Donovan generálist rábírta, hogy fogadják el Key generális indítványát s a háború magyar bûnöseit Nürnberg helyett küldjék Magyarországra." A zagyva és sokszor érthetetlen mondatok ellenére is - ahány szó annyi valótlanság - hazugság - kivéve az utolsó mondatot. Dr. Pál Ernõ és Himler Márton úgy állítják be a dolgokat, mintha Magyarország - ha annak idején becstelenül hátba támadta volna volt szövetségesét - megkapta volna Erdélyt s ma a virágzó szabadság és a szabad demokrácia hazája lenne. S hogy Himler Márton - aki könyvében szeret magyarságára hivatkozni - mennyire távol áll nemcsak a magyar érdekektõl, de az egész magyarságtól az kitûnik abból, hogy a németországi zsidó táborokat egyenesen az utolsó magyar kormányok számlájára írja. Merthogy mi köze volt Magyarországnak Dachauhoz, Auschwitzhoz és a többi táborokhoz, azt nyilván csak a pálernõk, himlermártonok és klárzoltánok tudják. De elferdíti az igazságot a Himler propaganda akkor is midõn azt állítja, hogy az általa kiszolgáltatott magyar politikusokat a magyar nemzet vonta felelõsségre. Ha Himler Márton - zsidó létére is - végignézett egy 1945-46 évi népbírósági tárgyalást, akkor talán még õ sem mondotta volna azt, hogy az ítéleteket hozó bírák és a kötelet követelõ közönség bármiféle kapcsolatban is állott volna a magyar néppel. A rövid bevezetõ után maga Himler Márton veszi át a szót és próbálja fehérre mosni magát. Régi jó öreg fogáshoz folyamodott, mikor azt mondja: "Aki engem támad, az Amerikát támadja, s ezért nem engedhetem meg, hogy Amerikát vagy annak bármely hivatalos szervét hazug vádakkal illessék". Védekezik a vezetése alatt álló CIC csoport rablásai és lopásai ellen, majd azt állítja, hogy a vezetése alatt álló szervezet egyetlen magyart sem adott orosz kézre, mert köztudomású, hogy a háború utáni elsõ választás szabad választás volt s annak eredményeként alakult meg a független szabad magyar koalíciós kormány. Ez is valótlan. Mikor az elfogott magyar politikusokat, mûvészeket és egyéb intellektueleket, sõt egész sereg politikától távolálló egyént kiadtak Magyarországnak, akkor még csak nem is volt választás, nem is volt koalíciós kormány, tehát mindenkit akit akkor hazaszállítottak az oroszoknak adtak át. Mikor az elsõ repülõgépek megérkeztek Mátyásföldre akkor a leszálló gépet szovjet katonák fogadták és az elsõ kihallgatásokat is a Budapesten mûködõ orosz politikai rendõrség tagjai eszközölték. A koalíciós kormány csak jóval azután alakult meg - szóval a Himler-féle kiadatások javarészének lebonyolítása után. De késõbb is ferdít és hamisít Himler Márton, még hozzá elképesztõ felelõtlenséggel. "Mikor az USA hadseregének fõparancsnoksága eleget tett a magyar kormány kérésének, letartóztatta és kiadta azokat a gonosztevõket, akik a nemzet sírját megásták, akik százezreket küldtek máglyahalálra, akik a magyar javakat, gyárak felszereléseit, a raktárak áruit, a méneseket és gulyákat elrabolták az országból, akik négyezer árja magyar nõét szállítottak a német hadsereg tábori bordélyházaiba, akik százezreket tettek földönfutóvá, az akkor hatalmat kezében tartó koalíciós kormány kérésére ítélkezhettek és ítélkeztek." így ír Himler Márton. Ezzel szemben az igazság az, hogy a magyar ipar a háború után a Németországba kivitt és onnan ismét hazaszállított javak segítségével tudott csak megindulni, mert ezekbõl a kivitt javakból semmi sem veszett el, ellentétben az otthon hagyottakkal, melyek jelentõs részét leszerelték és elvitték Himler Márton és Péter Gábor barátai - a szovjetorosz felszabadítók. Hogy azután a négyezer magyar nõ dajkameséjét honnan veszi Himler Márton, ez az õ dolga. Ilyen ügy nem volt s ez olyan hazugság, amely messze túllépi még a legfelelõtlenebb politikai propaganda határát is. Hasonló a helyzet a magyarországi zsidóság veszteségei körül is. A könyv elõszavában az elõbb említett Pál Ernõvel egyetemben Himler félmillió Auschwitzban elgázosított magyarországi zsidóról beszél. Késõbb megfeledkezve errõl a számról - könyve egy másik fejezetében a hivatalos jegyzõkönyvek között már csak húszezer magyarországi zsidó kiszállításával vádolja a Sztójay és Szálasi kormányt. A tévedés tehát az ötszázezres számból négyszáznyolcvanezer ember. A valóság azonban ennél jóval kevesebb. AZ ÉREM MÁSIK OLDALA Az elmúlt évtized során különbözõ hivatalos, félhivatalos és egyéb magánkomiték úgy összezavarták a zsidó áldozatok számát, hogy igen nehéz ebben a kérdésben tisztán látni. A Magyarországon megjelent kiadványok az európai zsidóság veszteségét ötmillióra teszik és a népbírósági tárgyalások során a legtöbb vádlottat ennek az ötmillió zsidónak a meggyilkolásával vádolták és akasztották fel. A magyarországi zsidóság veszteségeit húszezertõl egy millióig terjedõ hullámzásban ismertetik a zsidókérdés kutatói. De akármennyi is volt ez a szám, keresztény felfogásból kiindulva valljuk, hogy - minden aritmetikai játék nélkül - még egyetlen ember pusztulása is felelõsségre vonást követel legyen az áldozat akár zsidó, akár keresztény. Erkölcsi szempontból nem látunk különbséget húszezer és ötmillió között, mert ezek csak számok, de akik átszenvedték a keserves idõket és akik elpusztultak, azok individuumok - egyének voltak. Senkinek sem célja, hogy Carlyle hõseihez hasonlóan olyan magaslatra jussunk, hogy nagyobb célok érdekében mit sem törõdjünk akár milliók pusztulásával sem. A keresztény morál és európai kultúra ezt nem engedheti meg azoknak, akik kultúrembereknek nevezik magukat. De a józan objektív történelemszemlélet viszont tiltakozik az ellen, hogy egy rettenetes és kegyetlen háború utolsó fékeveszett periódusában lejátszódott eseményeket a normális állapotok és a béke szemüvegén át nézzük. A vérgõzös fináléban nemcsak a zsidóság szenvedett, hanem magyarok, németek, franciák egyaránt - egész Európa és a Távolkelet legtöbb népe is. Csak az olvasó józan eszével nem számoló elvakult bíró teheti azt, hogy a történelem folyamatos sorozatából kiragad egy láncszemet és úgy állítja be a dolgot, mintha az a láncszem függetlenül a lánctól, önállóan mûködött volna. Ezen az alapon minden háborúban részt vett katonát halálra lehetne ítélni, mert vétett az ötödik parancsolat ellen - ölt. KÉP: Jány Gusztáv vezérezredest megbilincselve kísérik a vesztõhelyre. Háttérben egyik régi katonája - sír. A kivégzésekre várakozó vérszomjas csõcselék élén, a kép jobboldalán Sólyom László és Pálfy-Österreicher "ellenállók" láthatók kedélyes csevegés közepett. Három és fél évvel késõbb Bogár mindkettõjüket ugyancsak felakasztotta. Ahogyan a legkisebb dolognak, úgy a legnagyobb világeseménynek is két oldala van és történelemhamisítást követ el az, aki tollat véve a kezébe visszaél a papír türelmével és csak az egyik oldalt nézi és csakis azt iparkodik megvilágítani. A második világháború második felében a szenvedélyek szinte végzetes útra tértek és nemcsak a katonák, de a háborút vezetõ politikusok is elvesztették a mértéket. A küzdõ felek tudták, hogy amelyik elveszti a háborút az elpusztul, tehát: az embertelenség utolsó eszközéhez nyúltak. 1943 után már úgyszólván nem volt hadifogoly se az innensõ, sem a túlsó oldalon. Akit elfogtak, az biztos lehetett abban, hogy elpusztul. Az európai humanizmus mindkét oldalon ködbe fulladt. Az angol amerikai légierõk már nemcsak katonai célpontokat, de teljesen védtelen német, osztrák, magyar, sõt szövetséges francia és olasz városokat is olyan bombazáporral árasztották el, hogy a szõnyegbombázás területén belül senki nem maradt életben. Totális háború volt a maga minden könyörtelenségével és embertelenségével. Ha megbélyegezzük a hitleri Németország kegyetlenségeit a háborút szabotáló zsidósággal szemben, ha az emberi jog alapján állva elítéljük az embertelen deportálásokat, a gázkamrákat, a tömegsírokat, akkor éppen így meg kell bélyegeznünk - még pedig hasonló mértékkel - Köln, Hamburg, Rostock, Bécs, Budapest, Szófia stb. városok bombázásait is, hiszen pl. Drezdában huszonnégy óra leforgása alatt negyedmillió ember pusztult el. Nem akarunk külön fejezetben megemlékezni a Hirosimára ledobott atombombáról, amely egymaga több áldozatot követelt, mint amennyirõl Himler Mártonék beszélnek a magyarországi zsidósággal kapcsolatban. A humanizmust, az emberszeretetet és az emberi élet megbecsülését nem lehet kategóriákra, nemzetekre és fajtákra osztani. Isten és a nemesebb emberi törvények elõtt minden ember élete szent és sérthetetlen. De ezt a törvényt mind a két oldalon megszegték, hiszen a cél mindenütt ugyanez volt: elpusztítani nemcsak az ellenséges haderõt, az ellenséges katonát, hanem annak feleségét, apját, anyját, még az utolsó csecsemõt is. 1944 július 2-án a budapesti Kerepesi-temetõben ledobott bombák még ezen túlmenõen az ott nyugvó halottak békéjét is megzavarták. A lényeg ugyanaz volt, - csak a módszerek voltak mások. De ha Himler Mártonék és a vele egy gyékényen áruló társaság egész nemzeteket von felelõsségre a végkifejlõdésben levõ totális háború során elpusztult zsidóságért, akkor éppen úgy felelõsségre kellene vonnia mindazon államokat is, amelyek az elõbb említett embertelenségeket elkövették - sokkal kollektívabban és eredményesebben, mint ahogyan azt a világ ítélõszéke elé cibált vesztes államok vezetõi a zsidósággal szemben tették. Mert ha egy város fölött az angol-amerikai bombázó kötelékek kioldották a tonnás bombákat és utána foszforrudak millióival árasztották el a szétvert várost, akkor ott hiábavaló volt minden menlevél és protekció - ott el kellett pusztulni! De ezekrõl a dolgokról természetesen fölösleges beszélni, hiszen a gyermek és asszony százezreket nem német katonák és magyar csendõrök kísérték, hanem elegáns repülõtisztek nyomták meg a dögvészt és pusztulást hozó bombák kioldó billentyûjét. És Himler Márton még azért is elítéli a magyar népet, hogy ilyen bombázás után - ami maga volt a földre szabadult pokol - néhanapján az összeverõdött tömeg minden hadijog ellenére is, tehetetlen dühében népítéletet gyakorolt a kezei közé került pilótákon. Szerinte ez is háborús bûnnek számít és Klár Zoltánnal együtt ezért is vádlottak padjára ültetik a magyar népet. Õk valószínûleg szintén így cselekedtek volna, ha kezeik közé került volna az a repülõ, akinek bombája pár perccel elõbb vérbe és lángba borította az otthonát, megölte gyermeküket és feleségüket. Ha a szóban forgó könyv és minden egyéb hasonló szellemû könyv szerzõje õszintén kívánnák a megbékülést, akkor ilyenirányú munkák helyett inkább vonalat kellene húzniuk a második világháború alatt történt események alá azzal a megjegyzéssel, hogy felejtsük el a múltat, próbáljuk elölrõl kezdeni az életet, mert különben elpusztulunk. Ha a gyûlölet gyûlöletet szül, akkor a szeretet gyakorlásának a másik oldalról megnyilvánuló megértés és szeretet is lehet az eredménye. De akik erre még távolról sem hajlandók, azok ne panaszkodjanak arról, ami velük történt, mert a túlsó oldalon állók sem hajlandók elfelejtkezni azokról a fájdalmakról és embertelenségekrõl, amelyeket a másik parton állók okoztak. Himler Márton könyve, mint a háború utáni gyûlölet-politika csúcsteljesítménye a legjobban íródott meg abból a szempontból, hogy soha nem látott virágzásba borítsa a gyûlölet fekete fáját. Majdnem másfél évtizeddel a legembertelenebb háború után olyan mondatokat ír könyvében és úgy emlékezik meg az elmúlt huszonöt esztendõ magyar politikai élet vezetõirõl, mint országúti csirkefogókról. Bizonyára ismeri azt a megállapítást, hogy minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel, tehát sunyi lesipuskás módjára nemcsak a vezetõk, hanem az egész magyarság hátába döfi kését. A fejezetünk elején idézett Macartney tizenkét évig élt Magyarországon és angol alapossággal nézett körül a magyar glóbuszon. Mennyire másképp, milyen objektív és becsületes történelemszemlélettõl vezetve írta meg a modern Magyarország nagy problémáit és sorskérdéseit, mint a kezdeti magyar szovjet uralom hírhedt embervadásza Himler Márton. MI TÖRTÉNT A CIC KÖZPONT PADLÁSÁN Himler könyvének 22. oldalán az alábbiakat írja: "Miután sohasem méltattam õket arra, hogy handabandájukra feleljek, ezen a helyen az amerikai egyenruha becsületéért megkívánom jegyezni, hogy letartóztatási joga csak amerikai sorkatonának volt s azok senkit sem bántalmaztak és senkitõl semmit el nem vehettek, mert kihallgatásuk alkalmával a foglyoknak módjukban állt volna ilyen visszaélésekrõl beszélni. Nem lehetetlen, hogy a magyar tájékoztatók (informerek) - azaz megfizetett bérencek és besúgók - akik nálunk semmiféle alkalmazásban nem voltak,(!!!) akik tõlünk soha semmi címen semmi jutalmat nem kaptak, tevékenységüket esetleg itt-ott kisebb zsarolásra használták. Talán itt-ott elfogadtak valamit, hogy az általuk megtalált gonosztevõt futni engedjék. De ilyen esetrõl tudomással nem bírok. Mikor egy elbújt háborús bûnöst megtaláltak, amerikai katona ment érte elfogatási paranccsal s nála vagy lakásán talált iratokat, s ha nem volt családdal, az értékeiket a foglyokkal együtt beszállították a salzburgi Landesgericht fogházába. Az esetleges értékeket, pénzt, ékszert stb. nyugta ellenében a fogház igazgatójánál letétbe helyezték s az iratokat hozzám behozták. Szabály volt, hogy soha senki nem látott bennünket egyedül, nehogy valamelyikünk a foglyot bántalmazhassa. A börtön parancsnokánál õrzött értékeket csak akkor vették át, mikor azok tulajdonosait a repülõtérre vitték hazaszállítás céljából s azokat a foglyok irataival együtt Magyarországon átadták a foglyokkal." Himler Márton nyilván azért írt - nemcsak egy cikket, hanem egy egész könyvet - hogy az õt támadó "handabandára" feleljen. A feleletbe természetesen beveszi az amerikai egyenruha becsületét is. Megállapításaival azonban újabb foltot ejt az amerikai egyenruha becsületén, amennyiben majd másfél évtized múltán is - jól meggondolva és mindent megfontolva - valótlant állít, hiszen a dolgok homlokegyenest ellenkeznek azzal, amit Himler mond. Mert a valóság a következõ: 1. Amerikai katona senkit nem tartóztathatott le a megszállás elsõ napjaiban, mert az amerikai katona feladata a harc volt és nem a politikusok összeszedése - a front mögötti részeken. Letartóztatási joga elsõsorban az amerikai hadsereg mellett mûködõ amerikai Gestapónak - a CIC-nek volt. 2. A CIC tagjai, különösen Granville hadnagy és Herczeg Béla csoportja olyan eltulajdonításokat és bántalmazásokat vittek végbe, amelyek egyáltalán nem különböztek sem a Gestapo, sem az orosz NKDV módszereitõl. Ami pedig a Himler Márton által említett bántalmazási tilalmat illeti arra vonatkozóan számtalan tanú és szenvedõ vallja annak ellenkezõjét. 1945 augusztusában a magyar foglyokat a fürstenfeldbrucki táborban gyûjtötték össze. Nyilván Himler Márton utasítására egy csendes augusztusi délután engem - e sorok íróját is - elvittek a fürstenfeldbrucki CIC irodába. Ott egy szobába vezettek, hol három bécsi dialektussal beszélõ fiatal hadnagy fogadott. Lakonikus rövidséggel a nálam lévõ pénz után érdeklõdtek. Húszezer márkát kerestek. Tagadó válaszomra közölték, hogy mint háborús fõbûnöst halálra ítéltek. Tiltakozásomra egy aktacsomóból elõvették a budapesti politikai rendõrség volt vezetõjének Sombor Schweinitzer József és helyettesének Szélessy Jenõnek aláírásával ellátott jegyzõkönyvet. Hogy mi volt ebben a jegyzõkönyvben azt nem tudom, de tudom azt, hogy pár nappal elõtte Schweinitzer, Hivessy és Grosz-Granville fõhadnagy Augsburgban kihallgattak, ahol Schweinitzer kommunista ellenes könyveimet tette vád tárgyává. Mikor kérdéseire azt válaszoltam, hogy az abba foglalt adatok nagy részét az õ vezetése alatt álló politikai osztálytól kaptam, akkor a magyar rendõrség bolsevista ellenes vezetõje pillanatra zavarba jött, majd azt mondotta, hogy ez régen volt, de azóta már õk is tisztán látnak. A magyarországi és a német kommunistaellenes propaganda sajnos annakidején õket is megtévesztette. Ma már más a helyzet, - folytatta Schweinitzer, aki jelenleg Amerikában él, - ma már tudjuk, hogy a bolsevizmus polgáriasodott és nem jelent veszélyt, sõt éppen Sztálin az, akiben összpontosul a németek alól felszabadult Európa békevágya. Schweinitzer ezen megnyilatkozását nemcsak Szélessy, de a CIC szolgálatában álló Grosz-Granville is aláhúzta azzal a megjegyzéssel, valamennyiünket kiadnak Magyarországnak és ott fogunk felelni azokért a cselekedetekért, amelyeket elkövettünk. Sajnos ebben az egyben igaza volt Grosznak. A fürstenfeldbrucki három CIC hadnagy a jegyzõkönyv meglobogtatása után felkísért a villa épület padlásterének deszkákkal elkülönített helyiségébe. Amint beléptem, ösztönösen éreztem, hogy hova kerültem. A fojtott levegõjû, deszkafalú szobában erõs emberi kipárolgás szaga terjengett. A szürke falakat imitt-amott vérfoltok pettyezték. Odaállítottak a falhoz, bevezetõül egy tucat pofont kaptam s azután lerángatták rólam a ruhát. Felhasogatták a kabát bélését - pénzt kerestek benne. Mikor nem találtak semmit, családom holléte iránt érdeklõdtek. Majd újabb pofonok következtek és végezetül zsarolási kísérletek. Tollat és papirost hoztak és arra akartak rávenni, hogy írjak családomnak, hogy fizessenek e sorok átadóinak ötvenezer márkát. Azt is hozzátették, hogy ebben az esetben hajlandók szabadon engedni. Tagadó válaszomra régi rozsdás német csendõrkardokat hoztak és azzal addig vertek, amíg összeestem. Akkor leöntöttek egy vödör vízzel s az egyik gengszter hosszú kötéllel tért vissza. A legidõsebb kihallgató közölte velem, hogy a halálos ítéletet most azonnal végrehajtják. Tekintve, hogy ennél a kihallgatásnál egy igazi amerikai katona is jelen volt, angolul tiltakoztam az eljárás ellen. Feleletül ismét hatalmas pofonokat adtak, majd anyaszült meztelenül odaállítottak a szoba fölött átfutó kötõgerenda alá, nyakamra tették a kötelet és felhúztak. Ujjaimmal a kötél alá nyúltam, nehogy gégém megsérüljön, mert éreztem, hogy az egész dolog a felettes hatóságok tudta nélkül történõ zsarolás. Érzésem nem is csalt, mert mielõtt eszméletlen lettem volna, a földre ejtettek. Mikor feltápászkodtam újabb pofonokkal árasztottak el és azután megismétlõdött az elõbbi mûvelet. A harmadik felhúzás után közölték velem, hogy megkegyelmeznek és Dachauba visznek, ahol el fogok rothadni, ha másnap reggelig nem adom elõ a birtokomban lévõ húszezer markát. Nem volt elzárt jelenség a fenti eset. Hasonló módon jártak el a többi letartóztatottal is, akármennyire is állítja Himler Márton, hogy a CIC fogságában nem történtek bántalmazások. A salzburgi börtönben lefogyott, alig ötvenkilós Szakváry Emilt a garmisch-partenkircheni táborban úgy megverték, hogy utána kórházba kellett szállítani, mert a verés következtében tüdõvérzést kapott. Kolosváry Borcsa Mihályt egy alig tizenhat esztendõs kolozsvári származású fiatal zsidó nádpálcával - természetesen géppisztolyos CIC õrök jelenlétében - úgy összeverte, hogy napokig nem tudott járni. Itt lopták el családi pecsétgyûrûjét, jeggyûrûjét nemcsak tõle, de mindenkitõl, akik jelen voltunk a garmischi mustrán. De Garmisch-Partenkirchenben történtek egyéb dolgok is ... VÍZ HELYETT POFON... 1945 július végén szállítottak bennünket magyar letartóztatottakat a fürstenfeldbrucki táborból a híres téli sporthelyre, Garmisch-Partenkirchenbe. Nem amerikai katonák, hanem a CIC ügynökei és az Office of Strategic Service õrei és emberei voltak fölvigyázóink. Mikor megérkeztünk a táborba, síri csend uralkodott. Nyomasztó, embertelen csend. Géppisztolyokkal és fahusángokkal felszerelt CIC testõrség sorai között kellett felsorakoznunk és várni elhelyezésünkre. Hogy hová kerültünk, mindjárt az elsõ pillanatban láttuk. Az egyik német fogoly vizet kért egy CIC közegtõl, tekintve, hogy a forró nyári napsütésben hajnal óta úton voltunk és közben sem vizet, sem semmiféle élelmiszert nem kaptunk. Víz helyett az illetõ két olyan pofont kapott, hogy nyilván elfelejtette szomjúságát. Ezután fölvették adatainkat, Sorba állítottak bennünket, majd újabb motozás és újabb lopások következtek. A bugyrunkban levõ maradék fehérnemût kupacba dobálták és felgyújtották. Utána újabb pofonok és ütlegek kíséretében a garmischi pionír kaszárnya padlásterében helyeztek el bennünket. A padlástérben pokoli meleg volt és 8 millió poloska, tekintve, hogy a háború utolsó hónapjaiban orosz és lengyel hadifoglyok lakták. Másnap reggel öt órakor sorakozót rendeltek, amely eltartott délig. Aki összeesett azt felrugdalták. Az ellátás nem érte el a napi nyolcszáz kalóriát s a menü még a fürstenfeldbruckinál is gyengébb volt. Reggel három deci szárazfû tea, délben 12 órakor öt deci leves 15 deka kenyérrel. Az embereknek rövidesen megdagadt a lábuk és vérhas ütött ki a táborban, ahol magyar, szlovák és német "háborús fõbûnösök" voltak elhelyezve. Pár nap múlva a drótkerítéssel elválasztott mozgási terület fáin már nem volt kéreg s a kerítés szélén húzódó mogyoró bokrok õszi képet mutattak, mert a fakéregbõl lisztet csináltunk, a mogyoróbokor leveleibõl pedig fõzeléket. De ez még csak az internáló tábor hidegháborújához tartozott. Az igazi meleg háború csak ezután következett. A magyarok számára elkülönített camp mögött helyezték el a szlovák letartóztatottakat. Ott volt Tiso, volt szlovák államelnök is, továbbá minisztertársai, akik mindjárt másnap figyelmeztettek bennünket, hogy nagyon vigyázzunk, mert még nem tudjuk hová kerültünk. Elmondották, hogy Tisot - aki katolikus pap volt - miután letépték keresztjét és összemocskolták papi ruháját, több ízben megverték, majd a tiszti étkezde mosókonyhájában kellett dolgoznia. A megérkezésünk utáni harmadik napon három bolíviai õrmester a táborban levõ kilenc magyart magával vitte a fõbejárat melletti carcerbe, ahol nagyobb bizottság várt bennünket. Miután kellõképpen megcsodáltak és megszemléltek, egyes zárkákat utaltak ki számunkra. Napi élelmezésünk kancsó víz és szelet kenyér volt. Aki az éhezés különbözõ fázisait tanulmányozni akarta, az nem mehetett volna megfelelõbb helyre, mint Himler Márton fogságába. Két nap múlva három tagból álló, fekete szemüveges CIC bizottság járta végig a zárkákat. Õrünk egy elég jóindulatú, magas szõke tagbaszakadt texasi õrmester, egymásután nyitotta ki a zárkákat a bizottság elõtt. Pár percig tartó kérdezõsködés után a síri csöndben nem hallatszott más, mint rúgások tompa dobbanása és az ütlegek zuhataga. És ez így ment nap-nap után. Pontosan huszonnégy napig. Mikor végre kiengedtek bennünket, egyszerûen nem bírtunk lábra állni. De a CIC ezúttal könyörületesnek mutatkozott, mert fogoly német katonákat rendelt elõ, akik hátukon cipeltek vissza bennünket a forró levegõjû padlástér otthonunkba. Ügy éreztük, hogy végre hazatértünk. Örültünk, hogy megúsztuk ezt a megkülönböztetett eljárást, mert huszonnégy napi sötét zárka fogságunk alatt minden éjszaka gyorsított eljárást tartott a CIC a carcer folyosóján. Az elsõ éjjel még nem tudtuk mirõl van szó, csak a szívünk dobogott, mert tudtuk, hogy ajtónk elõtt valami kegyetlenül furcsa dolog történik. Valakit vallattak a folyosón. Német katona volt, aki eleinte tiszta németséggel, értelmes, rövid, katonás válaszokat adott. Minden kérdés és minden felelet után pofont kapott. - Hány zsidót öltél meg? A válasz tagadó volt. Az idegeink kötéltáncot jártak. Tízszer, hússzor, százszor hallottuk ugyanazt a kérdést és ugyanazt a feleletet. egy óra múlva a pofonokat rúgás és valami széles, lapos tárgytól származó ütés csattanó hangja követte. A válaszok mind érthetetlenebbek lettek s azután egyszerre valami velõtrázó sikoly futott végig a folyosón, bekúszott a cellákba, ahol dermedten hallgattuk ezt az éjszakai grand guignol színjátékot. Azután újabb ütlegzuhatag következett és a meztelen testen csattogott a félelmetes szerszám. Mikor huszonegy nap múlva átvettük pokrócunkat az irodában, akkor az egyik sarokban tenyérni széles, vércsomós bikacsököt pillantottunk meg. Ezzel verték az áldozatokat, akiket minden bírói kihallgatás nélkül intézett el a CIC. És ez minden este így volt, egészen hajnalig. Éjszakánként a szívünk önzõen dobogott, mert a sajnálaton kívül ott ágaskodott bennünk a rémület, hogy esetleg mi is hasonló sorsra jutunk. Néha rövidebb ideig tartottak a vallatások, mert az áldozat nem volt hajlandó tovább vallani és inkább - meghalt. Olykor tisztán lehetett hallani a csont reccsenését és a haldokló fetrengését a carcer folyosójának betonpadlóján. Az elkülönített osztály rendjéhez tartozott, hogy reggel öt órakor egyenként engedték ki a foglyokat a folyosó végén lévõ toilettehez. Az egyik reggelen érzésem szerint hamarabb nyílt ki az ajtó s a küszöbön ismét ott állott a texasi õrmester: Go quick ... Az elõírás szerint futólépésben mentem a toilette felé, felrántottam az ajtót s mikor beléptem, a vér szinte meghûlt ereimben. A mosdó elõtt nem ember, hanem egy teljesen szétvert húscafat mosogatta sebeit. Teljesen meztelen volt. Az ütlegektõl heréje óriásira dagadt. Mikor megpillantott felém nézett s valami végtelen riadalommal pillantott rám megmaradt jobb szemével, mert a bal szeme kifolyt s a szemidegek egészen a szájáig rátapadtak arcára. Mikor beszélt, láttam az éjszakai munka eredményét - egyetlen foga sem volt. Mindössze annyit mondott - Kamerad, hast du eine Zigarette? - De mielõtt még felelhettem volna, máris mögöttem termett a texasi õrmester, megragadott és visszaparancsolt a zárkába. Úgy látszik kelleténél elõbb nyitotta ki ajtómat, illetve azt gondolta, hogy a szerencsétlen német katona már visszament cellájába. Mielõtt rám zárta az ajtót, ujját szája elé téve közölte velem, hogy arról amit láttam egyetlen szót sem, mert könnyen én is úgy járhatok, mint az az ember, akit a mosdóban láttam. De Himler Márton azt írta könyvében, hogy a CIC senkit sem bántalmazott... A carcernak nõi lakói is voltak. A tulajdonképpeni éjszakai vallatások elõtt, nem sokkal alkonyat után, minden este kinyílt a tõlem harmadik zárka ajtaja. egy ideig halk beszélgetés hallatszott, azután csattanások. Nyilván pofonok. És ez így tartott órák hosszáig. Nõt vallattak. Az illetõ francia lehetett, mert párisi argóban adott válaszokat az angolul feltett kérdésekre. Minden különösebb sikoltozás nélkül tûrte az ütlegeket és a kérdések ezreit. Síró hangon bár, de minden kérdésre értelmesen válaszolt. Körülbelül két hét múlva ez a furcsa kérdés-felelet játék egyszerre hirtelen abbaszakadt. Az áldozat nem válaszolt többé. Kihallgatás közben szívszélhûdést kapott és meghalt. Hogy ki volt sohasem tudtuk meg - talán Himler Márton bizalmas iratai között errõl az ügyrõl is megvannak az igazi följegyzések. A garmisch-partenkircheni táborba való megérkezésünk után azonnal közölték velünk, hogy minden amerikai katonának, legyen az tiszt, vagy közlegény - vigyázzállásban kell köszönnünk, akármilyen távolságról pillantjuk is meg õket, drótkerítésen innen, vagy drótkerítésen túl. A parancs következménye az volt, hogy senki sem ment a drótkerítéshez, hogy lehetõleg elkerülje a köszönéssorozatokat, hiszen az úton állandóan jöttek-mentek a CIC emberei. Egy szép augusztusi reggelen messzirõl láttuk, hogy rangjelzés nélküli, rongyos zubbonyban egy német katona áll a fõúttal párhuzamosan haladó drótkerítés elõtt. Ugyanebben a pillanatban a tiszti kantin felõl három fekete szemüveges tiszt közelgett táborunk felé. Mikor elhaladtak a katona mellett az nem köszönt, csak ég felé vetett arccal állt tovább. A három CIC ügynök szinte sóbálvánnyá meredt ekkora fegyelmezetlenség láttára és az egyikük ráordított a katonára. De az csak nyugodtan bámulta tovább a felkelõ napot. Erre a három amerikai futólépésben a tábor bejáratához rohant, félretaszították az õrt, odasiettek a fegyelmezetlen katonához és negyedóra hosszat addig Ütötték verték, amíg ájultan összeesett. Az incidensre azonnal elõsietett a tábor-részleg német fogoly parancsnoka és katonás vigyázzállásban jelentkezett a három lihegõ amerikai elõtt. Miután õt is leszidták, odament a még mindig földön fekvõ katonához, felemelte õt és nevében bocsánatot kért, közölve, hogy az illetõ véletlenül került a reggeli séta után a rács elé, mert háborús sebesülése következtében elvesztette hallását és látását. Teljesen süket és vak volt... A FEKETE SZEMÜVEGES HÕSÖK De a garmisch-partenkircheni nácitlanító tábor állapotai nem voltak egyedülállóak a maguk nemében. Hasonló elbánásban részesültek a letartóztatottak a többi táborokban is. Talán a freisingi tábor vezetett, ahol a CIC központját állították fel. Garmisch-Partenkirchen után valamennyiünket odavittek, mert ott gyûjtötték össze a kiadatásra váró magyar foglyokat. Ez a tábor még félelmetesebb volt, mint az elõbbiek. A parancsnoksági épület folyosóit fenyõfa deszkával burkolták és minden ajtó elõtt géppisztollyal és fehérre festett, karvastagságú fahusánggal felfegyverzett rohamsisakos katona állt. A belsõ szobák ugyancsak hevenyészett fadeszkázattal voltak ellátva. Eleinte nem értettük mi a célja ennek a burkolatnak, de aztán hamarosan rájöttünk: hangtompító szerepet töltöttek be. Ezekben a helyiségekben tartották a kihallgatásokat - s ebben igaza van Himler Mártonnak - mert a kihallgatások során valóban nem egy, hanem több nyomozó is jelen volt. Ez annyit jelentett, hogy egy kérdezett, a többi pedig rúgott, ütött és pofozott. Itt már nem is csináltak titkot belõle. A minden harmadik napon megtartott délutáni sétán csak kevés olyan foglyot lehetett látni, akinek arca ne viselte volna az ütlegek nyomát. Sokan járni sem bírtak s mint hajszolt kutyák ültek le a kétméteres fapalánkkal körülvett sétaudvar egyik szögletébe. Az irányítók itten is fekete szemüveget viselõ, németül, magyarul és szlovákul egyaránt jól beszélõ, tiszti egyenruhát viselõ CIC ügynökök voltak. Ezek az emberek jól tudták, hogy amit mûvelnek az erõsen hasonlít a Gestapó és az NKDV módszereihez és az nem hoz dicsõséget sem az amerikai uniformisra, sem az Egyesült Államok demokráciájára. Lehet, hogy egyszer talán ismét fordul a világ és akkor nekik is felelniük kell az elkövetett bûnökért. Lehet, hogy valaki fényképet készített a szörnyûséges dolgokról a akkor még Himler Márton önigazoló könyvével sem lehet eltörölni az elkövetett gyalázatosságokat. Középkorban a hóhérok véres álarcban jártak. - A XX. század CIC hóhérai - fekete szemüveget viseltek. LÁNYOK ÉS ÖREGASSZONYOK, MINT HÁBORÚS FÕBÛNÖSÖK A freisingi táborból Gollingba kerültünk arra a valamikor békésebb napokat látott, gyönyörû vidékre. Az embertelen körülmények között végrehajtott szállítás közben az agyonzsúfolt teherautókon már nem is reménykedtünk sorsunk jobbra fordulásán. Mivel nem reménykedtünk, így nem is csalódtunk, mert Golling valóban csak folytatása volt az elõbbieknek. Nyolcszáz kalória és embertelen bánásmód. Nõk és férfiak vegyesen várták a napok múlását a háromszoros drótkerítéssel körülvett táborban. A fák itten is hasonló képet mutattak, mint a garmischi utászlaktanya kertjében. Kéregtelenek voltak. Az egyik barakkot az összegyûjtött magyarok számára utalták ki. Itt volt Rácz Jenõ volt honvédelmi miniszter és vezérkari fõnök leányával, az ugyancsak "háborús fõbûnös" huszonegynéhány esztendõs Rácz Erzsébettel. Itt ült magába roskadva a magyar jogászélet egyik kitûnõsége, Antal István volt igazságügyminiszter, aki már ekkor feladott minden reményt. Sokan kinevették, de az elmúlt idõk az õ pesszimizmusát igazolták. Itt volt Kunder Antal, a legeredményesebb magyar kereskedelemügyi miniszterek egyike és még sokan mások, akik rajta voltak nem a nürnbergi, hanem Péter Gábor listáján. Itt sétált sebesült lábával félig bénán a világsikert aratott és a Monarchia összeomlását oly nagyszerûen megírt háromkötetes könyv írója Bruno Brehm is. Esténként valami töretlen optimizmussal telített elõadásban ismertette a jövõt és már ekkor megmondotta, hogyha Németországon beteljesedik a bosszú, akkor elveszett Európa, mert Németország az egyedüli bástya nemcsak a bolsevizmus, de a Nyugat felé elõretörõ szláv terjeszkedés ellen is. Itt gyûjtötték össze a jugoszláv és a szlovák kormány tagjait is. A gollingi táborban adott találkozót egymásnak a könnyelmûen felszámolt európai antibolsevizmus politikai társasága. Az egyik éjszaka két német katonának sikerült megszöknie és ezért másnap hajnalban létszámellenõrzést tartottak. A létszámellenõrzés azonban nemcsak az oroszoknak, de még a CIC-nek sem könnyû feladat. Reggel hat órakor zuhogó esõben mindenkit kizavartak a géppisztolyos katonák által körülvett rétre, ahol százas oszlopokban állították fel a foglyokat, nõket, férfiakat vegyesen. A rendezgetés eltartott délig. De ekkor már a hideg esõ helyett az Alpok éles és kínzó napsugara verte a testünket. Nemhogy leülni, de még moccannunk sem volt szabad. Azután megkezdõdött a népszámlálás. egyszer . . . kétszer . . . háromszor . . . huszonötször . . . Sehogy sem stimmeltek az adatok. Mire végre sikerült a pontos létszámot megállapítaniuk, addigra ismét zuhogott az esõ. Éjjel tizenegy óra volt. Sokan elájultak és sokan inkább ott aludtak volna a lucskos mezõn, mert jártányi erejük sem volt. Aki a maga erejébõl nem tudott hazamenni, azt az erõsebbek vitték haza a hátukon. így vittük haza a Himler Márton gangje által letartóztatott és a kommunista Magyarországnak ugyancsak kiadott Rácz Erzsébetet is. De mi is volt ennek a fiatal leánynak a bûne? Õ nem volt sem miniszter, sem semmiféle hivatalos potentát. Húsz éves korában pár cikket írt a jobboldali hetilapokba. Igaz, hogy Jackson bíró meghatározása szerint az újságírók és írók nem számítanak háborús bûnösnek, mert az újságíró csak regisztrálja az eseményeket, de végeredményben semmi befolyása sincs azok elõidézésére. Ez tökéletesen így is van. De Rácz Erzsébetet és többi Nyugatra menekült újságíró társát mégis kiadták Himler Mártonék, mert a budapesti kommunista rendõrség vezetõjének pénze és akarata többet jelentett minden jacksoni doktrínánál. így adták ki Fedák Sárit is, nemcsak a magyar, de az egész európai és amerikai színpadok egykor híres mûvésznõjét, akirõl Ady Endre azt írta: "Ez a leány a nagy mindennek remekbe foglalt kicsi mása..." A világbékét veszélyeztetõ Fedák Sári ekkor majdnem hetvenesztendõs volt. SUBA ALATT ... Mint már említettük Himler adatai szerint az akkor még nem koalíciós magyar kormány 483 magyar háborús fõbûnös kiadatását kérte tõle. De a Himler Márton által megadott szám csak a hivatalosan kiadott névsort közli. A nem hivatalos kiadatások ennél jóval nagyobbak. Ugyanis Péter Gáborék és az akkori nem éppen koalíciós magyar kormány - no meg a Musz - ugyanis olyan embereket is kikért, akiket Himler Márton fel sem mert terjeszteni a nürnbergi kiadatási hatóságokhoz. Ezeket a személyeket suba alatt intézték el Péter Gáborék Himler Mártonnal, Herczeg Bélával és Granville-Grosz Györggyel egyetemben. így adták ki többek között Vayand Tibort, aki esztendõkön át a budapesti államrendõrség kommunistaellenes osztályát vezette mint Sombor Schweinitzer József beosztottja. A minden izében korrekt és becsületes Vayand Tiborra mindent rá lehetett mondani csak azt nem, hogy politizált, vagy politikai szerepet töltött be. Õ a kommunista elhárító osztály vezetõje volt s hivatalos minõségben csakis ezzel foglalkozott. De volt egy megbocsájthatatlan bûne, s ezt a bûnt nem lehetett Nürnbergbe a kiadatás okául felhozni. Ez az volt, hogy annakidején Vayand Tibor dolgozta ki a Moszkvából álnéven Budapestre visszatért Rákosi Mátyás és Weinberger-Vas Zoltán elfogatásának a tervét. Emiatt kellett Vayand Tibor Péter Gáboréknak, no meg azért is, mert mint a kommunistaellenes osztály vezetõje, minden magyarországi kommunistát ismert és minden ügyrõl tudott. Péter Gáborék ha hivatalosan nem is, de - de facto - mégis megkapták Vayandot. Elvégre nem hiába tárgyalt annyiszor a demokratikus Amerika Európába küldött megbízottja Himler Márton a magyarországi AVO sztálinista vezetõjével Péter Gáborral. Mindketten ugyanabból a gyökérbõl táplálkoztak, így természetesen egymás kezére játszották a dolgokat, hiszen olyan lehetõségük volt, ami ritkán adódik a történelemben. Vayand Tibor árva pillanatig sem volt letartóztatásban, hanem egy bajorországi menekült táborban élt teljesen szabadon. egy este amerikai személygépkocsi állt meg a tábor elõtt és a kocsiból Sombor-Schweinitzer József munkatársa Hivessy Mátyás, Vayand Tibor egykori kollégája, volt kommunistaellenes nyomozó - szállt ki. Hivessy - mint régi jóbarát - azzal állított be Vayandhoz, hogy amerikai segélyben fog részesülni. Becsalta õt az autóba és magukkal vitték. Három nap múlva otthon volt Magyarországon. Kommunistaellenes mûködése miatt vádat emeltek ellene, halálra ítélték, de két évig halogatták az ítélet végrehajtását, illetve a kegyelem megadását. Péter Gábor - a Rajk ügy elõkészítésének idején - több ízben magához rendelte és arra akarta rávenni, hogy adjon írásbeli nyilatkozatot, hogy tudomása szerint Rajk László - akkor még aktív belügyminiszter - a Horthy-rendõrség besúgója volt és a spanyol polgárháborúban is a magyar kormány megbízásából vett részt. Vayand nem lévén tisztában az akkori politikai módszerekkel csak azt tudta, hogy Rajk László még belügyminiszter. Részben Rajktól való félelmében, részben erkölcsi felfogásából kiindulva minden alkalommal megtagadta a nyilatkozat megtételét. De nem ismernénk a kommunista módszereket, ha csodálkoznánk azon, hogy Vayand Tibor nem maradt életben. Mert Rajk László kivégzése elõtt pár héttel Vayand Tibort - megfelelõen a kommunista judicaturához - váratlanul felakasztották a gyûjtõfogház udvarán. Igaz, hogy Vayand kivégzése után pár héttel maga Rajk László a magyar bíróság elõtt beismerte, hogy õ mindig a Horthy-rendõrség spiclije volt és sohasem volt kommunista. Már pedig, ha a vádlott beismeri bûnösségét, akkor semmi szükség nincs olyan koronatanúra, aki tudja, hogy Rajk fiatal kora óta mindig elvhû kommunista volt és semmi köze sem volt azokhoz a vádakhoz, amelyek miatt kivégezték. Tehát Vayand Tibornak el kellett tûnnie, mint ahogyan el is tûnt a népi demokrácia nagy embersüllyesztõjében. Himler Márton a "hiteles jegyzõkönyvek" alapján összeállított könyvében elfelejtette közölni a Vayand-féle jegyzõkönyvek hiteles adatait... CSEREBOGÁR, SÁRGA CSEREBOGÁR Himler könyvének érdemi részérõl azért kell írnunk, mert az újkori magyar történelem tragikus sorsfordulójának fõszereplõivel foglalkozik. Még az elvakult baloldali irodalomban is párját ritkítja ez a könyv, amelynek külön érdekességet ad az, hogy szerzõje a második világháború utáni idõkben teljhatalmú ura volt a bolsevizmus elõl Nyugatra menekült magyarságnak. Azt fogta el, akit akart és sorsok, életek függtek tõle. Errõl a teljhatalomról Himler a következõket írja: "Mikor Jackson bíró és Donovan generális rám bízták az egyáltalán nem gusztusos szerepet, hogy a hadsereg különbözõ egyedei által már elfogott gonosztevõkön kívül adjam ki az elfogatási parancsot azok ellen, akiket a magyar hatóságok kikértek s rajtuk kívül mindazok ellen, akiket a szövetséges hatalmak által a háború alatt megszabott "háborús bûnökben" vétkesnek találok, hogy õket a Nürnbergben tartott tárgyalásokra elõkészítsem, csatlakoztam - s örülök, hogy csatlakoztam - Key generális kéréséhez és Donovan generális álláspontjához, hogy Nürnberg helyett ítélkezzenek a magyar hatóságok felettük. Mindig örömömre fog szolgálni, hogy Key és Donovan generálisok, valamint az én szerény érveim Jackson bírót és Eisenhowert a foglyok hazaküldésére rábírták.. ." Himler tehát saját írása szerint nemcsak az Office of Strategic Services magyar osztályának volt a vezetõje, hanem a magyarokat illetõleg teljes diktátori joggal is rendelkezett. Himler könyvét már kellõ történelmi távlatból írta meg, - majd másfél évtizeddel az események lezajlása után - szóval olyan idõ távolságból, amikor még a gyilkosok is belátják bûneiket, hiszen az idõ sok mindent eltakar és sok mindent beláttat a régi dolgok elkövetõivel. De Himler Márton írásából éppen ennek az ellenkezõje vetül az olvasó elé. Ebbõl a könyvbõl látjuk, hogy micsoda gyûlölet, milyen embertelenség és a szemet-szemért, fogat-fogért elvnek milyen feneketlen mélysége volt az, amelyet a roosevelti politika rászabadított erre a vérzõ Európára, németre, magyarra egyaránt. A könyv olvasásakor megértjük, hogy miért adták ki a kommunista Oroszországnak Vlaszov tábornok antikommunista hadosztályait, melyeknek tagjait, mint a barmokat mészárolták le kiadatásuk után. Tisztán állanak elõttünk az okok, hogy miért kellett kiadni a hóhéroknak a szerb Mihajlovics tábornokot, a szlovák Tisot és az antibolsevista Magyarország vezetõit, úgyszólván válogatás nélkül. A Markó-utcai és gyûjtõfogházbeli akasztófákat Himler Márton a sztálinbarát roosevelti Amerika nevében táplálta, amelynek vezetõi akkor még nem sejtették, hogy alig egy évtized múlva az amerikai securiten is beteljesednek a kivégzett magyar államférfiak Cassandra-jóslatai. Ennek a Magyarországról kivándorolt embernek a kezében futottak össze az amerikai magyar kapcsolatok is, amint azt az egyik amerikai magyar nyelvû lapban megjelent visszaemlékezéseiben megírja. A hetvenedik év küszöbén járva jóságos és bölcs akar lenni. Farizeus szemforgatással a következõket írja: "Magyar-Amerikában sokszor szelet vetettem és vihart arattam. Bántottam embereket és engem is bántottak, de rosszhiszemûen soha nem mártottam a tollam tintába... Én voltam az, aki a Szálasiék által kiparancsolt (!!!) tizennyolcezer lovat hazaküldtem, hogy hozzáfoghassanak a szántáshoz és legyen kenyér 1946-ban az országban. Nekem jutott az alkalom, hogy az elsõ szál összeköttetést megteremthessem a Nyugat és Magyarország közt. Az én közbenjárásomra fogadták el az elsõ magyar konzult, akit én választhattam ki s akin keresztül végre szóba álltak Magyarországgal. Az a feladat is nekem jutott, hogy elfogathassam és hazaküldhessem azokat a gonosztevõket, akik Magyarország sírját megásták és úgy érzem ezzel tettem a legnagyobb szolgálatot annak a magyar nemzetnek, amely félmillió gyilkosság ódiumát nem vállalhatja. És soha nem fájt, soha nem bántott, hogy a megmenekült gonosztevõk és elvbarátaik azóta sárral igyekeznek dobálni. Szeretem az embertársaimat s testvéremnek tartok mindenkit, akár fehér, akár fekete, akár sárga az arcszíne. A szív egyformán vörös színû minden élõ ember mellében. Az élet estéjén sokat az ember már nem várhat, én a cserebogaraktól ma már hiába kérdezném, amit a népdal kérdez, hogy sokáig élek-e, sõt még azt sem, hogy rózsámé leszek-e: ebben a korban az ember már csak adhat az életnek s ezután sem adhatok egyebet, mint amit eddig igyekeztem adni, jóakaratot és szeretet minden embertestvéremnek." Mint méhes elõtt ülõé, fehérszakállas nagyapó, úgy tekint vissza életére - legalább is ebben a szemforgató írásában - Himler Márton. Mintha nem is õ lett volna az, akinek a gangje még a szélsõ diktatúrák módszereit is túlszárnyalva kezelte a kezei közé jutott magyar menekülteket. Mintha nem is ez a sárga cserebogár dalára emlékezõ ember írta volna azt a másik könyvet, amely egy idõben jelent meg a fentebb idézett hamis hangú ömlengéssel. Már csak az hiányzik, hogy a kommunista magyar népköztársaság Bogár nevû hóhérja is ilyen sorokat írjon nyugalomba vonulása után, miután saját bevallása szerint egymaga több mint ötezer ember akasztott fel, mely áldozatok javarészét a fenti jámbor sorok írója, Himler Márton szállította az akasztófák alá. Himler könyvének személyi vonatkozásai annyira távol állnak az igazságtól, hogy azok teljes cáfolata felesleges dolog lenne. A könyv címe azt állítja, hogy a könyv a magyar háborús bûnösök amerikaiak elõtt tett vallomásának hiteles szövegét tartalmazza. De ez az olcsó parasztfogás már a negyvennyolcadik oldalon megcáfolja önmagát, mert például - ugyancsak a Himler-könyv szerint - Bárdossy László kihallgatása során a következõket mondotta: "Mielõtt kérdéseikre felelnék, tudni akarom, hogy milyen vád alatt és egyáltalán milyen jogon tartóztattak le. Fogva tartásom beleütközik a nemzetközi törvények minden sarkalatos pontjába, kérem tiltakozásom jegyzõkönyvbe venni." Bárdossy László ezen szavaira Himler Márton lakonikus rövidséggel a következõket válaszolta: "Nem jegyzõkönyvezünk ..." - De a könyv mégis mint hiteles jegyzõkönyvek gyûjteménye jelent meg. Az is érdekes, hogy ezek az állítólagos jegyzõkönyvek kritikákat is tartalmaznak. Eddig nemigen volt szokásos, hogy a jegyzõkönyvekbe szellemesnek vélt kritikákat is beírjanak. De úgy a jegyzõkönyvek, mint a kritikák valószínûleg pótlólag készültek. egy helyen azt írja az OSS ezredes úr: "Magyar katonatisztek és katonák olyan elképzelhetetlen lezüllésével találkoztam, amit csak rémregényekben lehetne tárgyalni." A könyv egész hangja, felfogása olyan útszéli és alpári, amelyre még a háború utáni meglódult irodalomban is csak kevés példát találunk. Mindenki gyilkos, gyáva és hazug. Közben felületes és a szerzõ egyáltalán nincsen tisztában a háború elõtti és alatti magyar politikai viszonyokkal - a személyek szerepérõl nem is beszélve. Kunder Antalt könyvében hungaristának állítja be annak ellenére, hogy sohasem volt hungarista. Nem is volt tagja a Szálasi kormánynak, sõt miniszter korában a kormánypárt leghungaristaellenesebb csoportjához tartozott. összevissza kavarja a tényeket, amelyek azt sejtetik, hogy a magyarországi viszonyokról való elképzelését a New Yorkba emigrált Göndör Ferencnek (Kun Béla volt sajtófõnöke) és hasonló politikai kútforrásokból merítette. A Szálasi-fejezet végén azt írja, hogy Szálasi Atterseeben tartotta utolsó koronatanácsát. Ezzel szemben a valóság az, hogy Szálasi Ferenc sohasem járt Atterseeben és ott semmiféle koronatanácsot nem tartott. De az ilyenszerû népmeséket a végletekig lehetne sorolni. Antal István, a "mindenkivel csak jót tettem"-et valló Himler szerint a "legaljasabb és legbecstelenebb magyar politikai prostituált volt a harmincas években". Honnan is tudhatta volna ez az Amerikába szakadt spekuláns, hogy milyen nehéz utat kellett megjárnia a jászberényi asztalosmester fiának, Antal Istvánnak, míg alacsony származása ellenére is majd harminc esztendõn keresztül a magyar politika élvonalában harcolt. Mennyi tudás, tanulás, mûveltség és intelligencia kellett, hogy legyõzze a félfeudális Magyarországon uralkodó elõítéleteket és miniszteri székében is büszkén vallja, hogy apja csak egyszerû munkásember volt. És ekkor jön egy ilyen zûrzavaros idõkben feltûnt fejvadász és olyan szavakkal emlékezik meg az Antal Istvánokról, a Bárdossy Lászlókról, amely szavakat és kitételeket a göndörferencek és klárzoltánok vittek be Amerikába a budapesti Conti-utca környékérõl. Egy másik fejezetben - ugyancsak hiteles jegyzõkönyvek alapján - azt írja, hogy "Bodonyi csendõrkapitány a deportált zsidók százait gyötörte halálra csendõreivel". Az igazán lényegtelen dolog, hogy Bodonyi sohasem volt csendõrkapitány, sõt ezen túlmenõleg semmi köze sem volt a deportálásokhoz, sem a csendõrséghez. A Himler-gang természetesen Bodonyit is kiadta, hiszen magyar tiszt volt s már ez magában bûnt jelentett Himlerék szemében. A budapesti népbíróság - amely gyakran még egy pofonért is akasztófára juttatta a vádlottat - Bodonyit mindössze négy évre ítélte, de már két év múlva szabadlábra helyezték. egyedüli és összes bûne az volt, hogy jelentéktelen állást vállalt a Szálasi-kormány alatt. Ha igazak lettek volna Himler állításai, akkor Bodonyi feltétlenül akasztófán fejezte volna be életét. KÉP: Szálasi Ferenc kivégzése elõtt megcsókolja a keresztet. Jaross Andorról, a felvidéki magyarság egyik, még Benes által is elismert és nagyra becsült politikusáról, akit Himler Márton jóvoltából a Markó-utcai fogház udvarán agyonlõttek, arcpirító felelõtlenséggel azt írja: "Ez az ember két hazát árult el. Árulója volt Csehszlovákiának, amelynek képviselõje volt és árulója volt Magyarországnak is. Az elsõ árulás Júdás-díja miniszteri bársonyszék volt Magyarországon. A második árulást már Magyarország ellen követte el, amikor harminckétezer márkát vett fel Vesenmayer budapesti német követtõl." Himler Márton, aki könyve egyik fejezetében jó magyarnak meri vallani magát, még abban is fõbenjáró bûnösnek találta Jaross Andort, hogy csehszlovákiai képviselõsége idején - mint kisebbségi magyar képviselõ - a cseh kormánykörök tudtával, kapcsolatot tartott a mindenkori magyar kormánnyal. De Himler Márton, ez a magyar politikai életbe beszabadult Fouchészerû tünemény, hogyan is tudhatná, hogy Jaross Andor Benes csehszlovák köztársasági elnök felkérésére hányszor járt közbe a magyar kormánynál bizonyos kényes kérdések elintézése végett. Könyvében majdnem minden szereplõnél megtaláljuk a bûvös német márkát. A német márka ílyszerû álmodói a maguk erkölcsi felfogását tévesztették össze azon magyar politikusokéval, akiknek erkölcsi magaslata szinte elképzelhetetlen elõttük. Úgy gondolták, hogy a magyar politikusok és közemberek, csak úgy felszaladgáltak a német követségre egy kis zsebpénzért és hol itt, hol ott árultak kis darab hazát. Ügy gondolták a német "Wie der Schelm ist, so denkt er" alapon, hogy a magyar politikában is a Himler-gang erkölcsei uralkodtak, amely megengedte - bár könyvében erélyesen védekezik ellene - azokat a lopásokat és rablásokat, amelyeket a szerencsétlen magyar menekültekkel szemben elõvettek. Hain Péternek súlyos bûnéül rója fel, hogy tizenhat húszfrankos aranyat találtak nála. De nagyon ügyesen nem a tizenhat darabon (békeérték háromszáz pengõ) van a hangsúly, - hanem az aranyon. Mert hogyan is lehetne egy magyar köztisztviselõnek arany a zsebében. Ez csak a Himler Mártonhoz hasonszõrû menekültek számára volt megengedve, akik nem tizenhat, de több ezer arannyal vándoroltak országról-országra. De azt már nem írta meg, hogy Granville-Grosz CIC-hadnagy úr, Herczeg Béla és a többi alárendeltje családi ékszerektõl az utolsó fényképezõgépig mindent elloptak a kihallgatásra elõvezetett menekülttõl. Arról a háromezer dollárról sem írt, amelyet Granville-Grosz hadnagy úr Dorogi Farkas Ákostól vett el azzal, hogy a pénzt letétbe helyezi. Szakváry Emil elsõ világháborús cigarettatárcája, jeggyûrûje és a nyakában lógó arany Mária-érem históriája is hiányzik a könyvbõl. A Himler-gang elcsendesedése után több kirabolt magyar kártérítéssel fordult az amerikai kormányhoz, részletesen és pontosan megírva az ellopott tárgyak értékét és a rablás körülményeit. Ezekre a levelekre az Egyesült Államok elnökének megbízásából William G. Sitneck, a Departement of the Army jogügyi osztályának vezetõje, válaszként közölte a panaszosokkal, hogy a magyar békeszerzõdés 32. pontja értelmében semmiféle háborúból eredõ magyar követelésnek nincs helye az egyesült Államokkal szemben. A salzburgi fogházparancsnok Black CIC õrnagy úr, továbbá Granville-Grosz és Herczog Béla urak tehát jogosan megtarthatják az ellopott értéktárgyakat. Pedig amikor azokat eltulajdonították már régen nem volt háború ... HIÁBA MINDEN A Himler Mártonék által letartóztatott magyar foglyok helyzete sokáig bizonytalan volt. Bizonyos amerikai körök - a még mindig kiderítetlen körülmények között meghalt - Patton generálissal az élükön tiltakoztak a foglyoknak szovjetorosz kézre juttatása ellen. De tiltakozásuk eredménytelen volt, mert a roosevelti szellem még sokkal erõsebb volt, semhogy valaki szembefordulhatott volna a Morgenthau-féle felfogással. 1945 szeptemberének végén azonban már minden remény szétfoszlott, a kiadatást nem lehetett megakadályozni. Ezekben a napokban írta Endre Lászlóné, született Crouy grófnõ, naplójába a következõket: "Szeptember elsõ napjaiban ugyanabban az épületben, ahol Clark tábornoknak volt a hivatala, egy Carpenter nevû amerikai kapitányt ismertem meg, aki elmondotta, hogy senki semmi biztosat nem tud az amerikaiak szándékáról a magyar foglyok tekintetében, de más részrõl teljesen természetes, hogy minden nemzet a saját foglyai felett fog ítélkezni. Késõbb megtudtam, hogy a Landesgericht épületében a denacifikálási osztályon a fiatal Alberty Lilly grófnõ volt alkalmazásban, aki jó barátnõm volt és annak-idején együtt jártunk iskolába. A 107-es számú szobában volt a hivatala a Landesgericht épületében, közel Chani õrnagyhoz. Lilly megmondta nekem világosan, hogy minden remény elveszett. Nemcsak a magyarok és a volt magyar kormányok tagjai és az antibolsevisták, de a többi nemzetek hasonlói is mind ki lesznek szolgáltatva a kommunisták által megszállt országoknak. Nem lehet kétséges, hogy mi lesz ott a sorsuk. Mondtam Lillynek, hogy mit mondott nekem errõl a kérdésrõl Rohrbacher salzburgi hercegérsek, aiki Clark tábornok ígéretét közölte velem: hogy nem adják ki a magyarokat. Erre Lilly ezt mondta: Hiába minden. Én láttam a kiadatási rendeletet s azt nem kisebb személy írta alá, mint Dwight Eisenhower..." HIMLER - DILLINGER - EGYRE MEGY Himler Márton könyve elõszavában azt írja, hogy nem engedheti meg, hogy valaki Amerikát, vagy annak bármely hivatalos szervét hamis vádakkal illesse. Ez körülbelül annyit jelent, mintha a csikágói gangster Dillinger azzal felelne a vádlóknak, hogy õ amerikai állampolgár s õ tiltakozik az ellen, hogy a gengsztereket - legalábbis az amerikai gengsztereket - egyáltalán váddal illessék. A gengszter is - Himler Márton is - .az amerikai becsület, az amerikai nép palástja mögé akar bújni. De Himler Mártont éppen úgy nem lehet azonosítam az amerikai néppel, mint ahogy a német Gestapó vezetõjét, a német Himmlert sem azonosíthatjuk a német néppel. Csak a minden erkölcsi érzéket nélkülözõ emberek menekülnek a felelõsségre vonás elõl valamilyen nemzet vagy egyház palástja mögé. Himler Mártont, Granvillet és a többieket soha senki sem azonosította az Egyesült Államokkal, még kevésbé azzal az amerikai néppel, mely alig kétszáz esztendõs rövid története során a nagyságnak és a felemelkedettségnek annyi példáját mutatta. De ahogyan a gengszter vezér Dillinger sem kerülhette el végzetét csupán azért, mert amerikai állampolgár volt, éppen úgy Himler Márton sem vonhatja ki magát az általa elkövetett bûnök felelõssége alól csupán azért, mert felvette az amerikai állampolgárságot és a háború végén elõállott káoszban olyan tisztséggel ruházták fel, amely tisztségre egyáltalán nem volt alkalmas. Az õ és társainak akkori mûködése nem az amerikai nép, hanem a roosevelti politika hibáinak volt az eredménye. Hogy eljárása és mûködése azokban a tragikus években még Amerikában is milyen nagymérvû ellenszenvet váltott ki, azt bizonyítja az, hogy pár hónapi rövid, de alapos mûködése után egész szervezetét leváltottak arról a posztról, ahová õket a bosszú és a gyûlölet politikája helyezte. Teljesen felesleges Himleréknek az a hamis pózuk, hogy õk annakidején az amerikai lobogót és az amerikai népet képviselték. Amerika népe a gyárak, az üzemek, a farmok és a nagy bányák dolgozói elképzelhetetlen magasságban állanak Himler Mártonék menekülteket kifosztó és kommunistákkal kooperáló bandája fölött. Nincsen Európában nép és ember - de különösen Magyarországon nincs -, aki ne hajtana fejet az amerikai nép nagysága, az amerikai kultúra és civilizáció elõtt. A magyar gyermekek már elsõ éveikben szoros barátságot kötnek a Covered Waggon hõs pionírjaival és egész életükön át õrzik Cooper Bõrharisnyájának és többi regényhõseinek emlékét. Mindenki tudja, hogy a Fordok, a Rockefellerek hatalmas építõ, teremtõ és humánus mûködésének és alapítványainak áldásaiban nemcsak az egyesült Államok, de az egész világ népe, - mondhatnók - az egész emberiség részesül. A magyar fõvárosban, Budapesten a Városliget legszebb helyén már majd egy évszázad óta áll a nagy amerikai szabadsághõsnek, Washingtonnak az ércszobra és a magyar fõváros népe az amerikai alkotmány évfordulóján minden esztendõben ennél a szobornál emlékezett meg az óceán túlsó partján élõ és dolgozó nagy amerikai néprõl. A magyar nép ismeri a gazdag Amerika segítõ kezét, amely ajándékokkal telve nyúlt át a óceánon, amikor a két világháború után a romba döntött országokban nem jutott tej a gyermekek poharába és nem volt takaró a tél hidege ellen. Ezt az Amerikát, ezt a bizonyos másik egyesült Államokat azonban nem a Dillingerek és nem a himlermártonok jelentik, kiknek mûködésére még sok idõ múltán is csak a legnagyobb megvetéssel tudnak visszaemlékezni azok, akik a sors intézkedései révén velük kapcsolatba kerülték. A két név között mindössze annyi a különbség, hogy amíg az egyik Chikagó városában jól megszervezett gengszterbandájával gyilkolt és rabolt, addig a másik visszaélve a neki ajándékozott hatalommal, emberek ezreit juttatta nemcsak koldusbotra, hanem akasztófára is. De ezeket az embereket soha senki nem tévesztheti össze a klasszikus demokrácia nagy hazájával, az Amerikai egyesült Államokkal és annak népével. A SALZBURGI CAMP MARCUS ORR A különbözõ ausztriai és németországi internálótáborok után végül is a Salzburg melletti Camp Marcus Orr-ban gyûjtötték össze a magyar "háborús fõbûnösöket", de a táborban voltak szlovákok, horvátok, indiaiak, thaiföldiek, úgyhogy a tábor drótkerítés mögé zárt Bábel-torony képét mutatta. Szeptember végén még mindig nem volt biztos hír, hogy vajon kiadjak-e a magyar foglyokat a szovjetorosz megszállás alá került Magyarországnak vagy Bem. A CIC a lágert teljesen elzárta a külvilágtól s így természetes, hogy egymást kergették a valótlan hírek, bár az egyes táborrészlegek német parancsnokai olykor elég pontos értesüléseket szereztek. Õk közölték elõször, hogy valószínûleg kiadják a magyarokat és ezért felajánlották segítségüket az esetleges szökéshez. De senki sem szökött meg. A letartóztatottak hozzátartozói elõbb-utóbb felfedezték a tábort és kõdarabra erõsített leveleket dobtak át a szögesdrót kerítésen. egy fiatal katolikus plébános valahogyan bejutott a táborba, felkereste Imrédy Bélát és közölte vele, hogy az amerikai hatóságok valószínûleg nem fogják kiadni a magyar foglyokat. Imrédy Béla értesülése futótûzként terjedt el a táborban, de a megnyugvás nem tartott sokáig, mert szeptember utolsó napjainak egyikén 5-6 tagú társaság kíséretében megjelent Granville és cinikusan közölte a magyar barakkok lakóival, hogy készüljenek fel, mert rövidesen hazaszállítják õket s otthon - ennél a szónál jobb kezével hurkot rajzolt a nyaka köré - tudják, mi vár magukra. Ezúttal Granville-Grosz valóban nem hazudott, mert október 3-án Szálasi Ferencet, Imrédy Bélát, Bárdossy Lászlót, Endre Lászlót, Kunder Antalt és Reményi-Schneller Lajost géppisztolyos amerikai katonák a tábor parancsnokságán levõ õrszobára kísérték. Ugyanaznap délután a német fogolyparancsnok bizalmasan közölte, hogy a miniszteri társaságot másnap reggel egy amerikai bombázógép Budapestre szállítja. Sajnos a hír elõzetes volta ellenére is valónak bizonyult. Október 10-én, pontosan egy héttel az elsõ csoport hazaszállítása után meglepetésszerûen ismét géppisztolyos amerikaiak keresték fel a magyar szállásokat és rövid úton összeszedték a második hazaszállítandó csoport tagjait. Ekkor a következõket kísérték az õrszobára: Rácz Jenõ honvédelmi miniszter, Antal István, Szombathelyi Ferenc, a magyar vezérkar volt fõnöke, Budinszky László, Csia Sándor, Gera József, gróf Pálffy Fidél, Basch Ferenc, Dorogi Farkas Ákos, volt budapesti polgármester, Kolosváry-Borcsa Mihály, Fiala Ferenc és még többen másokat, akikkel együtt a repülõszállítmány teljes létszáma huszonegy fõt tett ki. Késõbb ezt a repülõgépet a halálrepülõgépnek nevezték el, mert a huszonegy ember közül tizennyolcan vesztõhelyen fejezték be életüket. Az egész szállítási ceremónia elõrevetette árnyékát a bekövetkezendõ tragédiának, hiszen az elbánás olyan volt, ami csak az elõre halálraítélteknek dukált. Mikor az áldozatokat bekísérték az õrszobára, mindenkinek a fal felé kellett fordulnia és mindenki mögött egy géppisztolyos CIC-megbízott állt. A géppisztoly csöve az illetõ oldalába fúródott. Pár órai várakozás után egyenként szólították be a kiválasztottakat a szomszéd szobába. Vigyázz állásban, felemelt karral kellett állniuk koldus bugyraik elõtt, melyeket öt-hat magyarul is jól beszélõ, CIC-egyenruhába bújtatott pesti zsidó fiatalember vizsgált át. Elvették mindent, ami a nagy katorgából még megmaradt, csak a szappant meg a fogkefét hagyták meg. A többi repült a sarokba, ahol lassan méter magasra halmozódott a sok piszkos, szennyes fehérnemûek nevezett rongy. Ez a motozás az utolsó amerikai motozás volt, tehát a legszigorúbb az összesek között. Ha valakinek eddig sikerült töltõtollát, gyûrûjét, pénzét vagy karóráját eldugnia, az itt feltétlenül elõkerült, mert minden korcot megnéztek a fürgekezû nyomozók. A pár darab elõkerült értéktárgyat természetesen külön kezelték - azaz elvették. A bugyor átvizsgálása után jött a személyi motozás. Mikor ez is megtörtént, akkor teljesen meztelenül, két géppisztolyos õr kíséretében bevitték a megalázó tortúrán átesettet a tábor magánfogdájába, ahol felöltözhetett. egyszemélyes cellába préselték össze mind a huszonegy embert. Még csak leülni sem lehetett. Az ajtó és ablak elõtt kézi reflektoros, géppisztolyos katonák vigyáztak. Mikor besötétedett, a rácsos ablakba egy hatalmas, erõs reflektort állítottak, úgyhogy kellemetlen, vakító, éles fényt vágott a szemünkbe. Az éjszaka folyamán több ízben kinyílt a duplán lelakatolt ajtó és a hazaszállítandókra meredõ géppisztolyok védelme mögül jól ismert arcú emberek felvételeket készítettek. A képek azután megjelentek a Life-ben s valóban kellemetlen látványt nyújtottak a nézõnek. De ha csupa angol lordról készültek volna ezek a felvételek, az elõzmények után azok is pontosan úgy néztek volna ki, mint a szellemi és politikai élet ezen megalázó meghurcoláson átesett tagjai. Másnap hajnalban öt óra körül felvágódott a zárka ajtaja. Egy õrmester pár darab kenyeret dobott be a zárkába oly módon, ahogyan a fenevadakat szokták etetni az állatkertben és a következõ névsorolvasás után egyenként kellett elhagyniuk a zárkát az embereknek. Az ajtótól. egészen az udvaron álló hatalmas teherautóig 20-25 géppisztolyos katona állott. Ennyi géppisztolyos õrizte azokat, akiknek még egy bicska sem maradhatott a zsebükben. A kocsira való felszállás elõtt Granville hadnagy újabb névsorolvasást rendezett, mindenkire kézi bilincset raktak, a kocsi elején és hátulján elhelyezkedtek a géppisztolyosok és a szomorú autoconvoy megindult a repülõtér felé. A foglyokat szállító teherautók két oldalán, elején és végén újabb géppisztolyosokkal megrakott személyautók haladtak, a békésebb napokhoz szokott Salzburg lakossága rettegéssel teli szánakozással bámult a furcsa karaván után. A repülõtéren újabb személyi számbavétel történt Granville részérõl, aki nagyon élvezte ezt az egész szégyenteljes ceremóniát. Mikor mindenkinek feljegyezték - ki tudja hányadszor - személyi adatait s legalább ötször összeszámolták a társaságot, akkor be kellett szállnunk a repülõgépbe, ahol a nemzetközi megállapodás ellenére Granville hadnagy személyesen kettesével bilincselte össze az embereket. Minden párral szemben csõre töltött géppisztollyal felszerelt katona ült. Amikor mindannyiukat elhelyezték és a huszonegy emberre hat géppisztoly csöve meredt, Granville-Grosz hadnagy úr arcán cinikus mosollyal nézett végig a társaságon: - Azután senki se mukkanjon, mert a géppisztolyok nagyon érzékeny szerszámok - mondotta és helyet foglalt egy magával hozott hatalmas faládán, amelyben - mint késõbb kiderült - a vörös hadsereg által kirabolt Magyarországon igen jól értékesíthetõ csempészárukat rejtegetett. Már valahol Linz körül járhatott a gép, amikor Granville felállt a ládáról, kiköpte szájából a rágógumit és odament a megbilincselt Dorogi Farkas Ákos volt budapesti polgármester mellé. Végigtapogatta annak kabáthajtókáját és zsebkésével felvágta azt. A kabát bélésébõl egy borítékot vett ki s azt meg se nézve, nyugodtan zsebre vágta. A borítékban volt a magyar miniszterelnökség háromezer dollárja, amelyet Szõllõsy Jenõ azzal adott át Farkas Ákosnak, hogy azt õrizze meg vagy otthon adja át a hivatalos közegeknek. A salzburgi lágerban ez a megbízás három tanú elõtt történt. Hogy ki árulta el Granvillenak a kabát titkát, az kiderítetlen maradt. A háromezer dollár természetesen sohasem került vissza a magyar miniszterelnökség pénztárába. ISMÉT OTTHON A foglyokat vivõ amerikai bombázógép rövid két óra alatt érkezett meg a mátyásföldi repülõtérre. A megbilincselt foglyokat Granville-Grosz hadnagy szellemes megjegyzésekkel fûszerezett beszédben egyesével adta át a Dzserdzsinszky-Berija-vonal magyarországi megbízottjának, Péter Gábornak. Az egyik gép érkezésérõl a polgári vonalon álló Független Kisgazdapárt lapja, a Kis Újság, az alábbi beszámolót írta: "Sûrû köd ül a mátyásföldi repülõtér felett. Lassan felszakad a tejfehér sátor, kisüt a nap, amikor egymásután érkeznek a rendõrautók. Várjuk a repülõgépet, amely a háborús bûnösök második csoportját hozza. Itt vannak a MAFIR emberei, akik filmre veszik a Salzburgból érkezõ országvesztõket. Egyszerre izgalom lesz úrra a tömegen. Néhány másodperc és közelünkben megtorpan a J. 4 Douglas-bombázó. Ugyanaz, amely Szálasit és társait hozta. Cerniuk amerikai õrnagy siet a gép pilótájához és üdvözli Granville hadnagyot, a repülõgép parancsnokát. Az izgalom fokozódik. A filmfelvevõgép berregésébe belevegyül Péter Gábor hangja. Vezényszavára ijedt tekintettel lép ki Csia, a nyilas kormányzótanács egykori tagja. Már a földön áll, a detektívek sárgaréz bilincsei megcsillannak csuklóján. Szász Lajos a soron következõ. Lódenkabátja lebeg a szélben. Egy szempillantás és a hamuszürke arcú nyilas miniszter kezére bilincs kerül. Szorgalmasan dolgoznak a filmriporterek. Budinszky László áll a detektívek gyûrûjében . .. Szakváryval gyorsan végeznek a detektívek. Következik Pálffy Fidél. Ápolatlan. Zergetollas zöld kalapja gyûrött. Ruhája elnyûtt, inge maszatos. Péter Gábor harsány hangját halljuk: - Baky László jöjjön ki. - Az izgalom fokozódik. Mi ez? Ketten ugranak le a repülõgéprõl. Most látjuk, hogy Hubay Kálmánnal láncolták egybe õket. Most mint a sziámi ikrek, nem tudnak szétválni. Baky állja a tömeg kereszttüzét. Ovációval fogadják a szakállas ördögöt, Kolosváry-Borcsa Mihályt. A magyar sajtó egykori királya száz esztendõt öregedett. Szégyenkezve tekint az újságírók felé, akik közül többen miatta kerültek deportációba és csak a sors különös kegyelmébõl menekülték meg a német halállágerekbõl. Rácz Jenõ, az egykor kérlelhetetlen nyilas honvédelmi miniszter sovány, magas alakja tûnik fel. Mosdatlan, barázdás arcával inkább undort, mint szánalmat keltett. Ezután még Basch Ferenc, Gera József, Hain Péter és Fiala Ferenc kerülnek elõ a gépbõl... stb., stb." A cikket a magát polgárinak nevezõ Független Kisgazda Párt lapjában a zsidó Mátrai Sándor írta, akinek leánya alig pár hónappal az orosz bevonulás után hatalmas lelkesedéssel férjhez ment egy "felszabadító" orosz századoshoz. Igaz, hogy mikor az orosz tisztet hazavezényelték - feleségét itt hagyta. Ez a magát újságírónak nevezõ ember volt az, aki ugyancsak a Kis Újságban és a fiatalabb Tildy-fiú szerkesztésében megjelenõ Demokrácia címû hetilapban sorozatosan közölte Imrédy Béla, Kolosváry-Borcsa Mihály és Fiala Ferenc évekre visszamenõ naplóját. Mondanunk sem kell, hogy a napló elsõ és utolsó szavát a kisgazdapárti sajtókorifeus, Mátrai Sándor írta. De a sajtóbeszámolók a sok hazugság közepette elfelejtették megírni, hogy a repülõgépet leszállása után szovjetorosz katonák vették körül, ami azt bizonyítja, hogy Himler Mártonék - minden tagadásuk ellenére is - tulajdonképpen nem a magyar, hanem a kommunista orosz hatóságoknak szolgáltatták ki áldozataikat. De azt sem írta meg, hogy a magyarországi társadalom melyik részébõl rekrutálódott az a tömeg, amely a repülõtéren a háborús bûnösök megérkezését várta. A rövid ideig tartó átadás mindössze annyiból állott, hogy felvették a foglyok személyazonosságát, Granville-Grosz hadnagy lecsatolta az amerikai bilincseket a kezekrõl, hogy helyet adjon Péter Gábor bilincseinek. Ezután lefüggönyözött öreg autóbuszokon az Andrássy-út 60. alá szállították õket. A fõrendezõ Himler Márton barátja a sztálinista Péter Gábor volt, aki az Andrássy-út 60. sz. ház kapubejárata alatt még külön üdvözölte az épület új vendégeit. Rövid szemle után mindenkit levezettek a börtönné átalakított pincébe, ahol a falakról még csurgott a víz és mint késõbb az egyik micisapkás, géppisztolyos õr mondotta, olyan egészségtelen volt a levegõ, hogy még a tetvek és a poloskák is elpusztultak. Szálasi Ferencet közvetlenül a feljáró melletti ablaktalan, alig két négyzetméter nagyságú falnyílásba tették és ajtaja elõtt állandó õrséget tartottak. Nyilván azért került oda a feljáró mellé, mert a hideg õszi idõben minden éjjel egy szál ingben felvezették az udvarra és ott reggelig sétáltatták külön meghívott közönség elõtt. A pincében a gyönge villanykörtével megvilágított folyosón a pesti külvárosok legaljából toborzott suhancok látták el az õrség szerepét. Mélyen az arcukba húzott sapkával, szovjet katonazubbonyban, bilgeri-csizmával a lábukon olyan látványt nyújtottak, aminõt addig csak az orosz forradalom napjaiban készült fényképeken láthattunk. Szálasi zárkájánál valamivel jobb hely jutott Bárdossynak, Imrédynek és a többieknek, mert az õ ablakuk elõtt legalább udvarra nyíló légakna volt. Minden takaró és szalmazsák nélküli fapriccseken helyezték el õket, de aludni nem lehetett, mert az õrök megállapításával szemben ezrével nyüzsögtek a poloskák és a tetvek. A siralmas helyiségekhez hasonló volt az élelmezés is. Naponta egyszer adtak enni, darab kukorica-kenyeret s egy rossz bádog konzervdobozban valami ismeretlen anyagból készült meleg löttyöt. Mosdásról vagy egyéb tisztálkodásról szó sem lehetett. Mindezekkel szemben viszont óriási vendégjárás volt. A nap minden szakában, sõt még éjjel is félelmet gerjesztõ alakokból álló csoportok érkeztek. Minden zárkába bementek, gúnyos hangon kérdezték, hogy kinek van panasza. De senki sem panaszkodott, mert mindenki tudta, hogy úgyis hiábavaló volna. Azután sorra érkeztek a fényképészek, magyar és külföldi filmvállalatok operatõrjei, akik nem elégedtek meg a helyzetnek megfelelõ felvételekkel, hanem külön pózokba állították a foglyokat, a gyengébb akaratúakat letérdepeltették és azután kellõ szöveggel vitték a közönség elé a felvételeket. Ugyanúgy mûködték, mint ahogyan Granville hadnagy a salzburgi lágerban. A szenzációkra éhes sajtó persze jól fizette ezeket a felvételeket s minden fényképész túl akart tenni a másikon a "szenzációs" felvételek dolgában. Ugyanakkor megkezdõdtek a nyomozó kihallgatások is. Volt MUSz-osokból állott az új nyomozógárda és annak megfelelõ volt a hang is. De a régen letartóztatottak irigyelték az újakat, mert azokat a kiadatási megállapodás értelmében nem bántalmazhatták. De mivel a börtönök falai is beszélnek, így hamarosan mindenki megtudta, hogy nem sokkal a felszabadulás után ebben a pincében gyûjtötték össze a Pesten maradt politikusokat, jobboldaliakat - mindenkit, egészen a legkisebb pártfunkcionáriusig. Egy-két beszédesebb és kíváncsi õr a tilalom ellenére is elmondotta, hogy "maguknak szerencséjük van, mert a kiadatási szerzõdés értelmében, magukat nem lehet móresra tanítani, mint azokat, akik maguk elõtt voltak itt." Azután az éjszakai órák unalmában egy-két géppisztolyos fiatal suhanc részletesen is elmondotta, hogy melyik zárkában hány embert vertek agyon a rendõrségi vallatások során. Minden hajnalban külön teherautókon hordták a hullákat a temetõ szerepét betöltõ Dunába. egy közlékeny Ávós ifjú felismerte a színész Kiss Ferencet és közölte vele, hogy "magának szerencséje volt, mûvész úr, mert maga rám volt kiosztva." Kiss Ferenc csodálkozva nézett a fiúra, mert nem értette a dolgot. De az megmagyarázta. Nem sokkal az oroszok bejövetele után, a már elõzõleg beszervezett és mindenre elszánt ifjú kommunistákat behívták a pártházba, ahol bizalmas névsort adtak át nekik és géppisztolyt akasztottak a nyakukba. Feladatuk abból állott, hogy el kellett menniük a megadott címre és géppisztolysorozattal végezniük kellett az illetõvel. Száz és száz embert tettek el ily módon láb alól az ostrom utáni zûrzavarban. S Rákosi Mátyás, a magyar nemzet igazi tönkretevõje ezt nevezte vértelen forradalomnak. Azután megtudták azt is, hogy az újonnan alakult Kommunista Párt gyömrõi csoportja egy Moszkvából hazatért régi kommunista utasítására egyetlen éjszaka kiirtotta az egész község intelligenciáját. Akiket megöltek, azok nem voltak sem miniszterek, sem fõispánok, sem magas rangú tisztviselõk - csak az alsó középosztály egyszerû dolgozói voltak. Ezen az emlékezetes éjszakán likvidálták a gyömrõi plébánost és két káplánját, a fõjegyzõt és adójegyzõt, a postamestert, a telefonos kisasszonyt és mindenkit, aki a falusi intelligenciához tartozott. Igaz, hogy a bûnösök késõbb bíróság elé kerültek, formailag el is ítélték õket, de pár hónap múlva valamennyiüket szabadlábra helyezték és a különbözõ állami intézményeknél - de különösen a rendõrségnél - nyertek elhelyezést. Ugyancsak kiderült az is, hogy a lágymányosi Csonka-gépgyár munkatermében körülbelül ötszáz öreg nyugdíjast, volt hivatalnokot és katonatisztet tereltek össze - és valamennyiüket "likvidálták". Éjjel géppisztollyal, ahogyan azt a kommunista forradalmi törvények elõírják. Ezekrõl a gazságokról azonban sem az akkori pesti sajtó, sem Himler Mártonék nem írtak s még azok sem említették, akik tudtak az ügyekrõl. Hasonló módon intézték el a magyar középosztály egy részét nemcsak Gyömrõn és Budapesten, hanem az egész országban. egy cigányszármazású Dadi István nevû szentesi kubikusból lett kommunista rendõrtiszt ebben az idõben lõtte agyon négy társával egyetemben a szentesi kórházban fekvõ, nagybeteg kisgazdapárti rendõrkapitányt. Dadit "politikai buzgalmában elkövetett gyilkosságért" tíz évi börtönre ítélték, de félév után kiengedték és Oroszországba vitték továbbképzésre, mint hithû kommunistát. Ez volt az az idõ, amelyet nemcsak a kommunisták, hanem a velük kollaboráló polgári pártok vezetõi is nagy F-el írott Felszabadulásnak neveztek. A KIHALLGATÁSOK A Himler Márton által kiadott politikusokat valóban nem bántalmazták - mert úgyis tudták a sorsukat. egy amerikai bizottság egy ízben valóban ellenõrizte a kihallgatások menetét és többektõl megkérdezte, hogy bántalmazták-e õket. De a vidéken és a Budapest minden részén szétszórt nyomozó alosztályokhoz már nem jutott el ez az amerikai ellenõrzõ bizottság. Ez túl nagy feladat lett volna részükre, hiszen az egész ország egyetlen nyomozóintézetté változott a felszabadulás óta. A székesfehérvári származású, alig húszesztendõs, fiatal Dominó Ferencet is háborús fõbûnösként adták ki az amerikaiak és bizonyára nem zavarta egyetlen CIC- vagy OSS-közeg álmát sem, hogy ezt a fiatal "háborús fõbûnöst' hazahozatala után három nappal agyonverték a székesfehérvári megyeház vérfoltos pincéjében. A fiúnak egyetlen bûne az volt, hogy 5 vezette a székesfehérvári Hungarista Mozgalom ifjúsági csoportját. Ugyancsak a megyeház pincéjében gyilkolták meg többek között a székesfehérvári közkórház igazgató-fõorvosát, az európai hírû és politikával sohasem foglalkozó dr. Berzsenyi Zoltánt - a költõ Berzsenyi Dániel egyik leszármazottját - csupán azért, mert õ volt a vezetõje a Fejérmegyei Magyar Orvosok Nemzeti Szövetségének. Miskolcon Borbély Maczky Emil volt fõispánt verték agyon több volt munkatársával egyetemben. Ilyen állapotok uralkodtak az egész országban mindenütt, ahol a Vörös Hadsereg szuronyainak hegyén érkezett meg a szabadság. Nem a magyar nép, nem a magyar népindulat követte el ezeket a gaztetteket, hanem az a kisebbségi csoport, amely esztendõk óta készítette a listákat, jegyezte a neveket és a lenini doktrináknak megfelelõen likvidálták azokat, akiket akadálynak tartottak a kommunisták célok elérése érdekében. Himler Márton azt írja könyvében, hogy a magyar háborús bûnösöket törvényesen megválasztott magyar kormánynak adták át. Már megírtuk, hogy mikor a kiadatások javarésze megtörtént, akkor még nem voltak választások. Mikor a Kisgazdapárt 57 százalékos többséggel gyõzött az 1945. évi novemberi választásokon, akkor már hat repülõszállítmány érkezett Budapestre, nem is szólva az autókonvojjal érkezõ foglyokról. De ezen túlmenõen, ha látszólag koalíciós kormány vezette is az országot, a végrehajtó szervek teljesen a Kommunista Párt kezében voltak, amit az OSS magyar osztálya vezetõjének is tudnia kellett, hiszen az Andrássy-út 60-ban maga Himler Márton is meglátogatta a magyar Dzserdzsinszkyt, akivel együtt beszélte meg a további áldozatok kiadatását, akiket az amerikai megszálló hatóságok tudta nélkül juttattak Himler Mártonék Péter Gábor kezére. A CIC és az OSS csak névlegesen intézte a kiadatásokat a magyar kormánnyal, valójában a magyarországi Kommunista Párt vezetõi voltak az igazi tárgyaló felek. A rendõrségi kihallgatások lezárása után a foglyokat a Markó-utcai fogházba szállították. A régi helyhez viszonyítva a Markó-utca valóságos szanatóriumnak tûnt fel, mert ott nem a pincébe, hanem az ügyészségi börtön celláiban helyezték el õket, eleinte egyesével, de ahogy növekedett a létszám, úgy szaporodtak a cellák lakói is. Decemberben egy négyszemélyes cellába már 15-20 embert préseltek össze, minden ágy vagy szalmazsák nélkül. Az ellátás itt sem volt jobb, csak a poloska volt több. Ezer és millió. Az eleinte szigorúan õrzött háborús fõbûnösök összekeveredtek a régiekkel s ezek a régiek elmondották azokat az eseményeket, amelyek a felszabadulás után zajlottak le úgy az országban, mint a fõvárosban egyaránt. Elmondották, hogy alig pár héttel Budapest eleste után a Muszosok nyomására nyilvános kivégzéseket rendeztek az Andrássy-úti Oktogonon. Major Ákos volt hadbíró százados vezette ezt a forradalmi színezetet nyújtó tárgyalást. Mert ha a nép nem is csinált forradalmat, a hatalomra jutott új koalíciós pártok mindenképpen forradalmat akartak játszani. A bírósági termek zöld posztóval letakart asztalait kivitték az Oktogon-térre és a lezárt kocsiúton tárgyalták le a pert. Ott hozták meg az ítéletet s a volt Muszosokból alakult ítéletvégrehajtó társaság az Andrássy-út ívlámpáira nem is kötéllel, hanem dróttal akasztotta fel a magyar honvédség volt õrmestereit, akik olykor talán túl szigorúan vagy túl katonásan bántak az alájuk beosztott munkaszolgálatosokkal. Ezekben a hetekben Magyarország megszûnt Európa szerves része lenni és nemcsak a fõváros keresztény, de a zsidóság józanabb része is megrettenve figyelte az események meglódulását. A Király-utcában és a többi, fõleg zsidók által lakott városnegyedekben összebilincselt embereket kísértek nyakukban táblával, hogy "Németbarát voltam" - "Nyilas voltam" és hasonló feliratokkal. De nem sokáig tartottak ezek a mesterségesen végrehajtott és a tömegindulatokat felkorbácsoló "forradalmi képek", mert a keresztény lakosság semmiféle tüntetést nem rendezett ellenük, sõt a legnagyobb megbotránkozással nézték az ilyen jeleneteket. S az igazság kedvéért meg kell írnunk azt is, hogy még a zsidó városnegyedekben sem aratott sikert ez a Magyarországon és Európában teljesen ismeretlen színjáték. A polgáriasodott pesti zsidóság vezetõi jártak közbe a hatóságoknál az ilyen felvonulások megszüntetése végett. A magyar városok, de különösen Budapest a rettegés óráit élte. A bibliai bosszú olyan tort ült, mint talán soha a világon. Ilyen légkörben folytatódtak a Markó-utcai épületben az ügyészi kihallgatások, amelyeknek semmi közük nem volt sem a törvényhez, sem a joghoz. Körúti zugügyvédek és semmi jogi tudással nem rendelkezõ alakok kaptak ügyészi megbízást és az általuk szerkesztett vádirat inkább rémregényhez, mint jogi munkához hasonlított. Az ügyészi kihallgatások után rövid úton megkezdték a bírósági tárgyalásokat. elõször a volt magyar miniszterelnök és külügyminiszter Bárdossy László ügyét tárgyaltak. A perek vitele szintén hozzátartozott a mûforradalmi hangulat szításához. A tárgyalások során a fõváros söpredékébõl alakult közönség beleszólt az ügyvitelbe, azonnali kivégzést követelt, megfélemlítette a védõket és még a kevés jogi tudással és belátással rendelkezõ jóindulatú népbírákat is. Hullottak a halálos ítéletek és politikai síkon 1946 január 17-én Bárdossy László kivégzése nyitotta meg a sort. A BÁRDOSSY-PER A múlt ködébõl felénk ragyognak a mártírok fényes arcai. Nem úgy, ahogy a bolsevista gyûlölet piktorai lefestik õket, hanem amint egy nemzet látta valamennyiüket. Szálasi Ferenc mellett ott világít Bárdossy László õsz hajának ezüst glóriája. Bármilyen különösen hangzik is ma: 1939 elõtt a legtöbb magyar nem ismerte a nevét. Soha sem ágált a politikai arénákban, nem tolongott a politikai pártokban. Törékeny, finom alakja sokkal inkább ismert volt a külügyminisztérium hûvös exkluzivitásában, Londonban vagy a világdiplomácia zöldpárnás ajtajai mögött, a turnu-severini tárgyalások zöld asztalánál. Szóval ott, ahol ésszel, tapintattal, mûveltséggel kellett szolgálni a magyarság ügyét. Akárhogy liheg is ma a gyûlölet, az a trianoni nemzedék, amelyet "gonosztevõ típusnak" könyvel el az amerikai OSS magyar osztályának vezetõje, a magyar történelem egyik legszínvonalasabb generációja volt. A Prohászka Ottokárok, gróf Teleki Pálok, Imrédy Bélák, Darányi Kálmánok, Gömbös Gyulák, Milotay Istvánok, Németh Lászlók, Bartókok nagy nemzedéke, amely megteremtette a virtuális Magyarországot. Diplomáciai vonalon csak a végsõ pillanatban érkezett be ennek élére Bárdossy László. Tulajdonképpeni politikai hivatását nem is a t. Házban mondotta el, hanem abban a végrendeletszerû könyvében, amelyet már lemondása után írt "A magyar politika története Mohács után" cím alatt. "Annak, aki az emberek kormányzására vállalkozik, az akaraterején kívül tulajdonképpen négy tulajdonságra van szüksége: józanság, realitás, önzetlenség, emberszeretet" - mondja õ maga. S a kimondott szó itt nem politikai bölcselkedés, hanem magának Bárdossy Lászlónak egész élete, teljes emberi magatartása. Ha ehhez még az átlagon felüli szellemi képességnek, mély tudományos mûveltségnek és nagy lelki kultúrának olyan tulajdonságai járulnak, amilyenekkel Bárdossy rendelkezett, akkor már itt is áll elõttünk az ideális politikai vezér, a nehéz idõk kívánta államférfi. A szélesebb nyilvánosság akkor ismerkedik meg a nevével, mikor az erdélyi kérdés élre állítja a világpolitikai helyzetet. Ahogy - mint bukaresti követ - a turnu-severini tárgyalásokat vezeti a magyar kormány megbízásából, az a magyar fölény, a nemzeti igazság békés képviseletének olyan diplomáciai magasiskolája, melynek láttán román ellenfelei is tisztelettel és megbecsüléssel tekintenek reá. Midõn Csáky István külügyminiszter hirtelen meghal, szinte nem is lehet más a külügyminiszter mint Bárdossy László. És amikor gróf Teleki Pál öngyilkos lesz, el sem képzelhetõ, hogy más legyen az utóda, mint ismét csak Bárdossy. A világháborúba sodródás küszöbén, a magyar politikában õ most az egyetlen lehetséges miniszterelnök. A politika porondján tiszta, elhasználatlan valaki, akit nem kezdett ki a pártpolitika maró vitriolsava. Pártokon kívül, sõt felül állott mindenkor. Õ hivatott hát képviselni azt a nemzeti egységet, amely minden nép minden háborújának elõfeltétele. Azonban, amit átvesz, mégsem ilyen rózsás örökség. Teleki Pál aláírta a háromhatalmi egyezményt, amelyet Ribbentrop majd úgy fog magyarázni, ahogy neki tetszik. Csáky István megkötötte az "örök barátsági szerzõdést" Jugoszláviával, amelyet a Simovics-puccsal nem a magyarság, hanem Jugoszlávia rúgott fel. Amikor jön, az Országházban még áll Teleki ravatala, a Lánchídon már vonulnak Hitler páncélosai és a kormányzó asztalán készen a hadi parancs: "Elõre az ezeréves déli határokra!" Bárdossy olyan belpolitikai helyzetben lép be a magyar történelembe, amikor tulajdonképpen adva van minden. Az egységes nemzeti közvélemény követeli a Délvidék visszacsatolását. Ebben a vonatkozásban belpolitikai ellenzék nincs is. Most egy feladat van: minél nagyobb fegyveres készenlét, minél teljesebb nemzeti egység. A politika történelmében talán nincs rá példa, hogy államférfit két olyan végzetesen különbözõ alkalommal igazoljon a nemzet, mint Bárdossy Lászlót. Elõször amidõn jött s majd amidõn ott állt a népbíróság elõtt, hogy a nem önmagáért, de hazájáért elmondott védõbeszédével ismét az ország legnépszerûbb emberévé váljon. - Elképzelhetõ-e, - kérdezi szinte önmagától a népbírák elõtt - hogy az a nemzedék, amely e tények tudatában élt, elháríthatta volna a magyarlakta területek visszacsatolását, mert az német-olasz állásfoglalás eredménye volt. Ezt a kérdést komolyan felvetni sem lehet. Midõn Bárdossy László 1941 április elején Magyarország miniszterelnöke lesz, nincs egyetlen magyar sem, aki ne helyeselné a revíziós politika békés vagy akár fegyveres megvalósítását. Csak egy ötszázezer fõnyi nem magyar kisebbség gyûlölete suttogja még mindig, hogy nem szabad Hitlerrel együtt menetelnünk. Chorin Ferenc és a budapesti nagy iparbárók azonban ekkor könyörögnek a kormányzónál, hogy ne álljon ellent Hitler követeléseinek, mert ha a németek megszállják Magyarországot, akkor a magyarországi zsidóságot deportálják. Ugyanekkor azonban errõl az oldalról már elhatározták a magyar háború szabotálását is. Macartney professzor azt írja Bárdossyról, hogy a magyar politika legjobb embere volt Londonban, aki a legtöbb szimpátiát szerezte Magyarországnak. Most mégis úgy érkezik a magyar politikába, mint németbarát. Pedig Bárdossy csak magyar realista és hû magyar. Amidõn a nyugati hatalmak a müncheni egyezményben még csak meg sem említik a felvidéki magyar igényeket, amidõn Anglia, Franciaország szeretett gyermekei, a kisantant hatalmak versenyt rohannak Hitler kegyeiért, akkor Bárdossy egyszeriben a magyar nép lelkiségének kifejezõjévé válik. A népek országútjára dobott Magyarországnak nincs más választása, mint azokkal haladni, akik le akarják rombolni a versaillesi rendszert. S ha pedig ezt így parancsolja a végzet, akkor tennünk kell ezt teljes lélekkel, egész erõnkkel és teljes akaratunkkal. - Minden ország annyit ér, - mondja Bárdossy - amennyi erõt és egységet jelent. Ehhez képest használják fel eszközként vagy várnak tõle aktív támogatást a do ut des alapján, a maguk politikai céljainak érdekében. A gyengék és elesettek nem számítanak. Javaikat elveszik vagy megosztoznak rajta. Más eshetõség nincs. A világ nem szamaritánus intézmény. Amikor a határokon már a szovjet rém vörös kannai nyúlnak Magyarország felé, akkor írja talán e sorokat: "Az élet nem engedi meg, hogy mikor rólunk és sorsunkról van szó, egyszerûen kiálljunk a játékból s megvárjuk mi lesz a küzdelem eredménye. Csak a balgák áltathatják magukat azzal a rövidlátó bölcsességgel hogy nem kell egyebet tenni, mint mindig az erõsebb mellé állni. Mintha elõre tudni lehetne, ki lesz az erõsebb s a fordulatok idején a gyáva átsettenkedés a másik táborba nem idézné fel elõbb-utóbb kétszeresen azt a veszedelmet, amelyet el akarnak kerülni. Amelyik nemzet nem bízik önmagában és egységének erejében, abban nem bízik senki." Szálasi Ferenc, Vajna Gábor, Beregffy Károly és Gera József holttestei a bitófán. Hasonló képek készültek mindenütt, ahol a bolsevizmus jutott hatalomra, - és hasonló képek készülhetnek bárhol Európában és szerte a világon, ha Himler Mártonok segítségével a Péter Gáborok jutnak uralomra. A budapesti Kerepesi-temetõben 1941 június 22-én avatják Gömbös Gyula síremlékét. Mikor felhangzik a Himnusz s a kormányzó képviseletében megérkezik; Bárdossy László miniszterelnök, egy pillanatra félre szólitja a sajtófõnököt: - A német véderõ ma hajnalban megtámadta a Szovjetuniót! Az örökség, amit Bárdossy kapott, íme ez: a világháború elérte a magyar határokat. "A magyar nemzet szempontjából - állapítja meg a texasi cowboy-mûveletlenség és tehenész szellem mátraverebélyi vigéclélekkel kevert 'amerikai ezredese' - Bárdossy mindenesetre a legnagyobb bûnösök közé tartozott, mert nemzetét hamis ürügyekkel sodorta háborúba, mert bombáztatta saját városukat, hogy mesterségesen incidenst' csináljon" - írja a cipõpertliügynöki nívó képviselõje, Himler Márton - a legkiválóbb européerrõl, Bárdossy Lászlóról. Mesterséges ürügyekkel sodorta háborúba Magyarországot? Õ bombáztatta Kassát? Elsikkasztotta Molotov táviratát, amelyben a kegyes szovjet külügy büntetlenséget ígért Magyarországnak, amennyiben nem avatkozik be a szovjetellenes német háborúba De lássuk csak: mit mond errõl maga Bárdossy László a népbíróság elõtt. "Charanov budapesti szovjet követet nagyon meglepte, mikor Vörnle János külügyminiszterhelyettes csak azt közölte vele, hogy a diplomáciai viszonyt megszakítja. Beismerte, hogy hadüzenetre volt elkészülve. Mikor a német követtel a diplomáciai viszony megszakítását közölték, a követ csak annyit jegyzett meg: - Ez a legkevesebb, amit megtehetnek! Az olasz követ kormánya utasítására közölte bizalmasan és barátilag, hogy a magyar hadüzenet elmaradása nemcsak Berlinben, de Rómában is kínos benyomást keltett. A magyar kormány mégsem adta fel a reményt, hogy egyelõre ne kelljen túlmennie a diplomáciai kapcsolatok feladásán. Meg is maradhatott volna ideig-óráig ezen az álláspontján, ha a budapest- kõrõsmezõi vasútvonalat, majd ezt követõleg Kassa városát szovjet felségjelet viselõ repülõk nem bombázzák. Az elsõ bombázás Rahó és Tiszaborkút között június 25-én, éppen azon a napon történt, ; mikor három nap késedelemmel megérkezett a moszkvai magyar követ még június 22-én feladott távirata: a szovjet külügyi népbiztos az ,események gyors ütemére tekintettel' arra kér választ, Magyarország semleges kíván-e maradni vagy sem? Erre válaszolni, technikai nehézségektõl eltekintve már csak azért sem lehetett, mert a szovjet követ Pesten erre három. nappal azelõtt már megkapta a választ. Magyarország a diplomáciai viszony megszakításával már legfeljebb úgynevezett ,nem hadviselõ fél' lehetett. Semleges, ki mindkét hadviselõ felet egyformán kezeli, már nem. A Szovjet errõl június 22-én már a rádióból is értesülhetett. Nekünk tehát választ már nem kellett adnunk. A szovjet népbiztos által a magyar követhez intézett kérdésnek nem is volt más célja, mint azonnali színvallásra bírni Magyarországot, hogy ezzel a szovjet kormány is szabad kezet kaphasson velünk, illetve a területünkön át felvonuló német seregekkel szemben. Ha a magyar kormány mégis azt válaszolta volna, hogy a semlegességet fenn kívánja tartani, de aztán háborúba kényszerül, a megszegett nyilatkozat valóban fennállt volna a Szovjetunióval szemben. A távirat érkezése napján bekövetkezett bombázás beleillett az események rendjébe. A bombázás azt jelentette, Moszkvában elintézettnek vették Magyarország háborús csatlakozását és a szovjet légierõ ennek megfelelõen lépett fel. Ha a magyar kormány még mindig azt remélte, továbbra is idõt nyerhet, ezt a reménykedést Kassa június 26-án bekövetkezett bombázása végleg meghiúsította. E bûnpör egyik tanúja, Tanai István külügyminiszteri titkár ügyészségi kihallgatásán az állította, hogy õ jóval késõbb, 1944-ben Moszkvában írásos dokumentumot látott arról, hogy a bombázó gépek át voltak ugyan festve, de valóban szovjet felségjelvényeket viseltek. Ha az eddigi semmivel sem igazolt feltevés, hogy a kassai bombázást német kéz rendezte, igaznak bizonyulna - ez bizonyítaná legjobban Magyarország kényszerhelyzetét! Ha a németek ilyen súlyos kényszerítõ eszközöktõl nem riadtak volna vissza, akkor a cél érdekében még súlyosabb eszközökre is képesek lettek volna." (Hungária, 1955 június 1) A második világháború történelmének legtisztább magyar korszaka az a másfél év, amely alatt Bárdossy László áll a magyar kormány élén. Nincs kétség, nincs félreértés. egyenes, tiszta jellem, aki majdnem szokatlan a politika piszkos áradatában, vezeti most a népét abba az irányba, amelyet Isten és a sors parancsolt. Az OSS és a vele kapcsolatos népbíróság az õ számlájára írta az orosz, angol, amerikai hadüzenetet. Azonban a népbíróság elõtt maga Bárdossy mondotta, hogy mindezeket azért nem terjesztette a parlament elé "idejekorán", mert a parlament minden pártja egyhangúlag szavazta volna meg azokat s így a nemzet lett volna felelõs. Õ inkább magára veszi minden politikai párt "bûnét", hogy bûntelennek lássa a nemzetet. Hiszen, akkor amidõn a magyar hegyi dandár nagyszerûen küzd a bolsevista ellenség ellen, amikor egész Magyarország lélegzetvisszafojtva lesi a szovjet hadszíntér eseményeit, Bárdossy Lászlónak és a "fasiszta" magyar kormánynak tapsolnak azok is, akik késõbb aláírják Bárdossy halálos ítéletét. Maga Sulyok Dezsõ, Imrédy Béla népügyésze, az úgynevezett ellenálló írja a szovjet hadüzenettel kapcsolatban: Az ülésen nagy számmal jelen volt a kormánypárt, a náci pártok, a kereszténypárt, a Felvidék, Kárpátalja és Erdély képviselõi, a kisgazda, szociáldemokrata és Rassay-Párt. Személy szerint jelen voltak Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Varga Béla és Peyer Károly. A javaslat ellen senki nem szólalt fel, senki nem szavazott ellene..." Már nem miniszterelnök, nem kormányfõ, amidõn egész Európára ráborul a háborúvesztés sötét réme. A budai Vár utcáin sétálgatva keserves szavakkal mondja el egy barátjának: - Az a tény, hogy a nyugatiak maguk mentek tárgyalni a bolsevista állam fejéhez és a háború két legfontosabb konferenciáját orosz érdekterületen, illetve Ázsiában Krímben és Teheránban rendezték meg, számomra szimbolikus erejû. Képzeld el, hová jutott volna Nyugat és a kereszténység, ha egy Habsburg-uralkodó, egy francia király vagy német-római császár török területre ment volna, hogy a szultánnal egyezkedjék. A középkor és újkor is ismert nagy királytalálkozókat De azt, hogy keresztény államfõ, keresztény nagyhatalom feje ázsiai pogány fejedelmet látogasson meg anélkül, hogy az elõzõleg nála személyesen tisztelgett volna, soha a történelemben nem fordult elõ. Végzetesen veszélyes iskolát kezdett el ezzel Roosevelt, akit én - magunk között maradjon - századunk egyik legkárosabb államférfiának tartok. Itt idegesen simítja le a halántékára fekvõ, ezüstös hajfürtjeit. Amit ezután mond, kihagyások nélkül írom ide egykori feljegyzéseimbõl: - Tudod-e, mit jelent az, hogy Európa ma megalázkodik Ázsia elõtt? Tudod-e, mit jelent az, hogy a súlypont lassan átcsúszik az Ural túlsó oldalára? És az amerikai fegyverekkel Európa szíve felé törõ bordák nagy része már arcberendezésében, nyelvében is maga a tiszta Ázsia? Ha ezt a háborút mi elveszítjük, semmiféle angolszász diplomácia meg nem akadályozza, hogy az oroszok el ne nyeljék Kínát és a bolsevizmus ne kapjon egy tisztára keleti arcot, Kevés érintkezésem volt Kelettel. Ismertem egy-két igen szimpatikus kínai diplomatát, akik nyúlánk, elefántcsontfaragású alakjukkal valóban egy régi kultúrának voltak képviselõi. De azért, ha arra gondolok, hogy ötszázmillió kínai és maláj egy napon kitûzi a bolsevista vörös csillagot csak a hátam borzong... Sokszor elképzeltem már, mit jelentene az, ha egyszer ezek az ismeretlen keleti százmilliók, akiknek az írását sem érti a fehér ember, egyszer valakinek az ösztönzésére felkelnének az európai kultúra ellen és egyszerre kiélnék minden elszorított kisebbrendûségi indulatukat. Tisztában vagyok vele, hogy Magyarország helyzete egy német gyõzelem esetén sem lesz rózsás. A mai német államberendezés nagyon sok veszélyt rejteget magában a szomszédos kisebb népekkel szemben. Én mégis - ha a veszélyek közt kell választani - európai maradok... Európai és keresztény, hiszen vannak napjaim, mikor a most kezdõdõ beszakadás résein át Ázsiáig látok. (dr. H. I.) BÁRDOSSY KIVÉGZÉSE Bárdossy Lászlóról nem kell legendát írni. A magyar mártírológiát õ írta a saját életével. A népbíróság elõtt a "gyáva" Bárdossy maga kérte, hogy az ítéletet mielõbb hajtsák végre rajtja. A nagy védõbeszéd magasságából úgy válaszolt az OSS-patkányoknak és a népbírósági tárgyalóteremben zajongó csõcseléknek, mint senki más. "Bárdossy László - írja az OSS magyar osztályának fõnöke - egy vabankot játszó és a játszmát elvesztett államférfi benyomását tette az emberre." S ez a vabankot játszó államférfi, akinél hõsiesebben nem viselkedett senki, úgy van feltüntetve az OSS aktáiban, mint aki fél hazamenni. Az embergyalázó kommunista ügynök - aki amerikai egyenruhát és nem sarlókalapácsos jelvényt viselt - úgy állítja be az eseményeket, mintha Bárdossy nem a nemzetközi jog alapján, hanem gyávaságból tiltakozott volna kiszolgáltatása ellen. - A francia miniszterelnök állva hal meg! - kiáltja hóhérai szemébe Laval, miután a súlyos ciánkáli-mérgezés után, széken ülve akarják agyonlõni. De hogyan hal meg egy magyar miniszterelnök? "A kivégzõosztag késve érkezett - írja ,Ítél a történelem' címû riportsorozatában Oláh György, aki Bárdossy Lászlóné által külföldre mentett jegyzõkönyvek és személyes feljegyzések alapján állította össze a Bárdossy-per drámai történetét - nem katonákból állott, mint elõre mondották, hanem egy fegyelmezetlenül csörtetõ, zajos fogházõrcsoport vonult fel. A késedelem nem tûnt fel nekik, de a város már aznap megtudta az okát. A kormány katonaságot rendelt ki az egyik laktanyából a kivégzésre. A kirendelt katonai osztag parancsnoka, egy fiatal hadnagy, csak hajnalban tudta meg, hova szól a parancs. - Erre nem vállalkozom - jelentette ki. Sokáig folyt a vita, hogy honnan szerezzenek hóhérokat. Végül is az önként jelentkezõ új fogházõrökre esett a választás. A dermedten ébredõ város tudta, ma végzik ki Bárdossyt. Õsz óta azonban sokat változott a világ. A vetkõztetések, a zárt kocsikon szaladgáló NKVD tevékenykedése dermedtebbé tette a lelkeket. Csak a templomok teltek meg imádkozó emberekkel. Az ostrom után, romok között, az idegen megszállás alatt élõ, sokat szenvedett városban ez is nagy színvallás volt. A kivégzõosztaggal érkezett polgári hivatalnokok odaléptek Bárdossyhoz: - Menjünk, kérem! A Markó-utcai fogház udvarán lejátszódott kivégzésekrõl sokat írtak már. Tudunk emberi bestiákról, körúti divatdámákról, kik heteken át minden alkalommal kiharcolták maguknak a belépõt és a rongyokban fázó fõváros telén remek prémbundákkal, ékszeresen tolakodtak az elsõ sorba, hogy vért láthassanak s vérzõ holttesteket. Bárdossy - folytatja a tudósítás - a szokottnál is büszkébben emelte fel a fejét, mikor a várakozók elvtársi utasításra gyalázkodni pfujozni kezdtek: - Pfuj! Tömeggyilkos! Uszító! - ilyeneket kiáltoztak. (Vajon nem Himler Márton kiáltotta ezt?) Nem csodálkozhatnánk, - írja tovább a Magyarok Útja - ha egyszer majd odahaza egy megrendült nézõ feljegyzéseire akadhatnánk, aki e pillanatokról azt írta be saját naplójába: Bárdossy sápadtsága világított és haja körül is szokatlanul világítani kezdett az ezüst fény.' Az ítélet felolvasása után megkérdezték, kívánja-e, hogy a szemét bekössék. Intett, hogy nem. Nem köttette hátra kezét, nem is kulcsolta össze görcsösen. Ajakrándulás nélkül állott, a pátertõl elbúcsúzva, a kivégzõ szakasz elé. Mikor azok a fegyvert felemelték, a nézõközönségbõl megszólalt egy hisztérikus hang: - A papot is! A papot is! Több rekedt hang csatlakozott hozzá, hogy a papot is agyon kell lõni. A Kis Újság, a kisgazdapárt lapja azt írta: sápadt volt, de bátran halt meg. A szocialista és kommunista újságok egyszerre kezdték okádni a gyalázat lángját a halottra. Az ország népe már ebbõl megtudhatta, hogy a sortûz pillanatában valami rendkívüli történt. Bárdossyné egyik rokona, aki nem kapott belépõjegyet, a fogházkapu körül ólálkodott. Õ beszélte el elõször, micsoda õrjöngõ felháborodással áradtak ki a hatósági emberek, ügyész, kommunista pártmegbízottak, a szavalókórus söpredéke. Rettentõ lealázó sérelem ült az arcukon. Fel kellett volna akasztani! Nem így kellett volna végezni vele! - kiáltozták. Mert Bárdossy, mikor ott állott a nézõközönséggel szemben, bekötetlen szemmel, fölemelt fõvel várva a golyókat, a sortûz elcsattanása elõtt fél pillanattal magasra emelte két kezét és csengõ hangon, érthetõen kiáltotta, hogy a zárt udvarfalak között is visszhangozzék és mindenki meghallhassa: - Uram, szabadítsd meg az országot ezektõl a banditáktól! És Bárdossy haláláról fennmaradt még egy hiteles dokumentum. Vitéz Endre Lászlónak a családjához írott naplószerû levele, amelyben a szintén halálra ítélt Endre László leírta Bárdossy László kivégzését. "Bátran és férfiasan halt meg. Nem engedte, hogy vezessék a vesztõhelyre, és hogy bekössék a szemét. Mielõtt a sortûz eldördült azt mondta: "Mentse meg az Úristen Magyarországot ezektõl a banditáktól". A banditák ott álltak körötte s mikor Bárdossy elbukott, meg akarták rugdosni a holttestet. A fegyõrök beavatkozása mentette csak meg ettõl. Behallatszott a cellánkba az elvonuló közönség diskurálása. Zsilinszkyt nem engedték beszélni, háborogtak. Batthyány Lajos után 97 év után a második magyar miniszterelnök is bevonult a nemzet vértanúinak sorába. A mai sétánál már hiányzott kedves, mosolygós arca. Idelent ûr támadt utána, de mártírhalála épületkõ az új Magyarország feltámadásához, felépítéséhez. Minél többen leszünk, annál biztosabb lesz az új épület. egy perces néma felállással áldoztunk cellánkban emlékének." Bárdossy tragédiája fölött azután megszólal végül a volt népügyész, dr. Sulyok Dezsõ is, aki Magyar tragédia címû filoszemita beállítottságú könyvében ezeket írja a Bárdossy-perrõl: "Az ügy vezetése abban a mederben ment, mintha Magyarország történelme 1919-tõl kezdve egyetlen kolosszális bûncselekménybõl állott volna, melynek tettese a magyar nép, áldozata pedig a zsidó nemzett kisebbség volt. A kormány tapintatlansága folytán Bárdossy ügyében zsidó volt a tanács elnöke, az ügyész és a népbírák túlnyomó része. A tárgyalás szellemi színvonala azonban oly alacsony volt, hogy Bárdossy fölénye magasan kiemelkedett bírái és vádlói felett. Az ügy erkölcsi gyõztese határozottan õ maradt... A közönségben az a meggyõzõdés alakult ki, hogy 1919 tért vissza; most megint a zsidók ölik a nemzsidókat." Bárdossy Lászlót ma már nem tudja meggyalázni emberi hatalom. Úgy él a nemzet szívében, mint Szálasi mellett a legtisztább magyar, legigazabb ember, a legmagasabban kiemelkedõ vértanúja a mártírok hazájának: Magyarországnak. A HALÁL ELÕSZOBÁI Bárdossy kivégzése mélyen megrendítette az egész országot s a szovjetorosz szuronyokra támaszkodó koalíciós kormány talán ekkor érezte elõször, hogy milyen óriási szakadék tátong az erõszakra felépült új rendszer és a magyar népmilliók között. A tiltakozást, a letartóztatottak iránti szimpátiának demonstrálását megtilthatták, de a szánalmat, a szemekben és szívekben ülõ könnyet és bánatot azonban még Péter Gábor pribékjei sem tudták megtiltani. Tehát fokozódott a terror. Az újságok újabb hazugságokkal léptek a közönség elé és újabb rendszabályokat hoztak a zsúfolt börtönökbe. Az ostor mindig a hálóba került embereken csattant s a magyar nép szimpátia megnyilatkozásának hátrányait is azok érezték, akik a börtön falain belül voltak. Bárdossy László kivégzése után megkettõzték az õröket és megszigorították a börtönrendet. Elcsapták a kommunisták által odavezényelt Alföldi nevû börtönparancsnokot, aki kommunista és zsidó volta ellenére is emberségesen bánt a foglyokkal. A szigorítási munkára egy régi fogháztisztviselõt, Várnagy börtönfõhadnagyot jelölték ki, aki hogy állását mentse, mindenképpen iparkodott eleget tenni megbízói embertelen kívánságainak. Átcsoportosította a foglyokat és minden második zárka elé a Kommunista Párt által kiküldött felügyelõt helyezett el. Szigorú ellenõrzés alá vette a régi fegyõröket, akik erõsen szimpatizáltak a régi nagy nevek viselõivel. Közvetlenül az ügyészségi átjáró melletti tízes zárkában helyezték el Imrédy Bélát, Hellebronth Vilmost és Fiala Ferencet. A kilencesbe Szakváry Emilt, Kolosváry-Borcsa Mihályt és Jaross Andort. Az elsõ emeleti folyosó egyik sarokzárkájában várták a bosszú beteljesedését Hubay Kálmán, Reményi-Schneller Lajos, Szász Lajos és Szombathelyi Ferenc. A valamikor négyszemélyes közös zárkába zsúfolták össze Antal Istvánt, Rácz Jenõt, Ruszkay Jenõt, Tárczay Felicides Románt, Baky Lászlót, Endre Lászlót, Rajniss Ferencet és még kilenc társukat. Az egykor raktárhelyiségnek szolgáló és csak parányi ablakkal ellátott hatos cellában kellett utolsó napjaikat tölteniük - a puszta földön - Gaál Csabá-nak, dr. Gera Józsefnek, Kassay Ferencnek, báró Kemény Gábornak, Endre Lászlónak, Omelka Ferencnek, Pálffy Fidél grófnak, Vajna Gábornak, majd késõbb az oroszok által felmentett és Budapestre hazaszállított Hindy Ivánnak, Budapest védõjének is. A Markó-utcai fogház elõtt a foglyok hozzátartozói várták a ritka beszélõket vagy próbálták bejuttatni az utolsó garasaikból vásárolt élelmiszercsomagokat, amelyek javarészét, illetve legjobb részét, az ellenõrzés során az újdonsült õrök kivétel nélkül ellopták. A Kommunista Párt mindenen rajta tartotta a szemét, mindent ellenõrzött és központi utasításra több ízben elõfordult, hogy a bejárat elõtt sorban álló asszonyok csoportját kommunista suhancok támadták meg. Kiverték a kezükbõl a csomagokat, összetaposták azok tartalmát és a legmocskosabb szavakkal illették a szerencsétleneket. Sajnos nemcsak a kommunista, hanem a szociáldemokrata és kisgazdapárti lapok is úgy írták meg ezeket a szégyenletes dolgokat, mintha azok a sorban álló és hozzátartozóik szenvedését enyhíteni akaró asszonyok viselkedése miatt történt volna. Ennek az lett a következménye, hogy Ries István igazságügyminiszter "átmenetileg" betiltotta a beszélõket és az élelmiszercsomagok beküldését. Ezekben a súlyos napokban a még szolgálatban lévõ régi fegyõrök segítettek a foglyokon. Többen voltak, akik felkeresték a hozzátartozókat és állásuk és szabadságuk kockáztatásával élelmiszert és üzenetet hoztak kívülrõl. Õk jól látták, hogy milyen irányba fordult a magyar igazságszolgáltatás kereke és nagy részük mindent elkövetett, hogy könnyítsen a foglyok szenvedésein. De az örökké szimatoló és fontoskodó újdonsült fegyõrök, egymás után jelentették fel a régieket, akiket lassan leváltottak. A háborús fõbûnösökkel zsúfolt cellasor túlsó oldalán volt a törvényszéki folyosó, amelynek betört ablakai mögött reggeltõl estig ott ácsorgott az ebben az idõben oly hírhedt dicsõséget szerzett és Klár Zoltán utasítására dolgozó társaság, amelynek tagjai zsebükbõl elõhúzott kötelekkel integettek a szemben lévõ zárkák lakóinak. Ez a gyülevész társaság már eleve tisztában volt a meghozandó ítéletekkel és tudta, hogy Bárdossy László kivégzése csak nyitánya volt a még ezután bekövetkezõ véres színjátéknak. NA, JÖJJÖN IMRÉDY A második nagy per - amelyet ugyancsak a Zeneakadémia nagytermében tartottak meg a budapesti gettó asszisztálása mellett, az Imrédy-per volt. A per folyamán felkereste õt ügyvédje és közölte vele, hogy a nemzet érdekében szükség volna új pénz bevezetésére, amely pótolná a mesterségesen tönkretett és elértéktelenedett pengõt. Az ügyvéd nem nevezte meg megbízóit, de a börtönigazgató jóváhagyásával papírt és írószerszámot adott Imrédynek, hogy munkáját elvégezhesse. A megbízás nyilván felsõbb utasításra történt, hiszen Imrédy pénzügyi kapacitása messze túlszárnyalta azokét, akik annak idején Magyarország pénzügyit intézték. Imrédy ehhez a munkához is a tõle megszokott alapossággal és lelkiismeretességgel fogott hozzá. Közben folyt a per és azután halálra ítélték. A halálos ítélet után ismét megjelent az ügyvéd és közölte Imrédyvel, hogy minél elõbb fejezze be munkáját, mert attól függ élete. Imrédy tovább dolgozott s hogy koncentrálni tudja gondolatait, arra kérte zárkatársait, hogy amíg elaborátumát elvégzi, addig lehetõleg ne beszélgessenek. Egymás után teltek meg a papírlapok Imrédy Béla apró, jellegzetes gyöngybetûivel és két hét alatt majdnem száz írott oldalon oldotta meg a reá bízott feladatot. Mikor elkészült - február 26-án - üzent ügyvédjének, aki szokatlan pontossággal jelent meg és átvette a munkát. Búcsúzóul még közölte Imrédy Bélával, hogy munkája döntõ szerepet játszik majd a kegyelmezési aktusnál. Másnap - február 27-én - délután négy órakor kinyílt a zárkaajtó és a küszöbön ott állott Németh kommunista õrmester s mindössze ennyit mondott: - Na, jöjjön Imrédy... Imrédy eltávozott s negyedóra múlva visszatért. Az ügyészségen kihirdették elõtte, hogy Tildy Zoltán köztársasági elnök elutasította kegyelmi kérvényét és ezért másnap reggel kivégzik. A legnagyobb lelkinyugalommal összecsomagolta kevés holmiját, elbúcsúzott két zárkatársától, Hellebronth Vilmostól és Fiala Ferenctõl és mindkettõjüktõl bocsánatot kért, hogy a több hónapos együttlét során néha idegesen viselkedett. Imrédy Bélát másnap - 1946 február 28-án - a Markó-utcai fogház udvarán a kivégzéseknél szokásos tömeg mocskolódásai közepette agyonlõtték. Pár év múlva a börtönbe került, de 1946-ban még nagy szerepet játszó kisgazdapárti politikusok még elmondották, hogy Imrédy Béla a börtönben is zseniálisan oldotta meg a reábízott feladatot. Pénzügyi tervét ügyvédje egyenesen Rákosi Mátyáshoz vitte - mert õ volt a titokzatos megbízó - aki Vas-Weinberger Zoltánnal, a Kommunista Párt gazdasági szakértõjével és Gordon akkori pénzügyminiszterrel - aki késõbb óriási összeggel Svájcba disszidált - gondosan áttanulmányozta, majd végrehajtás céljából kiadta a pénzügyi szakértõknek és 1946 augusztus elsején megjelent az új magyar pénzegység, a forint - mint Rákosi Mátyás alkotása. IMRÉDY PERE ÉS KIVÉGZÉSE Vitéz Ómoraviczai Imrédy Béla egész bizonyosan nem volt az a személy, akiért a fordulópontra érkezett 1938-as Magyarországon sokan rajongtak volna, midõn a politikai porondra lépett. "A nyílt nácizmust, - állapítja meg az OSS törpe Haynauja - csak oportunisták (egy p-vel) bolondok és a csõcselék vallották. Imrédy szalonképessé tette ezt az országban." A jobboldal egy része "liberális bankárnak" vélte, hiszen a Magyar Nemzeti Bank igazgatója volt és közismertek voltak angol kapcsolatai. A baloldal szintén a "kapitalistát" gyûlölte benne, holott törvényes fizetésén kívül soha nem rendelkezett semmiféle vagyonnal. Macartney professzor azt írja róla: "Imrédy Béla figyelemreméltó képességekkel rendelkezett. Égõ szelleme, sovány alakja és arca, kiugró orrával Savonarolára emlékeztetett. Nagy szellemi és intellektuális képességek fûtötték. Finom, éles felfogó képesség, nagy olvasottság, alapos tudás, zeneszeretet, mûvészetek iránti fogékonyság és rendkívül mély, feltétlenül õszinte vallásosság jellemezte. Megvesztegethetetlen volt, közömbös gazdasági és testi élvezetek iránt." A jeles angol professzor talán csak abban téved, hogy Imrédyt: "emésztõ személyi ambíció fûtötte" s talán helyesebb lett volna úgy fogalmaznia, hogy "emésztõ nemzeti ambíció" hevítette. Imrédy Béla maga is ahhoz a trianoni nemzedékhez tartozott, amelyhez Teleki Pál, Gömbös Gyula, gróf Csáky István és olyan sok mások a mártírok közül. Imrédy Béla, a maga közgazdasági síkján tudta, hogy el fog érkezni az óra, amelyben meg kell harcolni a trianoni hatalmakkal. Késõbb sokan szemére vetették neki, hogy õ felelõs a deflációért, amelynek következményeit megszenvedte a magyar társadalom. Azonban a pénzpolitikai elgondolása mögött korántsem a "bankár" állt, hanem a magyar szociálpolitikus és pénzügyi szakember. Õ tudta, hogy egyszer eljõ a nap, amidõn a Magyar Nemzeti Bank kínosan gyûjtött, õrzött tartalékait be kell vetni a halaszthatatlanná vált nagy szociális program megvalósítására vagy - elõdje, a Darányi Kálmán által meghirdetett gyõri fegyverkezési program - megvalósítására. S Imrédy Béla, éppen mint pénzügyi szakember, látta azokat az óriási eltolódásokat, amelyeket a liberálkapitalizmus a magyar dolgozó nép kárára végrehajtott. Akármennyire is a hideg páncéltrezorok világában élt, õ tudta legjobban, hogy a gazdasági és nemzetgazdasági egyensúly ijesztõ felbillenése egy népi kisebbség javára nem tûrhetõ és nem viselhetõ el, különösen azóta, hogy a keleti határokon Sztálin hirdeti a vörös progressziót és a nyugatiakon a német nemzeti szocializmus építi a maga sajátos világát. Nem volt többé fenntartható az akkori Európában például egy olyan intézmény, amelyet Magyarországon szeszkartellnek neveztek. A szõlõ és gyümölcstermelõ Magyarország egész jövedelmét 17 család élvezte. Minden pohár borral, amit elfogyasztott a munkában fáradt magyar, minden szem krumplival amelyet beszállítottak a szabolcsi szeszfõzõkbe, minden üveggel, amelyet külföldre exportáltak, ennek a tizenhét nem magyar családnak adózott Magyarország népe. És mindez történik úgy, hogy hiába a finánc ébersége, évente - mert ez derült ki késõbb - száz millió pengõt sikkasztottak ki adóeltitkolások révén a magyar államkasszából a Fellnerek és a többiek, akik a szeszmonopólium urai voltak. Imrédy Béla látta, hogy egyedül ebbõl a sok tíz és tízmilliókból évente legalább két nagyszerûen felszerelt magyar páncélos hadosztályt lehetne hadvonalba állítani. Ezért államosította a szeszkartellt s ezért lett õ a második világháború egyik elsõ számú "háborús bûnöse." Az a sötét és titokzatos hatalom, amely leigázta Magyarországot, érezte, hogy ez nem nácizmus, hanem ennél sokkal több: magyar szociálpolitika, amelyet boldogan valósítana meg Nyugat bármely országa. Az az uralkodó osztály pedig, amely a keleti származású iparbárók és a megvásárolt magyar arisztokrácia csodálatos szövevénye volt, érezte, hogy ez a pénzügyi zseni, a magyar Hjalmar Schacht, a maga savanarolai igénytelenségével ki fogja venni kezükbõl az acélkartellt, gabonakartellt és mindazt a sok-sok trösztöt és sok-sok kartellt, amelyet a felsõházi feudalisták és iparbárók szent szövetsége õrzött Magyarországon. Ennek az Imrédynek buknia kell! - határozták el a terézvárosi kaszinókban, a Lipótváros eszpresszóiban és az arisztokrata urak szalonjaiban. Ez az ember ért hozzá, hogy nemzetét felszabadítsa az idegen pénzügyi jármok alól. Ennek az embernek pusztulnia kell! Imrédy Béla az, aki sok gyûlöletes és hazug nyílt szavazás után bátran és félelem nélkül bevezeti a titkos választások rendszerét. Imrédy Béla 1938 november 2-án ott állt a Sándor-palota erkélyén, hogy õt ünnepelje Budapest népe, mint a Felvidék visszaszerzõjét. õ vezette az ifjúság fáklyásmenetét a Kormányzó elé. Az õ nevétõl volt hangos a csehszlovák rabságból szabadult magyar falvak minden utcája, midõn a magyar királyi honvédség frissen felszerelt századai bevonultak a bécsi döntés által visszacsatolt területekre. A feudális urak és ipar bárók felsõházi Magyarországának ezt az Imrédy Bélát kellett megbuktatni, mert érezték, hogy mögötte a feltartóztathatatlanul szociális Magyarország menetel, amelyben már ott van a felvidéki magyarság, az alföldi kubikos, a budapesti gyári munkás, amely nem fogja többé tûrni - megnövekedett nemzeti öntudatában - a szeszkartellek, a Fellnerek uralmát. "A miniszterelnök (Imrédy Béla) - írja Imrédy népügyésze Sulyok Dezsõ 1938 november 8-án jelentette be a Háznak a felvidéki területek visszacsatolását... Csak ezután történt meg a Kormányzó ünnepélyes bevonulása Kassára, november 11-én, amelyre hivatalos volt a törvényhozás is. Az utat, oda-vissza külön vonaton tettük meg. Az egész utazás annak az összeesküvésnek megbeszélésével telt el, amit a kormánypárt tagjai Imrédy megbuktatására szõttek. A reakcióban fogant és húsz éven keresztül abban élt magyar ellenforradalmi vezérkar - Sztranyavszky Sándorral, a reakciós nagyúr egyik utolsó példányával az élen - szembe fordult Imrédyvel, aki akkor szerintük valamiféle proletárjellegû náci uralmat akart megvalósítani." A valóságban azonban nem ezt mondták Imrédyvel szemben a felsõházi gondolkozás, alsóházi képviselõi. A demokráciára, amelyet õ közelített meg, elõször Sztranyavszky Sándor kiáltotta: - Ez a benesi szellem. Imrédyt ugyan leszavazta a Ház, de gróf Teleki Pál tanácsára a kormányzó ismét õt dezignálta miniszterelnökké. Kerülõ úton kellett hát "likvidálni" a magyar szocialista, keresztény gondolat nagy államférfiát. Mint már említettük a feloszlatott szeszkartell pénzén jószimatú újságírók, guruló német márkákkal ellátott lipótvárosi riporterek járták a hitleri Német Birodalmat. S a pénz, a dunai dollár, vagyis a magyar pengõ jó volt a német Bürgermeistereknek, a náci anyakönyvi hivataloknak is, amelyek végül kiállítottak valami születési bizonyítvány félét, hogy Imrédy Béla egyik dédszülõje zsidó származású volt. "1939 februárban, - írja Horthy Miklós egykori kormányzó "Ein Leben für Ungarn" címû emlékirataiban - Bethlen gróf közölte velem, hogy egyik budapesti újság nyilvánosságra akarja hozni " Imrédy zsidó származásának bizonyítékait. El akartam kerülni a botrányt és azért felkérettem Imrédyt a Várba. Mikor megmutattam neki a bizonyítékokat, amelyeket Keresztes Fischer belügyminiszter szerzett be Csehszlovákiából és megkérdeztem õt: ,Hiteles-e az?', ez olyan súlyosan érintette õt, hogy rosszul lett. Azután kérte tõlem felmentését" Más helyen már közöltük, hogy Imrédy elõtt felmutatott iratok egyáltalán nem voltak hitelesek. Ezeket a szeszkartell pénzén rossz illatú - sõt itt-ott kommunistagyanús újságírók - vásárolták korrupt náci polgármesterektõl. Ha majd a történelem egyszer valóban ítélni tud, valószínûleg megállapítja, hogy Imrédy Bélának volt egy nagy tévedése. Talán nem az õ tévedése vagy hibája volt, hanem sokkal inkább a kormányzó befolyása, amelynek hatása alatt elrendelte, hogy köztisztviselõk nem lehetnek politikai pártok tagjai. Ezzel a sokat emlegetett 3400 ME számú rendelettel tulajdonképpen az egész magyar intelligenciát és szellemi réteget kizárta a Hungarista Mozgalomból. Ennek a rendeletnek következményei semmi esetre sem voltak örvendetesek. egyfelõl a szélsõjobboldal azt mondotta, hogy Imrédy mindezt azért csinálta, mert ,,zsidó származású". Másfelõl a szellemi elit kirekesztése azt jelentette, hogy ennek helyére szabadon özönlöttek be a mozgalomba olyanok is, akiket vagy a kommunisták építettek be oda vagy pedig akiknek jelenléte a Hungarista Mozgalom magas erkölcsi színvonala következtében egyáltalán nem látszott kívánatosnak. Vitéz Imrédy Béla, a Felvidék visszacsatolásának magyar miniszterelnöke tehát megbukott. De Telekit, akit öngyilkossága miatt "ellenállónak" tartanak némelyek s akirõl azt írja az amerikai OSS faji gyûlölettõl égõ ágense, hogy "gróf Teleky (y-al, noha a Teleki család soha nem használta az ,-y'-t) Magyarország akkori egyetlen tiszta államférfia" volt, sokkal inkább látta Magyarország egyik legsúlyosabb problémáját, mint a bestiális antiszemitának minõsített Imrédy Béla. "Teleki Pál sokkal inkább antiszemita volt, mint Imrédy - mondja Sulyok Dezsõ és mindjárt idézi is Teleki beszédét, amelyben kijelenti, hogy fenntartja az - Imrédy kormány által beterjesztett zsidójavaslatot, amelyet Imrédy alatt nem szavazott meg a parlament Egyetlen ország sincs Európában, még kevésbé a világ többi részén - mondja gróf Teleki 1939 február 22-én - mely e tekintetben olyan nehéz helyzetben volna mint mi. Ezt a törvényjavaslat indoklása is megmondja. Az indoklásnak ezt a részét én írtam" Imrédy Bélára ezek után csak az a szerep vár, hogy mint egy kisebbségi párt parlamenti vezére motorja legyen a nemzeti, antibolsevista szabadságharcnak. Sokakkal együtt õ is látja azt a katasztrófapolitikát, amelybe majd a Kállay-kettõs viszi belé az egész nemzetet. 1943-ban költségvetés tárgyalása során mondja el Imrédy nagy beszédét a Kállay-kormány politikájával szemben: - Kérdem, hogyan tudjon azonosulni a katona a kitûzött célokkal, amelyekért véreznie kell, ha ugyanakkor odahaza talán magának is éppen a bevonulás elõtti napokban azt hirdetik magukat felelõsnek feltüntetõ politikusok, hogy alkotmányellenes úton, rövidlátóan, elhibázottan viszik ki a hadsereget, tehát õt is a háborúba. A destrukciónak ezt a csimborasszóját elképzelni sem tudhattam volna. Amikor egy nemzet háborúban áll - folytatja Kállay Miklós felé fordulva - akkor a külpolitikai célok követése, vagy nem követése tekintetében nincs helye sem a liberális elintézésnek, sem a könnyelmû elbagatellizálásnak, de még az aggályoskodó formalizmusnak sem. A GyOSz és a szociáldemokrata szakszervezetek az igazi urak és felelõs minisztérium mellett õk az igazi felelõsek azért, amiért fennakadás mutatkozik a szénellátásban, amiért nem tud teljes kapacitásra felfutni hadiiparunk és amiért nem tud minden termelõeszközt és minden munkaerõt száz százalékig kihasználni gazdasági életünk. És aztán elkövetkezett 1944 március 19-ike. Pontosan az, amitõl a magyar nemzeti jobboldal akarta megóvni az országot, mivel tudta, hogy Hitler nem fogja tûrni, mert nem is tûrheti a "destrukciónak ezt a csimborasszóját", amely a harcoló német és magyar hadseregek hátában uralkodik és amelyrõl fentebb Imrédy Béla beszélt. - Ha Horthy annyira gyûlölte, miért nevezte ki miniszternek a Sztójay kormányba? - kérdezi az OSS gangfõnök vitéz Imrédy Bélától. - Abban az idõben nem volt abban a helyzetben - mármint a Kormányzó, - hogy megtagadhassa a németek kívánságát. Amikor március 19-én a németek bevonultak Magyarországra és Kállay Miklósné telefonon közölte Imrédyvel, hogy az ura veszélyben van, mert a németek el akarják hurcolni, Imrédy dühös szóváltásban kél legnagyobb politikai ellenfele védelmére. Magával Wesenmeyerrel közli, hogy ha ilyen metódusokat alkalmaznak, nem hajlandó velük szóba se állani. Beszél azután Imrédy naplója az 1944 március 19-ike után történt kormányzói kihallgatásról is, amelyrõl mar megemlékeztünk. Mi hát az igazság? Az, hogy a németek - akiknek szükségük lett volna Imrédy Béla megbízható politikai tudására és felkészültségére - akarták ugyan, hogy õ legyen a miniszterelnök. Horthy Miklós pedig, aki - állítólag "gyûlölte" Imrédyt, - gentleman-i gesztussal meg akarta kímélni õt attól a látszattól, hogy Imrédy hozta Magyarország nyakára a németeket, akiket lényegében a Kállay-politika szabadított el. Horthy Miklós kénytelen volt ráparancsolni a nagybeteg Sztójayra, hogy vállalja a miniszterelnökséget, mert különben kormányelnök nélkül marad Magyarország. És Sztójay nem vállalta szívesen. Imrédy Béla gazdasági csúcsminiszter lett a háborús kormányban. de nem azért, hogy az országot kifossza, hanem azért, hogy a zsidóktól lefoglalt vagyonokat megmentse a német SS és Heinrich Himmler-szerû üzletelõ nácik elõl. ,,A népügyészség vádolja Imrédy Bélát - hangzik a Sulyok Dezsõ által fogalmazott vádirat - hogy miniszterelnöksége idején, 1939 január 13-án csatlakozott az antikomintern paktumhoz." Azóta ehhez a "háborús bûnhöz" legalább is látszólag, csatlakozott az egész nyugati világ. Mr. Truman, Mr. Eisenhower, az angolok jobb vagy baloldali kormánya, a franciák szocialista vagy degaulleista kormányzata, Adenauer Németországa és - az egész még szabad világ. "Imrédy 1940-ben megalakította a Magyar Megújulás Pártját, amelynek iránya a szélsõjobboldali világnézet hirdetése volt!" - mondja a vádirat további része. S ha ez egyáltalán igaz, akkor a népbírósági jog fogalmazása alapján fõbe kell lõni Mr. Eisenhowert, Mac Arthur generálist, McCarthy szenátort, az összes amerikai és angliai bolsevistaellenes politikusokat, katonákat, újságírókat, közéjük értve Walter Lippmant, Westbrock Peglert és magát Mr. Sulzbergert is, akikre ugyanígy mondhatja a Pravda, hogy - "jobboldaliak". : Különös és megrázó, hogy Imrédy Béla fölött saját népügyésze, dr. Sulyok Dezsõ mondja el a temetési beszédet ekként: "Kivégzése éppen úgy törvénytelen volt, mint Bárdossy Lászlóé, Szálasi-Szalosján Ferencé. Bárdossyt az 1848: III t. c. külön rendelkezései miatt nem lehetett volna csak parlamenti bíróság elé állítani. Szálasi egészen bizonyosan nem volt beszámítható - mentegetõdzik a lelkiismeretfurdalástól gyötört népügyész - Imrédy ellen pedig nem volt halálra szóló törvényes vád." Imrédy Bélát azok juttatták a Himlerék hóhér kezére, akik legtöbbet köszönhettek neki. 1945 május 29-én írja a mártír Imrédy Béla özvegye: Aschau községbõl az összes férfiaknak be kellett menni Kirchbergbe irataikat bemutatni. Ezután Kirchberg egyik utcáján megállt egy jeep Béla mellett és egy amerikai mellett a kocsiban ülõ báró Weiss Alfonz, akit a Mauthner csoportból Bécsben túszként tartottak az SS-ek, kérte Bélát, hogy szálljon be. Elvitték ebédelni. Aztán Bochkor és egy amerikai CIC-ember kihozták, hogy táskáját összecsomagolja, mondván, hogy egy hétre elviszik kihallgatni. Oly jóhiszemûek voltunk még akkor, hogy ezt félig-meddig hihetõnek tartottuk, bár én megkérdeztem az amerikait, hogy hol keressem, ha nem jön visza. Azt mondta, hogy a CIC-nél. Aztán elmentek én soha többé nem láttam Bélát... KÉP: dr. Kolosváry Borcsa Mihály, az Országos Magyar Sajtókamara elnöke, oly sok kivégzett, bebörtönzött hírlapíró élén a magyar újságíró rend mártírja. Kiszolgáltatták s golyó általi halálra ítélték. A SZÁLASI PER ELÕZMÉNYEI A régi magyar politikai élet sûrûn hangoztatott kiszólása volt, hogy a magyar szónoknak született, individualista s talán a legpolitikusabb népe Európának. Ezt a kétségtelenül igaz megállapítást azonban csak addig hangoztatták a hatalom urai, amig a nép behódolt a hatalom politikájának. De ha élni próbált állampolgári jogaival - amit egyébként évszázadokon át erõsen akadályozott a nyílt választás - akkor azonnal megtörténtek az ellenintézkedések és a legkörmönfontabb huncutsággal terelték el a figyelmet a fontosabb politikai kérdésekrõl. A nyílt választást, - amely az egész világon Magyarországon tartott a legtovább - azonban már csak mesterséges injekciókkal lehetett életben tartani. De ezek az injekciók is hatástalannak bizonyultak és az Imrédy-kormány 1939-ben megvalósította az elsõ általános titkos választásról szóló törvényt. A választások megtörténtek s azok legnagyobb eseménye a Hungarista Párt vezetése alatt egyesült szélsõjobboldali ellenzék óriási elõretörése volt. Amíg a választásig mindössze három képviselõje volt a mozgalomnak, a titkos választások után ez a szám egyszerre ötvennégyre emelkedett. A megrökönyödés és a meglepetés olyan óriási volt, ami újabb erélyes cselekedetre késztette a kormánypártot. Ha keressük ennek az eredménynek a hátterét, akkor látjuk, hogy a választások révén a széles magyar néprétegek új utakat kerestek. Érezték, hogy Európa óriási átalakuláson megy át és tudták, hogy a régi pártok nem képesek Magyarországon is végrehajtani azokat az új szociális követelményeket, amelyek nélkül nem lehet szó a megújhodó új Európához méltó új Magyarországról. Csalódtak a kormánypártban, a Kisgazda Pártban és nem utolsó sorban a Szociáldemokrata Pártban. Ezen pártok korruptsága és helyben topogása nem nyújtott garanciát a jövõre vonatkozólag. Mindenki érezte, hogy a nagy parlagon összegyûlt vadvizeket valahol le kell vezetni. A kommunizmust, illetve a marxizmust mint világnézetet és államformát a magyar nép elutasította magától, mint lelkiségétõl teljesen idegen valamit. A vizek azonban tovább poshadtak és egy másik, a kommunizmussal ellentétes mozgalomnak kellett jönnie, hogy végrehajtsa az állóvizek lecsapolását. Ilyen történelmi váltó idõben indult el Szálasi Ferenc Hungarista Mozgalma, amely a különbözõ Meskó Zoltán féle tehetségtelen önjelölt vezérek helyett 1938-ban Szálasi személyében kapta meg azt a vezetõt, aki minden régi politikai párttól, elõítélettõl és gazdasági érdekcsoporttól függetlenül vezette tovább a nép által megindított mozgalmat. A munkásság és a parasztság után szívós kitartással próbált behatolni az ország szellemi vezetõ rétegét jelentõ középosztályba, mert tudta, hogy a középosztály az ország agya és képzett szellemi réteg nélkül nem lehet átütõ sikert elérni. A feladat nem volt könnyû, hiszen konzervatív középosztályunk szegénysége ellenére is távol tartotta magát minden forradalmi tevékenységtõl. Féltette állását és még nem érkezett el annak felismeréséhez, hogy tanultságánál és mûveltségénél fogva õ jelenti az ország gerincét. 1938-ban Szálasi Ferenc mozgalmának - ha még nem is nyíltan - olyan nagyszámú szimpatizánsa volt, ami megdöbben-tette az uralkodó rétegeket. De az új szociális Magyarország utáni vágyakozás erõsebb volt a hatalomnál, amely lassan elveszítette a talajt a lába alól és hibát hibára halmozott. Mikor a Horthy rendszer politikai vezetõi eszmei síkon gyöngének bizonyultak, akkor rátértek az erõszak politikájára. egymás után tiltották be a párt lapjait és a vidéken még a csendõrséget is felhasználták politikai céljaik érdekében. De ez mind csak olaj volt a tûzre. A mozgalom erõsödött és 1938-ban az ügyészség vádat emelt Szálasi Ferenc ellen és az alsóbb fokú bíróságok után a Szálasi-ügy a legfelsõbb magyar bíróság a Kúria elé került, amelynek Töreky tanácsa három évi börtönbüntetésre ítélte Szálasi Ferencet. Kétségtelen, hogy ebben a politikai perben a Kúria felsõbb sugalmazást kapott és hogy annak engedelmeskedett, elkövette a rendszer legnagyobb baklövését. Szálasi Ferencbõl a rendszer mártírt csinált s a börtönbüntetése nemhogy csökkentette volna, de egyenesen többszörösére növelte követõi számát. Az 1848-as szabadságharc bukása óta nem hoztak még Magyarországon ilyen súlyos ítéletet azért, mert valakinek más volt a politikai véleménye, mint az uralkodó rendszernek. Szálasi Ferencet az ítélet kihirdetése után a szegedi Csillagbörtönbe szállították és amíg ott volt, addig ez a szürke komor épület volt a jobboldali magyar politika nagy szimbóluma. Helyettese Hubay Kálmán - a XX. század legjobb magyar szónokainak egyike - mint országgyûlési képviselõ a mentelmi jog védelme alatt zseniálisan kihasználta a rendszer bíróságának ezt a helytelen ítéletét. Az akarva, nem akarva engedélyezett gyûlések mindegyikén tízezres tömegek jelentek meg és az 1939 évi pünkösdi választások óriási eredményét nem utolsó sorban a Töreky tanács ítéletének köszönhette a mozgalom. De hiába kapta meg Szálasi Ferenc nevével induló párt az összes szavazatok majd negyven százalékát - a mozgalom-ellenes hadjárat nemcsak folytatódott, hanem fokozódott is. egymásután fosztották meg mandátumaiktól a párt képviselõit és a rendelkezésükre álló sajtó révén olyan hadjáratot indítottak a párt vezetõ tagjai ellen, amihez hasonlót csak a tiszaeszlári pör idején láttunk. A hadjárat fõ mozgatója Teleki Pál gróf volt, aki egyik beszédében azt állította, hogy a mozgalmat idegen pénzekkel tartják életben. Tartozunk az igazságnak, ha megírjuk, hogy az elsõ magyar titkos választáson a Hungarista Mozgalom olyan szerényen indult, ahogyan egy másik párt sem. Igen sok kerületben csak azért nem tudott jelöltet állítani, mert még a jelöléshez szükséges összeget sem tudták letenni. Nem volt szüksége semmiféle pénzre vagy külföldi propagandára. Az eredmény azért következett be, mert ez a párt még nem szennyezte be magát a magyar parlamenti élet anyagi elkötelezettségeivel. Az ellentét a régi rendszer hívei és a Hungarista Mozgalom között mind jobban kimélyült. Az üldöztetések és megpróbáltatások elvadították a párt tagjait és valami különös, a magyar életben ritkán tapasztalt hõsi mártirológia kezdett kitermelõdni. A nagykanizsai és a kistarcsai internáló táborok megteltek a mozgalom embereivel és mint a kereszténység elsõ évszázadaiban az emberek szinte egymással versengtek azért, hogy a bíróság elé kerüljenek és börtönbüntetéssel tegyenek hitet a mozgalom iránti hûségükrõl. A bukó rendszer - amelynek napjai a második világháború nélkül is meg voltak számlálva - hibát-hibára halmozott. egyedüli ellenségének Szálasi Ferencet és mozgalmát tekintette és annak megsemmisítése végett szövetségre lépett úgy a Szociáldemokrata, mint a Kisgazda Párttal és nem utolsó sorban a magyarországi nagytõkével is. Az eredmény azonban negatív volt. Egy okos és bölcs rendszernek el kellett volna ismernie a Hungarista Mozgalom jelentõségét és ahelyett, hogy vogelfreit csináljon annak tagjaiból, lassan be kellett volna vezetnie a politikai életbe, hogy önmaguktól nyesõdjenek le azok a vadhajtások, amelyek minden új párt törzsén jelentkeznek. A mozgalom már magjaiban magában hordta az eredményt, de 1944 október 16-ig még sok minden történt Magyarországon. Minden különösebb német követelés nélkül beléptünk a háborúba abban a hitben, hogy ezt a háborút Németország fogja megnyerni és akkor mint szövetségesek részesévé válunk a gyõzelem gyümölcsének. Horthy Miklós Európa elsõ antibolsevista államfõje mindezen kívül is kötelességének tartotta a bolsevizmus elleni háború megindítását. Azután alig két esztendõ múlva, mikor komor fellegek kezdtek gyülekezni a távoli horizonton, akkor elindult útjára a Kállay-féle hintapolitika. A nagy tömegek elõtt megtartott miniszterelnöki beszédek még hangoztatták a szövetségi hûséget, de a háttérben megkezdõdött a háború szabotálása. A Don mellett még ott küzdött kétszázezer magyar katona, de idehaza a nagybirtokát és gyárait féltõ vezetõ réteg a németek háta mögött felvette a kapcsolatot az ellenséges kormányokkal és már ekkor elhatározták a háborúból való kiugrást. Kállay Miklós Amerikában megjelent könyvében politikusnak egyáltalán nem minõsíthetõ módon megírt visszaemlékezéseiben pontosan elmondja, hogy miként tárgyalt a szövetséges Németország háta mögött azok ellenfeleivel. Nem tagadja ezeket a tárgyalásokat Horthy Miklós sem, aki "Ein Leben für Ungarn" - nem tudjuk ki által írt könyvében - is részletesen ír az akkori magyar politika ezen kétlaki szerepérõl. És ennél a pontnál kerül ismét elõtérbe a magyar szélsõjobboldal, illetve a Hungarista Mozgalom, amely tudatosan érezte, hogy ez a háború már nem a magyar uralkodó osztály, nagybirtokosok és nagytõkések háborúja, hanem az egész magyarságé. Érezte és tudta, hogyha elvész ez a háború, akkor annak vesztese nemcsak Németország, nem is Magyarország, hanem az egész egyetemes Európa lesz. Minél jobban elõrementünk a háborúba, annál jobban kiélezõdtek ennek a háborúnak igazi okai és jövõbeli következményei. Az uralkodó osztály számára az volt a fontos, hogy megmentse a régi kereteket, hogy megmaradjon a feudális kapitalista Magyarország, de a tömegek nem a vagyonukat, hanem az egész országot féltették. Amíg - valami csodálatos elvakultságtól verve - a felsõ osztályok egy része lassan azt kezdte hirdetni, hogy az orosz bolsevizmus már elpolgáriasodott és a kapitalista államberendezkedés felé halad, addig a nincstelen nép, amelynek anyagi téren nem volt sok veszteni valója, valami csodálatosan helyes érzékkel látta ennek az állításnak a valótlanságát. A nép a bolsevizmustól félt és hogy mennyire indokolt volt ez a félelme, azt az 1945 után bekövetkezett események igazolták. A sztálingrádi csatavesztés után mind hangosabbá váltak azok a méregkeverõk, akik mind nyíltabban kezdték hirdetni, hogy Magyarország igazi ellenségei a Lajtán túl élnek és a német veszedelem ellen nemcsak az ördögökkel, de még a bolsevistákkal is szövetségre kell lépni. Hiába volt a magyar jobboldal minden tiltakozása, a Kállay-kormány nemcsak hogy elnézte, hanem egyenesen támogatta ezeket a társaságokat. Még javarészben tartott a háború, még milliós magyar és német seregek küzdöttek a frontokon, de idehaza ügyesen burkolt bomlasztó szellemû darabok mentek a színházakban, furcsa kétélû könyvek jelentek meg a könyvpiacokon és valóságos mûvészetté fejlõdött a nemzet ellenálló képességének a meggyöngítése. És ennél a pontnál - a háború utolsó periódusában - mélyült ki a szakadék a nagybirtokait és nagyvállalatait féltõ feudálkapitalizmus és az új szociális Magyarországot kívánó tömegek között. Szálasi Ferenc és a Hungarista Mozgalom, amely mögött az ország dolgozó társadalmának hatalmas többsége állott, most már a legmerevebben visszautasított minden próbálkozást, amelynek célja a bolsevista Oroszországgal való megegyezés volt. És ez a politikai vezérgondolat volt Szálasi Ferenc megbocsáthatatlan bûne. MÉG A TEMETÕKET IS A Bárdossy és az Imrédy per tulajdonképpen csak bevezetõje volt az igazi nagy pernek, amelynek legfõbb vádlottja Szálasi Ferenc volt. És az õ személyénél álljunk meg egy pillanatra, mert még sohasem röpködtek vádak és rágalmak valaki körül és sohasem voltak még magyar politikusnak olyan lelkes követõi, mint Szálasi Ferencnek. Vajon mi volt a titka és lényege annak, hogy ez a volt vezérkari õrnagy, aki homo novus volt a magyar politikai életben, rövid pár esztendõ alatt annyira új és mély barázdát vágott a magyar politikai élet ugarán ? Azt hisszük a felelet igen egyszerû. A sok csalódás után a magyar népen is uralkodóvá lett a hominem quaero - azaz embert keresek - elve, mert megcsömörlött a régi róka-politikusoktól és olyan valakit keresett, aki tiszta, becsületes és õszinte. A nép ösztöne Szálasi Ferencet választotta erre a bizalomra. Vagyontalanul, minden fillér nélkül hagyta ott a politika kedvéért katonai pályáját, miután Gömbös Gyulával nem tudott közös nevezõre jutni. Lassan, szívósan bedolgozta magát a magyar politikai élet dzsungeljébe, lemérte az ott ható erõk nagyságát, kitapintotta az ország beteg pontjait és ami a legfontosabb, felismerte annak helyes diagnózisát is. De erõs egyénisége ellenére is elmondhatjuk Madách Imre szavait, hogy nem õ vezette a vizet, hanem õt vitte az áradat. Ez a víz, a magyar népnek ez a hömpölygõ áradata zászlót kívánt - zászlót, amely tiszta és szeplõtelen. Hogy Szálasi Ferenc mennyire becsületesen küzdött és milyen tisztán hagyta maga mögött politikai pályafutását, azt a népbírósági tárgyalásokon tanúsított viselkedése bizonyítja, ahol semmit sem vont vissza igéibõl és akkor is Lutherként állott bírái elõtt, mikor a tárgyalóteremben álló vádlottak fölött már ott lebegett a hóhér kötele. A vádlottak közül egy páran összecsuklottak s Péterként tagadták meg tanítójukat és régebbi elveiket. De Szálasi a népbírósági tanács púpos és degenerált luciferjei elõtt még a védekezést is fölöslegesnek tartotta s a mai korban ritkán látható gerincességgel és egyszerûséggel úgy beszélt, mintha nem is mindenre elszánt gyülekezet elõtt, hanem szabad szónoki fórumon állna. A tárgyalás során elmondott szavai visszfényei voltak régi énjének és teljesen fedték azokat. Ahogyan a múltban nem, ekkor sem törõdött a reá szórt és a szemébe mondott rágalmakkal. Pedig mennyit rágalmazták és mennyi hazugságot terjesztettek róla. Mikor politikai mûködése elején sem anyagi sem erkölcsi vonatkozásban nem tudták kikezdeni, akkor Sulyok Dezsõ - az Imrédy-per politikai ügyésze - már 1938-ban papírokat tett le a Ház asztalára és azokkal iparkodott bizonyítani, hogy Szálasi Ferencben egyetlen csepp magyar vér sincs és így nincs joga a magyar politikai életben való szereplésre. A Teleki-féle politikának mindenesetben ez volt az utolsó nagy ultima ratioja azokkal szemben, akik kellemetlenek voltak a magyar feudalizmusnak és akikkel nem tudtak másként elbánni. Mikor Imrédy Béla miniszterelnök lett és a tõle megszokott következetességgel hajtotta végre a monopol nagytõke elleni programját, akkor Imrédyrõl is bizonyítani akarták, hogy az elsõ magyar zsidótörvény megalkotója - maga is zsidó származású. A baloldali nagytõkével szoros kapcsolatban álló uralkodó osztályok hamar észrevették a Szálasi Ferenc személyében rejlõ veszedelmet, pedig abban az idõben még csak egy jelentéktelen kis pártocska - a Nemzet Akaratának Pártja - vezetõje volt és szûkebb hívei fõként munkásokból és parasztokból álltak. De észrevették ennek az embernek végtelen következetességét és egyedül a magyar népbe vetett hitét. Egész légiókat mozgósítottak családi, pénzügyi és magánügyei felderítése végett. De semmi kompromittálót nem találtak. Nekiestek tehát az õsök sírjainak, kiforgatták a régi temetõket, az erzsébetvárosi levéltárakat, hátha ott akad valami felhasználható adat. De ott sem találtak semmit. Tehát hamisítottak. A magyar parlamentben Sulyok Dezsõ felmutatta Szálasi Ferenc nagyapjának örmény nyelven írott keresztlevelét, mint nagy ütõkártyát. De késõbb kiderült minden. Sulyok Dezsõ parlamenti "leleplezésébõl" bírósági tárgyalás lett, mert Sulyok Dezsõ bíróság elé állította az összetartás akkori szerkesztõjét, aki több cikkben okirat hamisítással vádolta Sulyokot. A per felmentéssel végzõdött, amennyiben sikerült bebizonyítani Sulyok Dezsõ állításaival szemben a következõket: A Szálasi ellen egyesült kormány- és baloldali pártok megbízottja leutazott Erzsébetvárosba a Szálasi család származási helyére és az ottani örmény egyház anyakönyvei között megtalálta Szálasi Ferenc nagyapjának - a szintén Szálasi Ferencnek - magyar nyelven írott születési anyakönyvi kivonatát. Beható megfontolások után azzal a kívánsággal fordult a jóhiszemû plébánoshoz, hogy fordítsa le a keresztlevelet örmény nyelvre, amelyre örökségi tárgyalásból kifolyólag van szükség. A plébános ezt meg is tette, s az anyakönyvi kivonatot lefordította örményre és azt átadta a baloldallal szövetségre lépett magyar reakció kiküldöttjének. Az örmény nyelv szokásaihoz tartozik, hogy a nevek végére "jan" szócskát függesztenek. így lett a néhai Szálasi Ferencbõl Szalosjan Ferenc, aki 1848-ban, alig tizennyolc éves korában, jelentkezett az erdélyi Honvéd Toborzó Bizottmánynál, végigharcolta - és megsebesült - az egész szabadságharcot és a világosi fegyverletétel után egész ezredét besorozták az osztrák ármádiába és felhelyezték Bécsbe. Fiai azután valamennyien visszatértek Magyarországra és a család régi hagyományainak megfelelõen katonák lettek. A tárgyaláson Sulyok Dezsõ elvesztette a pert, amelyrõl azonban sem a baloldali, sem a kormánypárti sajtó egyetlen sort sem írt. Ez volt az a magasabb és fejlettebb sajtótechnika, amelynek segítségével embereket lehetett megrágalmazni, családok becsületét sárba rántani anélkül, hogy ezért bármikor is felelniük kellett volna. NÉMET KÉRDÉS - ZSIDÓ KÉRDÉS A tragédia bekövetkezését érzõ, de annak jelentõségét egyáltalán föl nem mérõ Horthy rendszer a Szálasi kérdéssel szemben mindvégig a legmerevebb álláspontra helyezkedett. Tekintve, hogy Szálasi Hungarista Mozgalma az akkori Magyarország szociális és közéleti struktúrájának teljes megváltoztatását követelte, így semmiféle megértésre nem tarthatott számot az uralkodó osztályok részérõl. Csak a nagytõke és a nagybirtok megmaradjon - ezért a célért fel lehetett áldozni, ha kellett az egész országot. Ellenfelei nem voltak válogatósak az eszközökben, különösen azután nem, hogy az 1939-es évi szabad választáson a Szálasi nevével induló Hungarista Mozgalom az addigi bárom képviselõvel szemben ötvenegy mandátummal került be a parlamentbe. Jöttek tehát a rágalmak. A legsúlyosabb vádat Teleki Pál emelte a mozgalom ellen, mikor azt állította, hogy a pártot - itt Németországra célzott - idegen hatalmak pénzelik. Ez a vád Teleki Páltól egészen a népbíróságig ívelt. Pedig Szálasi Ferenc nem volt jobban németbarát, mint amit a reális politikai érzék megkövetelt tõle és minden józan gondolkozású magyar politikustól a két Andrássy Gyulától egészen Imrédy Béláig vagy Bárdossy Lászlóig. Szálasi németbarátsága sohasem degradálódott a vazallusok függõségéig. Uralma rövid idején számtalan olyan német kérést és követelést utasított vissza, amelyek ellentétben állottak felfogásával. De köztudomású volt az is - illetve ez mind kiderült a háború utáni irodalomból - hogy a hitleri Németország egyáltalán nem nézte jó szemmel a Hungarista Mozgalmat, mert annak kiteljesedésével a magyarság népi megerõsödését vélte bekövetkezni. De ugyanezt mondhatjuk Szálasinak a zsidókérdésrõl vallott felfogásáról is, amelyre egyébként az angol Macartney professzor is rámutatott. Mikor a német SS magyarországi parancsnoka Winckelmann, a budapesti zsidóságnak Németországba való deportálását kívánta, akkor Szálasi ezt kereken megtagadta. egy 1944 novemberében megtartott fõszerkesztõi értekezleten az egyik fõszerkesztõ által feltett kérdésre Szálasi Ferenc szó szerint a következõket mondotta: ,,Nem vagyok antiszemita, csak ellenfeleim állították ezt rólam. Aszemita vagyok, amint ezt már több ízben leszögeztem. A zsidó éppen olyan ember, mint mi vagyunk és brutális erõszakkal nem lehet a zsidókérdést megoldani. Az egyetlen helyes megoldást a cionizmus képviseli. önálló zsidó államot kell alakítani a világon szétszórt zsidóság összes tagjának a bevonásával, mert a népek tulajdonságai különbözõek és vannak fajták, amelyek egymás mellett élve örök súrlódást okoznak. egyébként is ez a kérdés jelenleg nem aktuális, de a háború után mindenesetre meg kell oldanunk, mégpedig Európához méltó eszközökkel. Legutóbb illetékes német körök a Budapesten élõ zsidók kiszállítását kívánták. Ezt határozottan megtagadtam azért, mert tudom milyen sors vár a mai körülmények között a deportáltakra. Tekintve azonban, hogy a magyarországi zsidóság ezt a háborút nem tekinti az õ háborújának - mi pedig a mienknek tekintjük - kénytelenek vagyunk addig õket biztonságos elkülönítésben tartani. Hallottam, hogy különbözõ helyeken sajnálatos atrocitások történtek. Én a magam részérõl mindent elkövetek, hogy ezek a jövõben megszûnjenek és ezért nyomatékosan figyelmeztetem a jelenlevõ fõszerkesztõket, hogy a zsidókérdéssel a jövõben ne foglalkozzanak." De Szálasi Ferencnek ezeket a megállapításait, még kevésbé a budapesti zsidóság érdekében történõ intézkedéseit nem tartották számon sem a népbíróság tagjai, sem azok a zsidók, akik egyenesen az õ intézkedései következtében nem kerültek deportálásra. A SZÁLASI PER 1940 február 5-én délelõtt tíz órakor a népbíróság Jankó Péter tanácsa megkezdte Szálasi Ferenc, Szõllõsy Jenõ, báró Kemény Gábor, dr. Csia Sándor, Beregffy Károly és dr. Gera József ügyének fõtárgyalását. A vádat Frank László népügyész és dr. Nagy Vince a Magyar Köztársasági Párt vezetõje képviselték. A tárgyalást a Bárdossy és az Imrédy per tárgyalásához hasonlóan, szintén a Zeneakadémia nagytermében tartották meg. A két elõzõ per folyamán is zsúfoltak voltak a padsorok, de az úgynevezett "nagy per" kezdetén nemcsak a széksorok közötti folyosókon, hanem az ablakmélyedésekben, sõt még az épület elõcsarnokában is szinte egymást taposták a cirkuszt kívánó kíváncsiak. Fényszórók és megafonok tucatjait állították fel és olyan rendõri készültséggel vették körül a Liszt Ferenc szobrával díszített épületet, hogy a környék hadiállapot képét mutatta. Jankó Péter tanácselnök, hogy kimutassa Rákosi Mátyásék iránti odaadását hat népbíró társával egyetemben mindjárt a tárgyalás elején olyan hangot ütött meg, ami vetekedik a Himler Márton állítólagos jegyzõkönyveiben használt hanggal. Az elnök elõször Szálasi Ferenc személyi adatait kérdezte. Szálasi elmondotta, hogy nos és 1897 január 6-án született Kassán. Magyar állampolgár, budapesti illetõségû, vallása római katolikus, hadiskolát végzett, a vezérkarnál õrnagy volt, vagyona nincs, apja neve - éppen úgy mint nagyapjáé - Szálasi Ferenc. - Mi a foglalkozása? - kérdezte Jankó Péter. Szálasi: Magyarország nemzetvezetõje. (Gúnyos derültség.) Elnök: (Erélyes hangon) Tehát önnek ez a mániája még mindig tart, de talán nem is mániája, ez rossz tréfa a nemzettel vagy arcátlanság. Majd rá fog jönni, hogy melyik. Szálasi: Szabadna... Elnök: Nem szabad semmit. Feleljen. Büntetve volt? Szálasi: Kérem, védekezési jogom ... Elnök: Ez nem védekezés, ez arcátlanság. Szálasi: Engem törvényesen választottak a nemzet vezetõjévé. Bejelentem a bírói elfogultságot. Elnök: Megteheti. Volt büntetve? Szálasi: Igen az 1921 évi 3. törvénycikk alapján háromévi fegyházra. A személyi kérdések után Szálasi védõje elfogultsági kifogást tett a bíróság ellen, amit a bíróság visszautasított. (A közönség az elnök bejelentését megtapsolta.) Jankó tanácselnök: Március 19-ének dátuma Szálasi Ferenc önt hol érte? Szálasi: Tanácselnök úrnak egy bejelentéssel tartozom. Elnök: Arra feleljen, amit kérdeztem. Szálasi: A védelem teljes megbénítását látom. Elnök: Megértette, amit mondottam? Szálasi: Megértettem. Kérek engedélyt arra, hogy bejelentsem az elfogultsági kifogást. Elnök: Nem engedélyezhetem, mert kérelmét a Népbíróság hivatalból visszautasította. Szálasi: Akkor viszont a tanácselnök úrtól azt kell kérdeznem, hogy mint mániákus, mit feleljek erre. Elnök: Ezt önnek kell tudnia. Szálasi: Nem. A tanácselnök úrnak kell tudnia, hogy mániákus vagyok-e vagy sem. Elnök: Elmeorvosi megfigyelését kéri tehát? Ez látja épkézláb gondolat lenne. Szálasi: Nagyon helyes! A tanácselnök úr nem szakembere ennek. A fenti idézetet a Magyar Népköztársaság által kiadott hivatalos jegyzõkönyvek alapján készült könyvbõl vettük. A per anyagát egyébként az akkori koalíciós kormány megbízásából dr. Ortutay Gyula a késõbbi vallásoktatást eltörlõ kisgazdapárti miniszter rendezte sajtó alá. Természetesen megjelenés elõtt erõsen átcenzúrázták a könyvet, de mégis sok minden benn maradt, hogy mindenki láthassa: hogyan és miként folytak le azok a politikai perek, amelyeket a Himler Márton által kiszolgáltatott úgynevezett magyar háborús fõbûnösök ügyében tartottak. Úgy az elnök, mint a magyar társadalom gyanús rétegeibõl toborzott népbírák olyan útszéli hangot ütöttek meg, ami már magában is szégyenteljes dolog volt a magát magyarnak nevezõ törvényhozásban. A perek folyamán minduntalan beleszóltak a közönség soraiból és az elnöknek nem volt bátorsága, hogy véget vessen a magyar tricoteusok mûködésének. Ha | a vádlottat nyilvánvaló hazugsággal vádolták és ha a vádlott védekezett vagy helyesen akarta megvilágítani a szóban forgó kérdést, akkor nemcsak az elnök, hanem a Klár Zoltánok által betanított közönség is meggátolta a védelem elõadását. És mégis, minden politikai elfogultság és a bírói teremben uralkodó terror ellenére is a tárgyalás során gyakran úgy adódott a helyzet, hogy a vádlottból vádló lett s a bírói székben ülök és az akkori hatalom urai kerültek a magyar történelem vádlottak padjára. Mikor a sokak által hitt német gyõzelemre terelõdött a szó, akkor Szálasi tisztán, világosan megindokolta, hogy nemcsak Németország szövetségesei, hanem sokáig maga az angol miniszterelnök, Churchill is hitte, hogy ezt a háborút Németország fogja megnyerni. Szálasi azon érvelésére, hogy Németország birtokában voltak a nyerési lehetõségek, Jankó Péter tanácselnök az alábbi épületes meg jegyzést tette: - Megvoltak biztosan... körülbelül azon a nívón állunk, mint amikor a vurstliba kimenõ cselédleány papagájjal kihúzatja a planétát, hogy biztosan tudja az igazságot. Szálasi: Ha a planétában van az igazság, akkor az meg is fog valósulni... Arra a kérdésre, hogy miért akadályozta meg a háború befejezését és miért harcolt tovább a németek oldalán, Szálasi a következõket válaszolta: - Nekem az 1944 október 15-ét megelõzõ idõkben az volt a felfogásom Németországról, hogy szövetségközi viszonylatban a gyakorlati életben nem tehet másként, mint ahogyan minden szövetséges cselekedne a saját érdekeinek védelme szempontjából, különösen akkor, amikor a nagyhatalom élet-halál kérdésérõl van szó. Szálasinak erre a megállapítására az egyik népbíró a következõket mondotta: - Ön hivatkozott a nemzet becsületére, hogyan tehette mégis, hogy a legkritikusabb évben a magyar népet hozzá igyekezett kötni ahhoz a nemzethez, amellyel szemben már az egész világ megvetéssel viseltetett? És az az ember, akit az amerikai OSS 1945 õszén az akkori Magyarország gyülevész társaságának kiszolgáltatott nem mentegetõdzött, mint Kállay Miklós Amerikában kiadott könyvében - melyben minden felelõsséget a németekre hárít - hanem férfiasan - bár tudván, hogy a halál árnyékában áll - a következõket válaszolta: "Arról nincs tudomásom, hogy az egész világ megvetéssel viseltetett a német nép iránt. Éppen ellenkezõleg. Ellenséges forrásokból tudom, hogy a német nép hatalmas harcát csodálattal figyelték az angolok és más ellenséges részrõl is, ami egyáltalán nem csodálatos. Két becsületesen harcoló ellenfél mindig megbecsüli egymást." Arra a kérdésre, hogy miért tartott ki az utolsó pillanatig a német oldalon, Szálasi megállapította, hogy a magyar nemzet érdekeinek figyelembevétele miatt kellett így cselekednie, mert véleménye szerint csak Németország részvételével van rendszerezett európai közösség és csak ily módon tudja megépíteni Európa a maga új jövõjét. És végül: "Az én felfogásom szerint a jelenlegi események egyáltalán nem zárultak le. Még nem gyõzött egyik fél sem. A nagy világkérdés, a problémák, amelyek a háborúban felmerültek még egyáltalán nincsenek megoldva." Szálasi fenti kijelentéseit gúnyos hahotával fogadta nemcsak Jankó Péter tanácselnök, hanem a terem közönsége is. Úgy gondolták, örökké tart a felszínre került siserehad uralma és azt hitték az 1945-os állapotok állandóak maradnak. De az azóta eltelt idõ bebizonyította Szálasi Ferenc megállapítását, mert a világ nagy kérdései nemhogy lecsendesedtek volna, de sokkal bonyolultabbak lettek és szinte megoldhatatlanul merednek a nagy világhatalmak politikusai elé. A szovjetorosz veszély sokkal jobban fenyegeti nemcsak Európa, de a még szabad világ biztonságát, mint 1945-ben, mikor a legyõzött antibolsevista államok antibolsevista vezetõit éppen az európai békére és biztonságra való tekintettel kísérték az akasztófák alá, még hozzá e szabad demokráciák segítségével. A Szálasi tárgyalás legszomorúbb epizódjai közé tartoznak azok a tanúkihallgatások, amelyek során az úgynevezett régi Magyarország vezetõ emberei tettek vallomást. Ezekbõl a vallomásokból láthatjuk milyen óriási szakadék választotta el egymástól a két Magyarországot. Lakatos Géza, Horthy Miklós utolsó miniszterelnöke tanúvallomása során nem tudta magát kivonni az akkori idõk hatása alól és olyan gátlás nélküli vallomást tett, amely történelmi távlatból már kissé másképpen hangzik, mint abban az idõben, amikor az összeomlás után még egyes vezérezredesek is összetévesztették a becstelenséget a becsülettel és a hûséget a hazaárulással. Lakatos vallomása során elõadta, hogy úgy õ, mint a kormányzó, a magyar jobboldalt tartotta a nemzet igazi ellenségének. De ebben az idõben dicsõség volt ilyeneket mondani, hogy jó pontot szerezzenek maguknak az orosz szuronyok árnyékában kinõtt új magyar hatalomnál. Lakatos Géza többek között a következõket vallotta: "A hetedik hadtestet ismételten visszarendeltem a német parancs ellenére abból a zónából, ahova a németek orosz csapatokkal való harcba akarták belerángatni." Ez a volt magyar vezérezredes és miniszterelnök a kommunista bíróság elõtt azzal dicsekedett, hogy mindenképpen igyekezett szabotálni a háborút, amelyet tudvalevõen nem Szálasi Ferenc, hanem a vallomást tevõ vezérezredes legfõbb hadura, Horthy Miklós indított meg. A belpolitikával kapcsolatban elmondotta még, hogy személyesen intézkedett a sajtófõnökön keresztül, hogy a szélsõjobboldali lapokat beszüntessék és hogy a régi baloldali lapokat életre keltsék. De sajnos - tette hozzá - erre már nem kerülhetett sor. így vallott Szálasi Ferenc tárgyalásán Lakatos Géza vezérezredes, volt magyar miniszterelnök, aki a háború utolsó napjáig büszkén viselte nyakában a Hitler által adományozott lovagkeresztet... Ez a volt miniszterelnöki vallomás most már az idõk távlatából sok-mindent megmagyaráz. Ha akkor 1944 október 15-én a Szálasi kormány nem veszi át a hatalmat, amelyek célja idõnyerés volt addig amíg a nyugati angolszász csapatok közelebb érnek Magyarországhoz, akkor Magyarország sorsa hasonló lett volna Bulgáriához, ahol a szovjetorosz bevonulás után rövid pár hét alatt likvidálták az egész középosztályt és a földdel rendelkezõ parasztságot. És most évtizednyi távolságban - forgatva a Szálasi per jegyzõkönyveit és Himler Márton rágalmazó könyvének lapjait - önkéntelenül is felvetõdik a kérdés, hogy kik voltak árulók és kik voltak hõsök? Nevezhetjük-e hõsöknek azokat, akik addig. Amíg a szerencse csillaga ragyogott a szövetségesek fegyverei fölött addig tele szájjal hangoztatták a magyar-német fegyverbarátságot és a bolsevista veszélyt, de amikor veszély fenyegette ezt a csillagot, akkor megtagadva nemcsak a magyar katonai erényt, hanem minden politikai és katonai erkölcsöt, hajlandók lettek volna hátba támadni a tegnapi szövetségest, a belpolitikában pedig hóhérkézre juttatni a magyar nacionalizmus vezetõit. A majd egy hónapig tartó per tárgyalása után Szálasi Ferenc az utolsó szó jogán elmondott beszéde végén az alábbiakat mondotta: "1944 október 15-én választani kellett, hogy a magyar nemzet és vezetõi Kelet vagy Nyugat felé menjenek-e. Az én döntésem és elhatározásom nem lehetett más a kifejtettek alapján, mint az, hogy ki kell tartani, mert a harc idõnyerésért, drága idõért folyik és aki megnyeri ezt az idõt, az megnyerte a háborút. Ténykedésemnek más alapja nem volt. Nem is lenne értelme, hogy más alapot adjak döntéseimnek, mert a legteljesebb ellenkezésbe jutnék azzal az ideológiával, amelyhez konokul ragaszkodom. Hogy meggyõzõdéssel csak ennek tudok élni, az nem lehet bûn. Én a felelõsségre vonás alól nem vonom ki magamat és nem menekülök elõle. Amit rólam elmondottak az valótlanság és személyes becsületemet a legsúlyosabban érinti. Én köszönöm mindenkinek kivétel nélkül, aki engem ezen a súlyos úton követett. Köszönöm az özvegyeknek, az árváknak, a hõsi halottaknak, a rokkantaknak, hogy ezért a hitért áldozatot hoztak ..." A népbíróság Jankó tanácsa 1946 március 1-én pénteken 10 órakor hirdette ki ítéletét Szálasi Ferenc és társai bûnperében. Az ítélet szerint a magyar köztársaság nevében a Népbíróság valamennyi vádlottat bûnösnek mondotta ki a háborús bûncselekményekben, ezért Szálasi Ferencet, Vajna Gábort, Csia Sándort, Beregffy Károlyt, Kemény Gábort, Gera Józsefet és Szöllõsy Jenõt jogerõsen kötél általi halálra ítélte. NAGYPÉNTEK NÉLKÜL NINCS FELTÁMADAS A népbíróság a Szálasi-perben hozott ítéleteket nem terjesztette fel a felsõbb bírósághoz, a NOT-hoz. Ez felesleges is lett volna, hiszen az ítéleteket sem nem a népbíróságnál, sem nem a NOT-nál állapították meg, hanem a Kommunista Pártban, illetve azon továbbmenõleg a szovjetorosz megszállók politikai osztályán. A háborús fõbûnösök nyilvános tárgyalása csak az alkotmányosság látszatát szolgálta. Az ítélet kihirdetése után Szálasi Ferencet és társait a Zeneakadémiáról visszakísérték a Markó-utcába, ahol nem régi helyükön, hanem új zárkákban helyezték el õket, szigorított felügyelet alatt. Az iratokat formai jóvahagyás végett felterjesztették Tildy Zoltán köztársasági elnökhöz, aki azokat pár napon belül visszaküldte azzal, hogy az ítélet végrehajtásának semmi akadálya nincs. Ebben a perben elég hamar döntött a palástos hóhérnak nevezett Tildy Zoltán, mert voltak halálos ítéletek, amelyek aláírása, illetõleg jóváhagyása két-három esztendõt is igénybe vett s a halálraítéltek esztendõket töltöttek a siralomházban. Szálasi Ferenc és társai elõtt 1946 március 11-én a déli órákban hirdették ki a bíróságon az elutasítási végzést és egyben közölték, hogy másnap kivégzik õket. A kegyelem elutasításának idejében megkettõzték az õröket, lezárták az összes zárkákat és mindenki érezte a halál leheletét, amely hónapok óta ott lebegtette sötét szárnyait a Markó-utcai fogház fölött. Vajna Gábort a második emeleti folyosó kilences zárkájában helyezték el, amelyet rövid pár perc alatt kellett átadniuk a régi lakóknak, Fiala Ferencnek és Hellebronth Vilmosnak. A tizes zárkában volt a siralomháza Szálasi Ferencnek, majd sorra következett Beregffy Károly és dr. Gera József. Szõllõsy Jenõt, Kemény Gábort és Csia Sándort a harmadik emeleten helyezték el, ami átmenetileg azt a látszatot keltette, hogy a hét halálraítélt közül õk hárman esetleg kegyelmet kapnak. Szõllõsy Jenõt két másik társával egyetemben nem március 12-én, hanem 19-én végezték ki. A hét zárka mindegyike elõtt két kommunista párti megbízott állott géppisztolyokkal felszerelve. A zárkaajtók nyitva voltak s a cellákban mindössze a szalmazsákot és az asztalt hagyták meg. Állandó ellenõrzés alatt voltak, nehogy Budapesten is megismétlõdjék a nürnbergi Göring-eset. Nagyon vigyáztak arra, nehogy valaki megmeneküljön a hóhér kötelétõl és csökkentse a másnapi véres látványosság értékét. Mert másnap reggel valóban ünnepnapja volt annak a másik Budapestnek, amely végre felszabadult s amely ki akarta élvezni a bosszút, aminek a szovjetorosz szuronyok segítségével eljött az ünnepi órája. Már korán reggel megtelt a Markó-utcai fogház. A folyosókon egymást taposták nõk és férfiak egyaránt. Szálasiék kivégzésének nyitánya reggel 9 órakor Rajniss Ferenc kivégzése volt. Az egyik lap errõl a következõképpen számolt be: "Kedden reggel már a korai órákban nagyobb tömeg hullámzott a Markó-utcai fogház mindkét kapuja elõtt. Százak és százak vártak, hogy tanúi lehessenek Rajniss Ferenc, a hírhedt háborús uszító kivégzésének. Háromnegyed kilenckor két fogházõr bevezette az elítéltet, akit lelkész kísért. A bíró kihirdette elõtte a jogerõs halálos ítéletet és a kegyelmi kérvény elutasítását azzal, hogy kötél helyett golyóval hajtják végre az ítéletet. A fogházõrök a homokzsák elõtt álló cölöphöz kötözték Rajniss Ferenc hátrabilincselt kezét. Az egyik fogházõr zsebkendõt vett elõ és bekötötte az elítélt szemét. Sortûz dördült el és a volt nyilas miniszter, a Magyar Futár egykor habzó szájjal háborúra uszító fõszerkesztõje, homokzsákként omlott össze a cölöp mellett. A kivégzõ osztag parancsnoka jelentette, hogy az ítéletet végrehajtotta. egy perccel késõbb az orvosok megállapították a beállott halált." A beszámoló - mint általában az akkori magyar lapok beszámolója - szintén hiányos és sok mindent nem írt meg. Többek között nem írta meg azt sem, hogy Rajniss Ferencet nem ölte meg a sortûz, mert a kivégzésre jelentkezõ fogházõrök kezében remegett a fegyver és a golyók nem találtak nemes szerveket. Rajniss Ferenc éppen úgy, mint késõbb Jaross Andor is, a sortûz után életben maradt és vizet kért. A tömeg - ez a megvadult, vérszomjas söpredék - közvetlen közelrõl szemlélte a szerencsétlen ember haláltusáját, leköpdösték és nem engedték meg Cipszer õrmesternek, hogy kegyelemlövéssel vessen véget Rajniss Ferenc szenvedésének. Végül is a kivégzésnél jelenlévõ régi fogházõröknek sikerült a vérben kéjelgõ tömeget hátraszorítani s ekkor Cipszer - mint a vágóhídra vitt állatot - hátulról tarkón lõtte a legnagyobb példányszámban megjelenõ magyar hetilap, a Magyar Futár egykori fõszerkesztõjét. Ez volt a bevezetõ. A tömeg nem oszlott szét, hiszen tudták, hogy délután két órakor kerül a sor Szálasi Ferenc, Vajna Gábor, dr. Gera József és Beregffy Károly kivégzésére. A jelenlevõ asszonyok és leányok élelmiszercsomagot hoztak s mint cirkuszi elõadások szünetében, letelepedték az udvar kõkockáira és a jelenlevõ orosz katonákkal együtt kedélyesen csevegtek és falatoztak. Várták a dráma következõ felvonását. Déli tizenkét óra felé már nemcsak az udvar, az udvarra nézõ folyosók és bírósági termek ablakai teltek meg nézõkkel, de még a háztetõk is. A civilruhák szürke sokaságát imitt-amott nemcsak orosz, angol, de különösen amerikai egyenruhák tarkították. A Budapesten tartózkodó CIC tagjai voltak, akik eljöttek kiélvezni munkájuk gyümölcsét. egy óra felé felvonult az újságírók, filmoperatõrök és fényképészek egész serege. Tiszta márciusi nap volt. A fogházudvar felett hideg tavaszi, böjt elõtti szelek fújdogáltak s csak nagynéha suhant át a fénylõ napsugarak elõtt egy-egy kósza felhõ. Nyilván lepillantott a vérgõzös udvarra s aztán örült, hogy nem embernek született s fõleg nem magyarnak és továbbvágtatott békésebb vidékek felé. Pontosan egy óra volt, mikor bent a fogházban a síri csöndben ismét lezárták a cellákat és csak a elítéltekért sietõ fegyõrbakancsok tompa zuhogása hallatszott. Elõször Gera Józsefet vitték le az udvarra, ahol már készen állott a durva fából ácsolt négy bitófa, alig pár lépésre a fogházudvar piszkos-barna színû nyerstégla fala elõtt. KÉP: Bánk Bán és János vitéz is "háborús bûnösök" lettek a nyugati fejvadászok jóvoltából. Kiss Ferenc és Fedák Sári a népbíróság elõtt. Szemben a bitófákkal állították fel a bíróság zöld posztóval letakart asztalát. Ott foglalt helyet a népbíróság és az ügyészek. A négy fegyõr szinte nem is kísérte, hanem a föld fölé emelve a levegõben vitte az elsõ áldozatot Gera Józsefet. Aztán megálltak a bírái asztal elõtt és Jankó Péter tanácselnök felolvasta a kegyelem elutasítását, de hangját alig lehetett hallani, mert a tömeg nehogy megismétlõdjék a Bárdossy-féle jelenet - torkaszakadtából ordítozott. Aljas, trágár szavak röpködtek a levegõben s Gera József már ott állt az elsõ bitófa alatt. Bogár József két pribékje összekötözte kezét-lábát, majd nagy gyakorlattal felhaladt a bitónak támasztott létrán, Gera nyakába illesztette a kötelet - s az elsõ áldozat megtért az örökkévalóságba. A tömeg magánkívüli õrjöngésbe csapott át és közvetlen közelrõl gyönyörködött a bitófán lógó elsõ áldozatban. A fegyõrök azonban ismét visszaszorították a kivégzési hiénákat, mert megérkezett a második mártír: Beregffy Károly, a Szálasi-kormány volt honvédelmi minisztere. Mikor ott állt a bitófa alatt, világosan látszott, hogy az utolsó Miatyánkot mormolta az ajka. Bogár - annak ellenére is gyorsan végzi feladatát, hogy a tömeg, mint egyetlen szavalókórus, kiáltja feléje; "Lassan, Bogár, lassan!" Mûködnek a filmfelvevõgépek, dolgoznak a fényképészek, hiszen nemcsak a kommunista, de az akkori polgári világ sajtója is drága pénzeket fizetett az elvetemült gyilkosságokról készült képekért. A harmadik áldozat Vajna Gábor. Nyugodtan, szemrebbenés nélkül hallgatja Jankó Péter szavait s azután pár perc múlva rajta is beteljesedik az embertelen bosszú. A négy bitófa közül három már megtermette a maga szomorú gyümölcsét, a hóhér a halál bekövetkezte után mind a három arcot piszkos, szennyes kendõvel takarta le. És most következett az igazi nagy pillanat. A bosszú beteljesedésének moraja futott végig a tömegen, mikor Szálasi Ferenc alakja megjelent az udvarra vezetõ ajtóban. egyszerre felcsattant az üvöltés s 1946 március 12-ének drámája elérte csúcspontját. Valami ismeretlen ok miatt õt nem fogták közre a fegyõrök s teljesen szabadon tette meg a bírói asztalhoz, majd a bitófához vezetõ utat. Az ordítozás és kiabálás egy pillanatra sem szûnt meg, hiszen jól tudták, ha bármit is mond ez az ember a halál küszöbén, akkor azt pár i órán belül millió és millió magyar ismétli és írja fel a lelkében, mint ahogyan azt alig egy hónappal azelõtt Bárdossy László esetében tették: "Istenem, szabadítsd meg Magyarországot ezektõl a banditáktól!" Azután Szálasi Ferenc, akinek pártjára és mozgalmára a Horthy-rendszer minden üldöztetése ellenére is az ország negyven százaléka szavazott és a sorsdöntõ hetekben a nemzet mögötte sorakozott fel, ott állott a bitófa alatt, s mikor Bogár - akinek ez; úttal elõször remegtek a kezei - a kötelet zavarában az ajkára helyezte, akkor nyugodtan felszólt, hogy: lejjebb. A kivégzésnél jelen levõ fiatal katolikus pap felnyújtotta a feszületet, amelyet Szálasi Ferenc megcsókolt, aztán a hóhér ezúttal is teljesítette kötelességét... A Szálasi kivégzésérõl megjelent magyar lapok cikkeit fölösleges volna idézni. A beszámolók fedték annak a tömegnek a színvonalát, amely nem ismert megbékélést s amely már az orvostudomány hatáskörébe tartozó perverzitással figyelte a halál küszöbére érkezett áldozat vergõdését. De ezzel a sajtóval szemben idézzük a kivégzésnél jelen volt szélsõbaloldali francia Fernand Gigon Budapestre küldött francia újságíró beszámolóját: "... végre itt van Szálasi Ferenc, a nyilaskeresztesek vezére. Az üvöltõ tömeg halált követel a bûnösre s a bûnök súlya jobban nehezedik vállamra, mint maga az ég. Egész testemben reszketek, de Szálasi még csak nem is remeg. Alig két méterrõl nézem lezárt-vonású arcát: Semmi reszketés. Semmi izomrándulás. Semmi sápadtság. Ezek a szájak nem tudom hány esetben mondták ki a halálos ítéletet és nem tudom hány ezer zsidót küldtek az égetõkemencékbe. (?) Szeretném tudni, hogy mik az utolsó gondolatai ennek az embernek néhány másodperccel halála elõtt. egy röpke pillanatra találkozom szempillantásával - utolsó szempillantásával. Ügy érzem, hogy semmire sem gondol és semmit sem érez. Gránit. Maga az emberré lett gránit. Gránit marad akkor is, amikor elhalad három kivégzett minisztere holtteste elõtt. Egyenletes, biztos léptekkel megy a halál felé. Azután csak egyetlen gesztus, egyetlen mozdulat: odahajol a feszülethez, amit a fiatal pap nyújt fel ajkaihoz, hogy megcsókolja. És meghal anélkül, hogy egyetlen izma is megrezzenne vagy a szemében ott ülne a félelem vagy hogy nyelvével megérintené ajkait. A hóhér feltépi mellén a zöld inget és egy érem reszket a mellén néhány pillanatig. Tizenöt óra harminc perc..." Nagypéntek nélkül nincs feltámadás! A PALÁSTOS HÓHÉR Egyetlen más népe a világnak sem olyan találékony megfelelõ jelzõk alkalmazására, mint a magyar. "Honalapító" Árpád, "országépítõ" Szent István, "a haza bölcse" Deák Ferenc, "a legnagyobb magyar" Széchenyi, "aranyszájú" Hock János, "farkastorkú" Károlyi Mihály, Dessewffy Gyula a "vörös gróf", mind megannyi bizonyítékai népünk politikai bölcsességének és ötletes találékonyságának. Igaz, hogy Széchenyi István jelzõjét Kossuth Lajos mondotta elsõ ízben a pesti vármegyeház ódon termében tartott ülésen, de a magyar nép átvette és szentesítette azt. És jóval késõbb, az 1945-ös koalíció idején akárhogyan is írtak és szónokoltak a Kommunista Párt propagandistái Rákosi Mátyásról, akárhogyan is próbálták reáaggatni a "haza atyja" epitafiumot, ebbõl a díszes jelzõbõl csak szellemes vagy kevésbé szellemes viccek születtek, de népünk ösztönösen érezte ennek a mesterséges személyi kultusznak egész hazugságát. Csodálatosképpen beidegzõdött azonban az emberekbe - falun és városban egyaránt - még hozzá minden különösebb propaganda nélkül az orosz szuronyok árnyékában született harmadik magyar köztársaság elnökének, Tildy Zoltánnak a jelzõje: a palástos hóhér. Tildy Zoltánt, az egykori szeghalmi református lelkészt 1946 február 1-én választották köztársasági elnökké és ugyancsak ekkor kezdõdtek meg azok a sorozatos kivégzések is, amelyek mindegyikét Tildy Zoltán hagyta jóvá és az õ nevével kísérték bitófa alá az otthon elfogott vagy az amerikai CIC által kiadott áldozatokat A halálra ítéltek névsorát már elõre elkészítették és elõre megadott i ítélettel lejátszatták a tárgyalást. Akárhogyan is vallottak a tanúk, akárhogyan is védekezett a vádlott, az elõre megszerkesztett ítéletek ellen nem volt fellebbezés. Arcpirítóan szégyenletes bírósági komédiák ezrei kezdõdtek akkor, amikor Tildy Zoltán elfoglalta elnöki székét. És ez a volt református lelkész, aki kenetteljes beszédével annyiszor szerepelt a nyilvánosság elõtt, soha egyetlen esetben sem mert ellenszegülni a halálos ítéletek tulajdonképpeni megszerkesztõinek, a Magyarországi Kommunista Párt vezetõségének. Mint engedelmes báb írta alá az eléterjesztett kivégzéseket és úgy utasította el a kegyelmi felfolyamodásokat, mintha nem is ember; életrõl, sok esetben nem is becsületes családapákról, kötelességüket teljesítõ katonákról, vallásuk szolgálatában álló katolikus, református és evangélikus papokról, meggyõzõdéses, becsületes politikát folytatott államférfiakról, hanem rablógyilkos cigányokról lett volna szó. Tévedés ne essék nem egy, tíz vagy száz, hanem ezer és ezer halálos ítéletet hagyott jóvá Tildy Zoltán, akit a nép már akkor palástos hóhérnak nevezett. A Kommunista Párt vezetõi ismerték Tildy Zoltán múltját s Tildy Zoltán tisztában volt azzal, hogy számon tartják régi beszédeit, tudják, hogy õ is megszavazta a zsidótörvényt és hogy pártjával egyetemben az összes akkori magyar pártokhoz hasonlóan helyeselte a Szovjetunió ellen megindított háborút. De Tildy Zoltán gyáva volt ahhoz, hogy otthagyja a közéleti szereplést, fõleg azután, hogy õ az ország elsõ férfia, felesége pedig, Tildy Zoltán rossz szelleme - az ország elsõ asszonya lett. Ez az elérhetetlen vágyakat kergetõ házaspár olyan kényelmesen ült a Sorg-családtól ellopott leányfalusi villában, ami minden gyávaságot és árulást megért. A történelem talán sok mindent megbocsát Tildy Zoltánnak. Megbocsátja a felesége által fûtött nagyra törõ vágyakat, a régi bajtársak elárulását, a minden szakértelem nélküli két fiának és vejének országos pozícióba helyezését. Magasabb politika szempontjából még talán a szégyenteli koalíciós esztendõket is megbocsátja, de sohasem fogja neki és szûkebb munkatársainak megbocsátani azt a sok-sokezer sírdombot, amelyek alatt az eltört nyakcsigolyájú vagy átlõtt szívû halottak hevernek, akik a túlvilágra való belépési jegyüket a Palástos Hóhérnak nevezett köztársasági elnöktõl kapták. Ezen szégyenteli úton nem haladt egyedül Tildy Zoltán. egy ideig - amíg mint aktív miniszterelnök, Sztálintól kapott autóján külföldre nem szökött - odaadó munkatársa volt az õt a miniszterelnöki székben követõ Nagy Ferenc. Ez az ember, akit Tildy Zoltánhoz hasonló ambíciók fûtöttek, emigrálása után tett megnyilatkozásaiban mindenért Rákosi Mátyásékat és az orosz megszállókat tette felelõssé. Utólagos mosakodást végzett, de sohasem fogja tudni magáról lemosni azt a sok vért, ami miniszterelnöki állásában tapadt nevéhez, de nem tudja elfelejtetni azon beszédeit sem, amelyeket a koalíció elsõ éveiben mondott. Ezek a beszédek messze túlmentek az óvatos politika határán és azt bizonyítják, hogy annakidején ezekben a véres esztendõkben úgy Tildy Zoltán, mint Nagy Ferenc és monsignore Varga Béla, egy követ fújtak Rákosi Mátyásékkal és az egész Kommunista Párttal. Nagy Ferenc volt az, aki egyik vidéken megtartott beszédében büszkén kijelentette, hogy Magyarországon büntették meg a legkeményebben a világ összes nemzeti közül a háborús bûnösöket. És ebben igaza volt Nagy Ferencnek, azzal a különbséggel, hogy az nem büntetés, hanem közönséges embermészárlás volt s ehhez a véres színjátékhoz annakidején õk is segédkezet nyújtottak, sõt uszító propagandájukkal versenyt futottak a Kommunista Párttal is. Azt is nehezen lehet elfelejteni, hogy Tildy Zoltán köztársasági elnök és Nagy Ferenc akkori miniszterelnök tüntették ki a magyar Köztársasági Érdemrend II. osztályával a bolsevizmus elõl nyugatra menekült magyarok kifosztóját és hóhérkézre juttatóját: Himler Mártont. Szálasi Ferenc, Beregffy Károly, Vajna Gábor és dr. Gera József kivégzése után pontosan egy héttel - 1946 március 19-én - ugyancsak egy keddi napon, kísérték a Markó-utcai udvaron felállított bitófák alá Szöllõsy Jenõt, Csia Sándort és báró Kemény Gábort. A kivégzések pontosan ugyanolyan körülmények között zajlottak le, mint annak idején március 12-én. Az a bizonyos felszabadult másik Magyarország aljas törzsközönsége, megkóstolta a vért és minden nap vért akart. És ebben nem is volt hiány. Még március 12-e elõtt, március 1-én, felakasztották a Szálasi-kormány földmûvelésügyi miniszterét, gróf Pálffy Fidélt, mely tényrõl késobb, Matolcsy Mátyás ügyének tárgyalásán, a szegedi zsidó származású Bojta-Burger Béla cinikusan azt mondotta: "Pálffy Fidél nem csinált semmit, mégis felakasztottuk". Március 6-án ugyancsak kötéllel végeztek a Szálasi-kormány igazságügyminiszterével, dr. Budinszky Lászlóval, aki ellen csak egyetlen vádat tudtak elhozni: hogy tagja volt a nyilas-kormánynak. Hiába bizonyította az ügyvéd, hogy Budinszky László mindent elkövetett, hogy a letartóztatott politikai foglyok ne kerüljenek német deportációba - ez mind nem számított. Budinszky Lászlónak meg kellett halnia, mert Szálasi Ferenc minisztere volt. Az úgynevezett Szálasi miniszterperek után került sor vitéz Endre László és vitéz Baky László népbírósági tárgyalására. Az ítélet itt sem lehetett más, mint halál. A bíróság s a tárgyaláson ezúttal is fõszerepet játszó napibéres közönség súlyosbító körülménynek tekintette - különösen Endre Lászlónál - hogy mindvégig férfiasan viselkedett és még a halál árnyékában sem tudott gyáván és megtörten viselkedni. JÓ ESTÉT, GRÓFNÕ Az amerikai OSS könyvírásza természetszerûleg a legkönnyebben kiválasztható áldozatot, vitéz Endre Lászlót igyekszik leginkább meggyalázni és lealacsonyítani. Endre László könnyen eltalálható célpont. Heinrich Himmler deportáltatói azt követelték a magyar kormánytól, hogy magyar részrõl is legyen valaki felelõs a magyarországi zsidóság németországi munkára szállításának rendjéért. Az SS programjában benne volt, hogy a "piszkos munkát" lehetõleg magyarokra kell bízni és a "brutális magyarok" árnyékában üzletelni a Jewish World Congressel. Horthy Miklós kormányzónak, akkori kényszerhelyzetében valakit találnia kellett erre a feladatra. Valakinek vállalnia kellett ezt a munkát. A kormányzó egyik leghívebb emberét, vitéz Endre László gödöllõi fõszolgabírót, majd Pest-vármegye népszerû fõispánját a régi, kemény antibolsevista harcost ,az elsõ világháború sok-sok kitüntetésétõl ékes katonáját hívta meg erre a nagyon nehéz feladatra. Jobb lett volna, ha valaki mást választ ki, szürke, jelentéktelen hivatalnokot vagy még inkább valami kétes jellemet és nem a magyar gentlemantípusnak ezt a kemény alakját kompromittálja bele a németek elszállítási akciójába. Aki csak egy kicsit is ismeri az akkori idõk valóságos helyzetét, tudnia kell, hogy a kormányzó egyes esetekben úgy dezignált miniszterelnököket vagy magasabb rangú hivatalnokokat, hogy egyszerûen rájuk parancsolt. Olykor titkos tanácsosi, olykor katonai esküjükre hivatkozással egyszerûen megparancsolta nekik, hogy ezt vagy azt a pozíciót vállalják. Itt nem volt ellentmondás! Így parancsolt rá Horthy Sztójay Dömére, Endrére és másokra is. A magyar nemzet, a megszállott ország kényszerhelyzetében és a kormányzó kifejezett parancsára vitéz Endre László vállalta a feladatot, noha egyáltalán nem mondható, hogy a németek izzó barátja vagy éppen "náci" lett volna. Valamikor Amerikában járt és Henry Ford I. fogadta bizalmas barátságába. Londonban a British Múzeumban kutatott régi iratok után, amelyekkel meg akarta világítani a bolsevizmus alap okait. Ki sejthette akkor, hogy mire készülnek a németek? Hiszen a Harmadik Birodalom történetének legsötétebb és legkétesebb figurája, Hitler Adolf Judenkommissarja, a Budapestre küldött Eichmann Adolf, aki kitûnõen beszélt héberül, jiddisül és aki a héber iratok szenvedélyes mûgyûjtõje, a Majestic-szállodába tanácskozásra hívta meg a Zsidó Tanács vezetõségét. "A németek részérõl Eichmann Adolf valósággal kormányprogramot is adott a jövõre vonatkozólag" - írja Lévai Jenõ zsidó író Fekete könyv a magyar zsidóság szenvedéseirõl címû mûvében. - Legfõbb feladatának tartja, - mondotta Eichmann - hogy az ipari és hadi termelés a legnagyobb rendbe jöjjön. Evégbõl munkaszolgálatot fog felállítani, fõleg zsidó munkásokból. Ha a zsidóság megfelelõ magatartást tanúsít, akkor semmiféle bántódása nem lesz, hanem a munka arányában része lesz mindenben, mint az egyéb munkásoknak. Ezután Eichmann, a dr. Boda Ernõ által gyorsíróilag jegyzett beszéde szerint, külön gondoskodást ígér a zsidó iskolákról, a pénzügyi kérdésekrõl, a magyarországi zsidóság kultúrintézményeinek megõrzésérõl. - Mindezek a dolgok addig tartanak csak, - mondja Hitler magyarországi zsidó helytartója - amíg a háború tart. A háború után a zsidók szabadok lesznek és azt tehetnek, amit akarnak. Ugyanezt mondja Churchill az internált Sir Oswald Mosleynek is, aki ugyan nem zsidó, csupán "fasiszta". Mindaz, ami a zsidókérdésben történik, tulajdonképpen csak a háború idejére szól, a háború befejezésével a németek megint a régi "gutmütigek" lesznek és mindent meg fognak engedni, mint azelõtt. "Eichmann elõadásával elérte célját - írja Lévai Jenõ - valósággal megbûvölte a Tanácsot és azon keresztül a magyar zsidóságot." Ha Eichmann magatartása - amely talán nem is volt kétszínû - valósággal megbûvölte a magyar zsidóságot, akkor miért ne hihette volna Horthy Miklós, vitéz Endre László vagy bármelyik magyar, hogy a zsidóságnak, mely maga hitt legjobban Eichmann ígéreteiben, semmi baja nem történhetik azon az általános háborús kellemetlenségen kívül, amelyet minden magyarnak is végig kellett szenvednie. DE MIT ÍR HIMLER? "Soha gyávább, szégyenletesen gyávább embert életemben nem láttam. A kihallgatás alatt a legtöbben vinnyogtak, de Endre László olyan minõsíthetetlenül alázatos és olyan gyalázatos magatartást tanúsított, hogy én - szégyelltem." Ebben az egyetlen mondatban látszik a legépületesebben a kommunista szellem. Vitéz Endre Lászlót minden mással meg lehetett vádolni, csak éppen gyávasággal nem. Egész Magyarország tehet tanúbizonyságot, hogy õ nem mondhatott volna Himlernek "kérem alássant". Endre László sorsát a Hámánok sorsává akarta változtatni az amerikai OSS és GPU összeesküvése. Õt a magyar gentlemant kellett meggyalázni legjobban, aki a tragikus szerepre vállalkozott, éppúgy mint a bibliai Hámánokat, Eszter királynõ lakomája után. Az OSS sötét vezérlegénye vitéz Endre Lászlóval szemben hazudik legélénkebben. egyszer azt írja, hogy vitéz Endre László morfinista volt, másszor, hogy kilószámra találtak nála morfiumot, harmadszor, hogy fiánál találták ezt. Mit sorolt Endre László bûnei közé az OSS cionistája, Himler Márton? "Beszámolt, - írja - hogy Angliában Sir Mosleyval és másokkal ugyanezekrõl a "Zsidóproblémákról" beszélt. Beszámolt arról, hogy Amerikában meglátogatta Henry Fordot, akivel hosszabban tárgyalt a nemzetközi zsidó összeesküvésrõl. Beszámolt, hogy valamennyi tárgyalásán az európai zsidók gettóba zárását ajánlotta és azt a francia és angol körök a legnagyobb szimpátiával fogadták." Csodálatos dolog! Miért csak a magyar vitéz Endre Lászlót adta át a GPU-nak Mr. Martin Himler? Miért nem vitte mindjárt a GPU-hóhérok kezére a másik tárgyalófelet: Sir Oswald Mosleyt és Henry Ford I-et és azokat a "köröket", amelyek helyeselték Endre László elgondolásait? Vitéz Endre László tragédiájáról két értékes dokumentum maradt egy jobb magyar korszak számára: Családjához írott levele, a budapesti AVH börtönbõl és szabad földön élõ hitvesének feljegyzései a himleri elfogatás napjairól. És most idézünk: "A kitûzött órában Himler három fejvadásza érkezett meg. Az elsõ egy alacsony, kövér mosolygós zsidó volt, mögötte fiatal zsidó-kinézésû civil "jóestét grófnõ" szavakkal köszönt, majd azt mondta: - Ne féljen, én nem vagyok zsidó. Mi régi ismerõsök vagyunk a Gellért-Szálóbeli Garden Partyról. Nem emlékezik rám? Bochkor Károly vagyok. - Nem emlékezem - felelte vitéz Endréné. Közben újabb három amerikai érkezett: egy zsidó õrnagy, egy nemzsidó hadnagy és egy magyarországi újságíró, aki az USA-ban kommunista újságnál dolgozott. Bochkor vitéz Endre Lászlóra pillantva csak ennyit mondott az utóbbiaknak: - Õ az! - Önt letartóztatom! - mondta a zsidó õrnagy Endre Lászlónak, majd fegyver és méreg után érdeklõdött. Kérdezõsködött Baky László után is. Bochkor nyíltan megmondta, hogy kézrekerítõje ötezer dollár jutalmat kap." Itt volt tehát az amerikai OSS fejvadászainak nagy üzlete. Bochkor szerint egyes magyar fejekért 5000 dollárt, másokért 400, de mindenesetre a személyi értékek, jeggyûrûk, pecsétgyûrûk, órák, ékszerek könyörtelen elrablása. "A zsidó õrnagy - folytatja a napló - melegen érdeklõdött az Endre Lászlónál látott szõnyegek után is. Ezután jeepre rakták Endre László könyveit. Mikor felesége szerzõi jog címén egy példányt követelt azokból, õt is letartóztatással fenyegették. A könyv, amelyet Endre László írt, ezt a címet viselte: ,A zsidókról.' Abból egyetlen példányt még megtaláltak a szoba sarkában. A zsidó õrnagy azonban "emlékül" magával vitte vitéz Endre László értékes díszkardját és a megtalált arany és ezüst családi emlékeket is." Másnap Endre Lászlóné felkereste Bochkort, aki kijelentette, hogy Endre László nemzetközi bíróság elé fog kerülni s ez esetben angol, amerikai vagy francia ügyvédet fogadhat. Bochkor személyére jellemzõ, hogy vitéz Jaross Andort úgy adta Himlerék kezére, hogy meghívta teára és letartóztatta. Hasonlóan járt el Antal István propagandaügyi, majd igazságügyminiszterrel szemben is. 1945 július 19-én vitéz Endre Lászlóné Ismét felkereste Bochkort. aki azt mondta neki, hogy nem ér rá hosszasan beszélni vele, mert vár reá Friedmann, akinek apja 1919-ben Magyarországon. Kun Béla diktatúrája alatt vezetõ személyiség volt. Távozásra szólította fel Endre Lászlónét, mert "végzetes lehetne, ha Friedmann itt találná." Ez a Friedmann László, a budapesti kommunista kormány követe volt Salzburgban. Vele - illetve alárendeltségében dolgozott Gellért Andor "hazatelepítési kormánybiztos", aki pályája kezdetén a berlini Donaueuropa munkatársa volt és nagyon is kétséges szerepet vitt Vajta Ferenccel együtt. Gellért Andor késõbb a müncheni Free Europe magyar osztályának vezetõjévé lépett elõé. A levágott magyar fejekért gálánsan fizetett az OSS, majd szellemi jogutódja: a Free Europe. Amikor 1944 áprilisában hivatalába lép, meginterjúvolta az Egyedül Vagyunk s többek közt a következõket mondotta Endre László: - Minden erõmmel azon leszek, - mondotta - hogy az új zsidótörvények végrehajtáséból származó sok-sok elõnybõl elsõsorban a magyar dolgozó nép, a magyar munkásság részesüljön. Nem szeretném, hogy ennél a harmadik zsidótörvénynél megismétlõdjön ugyanaz, ami az elsõ kettõnél, hogy magasabb társadalmi rétegekbõl élõ ingyenélõk, strohmannok, aladárok fölözzék le az átállítást. Nagyon örülök, hogy vitéz Jaross Andor munkatársa lehetek. Örülök, hogy minisztériumán belül mindjárt megszüntette a kegyelmes, méltóságos stb. címek használatát. Új világ szele érzik a belügyminisztériumban. A dráma azután már a budapesti ÁVH börtönében folytatódik. ahol halálra ítélve vitéz Endre László külföldön maradt családjának az utolsó üzenetet írja: "Mindhármunkra kimondották a halálos ítéletet azért, mert nem gátoltuk meg a németek által követelt és a kormányzó által elrendelt zsidó deportációt, melynek végsõ céljáról, a zsidóknak Németországban való sorsáról - ezt még a Népbíróság sem tudta ránk bizonyítani - halvány sejtelmünk sem volt. A per tartalmi részével nem sokat törõdtem. Mindazt, ami igaz volt s rám nézve terhelõ, nyíltan bevallottam, még azt is, ami bizonytalan volt. Azt tagadtam csak, ami becstelenség, embertelenség lett volna, ha elkövetem, de soha sem követtem el. Két hamis tanú, három érdekelt tanú lett volna hivatott ennek valószínûsítésére. Még így sem sikerült. Újságokban, röpiratokban is jelentek meg gyalázkodó, hazug cikkek, hogy gyáva, alkoholista, meghunyászkodó, máshol hogy erõszakos, vagy prepotens vagyok. Néhányról kerülõ úton értesültem s helyreigazítást követeltem, az ügyészt halottgyalázásért feljelentettem, de mindez sziszifuszi küzdelem innen a fogságból, bentrõl, ügyvéd nélkül, újságolvasási tilalom mellett, minden külsõ kapcsolat nélkül. Igazán csodálom, hogy nem hiszi mindenki el az aljasságokat. De hol egy rendõr, hol egy fogházõr vígasztal és biztat, hogy minden jó lesz, velem éreznek, nem kell csüggednünk, hol pedig kívülrõl érkeznek hírek váratlan, új fegyvertársakról, volt zsidó és angolbarátokról, baloldaliakról, kik most mind azt látják s bizonyítják, hogy mégis nekünk volt igazunk. Amit pedig a kisemberek hûségérõl, kitartásáról, bátorságáról most tapasztaltam, az igazán csodálatra méltó. Csak a két asszonyt, Szabó nénit és Emerenciát említem, vagy a kis borbélyt, akik valóságos fanatizmussal álltak mellém veszélyes helyzetekben. Õk inspiráltak akkor is, mikor a tárgyalás napján az utolsó szó jogán felszólalásomnál saját védelmem helyett támadásba mentem át és egy óra húsz percen keresztül világítottam meg a zsidó veszélyt a majdnem kizárólag zsidó hallgatóság elõtt. Tartozom az elveknek azzal is, hogy kegyelmet nem kértem ezektõl az ellenségektõl. A fellebbezés jogával is csak azért éltem, hogy a hamis tényállást, amennyire lehet korrigáljuk. Jellemzõ, hogy az általam bejelentett 50 tanú közül egyetlent sem hallgattak ki. A múltkori tárgyaláson - írja megrendítõ búcsúlevelében - az egyik zsidó népbíró kezében vastag füzetet láttam, címlapján az én nevemmel és képemmel, amelyen zöld ruhában, nyilas karszalaggal tartok beszédet egy asztal mellett. Nem vezet bosszú, hogy e szemét-irodalom szerzõit megtoroljam, de azt szeretném, hogy ha évek múlva akadna valaki, aki a család becsülete érdekében a közreadott gyalázatosságokat megcáfolja." Vitéz Endre László a kormányzó és a magyar nép iránti hûségében megrendítõen tragikus szerepet vállalt. Azonban fölötte majd csak akkor lehet "ítélni", ha a katyni gyilkosok, a szovjet katorgák, az amerikai és angol koncentrációs lágerek, a szudétanémetek, a keletporoszországi asszonyok, gyermekek gyilkosai, a szovjet katorgák, németek deportáltatói, Titó marsall partizánjai, a potsdami deportáltatók, a légiháborúk tömeggyilkosai is odaülnek egy új Nürnbergben a vádlottak padjára vagy követik vitéz Endre Lászlót a kötelességteljesítésnek, a megparancsolt hivatásnak azon az útján, amely végül is a kommunista akasztófára vitt. A SZTÓJAY-KORMÁNY PERE Még ki sem pihenhette fáradalmait a Népköztársaság Viktor Hugó hóhéralakjaihoz hasonló köztársasági ítéletvégrehajtója, Bogár József, máris újabb magyar államférfiak kerültek a keze alá. Mert Bogárnak - Tildy hóhérának - nem volt pihenése. Állandóan akasztott. Fõvárosban és vidéken egyaránt. Nemcsak minisztereket és tábornokokat küldött a másvilágra, hanem kis nyilasokat, keretlegényeket, becsületes magyar katonatiszteket, kötelességüket hûen teljesítõ csendõröket, parasztokat, munkásokat - szóval százait és ezreit azoknak a névteleneknek, akiknek nevét ma már csak a népbírósági aktagyûjteményeik szégyenhalmazatában - emléküket pedig gyászoló asszonyaik és gyermekeik szívében találjuk meg. A Sztójay-kormány tárgyalását már nem a Zeneakadémián, hanem a Markó-utcai bíróság esküdtszéki termében tartották meg. Természetesen ennél a tárgyalásnál sem hiányoztak a cirkuszi kellékek. Felvonultak a rendõrök, a géppisztolyos pártalakulatok, lezárták a Markó-utcát és talpig vasban vezették elõ a nagybeteg, már járni is alig tudó Sztójay Dömét és volt minisztertársait: Rácz Jenõt, Kunder Antalt, Szász Lajost, Reinényi-Schneller Lajost. Az ítélet itt sem lehetett más, mint halál. Jellemzõ a tárgyalás komolytalanságára, hogy annak folyamán Kunder Antal egyszer megkérdezte a tanácselnököt: "Mondja kérem, tanácselnök úr, komolyan tárgyalunk?" S csodálatosképpen a jelenlevõ Klár Zoltán-lovagok felháborodása ellenére sem utasította rendre az elnök Kunder Antalt, mert a hozzá intézett kérdések valóban olyanok voltak, amilyen kérdéseket csak a Király-utca és a Károly-körút sarkán társalgó harisnyaügynökök szoktak egymásnak feltenni. Kunder Antal volt kereskedelmi és Rácz Jenõ volt honvédelmi miniszter halálos ítéletét kegyelembõl életfogytig tartó kényszermunkára változtatták át, míg Sztójay Dömét, Reményi-Schneller Lajost és Szász Lajost egy késõ nyári reggelen a Markó-utcai fogház udvarán agyonlõtték. Valamennyien férfiasan haltak meg. Ha látta volna az õket kiadó, Júdás-pénzért dolgozó Himler Márton, hogyan halt meg a nagybeteg Sztójay Döme, akit könyvében olyan alávaló módon megrágalmazott, akkor mélységesen szégyellné magát. ÉLVE HOZZÁTOK HAZA ÕKET Sztójay Döme talán Magyarország legtragikusabb sorsú miniszterelnöke. Mint Damjanich János, a szerb származású magyar mártír, õ is a magyar sorsot választja 1918-ban. A vezérkari fõnökség második osztályának vezetõje lett, aztán berlini katonai attasé, majd berlini magyar követ. Miként Bárdossy, õ is abba a vezetõ rétegbe tartozik, amelynek tagjai hangtalanul, feltûnés nélkül szolgálják a nemzeti érdekeket, bármely posztra állítsa õket a sors. Sven Hedin, a világhírû svéd tudós "Ohne Auftrag in Berlin" címû könyvében a legteljesebb szimpátia hangján emlékezik meg Sztójayról, aki felelõs berlini posztján a legnagyobb aggodalommal nézi a szovjet-finn háborút és igyekszik lehetõt-lehetetlent elkövetni a finn testvérnép megmentéséért. Kivételes férfi azokban az idõkben, amikor mindenkit kikezd a kétkedés, gyanúsítás vitriolja. egyenességében éppúgy megbíznak Berlinben, mint magyarságában Budapesten. Ez a végzete. 1944-ben már súlyos beteg, a Semmering egyik szanatóriumában kezelik szívbaját, mikor megtörténik a klessheimi találkozó. 1944 március 19-én Sztójay Döme jelentkezik a hazatérõ Horthy Miklós kormányzó elõtt, hogy engedélyt kérjen szívbajának további gyógyítására. Horthy Miklós, az ismert módszerei szerint azonban ráparancsol Sztójay Dömére, hogy szálljon fel a Turán különvonatra és vállalja Magyarország miniszterelnöki tisztét. A nehéz helyzetben lévõ kormányzónak legfõbb érve: õ száz százalékig megbízik Sztójay magyar lojalitásában és Sztójay az, aki legelfogadhatóbb a németek számára. Éppúgy, mint Bárdossynak, aki szintén a diplomáciából jött és nem a pártpolitikából, neki sincsenek ellenfelei. Mikor az elsõ megbeszélését tartja a magyar nemzeti politika vezetõivel, ezek kissé meglepõdve néznek Sztójayra, aki "azt sem tudja már, hogy hol van a Nagykörút". Felül áll a politikai pártharcokon és egyetlen kötelességet ismer: szolgálni a magyar nemzetet, úgy, ahogy lehet ezek között a tragikus körülmények között. Görgey Artur és Tisza István tragikus sorsa nehezedik a szívbajos derék katonára. A különbség csak annyi, hogy minden hõsi erõfeszítése ellenére õ már szolgálni se igen tud. Az orvosok ágyba, szanatóriumba parancsolják, mikor a nemzetnek most harcra, kiállásra, de legalább is okos, embermentõ diplomáciára vagy - mindenek elõtt - katonai elszántságra volna szüksége. Sztójay alig négyhónapos miniszterelnökségének jórészét a városmajori szanatóriumban töltötte. Miniszterei csak ritkán jelenhettek meg nála, hogy a legeslegfontosabb iratokat parafáltassák vele. Az amerikai OSS barbárul tudatlan és gyûlölködõ kis fejvadásza ezt a fáradt, beteg, tragikus feladatot vállalt magyart úgy jellemzi, hogy Sztójay Döme volt "a magyar zsidóságnak mindenkinél aljasabb hóhérja". Aztán nyomban beismeri, nem lehetett kihallgatni, mert olyan beteg volt, hogy "kihallgatni nem lehet, ha azt akarjuk, hogy élve jusson vissza Magyarországra". És nemcsak a "magyar osztály vezetõjének", hanem az egész amerikai OSS-nek ebben az egyetlen himleri félmondatában benne van minden antihumanizmusa, gyûlölködõ bosszúvágya, tudatlansága és helyzetnemismerése. A régi vadállatfilm címe illik az OSS és Péter Gábor cselekvéseihez: - Élve hozzátok haza õket! Mindegy, ha betegen, megalázva, ha a hazugságok ciángázfelhõjébe burkolva is. De élve jusson vissza Magyarországra, hogy aztán ott ki lehessen végezni hamis ürügyekkel, hamis vádakkal. Sztójayval kapcsolatban legjellemzõbbek az OSS kommunistájának vad hazugságai. Tizenkét pontban kérdõívet intéz Sztójay Döméhez. Erre az alpárian ostoba és keresztényellenes kérdéssorozatra állítólag Sztójay felelt volna. "Alább megtalálják az olvasók feleleteit, amelyeket saját kezûleg írt" - mondja az OSS. Hol a fotokópia? Hol van Sztójay személyes aláírása? Miféle bárgyú és mûveletlen hazugság ez Amerika és az OSS nevében? S ha még azt is válaszolta volna Sztójay, ami az OSS bolseviki gyalázkodásában írva áll, akkor sokszorosan a magyar nemzet mártírjai közé kell számítani õt. "Hittem a németeknek s úgy éreztem, hogy a nemzet érdekében velük kell az elsõ perctõl haladnunk." Ezt hitte minden józan és tisztességes magyar. "Én nem kértem a németeket, hogy az országot megszállják... s azért vállaltam a kormányalakítást, hogy legalább formailag önállóak maradjunk" - mondja az állítólagos írásban Sztójay. - Volt-e tudomása róla, hogy Románia undorral utasította vissza a németek ajánlatát, hogy adják ki Románia zsidó lakosságát Auschwitzba való szállítás céljából? - Nem volt róla tudomásom - feleli Sztójay erre a nyakatekerten alacsony színvonalú magyar mondatra. Románia semmit sem utasított vissza, sem undorral, sem undor nélkül. Románia egyszerûen a saját hatáskörben legyilkolta a zsidókat. Erre vonatkozólag elég elolvasni a zsidó Lévai Jenõ könyvét: Fekete könyv a magyar zsidóság tragédiájáról. Sztójay Döme népbírósági tárgyalásán megmondotta, hogy a kormányalakítás után megjelent nála Ernst Kaltenbrunner SS-tábornok, Heinrich Himmlernek az elsõ héten Budapesten intézkedõ helyettese, aki azt mondotta, hogy "Magyarországnak a környezõ államok példája szerint elsõsorban a zsidókérdést kéne megoldania". A környezõ államok példája szerint? Hát itt van a magyar tragédia és Sztójay tragédiájának lényege: "a környezõ államok példája szerint!" Szlovákia Lévai Jenõ könyve szerint is sokkal hamarabb deportáltatta a zsidókat, mint Magyarország. A románok, saját hatáskörükben, minden német befolyás nélkül a zsidók tíz- és százezreit irtották ki. Ezzel szemben Lévai Jenõ és más zsidó írók szerint 1943 végéig Magyarország a "zsidók paradicsoma" volt. Midõn Sztójay Döme nagybetegen 1944 június 6-án meglátogatta Hitlert, a Német Birodalom Führerjét, az kijelentette neki: - A német csapatok kivonásáról a zsidókérdés elintézéséig tárgyalni sem lehet! Magyarországnak ennél szebb felmentést nem adhat semmiféle történelmi tényezõ. Mert ebben a mondatban - a németbarát miniszterelnökkel szemben is - ott volt a hitleri ítélet, hogy Magyarország és annak kormánya német kényszer alatt áll, hogy a németek nem távoznak addig Magyarországról, míg a zsidókat nem deportálják. És Sulyok Dezsõ népügyész azt írja a Magyar tragédia címû könyvében, hogy az oroszok sem távoznak addig Magyarországról, amíg a zsidókat a legcsekélyebb veszély fenyegeti. Egy népi kisebbség érdekében Szent István Magyarországa így lett elõbb a németek, aztán az orosz bolsevisták foglya. Az OSS mérhetetlen ostobaságaival szemben nem kell védelmet kérni Sztójay Döme számára. Hõs és mártírként "éljen a haza!" kiáltással halt meg a kivégzõ oszlop elõtt, ahová Himler Márton félbolsevistái hurcolták. PARDON, TÉVEDÉS VOLT... A népbírósági gépezet fokozott tempóval dolgozott tovább. Nem volt megállás, ki kellett használni az alkalmas történelmi pillanatot s ki kellett irtani azokat, akik eszükkel és tudásukkal akadályt jelentettek a Rákosi Mátyás és Tildy Zoltán által bejósolt új Magyarország útján. Nemcsak a bosszú, de a tervszerû elõrelátás is vezette õket. A céltudatos politikát Rákosiék és Gerõék csinálták és Tildy Zoltánék csak beleegyezésüket adták. A Kommunista Párt vezetõi nem léptek a nyilvánosság elé, õk a háttérben dolgoztak s rafinált ügyes kezekkel mozgatták a koalíciós kormány kisgazdapárti marionettjeit. Nem Rákosi volt az, aki elutasította a kegyelmi kérvényeket és nem Gerõ hirdette, hogy keményen megbüntették a magyar háborús bûnösöket, hanem Tildy Zoltán és Nagy Ferenc. Vajon Tildy Zoltán a kõbányai börtön mélyén és Nagy Ferenc amerikai farmján látja-e már, hogy milyen szégyenteljes végrehajtó-szerepet játszottak annakidején? Mert Rákosiék elgondolása szerint ezeknek a magyar népbõl származó politikusoknak kellett elvégezniük - szinte Bogárhoz hasonlóan - a hóhér szerepét. A külvilág elõtt Rákosi Mátyás ezekben az években az országépítõ munkával volt elfoglalva s a külvilág elõtt nyugodtan moshatja kezeit, hogy õneki az 1945-tõl 1948-ig tartó népbírósági vérengzésekhez tulajdonképpen semmi köze nem volt. A véres pojáca szerepét a Független Kisgazdapárt játszotta. A Szálasi kormány tagjai közül már csak páran voltak életben. Szakváry Emil az elsõfokú bíróságon tíz évet majd a fellebbviteli tárgyalás során életfogytiglani fegyházat kapott Soha életében nem politizált s az 5 bûne is csak annyi volt, hogy vállalta az ország érdekében a szakminiszteri, iparügyi tárcát. Hellebronth Vilmos volt Szálasi-miniszterrel valami kegyetlenül csúnya játékot játszottak a magyar igazságügy akkori kufárjai. Halálra ítélték s egy reggel kihirdették elõtte a kegyelmet elutasító államfõi leiratot és lekísérték a siralomházba. Ott készült a másnap reggeli kivégzésre. A rendelkezésére bocsátott rövid fél óra alatt elbúcsúzott hozzátartozóitól és a lelkésszel együtt várta utolsó óráját. Másnap reggel alig félórával a kivégzésre kitûzött idõpont elõtt megjelent a siralomházban a per ügyésze és közölte, hogy tévedés volt a tegnapi közlés, amennyiben a köztársasági elnök élt kegyelmi jogával és büntetését életfogytiglani fegyházra változtatta. Valamikor Dosztojevszkivel játszották el a cár parancsára ugyanezt a komédiát. Dosztojevszkij egész életén át viselte ennek az embertelen játéknak a következményeit és sohasem bírta azokat a perceket elfelejteni, amikor ott állott a pétervári kaszárnyatér kivégzõhelyén és várta a halált. AKI ÖNKENT JELENTKEZETT A BITÓRA Alig egy hónappal Szálasi Ferenc kivégzése után a magyar határon önként jelentkezett a Szálasi-kormány egyik még szabad-lábon lévõ tagja: Kovarc Emil. A kihallgató rendõrség tagjai azt hitték, hogy valaki rossz tréfát ûz velük. A jelentkezõt mindenesetre letartóztatták és Budapestre szállították. Kovarc Emil elmondotta, hogy mikor tudomására jutott Szálasi Ferenc és volt minisztertársainak sorsa, hosszú lelki tusa után arra az elhatározásra jutott, hogy neki is osztoznia kell volt minisztertársai sorsában. Elhatározta, hogy hazajön - ítéljenek felette. A Népbíróság nem ";:te tekintetbe Kovarc Emil önkéntes hazatérését, sõt abban még csak enyhítõ körülményt sem látott és a bírósági ítélet nem is golyóra, hanem kötélre szólt. Az õ kivégzésérõl a budapesti lapok az alábbiakban számolta be: "Miután Kovarc hozzátartozóit már nem lehetett értesíteni, az elítélt utolsó kívánsága az volt, hogy cigarettázva mehessen az akasztófa alá. Kérését teljesítették. Amikor pontban nyolc órakor elõvezették, szájában cigaretta füstölgött. Jankó Péter elnök kihirdette elõtte a végsõ döntést s mikor dr. Frank ügyész parancsot adott az ítélet végrehajtására, Kovarc még egy utolsót szippantott cigarettájából, majd földre dobta és eltaposta a cigarettacsutkát. Ezután Bogár ítéletvégrehajtó végrehajtotta az ítéletet. Néhány perc és a magyar nép egyik legelvetemültebb hóhéra elvette földi büntetését." Micsoda lélektani ellentmondás ez az egész cikk, amely pontosan megírja, hogy milyen belsõ nyugalommal lépett a halál küszöbére az az ember, aki társai iránti becsületbõl és hûségbõl önként jelentkezett. Milyen lelkierõ és férfias elhatározás kellett ahhoz, hogy valaki önként válassza az utat, amely a bitófa alatt végzõdik. Nem félt, sõt a halál küszöbén még arra is volt gondja, hogy eltapossa az utolsó cigaretta parázsló csutkáját. Ez a jelenet nyilván megragadta a cikkíró figyelmét, talán bõvebben is szeretett volna írni ennek a férfinek a viselkedésérõl, talán még felébredt benne az újságírói kötelesség utolsó szikrája, de bizonyára ekkor óvatosan körülnézett, nyelt egyet és az akkori sajtópolitikának megfelelõen odaírta cikke végére az akkori idõk divatos mondatát. Kovarcz Emilt nem fogta el Himler Márton, nem írhatott róla hamis és gyalázkodó megállapításokat a "hiteles jegyzõkönyvek" gyûjteményében, de Kovarcz Emil a CIC kopói nélkül is hazatért Magyarországra és osztozott Szálasi Ferenc és minisztertársai sorsában. * A Szálasi-miniszterek sorát a volt propagandaügyi miniszter, Kassay Ferenc zárta le. Népbírósági tárgyalása bõvelkedett az izgalmakban, hiszen Kassay Ferenc személyesen ismerte Lenint, Trockijt és ifjúkorában a szélsõ marxizmus híve volt. Mint öreg marxista hagyta ott a Szociáldemokrata Pártot, mert belátta - amire azóta már sokan rájöttek - hogy más a marxista teória és más a gyakorlat. Töprengõ, elmélyedõ természetû ember volt. Egész életében nem vitt magával mást csak a szegénységet és a becsületet. A tárgyalásán megjelentek régi elvtársai - s különösen régi barátja, az író és költõ Kassák Lajos - tanúkihallgatásuk során dühös vádbeszédet tartottak ellene. De egyéni becsületéhez nem tudtak hozzáférni, s az utolsó szó jogán elmondott beszédekor csend borult a hatalmas esküdtszéki teremre. Még a fizetett közönség is emberré vált egy pillanatra s egyetlen közbeszólás sem zavarta Kassay Ferenc utolsó szavait. õ volt az egyetlen nyilas miniszter, akit nem kötéllel, hanem golyóval végeztek ki... De a véres népünnepély még mindig nem ért véget. A Markó-utcai tragédiák folytatódtak Tildy Zoltán patrónussága alatt. Az elsõ nyári napokban ugyanazon a napon végezték ki Hubay Kálmánt és Ruszkay Jenõt. Hubayval Bogár, Ruszkayval a fegyõrök sortüze végzett. Rendre következett Gaál Csaba, a Szálasi-kormány személyi ügyeinek kormánybiztosa. Az erõsen szívbajos ember a kivégzés éjszakáján szívszélhûdésben meghalt a siralomházban. De azután elõkerült dr. Kerekes fogházorvos s miután megvizsgálta a halottat, cinikus hangon kijelentette, hogy a kivégzésnek semmi akadálya nincs. Az udvar már feketéllett a vérszagra váró söpredéktõl s a meggyalázott Justitia akkori képviselõi tudták, hogy mit kíván a tömeg s a huszadik század gyalázatára a halott Gaál Csabát is felakasztották. A lapok akkor azt írták, hogy a Szálasi-kormány volt kormánybiztosa félelmében elájult s ezért kellett õt négy fegyõrnek a bitófa alá támogatni. Már nyár volt, tündöklõ magyar nyár, de a gépezet tovább végezte a maga véres munkáját. A legközelebbi áldozat Basch Ferenc, a magyarországi németség vezetõje volt, akit a többiekhez hasonlóan ugyancsak Himler Mártonnak emberkopói szállítottak Magyarorzságra. Basch Ferenc kivégzése után a tett színhelyét áttették a Gyüjtõfogházba, mert a Budapestre érkezõ külföldiek elõtt el akarták titkolni a kivégzéseket. A Gyûjtõfogház területén álló úgynevezett kis fogház mellett majd egy fél évszázadon át egy bitófa számára készült mélyedés volt. Tildy Zoltán köztársaságának kevés volt ez az egy bitó s ezért a régi bitóhely mellett öt újabb bitófa számára ástak betongödröt. De néha még hat bitó is kevés volt és többször elõfordult, hogy egy bitón két ember szégyellte magát, hogy embernek született... Ezen a helyen végezték ki sortûzzel Jány Gusztáv vezérezredest, aki Kovarcz Emilhez hasonlóan szintén önként jelentkezett a magyar hatóságoknál. Jány Gusztáv azért tért haza Bajorországból, mert hitte, hogy élete biztos feláldozása árán megmentheti alantasait. Az aradi 13-hoz illõ hõsiességgel halt meg s mint a közölt fénykép is elárulja, régi katonái sírtak midõn a vesztõhelyre kísérték. Itt akasztották fel a hordágyról a mozdulni sem tudó Hain Pétert és mindazon többi ezer és ezer névtelent, akiknek múltja nem felelt meg a békét hirdetõ és halált osztó hatalom akkori urainak. HIMLER MÁRTON MESÉJE A "KIS TOLVAJRÓL" Itt végeztek Omelka Ferenccel, akirõl talán a legmocskosabb szavakat írta Himler Márton "hiteles" jegyzõkönyvgyûjteményében. Azt állítja, hogy Omelka "kis tolvajnak" vallotta magát és hogy államtitkár volt a Szálasi-kormányban. Mind a két állítás merõ hazugság. Omelka sohasem volt tolvaj, minél fogva sohasem is ítélték el közbûntényes cselekedet miatt. A Horthy-rendszer alatt két esztendõt töltött börtönben, de ezt a büntetést politikai állásfoglalása miatt kapta. Omelka Ferenc sohasem volt államtitkár. A Himler-könyvben írt Omelka fejezetre vonatkozóan Omelka Ferenc Angliában élõ özvegye közjegyzõ elõtt tett hivatalos nyilatkozatában a következõket mondja: "Alulírott Nagy Józsefné, elõzõleg Omelka Ferencné teszem az alábbi nyilatkozatot a teljes igazságnak megfelelõen abból kifolyólag, hogy Himler Márton USA állampolgár ,Így néztek ki a magyar nemzet sírásói' címû könyvében elõzõ férjemmel is foglalkozott. A könyv a magyarországi kommunista kormány által, kommunistaellenes cselekmények miatt 1946-ban, szeptember 5-én kivégzett elsõ férjemet, Omelka Ferencet súlyosan gyalázta, amennyiben többrendbeli közönséges bûncselekmény elkövetésével vádolta. Volt férjemmel kapcsolatban az általam tudott és a teljes igazságnak megfelelõ adatokat az alábbiakban adom: 1. Omelka Ferenc sehol és sohasem volt államtitkár. Ezt nyilván csak azért mondja, hogy annál kirívóbb legyen, mintha a Szálasi-kormányban még "egyszerû kis tolvajok" is államtitkárok lehettek volna. 2. Az úgynevezett számonkérési ügyek sohasem tartoztak Omelkára, hanem Orendy Norbert csendõrezredesre, akit 1946 õszén ezért ki is végeztek. 3. Volt férjem néhai Omelka Ferenc sohasem volt elítélve közönséges bûncselekményért. Õt senki nem nevezte és nem nevezheti tolvajnak. 4. Omelka Ferenc 1942 február 13-tõl 1944 június 6-ig volt a Csillagbörtönben azért, mert mint hadapródmestert tényleges katonai szolgálata alatt kormányzósértésért és hadsereg-lázításért elítélték. 5. Szálasi Ferenccel sohasem volt együtt a Csillagbörtönben, mert Szálasi 1938 augusztusától 1940 szeptember 17-ig tartózkodott a Csillagbörtönben. Stb. stb." Így néznek ki tehát a Himler-féle hiteles jegyzõkönyvgyûjtemények az igazság fényében... AZ EXPORTKÉPES KÖZTÁRSASÁG A Himler Márton által kiadott magyarországi börtönök foglyainak az útja azonban nemcsak a Markó-utcai vagy gyûjtõfogházbeli kivégzõ oszlopokhoz vezetett. Akiket akár a román akár a jugoszláv kommunista kormány kikért, azt Tildy Zoltánék nemhogy szó nélkül kiadták, hanem egyenesen meg is köszönték a kikéréseket és örömmel teljesítették azt. Bogárnak elég munkája volt így is, tehát még õ sem irígykedhetett. Gyalázatos módon szolgáltatták ki Titóéknak Szombathelyi Ferenc vezérezredest, Feketehalmy-Czeidner Zoltánt, Grassy Józsefet, Zöldy Mártont, Gaál Lajost, Bajsay Ernõt, Nagy Miklóst, Bajor Ferencet, Perepatics Pált és még sok másokat. Szombathelyi Ferencet az újvidéki fogház udvarán lõtték agyon, míg a többi vádlottat a Balkánon uralkodó akkori állapotoknak megfelelõen, igazi balkáni módra, éjfélkor akasztották fel a zsablyai temetõ árkában. Az ítéletvégrehajtók közönséges vándorcigányok voltak. A szégyen nemcsak ezeknek a katonáknak a kiadásában és aljas módon való kivégzésében rejlett, hanem abban is, hogy az akkori magyar sajtó - kommunista és kisgazdapárti egyaránt - külön tudósítókat küldött le a kivégzésre, akik a legnagyobb elragadtatással és lelkendezéssel számoltak be a temetõ árkában történt kivégzésekrõl. A Szabad Nép címû kommunista kormánylapban egy Palásti László volt zsidó kereskedõsegéd olyan riportot írt errõl az eseményrõl, amely az akkori idõk teljes erkölcsi és politikai viszonyok mélypontját mutatja. Számtalan embert adtak ki Romániának és Csehszlovákiának anélkül, hogy errõl a nyilvánosság valaha is értesült volna. Ha volt Magyarországon korszak, amelyet aljasnak nevezhetünk, akkor Tildy Zoltán köztársaságának a kora volt ez. S a kivégzések még mindig folytatódtak. 1946 nyarán a politikusok mellett majdnem minden nap csendõrakasztás is volt a gyûjtõben. Óriási tömeg jelenlétében végezték ki Ferenczy László csendõrezredest, továbbá dr. Radó Endrét, Orendy Norbertet és úgyszólván százait a volt csendõröknek. Bûnös volt itt mindenki, aki kötelességét és parancsot teljesített a múltban. 1946 augusztus 26-án két órán belül akasztották fel Hindy Ivánt, Budapest védõjét, akit az orosz hadbíróság felmentett, visszaadta kardját és két orosz ezredes kíséretében hozták vissza Magyarországra. Errõl a kivégzésrõl így írt a polgári Kisgazda Párt akkori lapja, a Kis Újság: "Hindy Iván volt altábornagy, Budapest nyilas védõje ügyében Budapesten a déli órákban hirdetett ítéletet a népbíróság Horváth László-tanácsa. A Népbíróság Hindy Ivánt halálra és vagyonelkobzásra ítélte háborús bûntett miatt. A Népbíróság Budapest tönkretevõjét nem ajánlotta kegyelemre és az ítéletet két óra múltán kötéllel végrehajtották." A régi események írója néha megkérdezi magától: szabad-e még tovább írnia, szabad-e még tovább sorolni az akkori rendszer bûneit? Néha úgy érzi magát az adatgyûjtõ, hogy kiesik a toll a kezébõl... Aztán elmúlt a nyár és 1946 õsze pontosan olyan volt, mint a tavasz és a nyár. Akasztottak, akasztottak, akasztottak. Tildy Zoltán, a Palástos Hóhér, Duna melletti nyaralójában feketézés közben írta alá az elutasító iratokat. De nem hozott enyhülést a tél sem. A megfélemlített magyar társadalom riadtan nézte ennek a szégyenteljes kornak kavargó eseményeit és mély megvetéssel fordult el azoktól, akik akasztófákkal és golyóval realizálták a magyar megbékélést és a magyar szabadságot. Az esztendõ utolsó nagy pere Kolosváry-Borcsa Mihályé volt. Egyedüli bûne pedig, hogy annakidején megpróbált rendet csinálni a zsaroló, revolverezõ zugsajtó berkeiben. A népbíróság elõször életfogytiglani kényszermunkára ítélte. Az ítélet megvadította az uralomra jutott és magukat újságíróknak nevezõ "tarháló" bandát és az ítéletet követõ napon úgy a kommunista, mint a polgári sajtó új tárgyalást kívánt, azaz halálos ítéletet akart. Gömbös Gyula házi újságírója, a zsidó Vásárhelyi Ferenc, a Képes Figyelõ címû lapjában perújrafelvételt követelt és egyenesen felszólította Ries István igazságügyminisztert, hogy tûzzön ki új tárgyalást Kolosváry-Borcsa ügyében. Ries István teljesítette a felszólítást, új tanácsot jelölt ki, amely újból lefolytatta Kolosváry-Borcsa perét, megváltoztatta az elõzõ tanács ítéletét és a legtisztességesebb magyar újságírót és volt sajtófõnököt halálra ítélte. NE KÖSSÉK BE A SZEMEMET Kolosváry Borcsa Mihályról azt írja az amerikai egyenruhát öltött kriptokommunista: "Jelentéktelen újságíró volt Debrecenben, míg a németek által ajándékozott Stádium nyomda piacra nem dobta a szélsõséges náci lapokat." A Stádium nyomdát nem a németek ajándékozták a magyaroknak. A Stádium nyomda, amelyet magyar kisemberek, középosztalybeliek apró részvényjegyzéseibõl hoztak létre, már 1920-ban mûködött. Vezetõi voltak: Bajcsy Zsilinszky Endre és vitéz Zsilinszky Gábor. A Völkischer Beobachter, a Stürmer még sehol sem voltak, amikor a Stádium Széchenyi István szellemében két nagy elterjedtségû magyar jobboldali lapot adott ki: a Szózatot és az A Nép-et. Az elsõ világháború hõs tüzére, a kolozsvári fõhadnagy úr, aki bolgár kötelékben, Mackensen hadseregében szolgálta vitézül hazáját, innen a Szózat szerkesztõségébõl került Debrecenbe, hogy ott a keresztény-nemzeti gondolat oldalára hódítsa a civis várost. Mi, akik ott éltünk mellette csodálatosan tiszta magyar lelket ismertünk meg a bõrkabátos "fõhadnagy szerkesztõben". Valami egészen új volt a stílusa, magatartása, viselkedése. Kossuth Debrecenjében, ahol elõzõleg három évvel a bécsi nemzetközi kommunista ezred sortüzei dörögtek, a fõhadnagy szerkesztõ a maga rövid bõrkabátjában az új antibolsevista újságírás legjobb minõségét képviselte. A liberalizmus világától megrontott újságírásban új, csodálatos és gyûlöletes volt mindaz, amit dr. Kolosváry Borcsa Mihály, személye jelentett a Hajdúföld címû - és legyen igaza egyszer Himlernek - valóban jelentéktelen debreceni keresztény nemzeti lap élén. Amit õ hozott az a tiszta becsületes hit és iránymutatás volt: a magyar újságíró legyen elvhû, legyen az elnyomottak, szegények szószólója, de legyen egyben erkölcseiben olyan, mint az az egykori huszártiszt, akitõl a legteljesebb becsületességet. követelte a szolgálati szabályzat és legyen olyan mûveltségû, hogy legalább is levelezõ tagnak bármely nap meghívhassa a Magyar Tudományos Akadémia. Ott az õsi civis város falai között valóban egy "jelentéktelen" újságíró élte a maga puritánul egyszerû életét. De ennek az életnek voltak olyan irányelvei, amelyeket nem ismertek a budapesti New-York kávéházat megszálló úgynevezett szellemi emberek. Hûség a néphez! Hûség a magyarsághoz! Hûség a krisztusi gondolathoz! Ezek voltak a debreceni fõhadnagyszerkesztõ vezéreszméi. S mindezen túl volt egy másik "hobby"-ja, a szakmai szolidaritás tisztelete. Helyesen, vagy talán helytelenül, hitt abban, hogy az újságíró törzs tagjai valamennyien együvé tartoznak, legyenek keresztények vagy akár - mint az a liberális Debrecenben is sokszor elõfordult - zsidók! Õ, aki mindenkinél jobban ismerte a veszedelmet, amelyet a magyar szellemû élet elidegenülése és megfertõzése jelentett, szinte tragikusan ragaszkodott a szakmai szolidaritáshoz. Bármilyen szilárd hittel állt a keresztény nemzeti gondolat mellett, a kollegialitás terén nem ismert különbséget zsidó és keresztény között. Mikor 1934-ben Debrecenbõl a miniszterelnökség sajtóosztályára kerül, már terjed, szervezkedik, egyre nagyobb tömegeket hódít a keresztény nemzeti sajtó. A Függetlenség fõszerkesztõi tisztségében Kolosváry váltja fel Hubay Kálmánt. A felvidéki visszacsatolás idején az Imrédy kormány sajtófõnöke. Imrédy bukása után újból a Függetlenség fõszerkesztõje, majd az Országos Magyar Sajtókamara elsõ elnöke. Jellemzõ módon a budapesti zsidó újságírók teljes bizalommal szavaznak rá. Ugyanazok, akik késõbb szennyel, gyûlölettel fröcskölik be emlékét. - Mint újságíró nem gondolt arra, hogy szegény újságírókat foszt meg életlehetõségüktõl, ha õket a munkából kizárja? - kérdezi 1945-ben vitéz Kolosváry Borcsa Mihálytól az OSS fõnöke. Nem föltétlenül írással vagy újságírással kell foglalkoznia minden embernek! hangzik rá a válasz. A magyar sajtókamarai törvényt, elsõsorban a zsaroló újságírók, a Társadalmunk, a klárizmus ellen vitéz Kolosváry csinálta meg. S akkor az õ javaslata alapján úgy határozott a magyar országgyûlés, hogy az Országos Magyar Sajtó Kamara tagjai közül 20 százalék lehet zsidó, az ország 6 százalékos zsidó kisebbsége közül. És most azt kérdezi, állítólag vitéz dr. Kolosváry Borcsa Mihálytól az OSS-vigéc, az úgynevezett 1944 júniusi "könyvégetéssel" kapcsolatban. - Nem gondolta-e, hogy szégyene a nemzetének könyveket elégetni ? E sorok írója ott állt vitéz Kolosváry Borcsa Mihály mellett, amikor nem elégették, hanem a papírzúzdába küldtek bizonyos könyveket. Nem az úgynevezett "zsidó könyveket" égették meg, hanem azokat a kommunista könyveket dobták papírzúzó malomba, amelyek bolsevista íróktól származtak. Az elsõ könyv, amely berepült Kolosváry kezébõl a papírzúzdába Reb-Meyer Litvák unokájának, Kiss Józsefnek verseskötete volt. Ebben találtatott az elsõ magyar nyelven írt kommunista vers, a "Knyáz Potemkin." Az úgynevezett zsidó szerzõk könyveit nem égették meg, csupán a nyilvános könyvtárakból kellett beszolgáltatni azon zsidó íróknak könyveit, akik kommunisták és marxisták voltak. Hogy dr. Kolosváry betiltotta volna Herczeg Ferenc írásait, - akár csak három napra is - az az OSS legostobább hazugsága. A szerencsétlen pupuc nem tudta, hogy Herceg Ferenc nem volt fajilag üldözött és már csak azért sem lehetett volna könyveit elégetni vagy írásait betiltani. "Szeretném tudni - kérdezi az OSS hazugsággyûjtemény szerint - Martin Himlert Kolosváry Borcsa Mihály - hogy voltaképpen a nyugati hatalmak, az Egyesült Államok kormánya miért tart fogva és mivel vádol?" ,,Az emberiség ellen elkövetett legszörnyûbb bûnök tömkelegével" feleli erre a kommunista jellegû bíró. Azonban: az Isten szerelmére, mondják meg már végre: mi az emberiség ellen elkövetett bûnök "tömkelege"? Ha Hans Fritsche, a Harmadik Birodalom rádiókommentátora szabadon, emelt fejjel távozhat Nürnbergbõl, mi lehet az emberiség ellen elkövetett bûne egy magyar újságírónak: vitéz dr. Kolosváry Borcsa Mihálynak? Mi jogon, melyik londoni egyezmény alapján meri ellopni a nürnbergi igazságszolgáltatás alól és a kommunisták kezére adni õt az OSS fejvadásza? Tessék már felelni rá az OSS vagy Jackson fõbíró úr tájáról, a nürnbergi jog melyik paragrafusa vonatkozott a magyar szellemi emberekre? Vagy megeshetik, hogy egyszerûen csak ellopták õket, mint fehér négereket? Az 1930-as évek tájékán egy símanyelvû, sunyi kis amerikai figura érkezett Debrecenbe, hogy ott - látszólag átvegye a Debreceni Független Újság kiadóhivatalának vezetését. Ez a kopasz, alázatos amerikai "magyar" szinte naponta ült Kolosváry Borcsa Mihály debreceni szerkesztõségének elõszobájában. Ezt a szánalmas figurát Fáy-Fischer Andornak hívták és Fáy-Fischer Andor - ez csak késõbb derült ki - az amerikai emigráns kommunista gyûrûnek Magyarországra küldött megbízottja volt. Különös véletlen, - ugyebár - hogy egyben Fáy-Fischer az amerikai Magyar Bányászlap szerkesztõje s egyben Himler Márton OSS bandavezér unokaöccse. Debrecent, aztán késõbb a budapesti keresztény sajtót Fáy-Fischer Andor "térképezte" fel, ráírván a kommunisták fekete listájára mindenkit, aki antibolsevista volt. Így azonban Himler Mártonnak kellett volna legjobban tudni, hogy Kolosváry Borcsa Mihály volt az, aki soha, semmiféle olyan állást nem töltött be, amelyben egyáltalán módjában lehetett volna "bûnöket" elkövetni. egyetlen igazi "bûne" volt az amerikai OSS szemében: tíz éves tudományos kutatás árán megírta "A zsidókérdés magyarországi irodalma" címû alapvetõ, rendkívül magas színvonalú és hûvös tárgyilagossággal készült tanulmányát. Ugyanazokat a német írókat, akik sokkal élesebb tudományos mûveket írtak, sok esetben még a "nácitlanító bíróságok" (Spruchkammerek) elé sem állították. A keresztény, magyar újságírás legnemesebb mártír alakjától az elsõ világháború vitéz katonájától azt kérdezi az OSS ügynök: - Fél hazamenni? - Félni nem félek. Elvesztettük a háborút, a magyar életnek nincs sok célja. De nem szeretném ellenségeimnek megadni az alkalmat, hogy halálomban gyönyörködjenek. - Olyan biztos benne, hogy csak halálos ítéletet várhat Magyarországon? - A forradalmi bíróságok csak egy büntetést ismernek! - mondja Kolosváry és itt árulja el az OSS ügynöke, hogy a magyar mártírokat õk tudatosan azért szolgáltatták ki Péter Gáboréknak, mert biztosak voltak benne, hogy a népbíróságok csak halálos ítéletet hozhatnak. A cél a nemzet lefejezése, a szellemi elit megsemmisítése volt. Az újságíró mártírok élén vitéz Kolosváry Borcsa Mihály az ÁVH börtönében is példáját adta annak a nemes, hõsies és emberi magatartásnak, amely egész életének jellemzõje volt. És Kolosváry Borcsa Mihály a siralomház éjszakáján megírja búcsúlevelét feleségének. Talán a magyar irodalom legszebb, legmélyebb szerelmes levele. A halálfélelemnek, bánatnak semmi nyoma. Nincs benne egy betûnyi politikai önigazolás. õ tudta, hogy erre nincs is szüksége. Az Országos Magyar Sajtókamara elnöke olyan égi nyugalommal lép ki a siralomházból és az életbõl, mintha csak a másik szobába menne át. Csak egyet változtatott meg Kolosváry Borcsa Mihály a börtönben. Mikor Magyarországon Tildy Zoltán, a palástos hóhér írja alá a halálos ítéleteket, az erdélyi protestánsok keményhitû unokája, Szûz Mária keblére hajtja fejét és katolizál a börtönben. "Szép volt az életünk és nyugodt lesz az eltávozásom - írja miközben Petõfit idézi. - Pár óra még s megnyílik elõttem a nagy titok, ahol újra találkozni fogunk. Gondolj reám addig úgy, mint aki idõlegesen eltávozott, de aki onnan is, ott is, örökre szeret." A magyar toll hõse szerzetesi szegénységben hal meg, mint annyi elõdje, kartársa. "Istenem, mit hagyhatok én Neked?" - kérdezi búcsú levelében. Amije volt, azt elrabolták a Himler-betyárok, hát így folytatja: "Az elsõ amerikai tábor óta hordoztam pár szem színes cukorkát magammal a Te részedre: ennyi minden vagyonom!" S mikor a kivégzés megtörtént, a búcsú levél elküldõje hozzáteszi, hogy még ezt is ellopta egyik börtönõre. Kolosváry Borcsa Mihály 1946 december 6. hajnalán odaáll a fegyverek csöve elé, melyekkel oly sokszor nézett szembe a harctereken. - Mi az utolsó kívánsága - hangzik feléje a kérdés. - Népügyész úr! Ne kössék be a szememet! - mondja érces hangon. Utána Kovách Béla lapja írja meg, az akkor még csodálatos merészségnek számító igazságot: "A fasiszta sajtófõnök bátran halt meg." A sortûz eldördült. Vitéz Kolosváry Borcsa Mihály pedig, a sok újságíró vértanú élén, bevonult az égi Sajtókamarába. És amíg így folytak a dolgok, a koalíciós Hunniában, ahol a nemzet legjobbjait úgy akasztották, mint a gyilkos cigányokat, addig az írástudók egy része hallgatott, a többiek pedig úgy írtak, mintha végre megérkezett volna a szabadság a Duna-Tisza közére. Zilahy Lajos, aki az oroszok bevonulásakor megírta "Krisztus a bunkerban" címû emlékezetes vezércikkét és vezetõje volt a Szovjet-Magyar Társaságnak, egyetlen sort sem írt magyar honfitársai védelmében. Ha volt valaha írástudók árulása, akkor ez az volt. Sokan hallgattak és riadtak voltak és ez a riadalom - a gyávaság riadalma volt. Valami furcsa, érthetetlen pszichózis lett úrrá a lelkeken, mintha az ötágú vörös csillag megbabonázta volna az embereket, még azokat is, akik esztendõk óta sóvárogtak a szabadság után és összetévesztették a szabadságot a rabszolgasággal és embertelenséggel. Senki sem tiltakozott a hatalom túlkapásai ellen és a sajtó olyan hangot ütött meg, ahogyan eddig még nem írtak sem a magyar, sem egyéb más nemzet sajtójában. Felkai (Volksmann) Ferenc a Függetlenség éveken át volt külpolitikai rovatvezetõje, a leglelkesebb hitlerista, a Képes Figyelõ címû hóhérközlönyben "Isten vele Mihály" cím alatt aljas, gyûlölködõ vezércikket írt jótevõje és fõszerkesztõje kivégzésérõl. Jutalmát 1951-ben õ is megkapta, mert a bolsevisták deportálták. Igaz, hogy ez a sajtó már régen azoknak a kezében volt, akik reggeli kávéjuk után a Markó-utcai vesztõhelyre tértek be napi szórakozásként. Nem volnának érdekesek ezek a dolgok, ha ebben az idõben kommunista többség kormányozta volna az országot vagy ha proletárdiktatúra lett volna az országban. De Nagy Ferencék és társaik ma már úgy állítják be ezeket az éveket emigrációs megnyilatkozásaikban, mintha ez az idõ a magyar szabadság új renaissanceja lett volna. Pedig ennek a kornak minden sunyi rémségéért és köteteket megtöltõ gyilkosságaiért azok is felelõsek, akik ma Amerikában élnek és onnan próbálják igazolni a koalíciós években követett politikájukat. Nemcsak Rákosi Mátyásról és moszkovita társairól, de a nagyferencekrõl, a tildyzoltánokról és a vargabélákról van szó. Azokról az emberekrõl akik annakidején a magyar zászló színeivel díszített érdemkeresztet adtak egy Himler Mártonnak. AKIK ÉLETBEN MARADTAK... 1946 utolsó napjaiban végetért Tildy Zoltán köztársaságának elsõ tisztogatási etappja - s a hóhérok meg lehettek elégedve munkájuk eredményével. Alig kilenc hónap alatt valóban sikerült lefejezniük a kommunistaellenes Magyarország vezetõ rétegét és háborús bûnösség címén bitóra juttatni mindenkit aki útjukban állott. A Himler Marton által kiadott Szálasi-kormány tizenöt tagja közül tizenketten a vesztõhelyen fejezték be életüket. Kötél általi halállal végezte életét Szálasi Ferenc, Szöllõsy Jenõ, Beregffy Károly, Vajna Gábor, Pálffy Fidél gróf, Kemény Gábor báró, Budinszky László és Kovarc Emil. Golyóval végeztek Kassay Ferenccel, Szász Lajossal, Reményi-Schneller Lajossal és Rajniss Ferenccel. A Szálasi kormány két másik tagja, Szakváry Emil életfogytiglani kényszermunkát, míg Hellebronth Vilmos halálos ítélete után kegyelembõl ugyancsak életfogytig tartó büntetést kapott. A Szálasi-kormány egyetlen minisztere, aki a sors különös kegyelmébõl nem került Himler Mártonék hálójába Henney Árpád miniszter volt. A minisztertanácson jelenlevõ államtitkárok és egyéb beosztottak - mint azt megírtuk - hasonló sorsra jutottak. Kolosváry Borcsa Mihály államtitkár és a Sztójay-kormány volt sajtóügyi kormánybiztosát ugyancsak golyó által végezték ki. Kötél jutott Csia Sándornak, Gera Józsefnek a Gaál Csabának, míg Szögi Géza volt miniszterelnökségi államtitkárt a Hungarista Párt óriási többséggel megválasztott fiatal szegedi képviselõjét tíz évi kényszermunkára ítélték. Fiala Ferenc sajtófõnök golyó általi halálbüntetését életfogytiglani kényszermunkára változtatták. Serényi Miklós grófot is kétszer ítélték kötél általi halálra nem kevesebb váddal illetve, minthogy õ okozta hat millió zsidó pusztulását. A vádból természetesen egyetlen szó sem volt igaz, mert Serényi tisztán tudományos alapon foglalkozott a zsidókérdéssel és semmiféle aktív része nem volt - még csak a zsidótörvények meghozatalában sem. De volt egy nagy bûne. A harmincas évek közepén országos botránnyá kerekedett a váci terménykereskedõ Löwinger ügye, aki a parasztok százait árvereztette el a fehér váltóra adott kölcsön miatt. Ezt az ügyet Serényi leplezte le s a végén a független magyar bíróság egy évi börtönre ítélte az uzsorás Löwingert. Természetesen ebbõl kifolyólag Serényi is felkerült a proskribáltak listájára. Tárgyalása folyamán Serényi falujának - Vácdukának - egész lakossága - kivétel nélkül mindenki - kérte Serényi felmentését. De a pesti Népbíróság akkor nem a magyar nép kívánságának volt a fóruma... Hogy milyen embereket állítottak népbíróság elé Himler Mártonék, arra Serényi Miklós is említésre méltó példát mutatott. Mikor a tárgyalás végén, az egyik parasztpárti népbíró, hogy mentse Serényit megkérdezte tõle: - Ugye Serényi ha ma kezdené politikai pályáját, másként cselekedne? Serényi pillanatig maga elé nézett s azután a következõket mondotta. - Pontosan ugyanúgy cselekednék, mert mindig tiszta lelkiismeretem volt az útmutatóm. Semmit sem bántam meg és nem érzem magam bûnösnek... Ez a felelet mutatja, hogy erkölcsileg milyen magasan állottak a vádlottak a Himler Mártonok népbírósága felett. És éppen ezért Serényi Miklós grófot is halálra kellett ítélniük. Késõbb az ítéletet életfogytiglani fegyházra változtatták. Külön fejezetet lehetne írni Kerekes Béla sorsáról, aki életben maradt és hat év után mégis kivégezték. Kerekest ugyancsak Himlerék szállították a budapesti halálmalomnak. A vád mindössze annyi volt, hogy Kerekes Béla államtitkári állást kapott és vállalt a Szálasi kormányban Kassay Ferenc propagandaügyi miniszter mellettit. Az ítélet "mindössze" 12 évi kényszermunkára szólt, hiszen négy hónapig tartó propaganda államtitkárság alatt azokban az idõkben nem igen lehetett valami sokat csinálni. Ezt még maga a Népbíróság is megállapította s Kerekes Bélát az ítélethirdetés után kiszállították a Gyûjtõfogházba, ahol hosszú éveken át sorstársa lett az ott sínylõdõ ezreknek. 1950-ben mikor már végképpen az ÁVÓ vette át a politikai foglyok õrizetét - illetve gyötrését - a foglyokat három csoportra tépték. Az egyik csoport ott maradt a gyûjtõben, egy másikat Vácra, míg a harmadik csoportot az újonnan kibõvített márianosztrai börtönbe vitték. Kerekes Béla Mária-Nosztrára került. A váci fegyház mellett ez volt a legembertelenebb intézmény. A foglyok semmit nem dolgozhattak, egész napon át a zárkában kellett ülniük s a fegyelmi büntetések úgy hullottak mint az átok. A régi börtöntemetõt ki kellett bõvíteni, mert az elbánás gondoskodott arról, hogy minden nap temessenek egy úri vagy fasiszta bitangot - ahogyan nevezték õket. Így múlt el két esztendõ. Azután egy õszi napon Kerekes Béla eltûnt zárkájából és senki sem tudta mi lett vele, hová vitték. 1954-ben arról kezdtek suttogni a rabok a különbözõ börtönökben, hogy dr. Kerekes Bélát kivégezték. Eleinte senki sem hitt ezeknek a híreknek, de valahogy úgy volt, hogy a rossz hírek mindig igaznak bizonyultak. S azután kiderült a következõ: Kerekes Béla és még kb. 400 társa ellen, orosz intervencióra, újabb vádat emeltek, mert annak idején az orosz fronton partizánellenes egységekben mûködtek - természetesen felsõbb katonai parancsra. A nyilvánosság teljes megkerülésével ezeket a volt tiszteket, altiszteket és katonákat Székesfehérvárra vitték és ott folytatták le ellenük az eljárást. Odavitelük után fatáblát akasztottak a nyakukba, "Hõs szovjet partizánok ellen harcoltam" felirattal. A titkos vérbíróság mind a négyszáz vádlottat kötél általi halálra ítélte és mind a négyszáz volt magyar katonát kivégezték a székesfehérvári törvényszéki fogházban. Nem az udvaron, hanem az egyik tárgyalóterembõl vesztõhellyé átalakított helyiségben. De ezekrõl a közönséges gyilkosságokról sem írt se Himler Márton, se az Emberi Jogokat Védõ Liga... Ha nem is ilyen szigorú, de hasonló szerencsétlen sorsot juttattak a volt Sztójay-kormány tagjainak és mindazon politikusoknak is, akiket valamilyen módon vonatkozásba tudtak hozni a zsidótörvényekkel, illetve ismerték antibolsevista beállítottságukat. Ilyen vádpontok alapján ítélték halálra a Szegedrõl elindult dr. Antal Istvánt, aki negyed évszázadon át egyik szellemi vezetõje volt a jobboldali Magyarországnak. Legnagyobb bûne a nemzeti alapon álló Stádium Sajtóvállalat megteremtése volt, továbbá az, hogy bizalmas munkatársa volt Gömbös Gyulának. Halálra ítélték, de késõbb kegyelmet kapott. Tasnády Nagy Andrást, a képviselõház volt elnökét, a magyar jogász és református élet legjelentõsebb képviselõjét ugyancsak életfogytiglani fegyházra ítélték, mert a magyar képviselõház részérõl alkotmányjogilag õ készítette elõ Szálasi Ferenc nemzetvezetõvé választását. Hasonló büntetést kapott Tárczay Felicides Román, közoktatásügyi államtitkár is. De a névsorban még nincsenek benne a katonák - közlegények és tábornokok egyaránt, - akiket ebben a vérgõzös esztendõben, vagy késõbb juttattak bitófára a magyar nemzet igazi sírásói. Gyertyánfi Kornél volt prágai követ adatai szerint tizennyolc volt minisztert ítéltek halálra, akik közül öt kegyelmet kapott. További hat miniszter életfogytiglani fegyházban, hárman tíz éven felüli börtönbüntetésben részesültek. Halálra és a fentiekhez hasonló súlyos büntetésekre ítéltek tizenegy vezérezredest, harmincegy tábornokot, kétszázhetven vezérkari tisztet és kellõképpen ellenõrizhetõ adatok híján körülbelül nyolcszázötvenre tehetõ a volt alacsonyabb beosztású tisztek, õrmesterek és közlegények kivégzésének a száma. Rendkívül magas számban állottak a népbíróság elõtt az újságírói kar tagjai. Harminchét újságírót ítéltek súlyos börtönbüntetésre, míg hármat kötéllel végeztettek ki a sajtószabadság nemes eszméjével visszaélõ - "felszabadult Magyarország" vezetõi. A Himler Mártonék által kiszolgáltatottak sorsához hasonló volt azoké is, akik otthon maradtak és akiket a nyilvánosság megkerülésével likvidáltak az új hatalom megszállottjai. Akiket semmiféle törvény alapján nem lehetett bíróság elé állítani, azokat "csendben" intézték el. Ilyen végzet jutott Bosnyák Zoltánnak is, akinek egyetlen bûne volt, hogy tudományos folyóiratokban és könyvekben foglalkozott a magyarországi zsidóproblémával, pontosan úgy ahogyan azt a világ minden részében teszik szociológusok és társadalomtörténészek. De Bosnyák Zoltán, ez a szelídtekintetû polgári iskolai tanár ezt a "bûnt" abban a Magyarországban követte el ahol annak-idején 1945-ben ezer évre visszamenõleg a vádlottak padjára állították azt, aki bármilyen vonatkozásban a szájára merte venni a zsidó szót. Bosnyák Zoltán ellen nem tudtak vádat emelni, tehát elfogtak és zárt tárgyaláson halálra ítélték. Az ítélet közlése után õt is a Gyûjtõfogház hírhedt Kis fogházában helyezték el. Írógépet adtak és felszólították, hogy amennyiben visszavonja állításait és írásban is lerögzíti revideált álláspontját - abban az esetben meghagyják életét, sõt pertörlést rendelnek el ügyében. Bosnyák Zoltán szomszédos cellatársa heteken át hallotta az írógép kopogását Bosnyák cellájából. Hogy mit írt a reá nehezedõ terror hatása alatt - azt mind a mai napig titok fedi. Tény, hogy egy szép napon bizottság jelent meg Bosnyáknál s két óra hosszat tartó tárgyalás után hatalmas iratcsomóval távoztak tõle. Aznap éjjel - a normális kivégzési idõpontnál korábban - behelyezték a bitófát a beton mélyedésbe és éjjel három órakor villanyvilágítás mellett, a legnagyobb csendben felakasztották Bosnyák Zoltánt. Százan és ezren végezték így az életüket abban a népi demokratikus hazában, ahol a sztálini módszerekkel építették és építik ma is a - szocializmus országát. Kifelé a nagy tömegek felé hirdetik a szabadságot, a jólétet - de befelé gyilkolnak és pusztítanak mindent ami értéket és magasabb szellemi nívót jelent a magyarság számára. És ezt a világot nevezi Himler Márton - szabad, független Magyarországnak... Az embervadászok nem voltak válogatósak. Kontroll nélkül szállították azokat, akiket kikértek. Háborús bûnösség? Elég volt a vád, az indoklásra már nem voltak kíváncsiak. így adták ki többek között, Oleszy Sándor festõmûvészt, aki azért lett háborús fõbûnös, mert Szálasi Ferencet lefestette. De rajta volt a háborús fõbûnösök listáján a világhírû zongoramûvész és zeneszerzõ Dohnányi Ernõ is, csupán azért, mert véletlenül, egy alkalommal Szálasi Ferenc társaságában fényképezték le. Dohnányi Ernõ egyébként ma a Florida University tanára és egész Amerika zeneéletének egyik legünnepeltebb személyisége. Hazaszállították Himlerék nagybányai Gergely Gyulát, aki évtizedeken át a partiumi magyarság egyik vezetõje volt és nemcsak szavakkal, de egész vagyonával szolgálta az ott élõ magyarság céljait és érdekeit. Hogy mi volt Gergely Gyula háborús fõbûne, azt még a népbíróság sem tudta megállapítani, de ha már haza szállították, akkor ítéletet is kellett hozni. És az ítélet "mindössze" életfogytiglani kényszermunka volt. Elvégre az ezer éves Magyarország jogszolgáltatásában a kényszermunka szó csak az 1944-es népbírósági törvényben fordult elõ elsõ alkalommal. Az 1956 októberében pár napra uralomra jutott szabadságharc szabad napjaiban az átvizsgált népbírósági akták és igazságügyminisztériumi iratok megdöbbentõ képet tártak a kutatók elé. Kiderült, hogy a népi demokratikus köztársaság alig egy évtized alatt majdnem hatezer bolsevistaellenes egyént gyilkolt meg. Ezen emberek javarészét vagy háborús bûn vagy szabotálás, hazaárulás, szovjet-orosz-ellenes megnyilatkozás stb. vádak miatt ítélték halálra. De ez a hatezres lista kizárólag azok neveit tartalmazza, akiket bírósági tárgyalások után végeztek ki. Ebben a számban nincsenek benne azok akiket minden tárgyalás nélkül "süllyesztettek el" a gellérthegyi Citadella kazamatáiban felállított bitófákon, a Gyûjtõfogház kisfogházában, az ÁVÓ börtönné átalakított hûvösvölgyi Manrézában és mindazon többi helyeken, ahonnan az áldozatok csak halva távozhattak. Sajnos igen rövidek voltak az októberi forradalom napjai ahhoz, hogy a pontos számot össze lehetett volna állítani a vörös uralom alatt kivégzett személyekkel kapcsolatban. De a fenti számban nincsenek benne azok sem, akiket Oroszországba deportáltak vagy akiket suba alatt kiszolgáltattak a kommunista uralom alá került Csehországnak, Titó Jugoszláviájának és Groza Romániájának. Egyes kutatók nem járnak messze az igazságtól, mikor összegezve az áldozatok számát, azt ötvenezer fõben állapítják meg. Himler Márton barátai az elmúlt tíz esztendõ során alapos munkát végeztek... ÉS BEBÁDOGOZTAK MINDEN ABLAKOT Azok, akiknek sikerült átvészelniük az elsõ hónapok és az elsõ esztendõk koalíciós vészbíróságait részben a Budapest-kõbányai Gyûjtõfogházban, részben pedig a szegedi, a váci és a kibõvített márianosztrai börtönökbe kerültek. Tekintve, hogy az elítéltek között rendkívül nagy számban voltak asszonyok és leányok is, így a rendszer nagyobb dicsõségére 1948-ban a kalocsai fogházat is kibõvítették. Esztendõkön át két-háromezer politikai vétségek miatt letartóztatott nõ lakott a szomorú épületben. Szaporodtak a börtönök és szaporodtak a foglyok. Addig, amíg a börtönökben a régi személyzet volt alkalmazásban - úgy ahogy - tûrhetõ állapotok uralkodtak. De 1948-ban, mikor Rákosi Mátyás bejelentette a fordulat évét, akkor a börtönökben is megváltozott az élet. A magyar börtönügyek legfõbb intézõje egy Garasin nevû szovjetorosz NKDV ezredes lett, aki Magyarországon is orosz mintára alakította át a letartóztató intézeteket. Mindenütt leváltották a régi börtönigazgatókat, elbocsátották a régi fegyõröket és kékparolis ÁVÓ-pribékekkel helyettesítették õket. Az új igazgatók kivétel nélkül a Kommunista Párt szûkebb terrorszervezetéhez tartoztak. Tanulmányúton jártak a szovjetorosz börtönökben és onnan hozták magukkal azt a szellemet, amely eddig ismeretlen volt, a szabályzataiban szigorú, de emberséges magyarországi börtönökben. Külön nevet vívott ki magának ezen a téren egy Lehota és egy Bánkúti nevû ÁVÓ-s õrnagy illetve százados. Lehota a váci fegyházat, Bánkúti pedig a Budapest kõbányai Gyûjtõfogházat szervezte át az új idõk új szellemének megfelelõ módon. Ez annyit jelentett, hogy leszállították a régi élelmiszernormákat, de ugyanakkor megtiltották az élelemcsomag beadást és 1949-tõl 1955-ig a foglyoknak teljesen tilos volt a külvilággal való érintkezés. Nem írhattak és nem kaphattak levelet. Gyakran elõfordult, hogy valaki legközelebbi hozzátartozójának haláláról csak bosszú évek múlva értesült. Az úgynevezett fekete levelezésért olyan fegyelmi büntetés járt, amelyet nehéz volt élve átvészelni. Bevezették - szibériai mintára - a legszigorúbb testi fenyítéket. Ha valaki a fegyõrök sorfala közötti sétán félrenézett vagy éppen szót váltott valamelyik rabtársával, akkor Lehota õrnagy elvtárs hat hónapi "Doberdóval" büntette. A világtól teljesen. elzárt, drótsövénnyel körülvett és õrtornyokkal megerõsített váci fegyház Dunára nézõ pincesorának fegyelmi részét nevezte el a börtönzsargon Doberdónak. A két négyzetméternyi zárkákban még nyáron is kibírhatatlan hideg volt. Télen a csajkába befagyott a víz s a falak csillogtak a salétromtól. A zárkák nem ablakon, hanem tenyérnyi nagyságú légaknán keresztül kapták a levegõt. S ha valaki megszegte a fegyelmet - olykor Baját tudtán kívül, akkor három, esetleg hat hónapig kellett ebben a helyiségben tartózkodnia. De a büntetéseknek mellékágai is voltak. A hat hónapból két hónapot a lépcsõ alatt elhelyezett sötétzárkában kellett töltenie s minden másod- vagy harmadnap két órától nyolc óráig terjedõ vasra verésben részesült. A "vasalás" abból állott, hogy a méter hosszú járomláncot minden vasbilincs nélkül csavarokkal srófolták bokájára és csuklójára, azután a jéghideg kövezeten a jobb kéz csuklóját a bal bokához, a balkéz csuklóját pedig a jobb bokához húzták. Ha valaki elájult, pofonokkal, rúgásokkal vagy vödör vízzel magához térítették. Sokan nem bírták a szenvedéseket s egy Belák nevû bûnözõ borbély oldotta le a halottról a bilincseket, hogy azután éjjel a Nógrád-Verõce közelében fekvõ rabtemetõben bekaparja a földbe a szerencsétlent. Egy magyar Victor Hugó kellene, hogy megírja a váci fegyházban történt embertelenségeket, amelyek messze túlhaladták még a legnagyobb fantáziájú francia grand guignol drámákat is. Az akkori helyzettel tisztában nem lévõ jámbor olvasó azt mondhatja, hogy azért mégsem lehetett olyan rettenetes az a váci és az a budapesti börtön, - a márianosztrairól nem is szólva - ahol minden nap megsétáltatták a foglyokat. De ezek a séták cirkusz volt azok számára, akik ki akarták élvezni a maguk szadizmusát a foglyok szenvedésében. 1950-ben a sétákat is megreformálták. A foglyoknak derékban meghajlított törzzsel, derékszögben kellett róniuk az udvar kockás kövezetét. Mocsári õrmester elvtárs - a váci fegyintézet elkülönített osztályának szolgalelkû pribékje - ha valaki felnézett rákiabált "a földet nézze, ne az eget". Ha másodszor rászólt valakire az délután már a Doberdóban készülhetett a halálra. Néha az udvarra nézõ emeleti folyosóablakok mögött aranyparolis ÁVÓ-s tisztek és civilek csoportja jelent meg és röhögve nézték a sétát, amit Dante is megírhatott volna a legmélyebb pokolról. Ha elõkelõ vendégek jelentek meg - Mocsári díszmenetet parancsolt és a szerencsétleneknek a földdel párhuzamos magasságra emelt lábakkal kellett masírozni. Ilyen díszlépést vágattak ki a majd hetven éves Tasnády Nagy Andrással és a csontbõrre lesoványodott, szinte kísértetként ható Baranyai Jusztinnal - a budapesti egyetem tudós bencés professzorával, akinek nem sokkal a börtönöket kinyitó októberi forradalom elõtt elborult elméje. De az ötletek kifogyhatatlanok voltak. 1950 õszén rájöttek, hogy a foglyok utolsó menedéke - a végtelen magasságban kéklõ égbolt. Tehát bádogellenzõvel láttak el minden ablakot, hogy elvegyék az utolsó vigasztalást is. Errõl az esetrõl írta a váci fegyház lakója, Tollas Tibor az azóta világhírre jutott versét: - Bebádogoztak minden ablakot... Az életbõl csak annyi fény maradt, Csillagos ég, tenyérnyi napsugár. Ezt vártuk nap-nap, homályos falak, Üregébõl esténként, délután. S elvették ezt is, a tenyérnyi napot, Bebádogoztak minden ablakot. Tapintanánk a bársonyos eget, Ujjunk hegyébõl kiserken a vér. Mint koporsóba be vagyunk szegezve, Csak daróc szúr, vagy poloska ha ér. Simogatnánk a sugaras napot, S bebádogoztak minden ablakot. A rádiók csak üvöltsék rekedten, A szabadságot, s az ember jogát, Itt érzi csak befalazott testem A milliókkal Moszkva ostorát. S Váctól Pekingig zúgják a rabok: Ha nem vigyáztok, az egész világon Bebádogoznak minden ablakot! "NO HÓMAN, MÉG NEM DÖGLÖTT MEG?" Vác ebben az idõben a megkülönböztetett politikai foglyok megsemmisítõ tábora volt. Ide hozták Himlerék háborús fõbûnöseit, a demokráciaellenes kémeket, hazaárulókat és mindenkit, akit nem végeztek ki, de akiknek el kellett pusztulniuk. Lehota - ez a minden emberi érzésbõl kivetkõzött vadállat - ezt nem is titkolta. Hányszor, de hányszor mondta séta közben vagy a fogháztemplomból alakított embertelen fonómûhelyben, hogy Vácról csak egy út vezet kifelé - a temetõbe. A napi élelmiszer kalória nem érte el a nyolcszázat s ha az osztályok számára kiutalt élelembõl - ami leginkább szárazborsó, répaleves volt - valami megmaradt, azt tilos volt kiosztani. Azt Lehota elvtárs disznóinak vitték. Hasonló volt az egészségügyi gondoskodás is. A fõorvosi tisztet egy dr. Halász nevû volt munkaszolgálatos orvos látta el. Ha valaki orvosi vizsgálatra föliratkozott, elsõ kérdése nem az volt, hogy mi a baja, fájdalma, hanem hogy milyen népbírósági paragrafus alapján ítélték el. Orvosság helyett gyakran összepofozták vagy összerugdalták, mint szimulánst. Ha pár nap múlva meghalt - ez csak jó pont volt úgy dr. Halász, mint Lehota számára. így végeztek a kilencvennégy esztendõs magyar egyetemi tanárral, a nemzetközileg is elismert tudós professzorral, dr. Méhely Lajossal. Zárkájában halt meg dr. Tóth I.László a katolikus sajtó egyik ismert alakja. Egy õszi vasárnap délután agyszélhûdést kapott s mikor két nap múlva át akarták vinni a kórházba, akkor már nem volt szüksége orvosi kezelésre. A gorilla kinézésû Bellák-borbély papírzsákba burkolva vitte ki a temetõbe. Hóman Bálint a magyar történelemtudomány egyik legnagyobb alakja, akinek a Magyar Nemzet története címû munkája fordulói pontot jelentett a magyar történelemírásban, ugyancsak a váci rabtemetõbe került. A hatkötetes történelmi munka társszerzõje Szekfû Gyula ugyanakkor Rákosi Mátyás jóvoltából Magyarország moszkvai követe volt. Neki bizonyára tudnia kellett, hogy milyen sorsra jutott a Hóman-Szekfû címû történelmi munka társszerzõje. S hogy érdekében semmit sem tett - ezzel a kérdéssel majd bizonyára számot vet, ha valahol az örökkévalóságban találkozik Hóman Bálinttal. A hatalmas termetû Hóman, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, volt kultuszminiszter, akit ugyancsak Himler Mártonék adtak ki - 1951 végén már csak mint szánalmas emberi roncs gubbasztott mindössze egy szalmazsákkal berendezett zárkájában. Mert mint írástudóra, õreá külön vigyáztak. Mindvégig magánzárkában volt. Hetenként kétszer fel kellett súrolnia nemcsak zárkáját, de a szigorított fogház harminc méter hosszú tölgyfával burkolt folyosóját is, a trepnit. Ilyenkor mindig számos látogatója volt. A valamikor 130 kilós test már mindössze hetven kilót nyomott. egy nap már nem tudta felsúrolni a trepnit, mert összeesett. Átvitték a kórházba s Halász fõorvos úr harmadik vizitje alkalmával amúgy orvosi módra megkérdezte tõle: - No Hóman, még mindig nem döglött meg? A negyedik napon aztán megnyugodhatott ez a fõorvosi vadállat. Hóman Bálint meghalt. - Hasonló sors érte Rácz Jenõt, a magyar vezérkar volt fõnökét és volt honvédelmi minisztert. Súlyos gyomorfekélye ellenére sem kapott diétás kosztot. De ugyanakkor a szomszédos zárkában lévõ két valutasíber bocher fiatalembernek Lehota õrnagy úr - valószínûleg Garasin beleegyezésével- kóser-kosztot engedélyezett, amit az egyik váci kóser vendéglõbõl hoztak be nekik. Itt halt meg az 1919-es kommunizmus utáni magyar politikai élet egyik fõszereplõje és volt magyar miniszterelnök, Friedrich István is. Felesége - aki valamiképpen megtudta ura betegségét - külföldrõl kapott gyógyszert küldött be férje számára. De a gyógyszert Halász fõorvosék ellopták. Külön fejezetet lehetne írni a váci fegyház tüdõbeteg osztályáról. Annak idején az igazságügyminisztérium Dunára nézõ " hatalmas tüdõbeteg pavilont épített a kórház mellé, mert köztudomású volt, hogy Vácon a gyöngébb szervezetûek rövid idõn belül tüdõbajosak lesznek. Lehota nem engedte meg, hogy az ide beutaltak a teraszon pihenjenek. Beszögeztette az ajtókat és az ablakokat - bebádogoztatta. A tüdõbeteg osztályon fejezte be életét a magyar közgazdasági élet ugyancsak európai hírû munkása dr. Ereky Károly is. Tasnády Nagy András is itt szerzett betegségében halt meg a Mosonyi-utcai rabkórházban. De rövid a hely, hogy felsoroljuk mindazokat, akik nem bírták ki a váci poklot és akiknek teste ma ott porladozik a váci fegyház Dunára nézõ szomorú temetõjében. ÖTSZÁZ BOTÜTÉS A fordulat éve után a váci fegyházhoz hasonló viszonyokat teremtett meg a budapesti Gyûjtõfogházban Bánkúti elvtárs is, aki elõzõleg Rákosi Mátyás személyes testõre volt. Ügy is nézett ki, mint egy Rákosi-testõr. Alacsony, görbe hátú, sunyi tekintetû, lelkiismeret nélküli, mindenre kész gengszter. Civil ruhában járt s mint testet öltött lelkiismeretlenség suhant végig a börtönfolyosókon s minden zárkába belesett. Jaj volt annak, akinek kinyittatta az ajtaját. A marxizmus végrehajtó hatalmának képzelte magát s még legszûkebb munkatársaival is a marxista dialektika alapján beszélt. Mûveletlen volt, mint egy fatuskó s így õ képviselte azt a djilaszi réteget, amely pár kommunista frázis betanulása után a mûveletlenség és az igazi modem barbárság szószólója lett. Tudatlanságát kegyetlenséggel pótolta. Amikor megkezdte hivatalát, természetesen õ is átcsoportosított. Külön részlegekbe osztotta a tiszteket, a papokat, az intellektueleket és a munkásokat. Üzemeket létesített, amely üzemeket a börtönzsargon "Kis-Szibériának" nevezett. Valóban nem is üzemekhez, hanem a legsötétebb cárizmus alatt mûködõ ólombányákhoz hasonlítottak. Ha valaki nem teljesítette az embertelen normát, két; hónapi sötétzárka és minden második nap kurtavas volt a büntetése. Lehotához hasonlóan õ is szeretett a temetõvel példálózgatni, hiszen s a szomszédban, közvetlenül a fal mögött ott volt a rákoskeresztúri temetõ és annak egyik szögletében a Gyûjtõfogház állandóan növekvõ rabparcellája. A börtönben azonban nemcsak fájdalmak, de versek is születtek, mint a szenvedés gyöngyei. Ebben az idõben írta a kétszer halálraítélt, majd életfogytiglani kényszermunkára kegyelmezett Dövényi Nagy Lajos, - akinek bûne a "Tarnopolból indult el" és a "Kaganovicsok" címû regényei voltak - kis versét a falakon túli temetõrõl. Dús fák, mögöttük messzeség, darabka kéklõ nyári ég. Alant márványok és tarka kõ keresztek bús glédája nõ. Ezt látom künn a rács elõtt a szabadságból: temetõt. Még sem horgaszt fel lázadón: Én az életrõl álmodom... Bánkúti és Kovács százados úr - Mindszenty hercegprímás gonoszul kegyetlen õrzõje - bõven gondoskodtak arról, hogy a temetõi keresztek bús glédája legalább jelképesen szaporodjon, hiszen az elhantoltak nem kaptak keresztet, csak számmal ellátott szürke fa cöveket. Ide temették el az életerõs tiszta gondolkodású s mindössze tíz évre elítélt Szögi Gézát, akit 1952-ben, negyvenfokos lázzal, bilincsbe verve, nyílt teherautón hoztak Vácról éjszaka a Gyûjtõfogházba. Tüdõgyulladást kapott és meghalt. Nem messze tõle pihent az újkori magyar agrármozgalmak egyik legtisztább és legbecsületesebb harcosa, Matolcsy Mátyás. Az õ haláláról a kórház egyik házimunkása az alábbiakban emlékezik meg: "Matolcsy Mátyás tudomásom szerint a börtönben szívbajt kapott. Angina pectorist. Még a váci magánzárkában kezdõdött ez a betegsége. A kezelésre nem volt mód. Amennyire lehetett, Kémery Dezsõ fogolyorvos, volt egyetemi magántanár, a hiányos gyógyszerellátás mellett is igyekezett Matolcsyt megmenteni. Késõbb mikor a Gyûjtõbe kerültünk, Matolcsy az úgynevezett "Kisszállóba" jutott, ahol mint mérnök dolgozott. Itt azonban még rosszabb volt a helyzete, mert az ugyancsak letartóztatott Aczél György (aki késõbb a forradalom után kultuszminiszterhelyettes lett) volt rendõralezredes, börtönbeli házimunkas, az õ megfigyelésével volt megbízva. Az õ jelentése alapján nem kaphatott Matolcsy kezelést és gyógyszert beteg szívére. A Gyûjtõfogház fõorvosa akkor Benedek Imre ÁVÓ-s orvos volt, akit a rabok Mengelének neveztek. Benedek Imre a leghatározottabban megtiltotta az egészségügyi õrmesternek. hogy Matolcsynak gyógyszert adjon. Matolcsy Mátyásnak már erõsen dagadt a bokája. Szegény azt gondolta, ha fáslizza, meg tudja akadályozni a baj terjedését. 1953 nyarán, egy délelõtt hirtelen rosszul lett és be kellett szállítani a kórházba. Elõzõleg jelentettük Benedeknek, aki jelentésünkre, mint jóságos emberbarát. azonnal elrendelte, hogy hordágyon hozzuk át az eszméletlen Matolcsyt. Megparancsolta azonnali megfürdetését s azután Benedek nem mint orvos. hanem mint nyomozó állott Matolcsy ágya mellett. Azt kérdezte tõle, hogy van-e még abból az aranyból. amit a zsidóktól ellopott. Matolcsy érthetetlen dolgokat válaszolt, teljesen félrebeszélt. Benedek a kihallgatás végén intézkedett, hogy Matolcsyt magánzárkába helyezzék el, hova társul egy közönséges rablógyilkost - de az ÁVÓ leghûségesebb besúgóját - tették be. Rátkai Mártonnak hívták az illetõt, aki szigorú parancsot kapott Benedektõl, hogy próbáljon beszélgetni a haldokló Matolcsyval. Még aznap délután Benedek ÁVÓ-s százados fõorvos megjelent Matolcsy zárkájában Buri József egészségügyi ÁVÓ-s õrmesterrel és egy száz köbcentiméteres üvegfiolával. Az üvegben közönséges sóoldat volt. Az oldatot belenyomta a beteg Matolcsyba, aki rövidesen meg is halt. Itt említem meg, hogy több ízben elõfordult, hogy Benedek a magánzárkában levõ betegekhez injekciós tûvel és sóoldattal ment be. Ezek a szerencsétlenek szintén megkapták a Benedek injekciót s két óra múlva már szállítottuk is õket a hullakamrába. Számos ilyen eset fordult elõ, amit egy-két jobb érzésû õr kifogásolt, de szigorúan leintették õket és közölték velük, hogy ez (már mint a kórház) nem kórház, hanem vesztõhely. Ugyanitt végzett Benedek a MAORT eladási osztályának volt zsidó származású igazgatójával is. Ügy tudom az illetõnek a leánya valahol Amerikában él. Az illetõ bár zsidó volt, Benedek mégis kivégezte." Bánkúti börtönigazgató elvtárs minden szigorúsága és kegyetlenkedése ellenére is csak két évig pusztíthatta és gyötörhette az embereket. Elfelejtette, hogy Magyarország nincs Oroszországban s még a kommunista Magyarországon sem lehet olyan dolgokat csinálni, amiket õ csinált. Különösen akkor nem, ha az ilyen cselekedetek nyilvánosságra kerülnek. Sztálin halála után némi enyhülés állott be s a néphangulat lecsendesítése végett szükség volt legalábbis látszólag megbüntetni azokat, akik olyan ügyetlenek voltak hogy tetteiket nem tudták titokban tartani. A Berija-ügy moszkvai likvidálása után ezért kellett letartóztatni még a kommunista kormánynak is Himler Márton budapesti szövetségesét Péter Gábort és ugyancsak egy ilyen dolog miatt kellett meneszteni a Gyûjtõfogház élérõl Bánkúti elvtársat is. A Bánkúti bukását okozó ügy - amelyrõl egyébként egész Budapest tudott - a következõ: 1952 december 19-én történt. A világpolitika a szovjet sikerek jegyében hullámzott s ennek egy végsõ kis hulláma a budapesti Gyûjtõfogházba is elért. Ez volt a terror és a megfélemlítés esztendeje. Rákosi Mátyás miniszterelnök meghirdette a proletárdiktatúrát és könyörtelen leszámolást ígért mindenkinek, aki nem áll be a kommunista demokrácia igájába. Nem sokkal ezután mindenkit figyelmeztetett Bánkúti is a Gyûjtõfogházban, hogy ezentúl vasfegyelemnek kell lennie, mert a legkisebb hibáért is testi fenyítés jár. Aztán elmosolyodott és hozzátette: "A testi fenyítés olyan kemény lesz, mint a proletárok ökle. A szomszédban itt a temetõ - és kezével a hat méter magas fal mögött húzódó temetõ felé mutatott - s mi nem csinálunk lelkiismereti kérdést abból, ha valaki a testi fenyítések hatása alatt oda kerül. Még nem is kell fizetnünk érte, mert ingyen parcellánk van." Aztán még egyebeket is mondott és a háromezer fõnyi meggyötört testû rab fejét lehajtva vonult vissza a poloskák és a szalmazsákok birodalmába. Mindenki érezte, hogy nagyon kell vigyáznia, nehogy elpusztuljon. Azután elmúlt a nyár, lehullottak a temetõ fáinak levelei és megérkezett a december. Nem hozott havat, csak esõt, esõt és esõt, amelynek minden cseppje úgy hullott a rabokra, mint az örökké tartó szenvedés fájának egy-egy levele. 1952 december 19-et írtak a naptárban. Tizenegy óra felé hirtelen leállították az udvaron folyó munkákat, bezárták az üzemeket, a zárkákat és mindenki tudta, hogy valami különös dolog történik. Rövid félóra múlva minden harmadik zárkából kivezették az embereket, felsorakoztatták õket és a péküzem folyosójára kísérték, ahol már több rab állt. Valamennyien fal felé fordulva. Pár pillanatig a halálraítéltek csendje ülte meg a hosszú folyosót, de máris csattant a parancs: hátra arc. A helyiség közepén ott állt Bánkúti, nyolc gumibotos fegyõr és a híres kommunista "vöröskeresztes" ápolónõ társaságában. - Most idefigyeljenek - szólt Bánkúti - egy rabtársuk ma délelõtt meg akart szökni, de észrevettük s most elveszi azt a büntetést, amit a proletárdiktatúra helybeli megbízottja - itt meghajtotta magát és kezével magára mutatott - reá kimért. A büntetés ötszáz gumibotütés, amelyet a következõ két hónapban ugyanezen a napon megismétlünk. Ezenkívül csökkentett koszt és féléven át nehéz rabbilincs. Most pedig - fordult a kíséretében lévõ gumibotos ÁVÓ-s pribékek felé - elvtársak vezessék elõ a bûnöst. Pár pillanat múlva hat tagbaszakadt gumibotos ÁVÓ-s kíséretében megjelent a bûnös. Fiatal húszesztendõs parasztgyerek volt. Nagy fekete szemei rémülten meredtek az intézetvezetõre, aki felszólította; mondja el mit akart csinálni. A fiú ezután - gumibotokkal rákényszerített önkritika hatása alatt elmondotta, hogy az asztalos üzem elõtt álló teherautóban Jugoszláviába akart szökni. Az intézetvezetõnek nevezett pribék felszólította az önként jelentkezõ õrmestereket, hogy hajtsák végre a büntetést. Berkes õrmester vezetésével négyen nekiestek a húszéves gyereknek és számolatlanul zuhogtak. a gumibot ütések. A szerencsétlen fiú bõre az elsõ öt percben lilára, majd pirosra vált, azután a hátán végigrepedt a bõr és a feketébe játszó piros vér ráfröccsent az ÁVÓ-sok arcára. Az öt percig tartó elsõ menet után a fiú elvágódott a kõpadlón, mire az ÁVÓ-s vöröskeresztes nõvér a kezében tartott csajkát megmerítette a vödör vízben és annak tartalmát a fiú fejére öntötte. Az kinyitotta szemét, mire felrángatták és tovább zuhogtak az ütések. A négy pribéket újabb négy pribék váltotta fel, de ekkor már nem lehetett embernek nevezni az áldozatot, mert a több száz ütéstõl egyetlen húscafattá változott az egész teste. A vöröskeresztes gondolatot meggyalázó "vöröskeresztes nõvér" nyolcszor locsolta fel. Kilencedszer már nem sikerült. Alig lélegzett s többé nem tért magához. Bánkuti százados elvtárs a tanúként odahívott katolikus papok csoportjához fordult. - Van valaki a tisztelendõ urak közül, aki sajnálja ezt a gazembert? - kérdezte gúnnyal a hangjában. De azok nem válaszoltak, fejüket lehajtva a haldoklók imáját mormolták, hiszen õk is emberek voltak és éppen úgy reszkettek, mint a többiek. A rémület csöndje fekete madárként terjesztette ki szárnyait azok fölé, akik jelen voltak ezen a huszadik századbeli autodafén. A véres húscafatra ráverték a lábbilincseket és kezénél lábánál fogva visszacipelték zárkájába. Mindenki tudta és érezte, hogy ami ott történt, az holnap akármelyikükkel megtörténhet, hiszen a kíméletlenség és a gonoszság az Ázsiából hozott politikai rendszerrel együtt a magyar törvényhozásba is bevonult . De az agyonvert húszéves fiú még sem teljesítette Bánkúti százados elvtárs további parancsát, mert nem volt hajlandó megjelenni a következõ hónapok 19. napján a büntetés még egyszeri elszenvedésére. A fiatal parasztgyerek kijátszotta a börtön vasfegyelmét - mert még azon az éjszakán meghalt. A hír pár napon belül szétfutott a városban, mire egy bizottság szállt ki, amely lefolytatta a nyomozást s Bánkúti elvtársat baloldali elhajlás miatt vád alá helyezték és egyévi börtönbüntetésre ítélték. De az ügynek nem lett semmi különösebb folytatása, hiszen a népi demokratikus Magyarországon százával, ezrével fordultak elõ ilyen esetek. A fiatal parasztgyerek tragédiája - csak egy a sok közül... CONFESSIÓ Az évek lassan peregtek. Sokan meghaltak, sokan örök betegséget kaptak. Minden új kommunista igazságügyminiszter újabb rendeletet hozott. - Az új fõnökök a teljesen tehetetlen börtönlakók lesoványodott, agyongyötört testén akarták kipróbálni karmaik élességét. És az ostor mindig a börtöntársadalom volt katonatisztjein, életben maradt háborús bûnösein és a nagy számban elítélt katolikus papokon csattant leginkább. Mint elõbb már megírtuk a szentéletû Baranyai Jusztinnak a szenvedések következtében elborult elméje, de legtöbbjük csodálatos hõsiességgel bírta a szenvedéseket. Mint követendõ példa járt a foglyok elõtt a volt magyar nemzeti hadsereg nagynevû tábori püspöke, a ferences Zadravecz István, akit ugyancsak mint háborús fõbûnöst ítéltek el. Kemény egyéniségét nem törték meg a börtön szenvedései, pedig rabtartói mindent elkövettek, hogy a testi bántalmazások segítségével szellemileg is megalázzák. De Zadravecz, kolduló ferencesbõl lett tábori püspök egy Savonarolára emlékeztetõ lelki erõvel gyûrte maga alá a keserves éveket. Egy idõben papírfoszlányokra leírva keringett a foglyok között ennek a nagylelkû embernek a népbíróság elõtt elmondott beszéde. Sokan megtanulták és sokak, ha gyöngének érezték magukat a zárka magányában, titokban, óvatosan - nehogy a Júdás lyukon keresztül észrevegyék - olvasták fel ezeket a nagyszerû sorokat, hogy erõt merítsenek azokból. Mit is mondott annakidején páter Zadravecz: "... Rajtam nem lát piros gombos, lila sallangos cifra ruhát az ügyész úr. Az én ruházatom a franciskánus csuha. Ebben mondtam negyvenéves igehirdetõ misszióm alatt 'beszédeimet, ebben vigasztaltam a magyar népet, töröltem könnyeit, enyhítettem fáradalmait. Ez a terem nem fogadhatná be a könnyeket, sóhajokat, amelyek a magyar nép fájdalmával jöttek hozzám segítséget kémi. Én nemcsak beöltöztem a mezítlábas apostolok ruhájába, hanem éltem és élem is az egyház életét, amelynek neve, vita communis, vagyis kommunizmus. Mi tehát a kommunizmus? Az egyén teljes kiürítése - Christus exinavit cometipsum - lemondás mindenrõl, hogy mindent a köz, az emberiség javára feláldozhassunk. Én ezt tettem. Lemondtam a világról, a családi életrõl, a vagyonszerzésrõl, sõt önmagamról is, hogy átadjam magamat egyházamnak, amely mindezekkel rendelkezik a köz, a magyar demokrácia - vagyis a magyar nyomor javára. Nekem ne farizeuskodjanak a kommunizmusról azok, akik ennek éppen az ellenkezõjét teszik és élik. Akik kirabolják a tömeget inflációval, akik a munkások és robotosok verítékét, könnyeit arannyá dagasztják és ezzel megtömik zsebeiket s mindezek tetejébe még az Istent is kilopják tömegáldozataik szerencsétlen lelkébõl, szomorú életébõl. Továbbá ügyész úr, a felhánytorgatott és gúny tárgyává tett püspöki aranykereszt. Tessék idenézni. Ez itt az én nyakamon ez nem aranylánc. Igaz volt aranyláncom is, de elvették. Volt gyûrûm is, azt is elvették. Nem baj, ha a mostanit is el akarják venni, vegyék el, majd madzagon fakeresztet akasztok a nyakamba és úgy járom tovább a magyar utakat. De ettõl a fakereszttõl féljenek jobban, mint az aranykereszttõl, mert Krisztus valójában fán, a keresztfán váltotta meg a világot... Néhány perc múlva az ügyem felett kettérepedõ pálca reccsenése nem ítélet lesz, hanem confessió. A népbíróság nem ítélkezhet az én világnézetem felett. Ezek felett már ítélt az Isten és Jézus, amikor engem felkent és misszionáriusnak küldött ehhez a néphez. Erre az ítéletre milliók és milliók figyelnek, akik jól tudják, hogy ebben az országban börtönrõl-börtönre hurcolnak egy püspököt és pedig nem egyéni vagy személyi bûneiért, hanem csak azért, mert mindig az evangélium parancsai szerint prédikált..." Zadravecz püspök szavai nem gyakoroltak különösebb hatást a népbíróság tagjaira. A puritán életû, áldozatos magyar püspököt 10 évi börtönre ítélték... Elõfutára lett a magyar katolikus egyház legfõbb pásztorának, Mindszenty Józsefnek, aki nem sokkal Zadravecz elítélése után szintén a Gyûjtõfogház embermalmába került. EGY MÁSIK CONFESSIÓ Zadravecz a ferences barát s a magyar Nemzeti Hadsereg volt püspöke beszédében a lelkek megbékélését, a szeretetet a krisztusi Evangéliumot hirdette, úgy ahogy azt tette egész életében. Ráfogták, hogy antiszemita, pedig nem volt az. Ráfogták azt is, hogy izgatott a háborúra, pedig nem tett mást, mint a reménytelenség perceiben is reményt öntött a hozzá forduló katonák lelkébe. De nem is tehetett mást, mert magyar volt és krisztusi szellemben nevelkedett katolikus püspök volt, aki nemcsak hirdette, de gyakorolta is Krisztus szocializmusát. Beszéde egyik nem közölt részében megbocsátott mindenkinek, aki ellene vétett. A nagy kivégzések után tizenkét esztendõ telt el, s ha az áldozatok teste el is porladt a váci és a kõbányai temetõkben, emlékük tovább él. Tizenkét év nagy idõ s tizenkét az alatt sok mindent nem-csak szabad, hanem el is kell felejtenünk, hogy a gyûlölet és az áskálódások helyett a szeretet szavával építsünk új életet. Ezt hirdette Zadravecz páter, Mindszenty József hercegprímás, Ordas Lajos evangélikus és Ravasz László református püspök is, mert az ébren tartott gyûlöletbõl csak újabb gyûlölet fakadhat. És most a magyar püspökök beszéde mellett szorítsunk helyet Schönfeld Lázár magyarországi származású new yorki fõrabbi beszédének is és aztán hasonlítsuk össze a két beszédet. Az Amerikában élõ fõrabbi 1958 szeptemberében a zsidó vallási újév napján szózatot intézett az amerikai magyar zsidósághoz. Ilyen alkalmakkor a nyájak pásztorai a szeretetrõl és a megbékélésrõl kell, hogy beszéljenek. Az Írás szerint zsidó újév napján minden hithû zsidónak bocsánatot kell kérnie azoktól, akiket megbántott és el kell felejteniük az õket ért bántódásokat is. Schönfeld Lázár fõrabbi a zsidó vallási újév napján megjelent köriratában többek között így értelmezte az Írást: "Nehéz idõket élünk. Mindent elpusztító atomháború fenyegeti az emberiséget. Romlott lelkû emberek gonoszsága feneketlen. A gyûlölet piszkos hullámai elnyeléssel fenyegetnek. Hogy csak a mi szûk körünkrõl beszéljünk: magyar náci betyárok garázdálkodnak a magyarok szûk keretein belül! Az illetékes hatóságok félrevezetésével belopództak a szabadság, a demokrácia áldott országába, Amerikába és itt folytatják gyûlöletet szító, rablógyilkos szellemû fasiszta munkájukat! Csúffá teszik a magyar nevet! Hisz egyebet sem tudnak ezek a fickók, mint csaholni a zsidókra, miként kóbor kutyák a járó-kelõ emberekre! Keresztény templomokban misét rendeznek a legaljasabb nemzetárulóknak a náci németek szolgalelkû kiszolgálóinak, hatszázezer magyar zsidó meggyilkolójának..." Nem Himler Márton írta a végtelen gyûlöletnek ezeket a szavait, hanem a Magyarországról elszármazott zsidóság fõpásztora. Ha valaki sikerrel öntözgeti az antiszemitizmus sárga virágait, akkor azt Himler Mártonon túl csak a new yorki fõrabbi cselekszi eredményesebben. AHONNAN CSAK MEGDÖGÖLVE LEHET KIMENNI Tizenkét hosszú év pergett le az idõ homokóráján, 1945 tavaszától 1956 véres októberéig, mikor a magyar szabadságharc fiataljainak véráldozata megnyitotta a börtönök kapuit és végre kiszabadultak azok, akik életben maradtak Himler Márton áldozatai közül. A kommunista igazságszolgáltatás nemcsak azokat végezte ki, akiket átadott a hóhérnak, hanem azokat is, akiket csak börtönbüntetésre ítéltek. Csak a nagyon erõs és szívós természetû foglyok vészelték át a Gyûjtõfogház, Vác és Mária-Nosztra embertelen poklait. És akik kiszabadultak pár napi reménykedés után vagy visszakerültek a börtönökbe vagy az emigráció szomorú útját választották. A Nyugaton élõk közül sokan talán azt mondják, hogy túlzás így írni a börtönökrõl, az ottani állapotokról, hiszen Rákosi Mátyás és Vas-Weinberger Zoltán is több mint 10 évet töltöttek a Horthy-rendszer börtöneiben és mégis szellemi képességük teljében, egészségesen hagyták el azt. Ez így is van. De a régi Magyarország börtöneiben minden szigorúságuk ellenére is európai állapotok uralkodtak, ahol a foglyoknak nemcsak kötelességeik, hanem jogaik is voltak. Rákosi Mátyás - amint azt Vas Zoltán emlékirataiban megírja, negyedévenként küldte jelentéseit, panaszait és kívánalmait az igazságügyminisztereknek. Panaszait kivizsgálták és amennyiben jogosak voltak, orvosolták azokat. Ugyancsak Vas Zoltán könyvében olvashatjuk, hogy Rákosi Mátyás a váci börtönbõl feljelentette az akkori váci polgármestert. Az ügyet kivizsgálták és a polgármesternek távoznia kellett. A Horthy-rendszer alatt letartóztatásban lévõ nevesebb kommunistákat minden három hónapban meglátogathatta a Nemzetközi Emberi Jogokat Védõ Liga egyik albizottsága. Föl jegyezték kívánságaikat és ezeknek a kívánságoknak a teljesítését az igazságügyminiszter mindig engedélyezte. Angol, francia és német folyóiratokat kaptak, szóval mindent, amit akartak és semmi akadálya nem volt annak, hogy könyveket, emlékiratokat írjanak. Bár Rákosi makkegészséges volt, hosszú fogsága alatt mindig külön ellátásban részesült és soha semmiféle fizikai bántódás nem érte, hiszen abban a sokat szidott régi idõben a politikai foglyok, még ha kommunisták voltak is, semmiféle különösebb fegyelmi büntetés alá nem estek. A Magyar Kommunista Párt 1948-ban megtartott kongresszusán a budapesti parlament épület külügyi delegációjának helyiségeiben rendezték meg a "Kommunisták a börtönben" címû kiállítást. A Kommunista Párt statisztikusai összeállították az adatokat és hatalmas plakátokon hirdették, hogy a Horthy-rendszer huszonöt éve alatt 128 év szabadságvesztés büntetést osztott ki a magyar "osztálybíróság" a kommunistáknak. A kiállítással egy idõben a Gyûjtõfogház B-csillagának földszinti folyosóján több mint száz halálraítélt várta kivégzése pillanatát, a szomszéd folyosón pedig pár zárkában pillanatok alatt több, mint ötszáz évnyi büntetést lehetett összeszámolni. Az összes év azonban évtízezreket tett ki. 1948 után a magyarországi politikai börtönökben megszüntették a foglyok minden jogát annyira, hogy még nevüket is elvették. Mindenki számot kapott és megszûnt embernek lenni. A kékparolis ÁVÓ-s fegyõrök szabad kezet kaptak a foglyok személyét illetõen ha zárkájában agyonvertek valakit, abból senki sem csinált ügyet. A Mindszenty per során fegyházba került Eszterházy Pál herceget hónapokon keresztül úgyszólván mindennap megpofozták és összeverték. Mert akármilyen nagy volt is a demokratikus érzelem a fegyõrök között, egy herceget megpofozni még sem volt mindennapi eset. Errõl lehetett beszélni, sõt kérkedni is vele. Az 1896-os évben épült Gyûjtõfogházat annakidején hatszáz ember számára tervezték. 1945-tõl 1956-ig állandóan négy-ötezres létszámban hullámzott az ott sínylõdõk száma, ami annyit jelentett, hogy a két méter széles és négy méter hosszú magánzárkában állandóan 8-10 embert zsúfoltak össze a legembertelenebb körülmények között. Amíg azelõtt a jogerõs letartóztatásban levõ rabot csak külön miniszteri engedéllyel lehetett az intézetbõl kikérni, addig 1948 után a különbözõ ÁVÓ-a hatóságok a zárkájukból vitték el azt, akire szükségük volt. Rendszerint kihallgatásra vitték az illetõt, aki késõbb lila és kék foltokkal a testén tért vissza. De sokat hoztak vissza - bulla kocsiban. egyszerûen agyonverték õket. Nem kellett beszámolniuk az illetõ haláláról, hiszen fasiszta kutya, vagy népellenes bûnözõ, vagy a magas munkanorma ellen panaszkodó "osztályidegen munkás" volt. De a rend kedvéért az orvosi hivatást megcsúfoló dr. Halász és dr. Benedek fõorvosok minden esetben kiállították a halotti levelet azzal, hogy az illetõ szívszélhûdésben vagy egyéb polgári betegségben halt meg. Senki nem érezhette magát biztonságban, mert mindenki tudta, hogyha agyonverik akkor ezért egyetlen fûszál sem görbül meg a világon. A fizikai gyötrelmek mellett nem feledkeztek meg a lelki kínzásokról sem. A nyomozók néha fölkerestek egy-egy nevesebb letartóztatottat és szelíd hangon, ájtatos szemekkel közölték vele, hogy felesége, anyja, apja vagy gyermeke vasúti szerencsétlenség vagy egyéb okok miatt meghalt. Néha esztendõk után derült ki, hogy egyetlen szó sem volt igaz ebbõl a mesébõl. 1949-ben a kórház egyik orvosa - Ferenczy volt fõállamügyész öccse - Ferenczy Friedmann György, az összes politikai foglyoktól vérpróbát vett, mert be akarta bizonyítani, hogy a nacionalista Magyarország politikai vezetõi és hívei - vérbajosak. Annyira biztosra vette ezen föltevését, hogy már elõzõleg könyvet írt utólagos kísérleteirõl "Vérbaj és politika" címmel. Könyvét azonban nem tudta befejezni, mert balul sikerült vérbajkutatási kísérletei után - gyógyszerlopás miatt letartóztatták, elítélték, de büntetése megkezdése elõtt orosz elvtársai révén egy lembergi kórházba került. A népi demokratikus köztársaság börtönei nem börtönök, hanem megsemmisítõ telepek voltak. Jól mondotta a váci fogház ÁVÓ-s igazgatója, Lehota õrnagy elvtárs, - innen csak megdögölve lehet kikerülni... AMI MÁR NEM ÉRDEKLI A HIMLER MÁRTONOKAT A Himler Márton által írt könyv - a többi hasonló szerzõktõl megjelent írásmûvekhez hasonlóan - az egész magyar tragédiát a zsidókérdés szemüvegén nézi. A fejezetek között egy néhány helyen a magyar nép szenvedéseirõl, sõt humánumáról is beszél, de a lényeg mindig az elõzõ szempont marad. Teljesen függetlenül az ilyen könyvektõl, tudjuk és elismerjük, hogy a zsidóság valóban súlyos szenvedéseken és megpróbáltatásokon ment át a hitleri Németország megalakulása óta s nemcsak most, de már akkor is tudtuk, hogy azoknak a dolgoknak nem lett volna szabad megtörténniük, mert minden kiontott vér megbosszulja magát s a kegyetlenkedésekre soha sincs megbocsátás. De ha a háború vérzivatarjai között bekövetkezett embertelenségekrõl beszél valaki, akkor nemcsak súlyos hibát, de megbocsáthatatlan bûnt követ el, ha az Európára zúdult szenvedések és gyötrelmek áradatából csak a zsidóság szenvedését emeli ki és csak a zsidó áldozatok sírja fölött hajlandó imádkozni. Himler Mártonék pedig pontosan ezt cselekszik. A többi nem érdekli, sem õt, sem társait. Soha egyetlen könyvben - de még egyetlen sorban sem emlékeztek meg vagy kiabáltak bíró után akkor, ha az áldozatok franciák, németek, japánok vagy magyarok voltak. Ezekrõl hallgat a huszadik század himleri krónikása. Ez a fájdalom nem az õ fájdalmuk és a legyilkolt tízezrek szenvedése nem az õ szenvedésük - mondják, minek következtében ezeket az ügyeket nem tárják a világ elé, sõt még csak beszélni sem hajlandók róla. Mennyivel õszintébben ír Bardeche francia egyetemi tanár, aki pontos adatokkal bizonyítja, hogy a háború után a francia kommunista maquisok több franciát gyilkoltak meg, mint ahányat a német megszállás alatt ellenálló tevékenységük miatt a németek agyonlõttek. "Mi megbotránkozunk a hitlerista internálótáborokon, de ugyanabban a pillanatban úgy cselekszünk, mintha egyáltalán nem volnának szovjetorosz koncentrációs lágerek. Vajon volt-e hang a francia nyilvánosságban, amely megemlítette volna Franciaország felszabadításának a hátterét? Tiltakozott valaha valaki a genfi konvenció értelmében gazságnak minõsíthetõ eljárás ellen, ahogyan a német hadifoglyokat kezelték? Hol van az a bizonyos örök Franciaország hangja, amely a maga etikai álláspontjával együtt utat mutathat?" A francia történész az európai egyetemesség alapján írta meg azokat az eseményeket, amelyek Franciaországban történtek akkor, amikor Nürnbergben és Budapesten és - mindenütt Európában - kenetteljes hangú nyilatkozatok útján ítélkeztek a "háborús fõbûnösökön" túl a legyõzött népek felett is. Vajon akad-e majd orosz író, aki ugyanolyan õszinteséggel írja meg a huszadik század azon kegyetlenkedéseit és még papírra sem igen vethetõ embertelenségeit, amelyek a szovjetorosz megszállás alatt történtek Kelet-Poroszországtól egészen a magyar síkságig. Még nem jelent meg összefogó munka az európai etnográfiát átformáló vandalizmusról, amely a demokráciák hallgatólagos beleegyezésével történt a nürnbergi per védelme alatt. Vajon akad-e majd az elõbb említett francia íróhoz hasonló cseh író, aki túlemelkedve a szláv fajgõgön és a cseh sovinizmuson, megírja majd a német megszállás után lejátszódott prágai eseményeket? Lesz-e majd bátorsága megírni ennek az írónak, hogy 1945. májusában hogy akasztották föl lábbal a prágai Venczel-téren a német gyermekeket, asszonyokat és férfiakat, hogy öntötték le õket benzinnel olymódon, hogy haláluk minél késõbb következzék be. Megírják-e majd a cseh történészek a szudétanémetek és a felvidéki magyarság sorsát: védtelen asszonyok, férfiak és gyermekek összeterelését és legéppuskázását ? Akad-e majd az idõk mélyében egy európai gondolkodású jugoszláv író, aki papírra meri vetm a jugoszláv partizánok által likvidált magyar és német községekben és városokban lezajlott eseményeket, melyek nem a háborúban, hanem a háború után a nürnbergi per idején történtek hosszú hónapokon keresztül. A háború után a himlermártonok támogatásával Európa keleti felén végigszáguldó vörös-szláv vihar úgy meggyöngítette az európai biztonságot, hogy azt talán sohasem lehet többé talpra állítani. Az akkori gyõztesek elfelejtették, hogy a keletporoszországi német paraszt vagy a felvidéki és a bácskai magyar gazda éppen olyan élõ és szenvedõ sejtje Európának, akár a londoni dokkmunkás vagy a párizsi divatszalon tulajdonosa. Ha cserbenhagyjuk az elõbbieket, akkor ennek visszahatását elõbb-utóbb megérzi a földrajzi helyzeténél fogva ma még elõnyös helyzetben lévõ nyugateurópai polgár is. De a sok millióra tehetõ európai áldozat tragikus sorsáról eddig még nem írtak könyvet a himlermártonok. CSAK EGY JEGYZÕKÖNYV Hol, melyik fóruma a világnak foglalkozott valaha azokkal a megdöbbentõ jegyzõkönyvekkel, amelyeket a délmagyarországi vérengzések egy-két életben maradt áldozata mondott tollba a klagenfurti laktanya irodájában. Hol volt a Nemzetközi Emberi Jogokat Védõ Liga akkor, amikor Titó kommunista partizánjai tízezrével gyilkolták a délvidéki magyarságot és németséget? Hol volt az erkölcsi szellem és hol maradt a humánumra való hivatkozás abban az idõben, mikor Nürnberg és Potsdam árnya lebegett Európa felett és amikor tízezrek életénél fontosabb volt a húszesztendõs ráczerzsébetek háborús bûnösként való összefogása, mert azt merte írni, hogy katonáink lelkesen harcolnak az oroszok ellen a fronton. És vajon hol sárgulnak azok a jegyzõkönyvek, amelyekrõl ma már beszélni sem szabad, mert veszélyeztetik a nacionálkommunista Titóval való megbékélést. A sok száz hasonló tartalmú jegyzõkönyv közül csak egyet idézünk. De ez a jegyzõkönyv hiteles! Készült 1952 évi okt. 25-én Klagenfurtban az MHBK irodájában. J. V. a. Molnár Lajos, aki 1928 május 10-én született, Péterrévén, Jugoszláviából 1952 október hó 5-én menekült el és a következõket adja elõ: Péterrévén 1944 október hónapban; amint a magyar csapatok harcolva visszavonultak és kiürítették a falut, úgy délelõtt 10 órakor már jöttek be a partizánok. - Ez egy vasárnap volt és másnap hétfõn aztán kezdték összeszedni a magyarokat, nõket és férfiakat egyaránt. Elõször természetesen a volt magyar uralom alatti rendõröket, így pl. egy Csonta nevû rendõrt - a többi rendõr nevére nem emlékszem- kb. 5-6 rendõrt vittek, akiket biztosan tudok, hogy elvittek. Azután kezdték összeszedni a civil lakosokat. Vermes János sógoromat, gazdálkodó volt, 30 éves volt akkor - a római katolikus papot, Takács Ferencet, Koncsik Jánost - ez egy juhász volt. Körülbelül ami magyarokat így összeszedtek, szám szerint kb. 400-500 lehetett. Ezeknek egy részét ismeretlen helyre hurcolták el, amirõl nem tudnak még a mai napig sem, amíg a másik részét levitték a Tisza partjára és itt agyonlõtték õket. A Tisza partján kb. 60-70 fõt lõttek agyon. A kivégzések mindig éjjel történtek. A hullákat pedig a Tisza parton volt elhagyott katonai lövészárkokba temették el, de ezt a lakosok, keresve hozzátartozóikat kiásták. Elszállítani nem tudták és akkor ezt Titó partizánjai észrevették és a Tiszába dobálták. Elõadom továbbá, hogy saját magam is jelen voltam a katolikus papunknak a kivégzésénél, mert ki volt hirdetve és a lakosság fel volt híva, hogy a fõtéren fontos rendeleteket fognak felolvasni, kihirdetni és így a lakosságnak kötelezõ volt ott lenni, megjelenni. így kerültem én is oda. A katolikus papnak a neve Takács Ferenc volt, falunk lelkésze és egyben a járás országgyûlési képviselõje is volt. A papunk kivégzése egy vasárnap délelõtt volt, nagymise után 11 órakor, amikor már a falu lakossága ott összegyûlt és várta, hogy mi lesz kihirdetve. Ekkor aztán láttam, hogy a katolikus plébánosunkat, esperesünket, papi reverendában, hátrakötött kézzel kísérte vagy 15 partizán. Ekkor a templommal szemben lévõ akácfához vezették, odaállították még a szemét be sem kötözték és valami négy vagy öt partizán agyonlõtte. Még egy partizán abból mindig ott van a falunkban, aki szintén kivégzõ volt, név szerint Vlasztan. Ennek a Vlasztannak a foglalkozása azelõtt valami paraszt gazdálkodó, 40-15 év körüli, kb. 176 cm magas, nõs, családos, 4-5 gyermeke van és jelenleg az állatorvossal együtt dolgozik. Jár ki a faluba tyúkokat, sertés és más háziállatokat oltani. Úgyszintén ismerem azt a partizánt is, aki amikor ez esperes urat kivégezték, õ maga a pisztolyát elõvette és a fejébe lõtt még kettõt. Ez egy Vitanur nevû szerb, jelenleg Obecsén a városházán valami tisztviselõ. Úgyszintén láttam egy másik kivégzést is, Koncsik János, ezt is nyilvánosan végezték ki a falu fõterén agyonlövéssel. Ezen jegyzõkönyvbe mondott vallomásomra bármikor hajlandó vagyok esküt is tenni, vagyis esküvel is a fenti leírtakat megerõsíteni. Más elõadnivalóm valóm nincs, a jegyzõkönyv helyesen van felvéve. Jegyzõkönyv felolvasás után aláíratott. Kmf. Fesztóry Béla s.sk. jegyzõkönyvvezetõ Molnár Lajos s. sk. Ez csak egy jegyzõkönyv, de száz és száz ilyen jegyzõkönyvet közölhetnénk nemcsak a délmagyarországi, de az erdélyi és a romániai magyarság szenvedéseirõl és embertelen haláláról. Külön könyvet "töltene meg az Oroszországba deportált vagy a szovjetorosz hadifogságba került magyar katonák és civilek sorsa is. Magyar sorsok, magyar tragédiák. Férfiak, gyermekek és asszonyok végzete, akik ezrével hevernek jeltelen tömegsírokban itt-ott mindenütt, Erdélyben, a Kárpátok alatt és a Tisza alsó folyásánál. De az õ sorsuk már nem érdekelte a himlermártonokat... MI TÖRTÉNT NAGYDOBRONYBAN? A nürnbergi világlelkiismeret Lidicérõl, a Heydrich meggyilkolása miatt németek által lebombázott cseh falu férfiainak sorsáról beszélt. De ki beszélt - pontosan a nürnbergi ítélet kihirdetése elõtt Nagydobronyról, a kárpátaljai magyar falu ötezer asszonyának, férfiának sorsáról? Nagydobrony, ez a színmagyar község, nem akarta tudomásul venni az oroszok által kiadott beszolgáltatási rendeletet. A bolsevisták már elõzõleg minden élelmiszerükbõl kifosztották õket s így nem is tudtak volna mit beszolgáltatni. Erre az MVD orosz zászlóaljai vasgyûrût vontak a falu köré, az ungvári repülõtérrõl nehéz bombázók szálltak fel s a falu ötezer fõnyi lakosságát gyermekestõl, asszonyostól együtt a szó szoros értelmében kiirtották a föld színérõl. Íme a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége által felvett eskü alatti jegyzõkönyv: T. J., aki 1946 végén menekült ki Magyarországról és jelenleg Belgiumban él, elõadja a következõket. 1946 nyár végén Nyíregyházán személyesen volt alkalmam beszélni több nagydobronyi menekülttel, akik a község tönkrebombázása közben, illetõleg azután menekültek magyar területre. A községbõl összesen kilenc személynek sikerült a földön csúszva elmenekülni és átjutni Csonka-Magyarországra. Egy ludovikát végzett volt pataki diák, aki tisztbõl lett egyszerû határõr a népi demokratikus hadseregben és tudomásom szerint a kommunista párt tagja volt, elmondotta nekem, hogy szovjetorosz részrõl, a határközi értekezleten közölték velük: amennyiben a nagydobronyi menekülteket nem kerítik elõ, õket hurcolják Szibériába. Elmondotta nekem, hogy csupán egyetlen menekült vesztett rajta. Ez egy dobronyi parasztfiú volt, aki a csapi állomáson cipõkrémmel bekent arccal belopakodott a Záhony felé induló vasúti szerelvényt vivõ mozdony víztartályába az éj leple alatt. A vízbõl csak a feje volt kint és így érkezett meg a záhonyi határállomásra, amikor kiszállt csurom vizesen a mozdony víztartályából éppen a vasúti szerelvényt kísérõ szovjetorosz NKVD-s orra elõtt ugrott le a földre s az a géppisztolyát fogta reá. Nyomban bezárta a záhonyi vasútállomás egyik fülkéjébe, rendõrõrizetet adtak mellé s a legközelebbi szerelvénnyel, anélkül, hogy magyar részrõl kihallgatták volna, visszaszállították. A vasútállomáson szolgálatot teljesítõ magyarországi rendõrség egyik tagja, aki a fiút õrizte, elbeszélte, hogy a fiú sírva könyörgött neki, engedje megszökni, mert Nagydobronyból minden életben maradt embert Szibériába visznek, õt pedig agyonlövik Ungvárott, ha visszaadják. Nagydobrony lángjai az éjszakában egész Nyíregyházáig ellátszottak. A nagydobronyi vérengzést követõen két héten át magyar részrõl látták, hogy a szovjetorosz határõrök vérebekkel cirkáltak sûrített járatban a határon, másrészt lóháton nyargaltak a határõrök õrtoronytól õrtoronyig. A kárpátaljai részen a magyar parasztoknak úgy kellett dolgozniuk a földeken, amint az NKVD nekik parancsba adta, háttal mindig Magyarország felé. A nagydobronyi bombázás után nemcsak emberben, de állatokban is rengeteg volt, ami elpusztult. Az égõ istállókból elmenekült, kitört állatok elkóboroltak s szovjet részrõl még a határon átjött teheneket is visszakövetelték a magyar határõrségtõl. A megtalált marhák számával az orosz határõrség nem volt megelégedve. Közölték, hogy ha a tehenek nem kerülnek elõ annyi embert visznek el Szibériába, ahány szarvasmarha - szerintük - hiányzik. A nagydobronyi vérengzés után a Kárpátalján a református papokat mind összeszedték. Így a muzsályi ref, papot, Narcsik Imrét, a fiatal magyar tudóst Szibériába hurcolták. Elvitték Gönczy Pál ref. lelkészt, mondván, hogy a kulák összeesküvést szították Kárpátalján. Gyõry Dezsõ a neves felvidéki költõ szerkesztésében ekkor még megjelent egy magyar újság Beregszászon. A beregszászi magyar lapnál a vérengzés után Nagydobrony minden elõfizetõjét egyik napról a másikra kihúzták a kartotékokból, mert azokat is, akik ott életben maradtak elhurcolták Oroszországba. A nagydobronyi halottakat tömegsírba fektették, felszántották fölöttük a földet és bevetették kölessel. A köles ugyanis gyorsan kihajt és megnõ, így igyekeztek eltüntetni az áldozatok tömegsírját. A Nagydobronyt környezõ magyar falvakat orosz katonák szállták meg. Azok parancsnoka összedoboltatta a lakosságot s tolmács útján beszédet intézett hozzájuk, hogy a nagydobronyi események intõ példa legyen számukra. A Nagydobronyból megszököttek fejére vérdíjat tûztek ki. A községháza falán plakátok hirdették, hogy minden egyes szökevény nyomravezetõje 50.000 rubel pénzjutalmat kap. Fenti vallomásomra bármikor hajlandó vagyok esküt is tenni. T. J. Péter Gábor fõhóhér "amerikai" fejvadásztársa talán épp ekkor nyugtatott meg egy vele véletlenül összekerült magyar írót: - Amíg a bölcs, öreg Rákosi otthon van, addig nem történhetik nagyobb baj. Hát persze, hogy nem is történt. Hiszen amíg az OSS fejvadász egyetlen központi problémája volt a magyarországi zsidó kérdés, addig a keleti rabszolgavadászok, a demokráciák szövetségesei és a nürnbergi ítélõbírák, a Rudenkok s a többiek Kelet felé deportálták a magyar százezreket. De ezek a százezrek magyarok voltak s felesleges volt az õ sorsukkal nyugtalanítani a világot. MÁRTÍR MAGYARORSZÁG Ha valaki le akarja mérni a magyar tragédia súlyát, nagyságát, annak elég a magyar miniszterelnökök sorsára gondolni. Gróf Batthyány Lajost, az elsõ felelõs magyar miniszterelnököt 1949 október 6-án az osztrák császár profószai lövik fejbe, miután orosz segítséggel legázolták a magyar szabadságharcot. Gróf Tisza Istvánt, az elsõ világháború vasemberét, aki Európa államférfiai között egyetlen volt, aki saját császár és királyával szemben is ellenezni merte a hadüzenetet, a szovjet-forradalom hírére a Kéri Pál által megszervezett bolsevista katonák lövik agyon 1918 október 31-én. Károlyi Mihály, a "farkastorkú" szalonforradalmár elszabadítja a bolsevista ördögöt, hogy azután helyét Kun Béla kommunistáinak adja át. Az utána következõ szovjetdiktátor, Kun Béla öl, gyilkol, a Krímen, Spanyolországban és végül likvidálják Sztálinék, saját elvtársai. Friedrich István, aki maga is forradalmár volt és 1919 augusztus 6-án kiverte a Várból a marxista "szakszervezeti kormányt", a kommunisták váci fogházában hal meg. Gróf Teleki Pál, az "ellenforradalom" második miniszterelnöke 1941 áprilisában golyót röpít agyába, mikor látja, hogy a háromhatalmi egyezmény következtében Magyarország belesodródik a második világháborúba. Gróf Bethlen István, aki tíz éven át volt a "konszolidáció" miniszterelnöke, Moszkva mellett szovjet deportációban hal meg. Gömbös Gyula titokzatos betegségben hal meg, éppúgy mint Darányi Kálmán. Utódját, Imrédy Bélát, akit Teleki Pál elõz meg - a kommunisták végzik ki 1946 február 28-án. Bárdossy Lászlót, aki Telekit követi a miniszterelnöki székben, ugyancsak a kommunista népbíróság löveti agyon 1946 január 17-én. Kállay Miklós számûzetésben él. Sztójay Dömét halálra ítélték és kivégezték. Szöllõsy Jenõt halálra ítélték és akasztófán végezték ki. De tekintsünk tovább azokra is, akiket a magyar nemzet semmiként nem fogad el "mártírjainak". Dálnoki Miklós Béla, aki 1944 október 15-én átfut az oroszokhoz és a népi demokrácia elsõ miniszterelnöke lesz, legnagyobb valószínûség szerint öngyilkos lett. Nagy Ferenc, aki híven kiszolgálta a Szovjetuniót, mint aktív miniszterelnök külföldre szökött. Magyarország két bolsevizálója, Rákosi és Gerõ, a szabadságharc elõl futnak a Szovjetunió ölelõ karjai közé. Nagy Imre, az 1956-os szabadságharc miniszterelnöke szintén akasztófán végzi életét. Még megdöbbentõbb, ha a nemzetsorsot az elsõ világháború óta eltelt korszak államfõnek sorsán keresztül mérjük le. IV. Károly, az utolsó megkoronázott magyar király, a lequetiói számûzetésben hal meg. Horthy Miklós, Magyarország 25 éven át volt kormányzója a portugáliai Estorilban mint számûzött hal meg. Utódja, Szálasi Ferenc, az utolsó törvényes magyar államfõ, akasztófán fejezi be hõsi életét. És Tildy Zoltán, a "palástos hóhér", a magyar népköztársaság elsõ elnöke és Magyarország elsõ számú sírásója, ma a kommunista börtönök rabja. Azonban mi lett magának a magyar népnek a sorsa? A névteleneké, a kis embereké, munkásoké, parasztoké, felvidéki vagy délvidéki magyaroké, akiknek legfeljebb annyi bûnük volt, hogy egy szál virágot dobtak a Felvidékre, Erdélybe, Délvidékre bevonuló magyar csapatok lábai elé. Az OSS-hóhérok nem írnak arról, hogy Márton Áron erdélyi püspök nemcsak Imrédy Bélának, Sztójay Dömének írt keserûhangú levelet, amelyben a zsidó deportáció ellen tiltakozott. Márton Áron püspök azonban írt más levelet is. Ezt azonban nem közli Himler, mert itt már csupán a magyarság deportációjáról írta ugyanez a Márton Áron püspök. Írta pedig dr. Gróza Péter román kommunista miniszterelnöknek, midõn ugyanolyan tiszteletre méltó bátorsággal védte meg saját magyar népét, mint a németek rendeletére deportált zsidóságot. Ebbõl a levélbõl csupán a fontosabb részleteket ragadjuk ki: "A román kormány elrendelte a magyarság vezetõinek internálását. A rendelet végrehajtásaképpen a hatósági közegek több ezer magyart fogtak össze és hurcoltak emberkínzásszámba menõ különbözõ lágerekbe. egyéni internáláson kívül az egész magyarságot lakóhelyére internálták egy másik rendelettel, amely úgy intézkedett, hogy a magyarok speciális belügyminiszteri rendelet , nélkül nem mehetnek egyik helyiségbõl a másikba ... A megrémült és védelem nélkül álló magyar lakosságot azzal biztatták, hogy mentesítik a rekvirálásoktól, fiaikat a behívásoktól stb., ha valamelyik román vallásra áttérnek. A csendõr és rendõrterror mellett külön csapásként jelentkeztek az úgynevezett Maniu gárdák. Fegyveres bandák portyáztak a falvakban. A magyar lakosságot verték, fosztogatták. Ezek a bandák a harcoló hadsereg nyomában bevonultak Északerdély magyarlakta területeire s ott már nemcsak fosztogattak, hanem gyilkoltak s hajmeresztõ kegyetlenségek sorozatát követték el, terror alatt tartva egész vidékek lakosságát. A magyarellenes román támadás legnagyobb sikerét azáltal érte el, hogy a városokból és falvakból Északerdélyben a békés magyar földmûvesek, munkások, értelmiségiek ezreit vitte el mint ,partizánokat' az óromániai és oroszországi táborokba. Ennék a gyûlöletszításnak és a román vérengzésnek nem a román belátás vetett véget, hanem az orosz hadsereg parancsnokságnak az a rendelkezése, amellyel 1944 november elején Északerdély területérõl kiparancsolta a román fegyveres alakulatokat és az oda visszatért román közigazgatást." A földkerekségén nem igen akad világosfejû magyar, aki hisz a "magyar háborús bûnösök" létezésében addig, amíg szabadon járnak a második világháború igazi bûnösei. Lidice nem bûn addig, amíg meg nem torolják Nagydobronyt, Újvidék nem az emberiesség ellen elkövetett vétek, amíg Titó ott ülhet a népek tárgyaló asztalánál és a német KZ is csak annyiban bûn, mint a búr háborúban éhenhalasztott 26,700 KZ-be internált búr asszony és gyermek halála, akiknek emlékmûve ma ott áll Pretóriában. A koncentrációs táborokat nem a magyarok és nem a németek találták ki. Ott álltak azok már 1917 óta a dicsõséges Szovjetunió területén. Ott álltak az amerikai AFL adatai szerint 12 millió rabbal, hátuk mögött hatmillió éhenhalasztott ukrán kulákkal, a sztálini tisztogatások tarkón lõtt millióival. Keresztényi alázattal ismerjük be azt a bûnt, amely a magyar lelkiismeretet - vagy inkább a magyar sorsot - terheli. De addig mégsem hiszünk se Szálasi, se Bárdossy vagy akármelyik magyar "háborús bûnös" bûnében, amíg nem ülnek egy új Nürnbergben a vádlottak padján a katyni gyilkosok, annyi százezer magyar deportáltatói, Benes csehei, akik német egyetemi tanárok eleven testébõl gyújtottak fáklyát a világ legnagyobb demokratájának tiszteletére. Nem hiszünk semmiféle magyar bûnben, amíg nem állnak bíróság elé a légiháború bûntettesei, a 12 millió német potsdami kiutasítói, a kollektív bûnösséget hirdetõ próféták. Amit látunk, hiszünk és vallunk, az a magyar mártírok közös hitvallása. Aki a nagy világégés után tizenhárom évvel még mindig a gyûlölet tûzcsóváját akarja széthinteni az új, soha nem látott veszély elõtt álló még szabad világban legyen az illetõ Hruscsov vagy az amerikai OSS magyar osztályának vezetõje az a bolsevizmus úttörõje és a népek békéjének ellensége. Mi úgy érezzük, hogy elérkeztünk ahhoz az idõponthoz, hogy végre kiszabaduljunk a gyûlölet lobogásának forgatagából. A népek és fajták egymás közti megbékélése a bolsevizmus elleni keresztes hadjárat legbiztosabb fegyvere. Magyarország roppant szenvedések árán elérkezett erre a magaslatra. Harmincezer halott élén figyelmeztette a világot az új veszedelemre és az októberi forradalom óriási áldozatával a mártír nemzetek dicskoszorúját érdemelte ki a világtól. Magárahagyott árva Magyarország. BEFEJEZÉS, ILLETVE VÁLASZ A KÉSÕBBI VADAKRA Nemcsak a szerzõk, de az egész emigráns magyarság érezte, hogy már régen összefogó munkában kellett volna beszámolnia valakinek a második világháború utáni magyar szenvedésekrõl. Ezt a kívánalmat még külön aláhúzták azok az újságcikkek, füzetek és könyvek, amelyek kivétel nélkül a magyarországi zsidóság veszteségeit és fájdalmait tárgyalták s amely írások azt a hamis látszatot keltették az olvasóban, hogy magyar vonatkozásban a második világháború kizárólag zsidó sebeket ütött a Duna-Tisza közén. Elismerjük, - de egyben hozzátesszük - hogy az európai és a magyar zsidóság veszteségei függetlenül a magyar hatóerõktõl a hitleri Németország zsidóellenes intézkedései révén következtek be. A háború utolsó elvadult fázisában mindkét oldalról olyan atrocitások történtek, amelyek szembehelyezkedtek a keresztény kultúra alapgondolatával és ezért a legsúlyosabban elítélendõk. De ezen dolgokat - sõt azok legsúlyosabb részét - a magyarság, illetve a magyarság utolsó vezetõinek a számlájára írni olyan bûn és felelõtlenség, amelyek hangoztatói egy vonalra süllyednek a legkegyetlenebb Gestapó és NKDV ügynökökkel. Magyarországon sohasem voltak tömegsírok és kollektív kivégzések. A zsidó deportációk - amint azt elõzõ fejezeteinkben részletesen kifejtettük - a német megszállás után következtek be s a mindenkori magyar kormányok igazolására legyen mondva, azokat nemcsak Horthy Miklós, de Sztójay Döme és Szálasi Ferenc is helytelenítették és tiltakoztak azok végrehajtása ellen. Himler Márton, a new yorki Schönfeld rabbi és a normálisnak már nem, is nevezhetõ Klár Zoltán állandóan hatszázezer magyar zsidó haláláról írnak. Ezt a számot már nem is nevezhetjük túlzásnak, csak legsötétebb hazugságnak. Tény az, hogy az akkori magyar kormányok megkerülésével nem 600,000, de 20,000 zsidót deportáltak Magyarországról. De ehhez a deportációhoz sem a magyarságnak, sem azok vezetõinek semmi köze nem volt, mert az akkori német megszállók saját hatáskörükben hatalmi úton intézték azt. A himleri és schönfeldi vádakkal szemben ismételten megállapítjuk: egyedül Szálasi Ferencnek köszönheti a magyarországi zsidóság, hogy a magyarországi német SS vezetõség nem deportáltatta a Budapesten összezsúfolt háromszázezer fõnyi zsidóságot. De a hatszázezres számról regélõk elfelejtik, hogy abban az idõben a szemben álló felek egyik legfontosabb feladata a belsõ stratégiai védekezés volt. A hadvezetés realitása megkövetelte - nemcsak német, de angol vonatkozásban is - hogy semlegesítsék azokat a népcsoportokat, amelyek elég apolitikusan viselkedtek azáltal, hogy nem mérték fel az erõket és ahelyett, hogy passzív türelemmel várták volna a háború végét, nyíltan is az ellenség érdekét szolgálták. A sok száz példa közül csupán azokat a napokat idézzük, amikor elhangzott Horthy Miklós kormányzó fegyverszüneti felhívása, amely az ország ellenszenvével találkozott. Nem általánosítunk, - tehát azt írjuk - hogy a budapesti zsidóság egy része, bízva a kormányzói felhívás sikerében és a Budapesttõl alig pár kilométerre álló oroszok gyors elõretörésében, alig pár perccel a szózat elhangzása után utcai tüntetéseket rendezett, sõt a Népszínház-utcában és a Teleki-téren fegyveres támadásba ment át az ott tartózkodó német csapatok és a szovjetellenes háború folytatását kívánó magyar csapategységek ellen. Budapest ebben az idõben már frontváros volt s így természetes, hogy a megtámadottak a hadijog alapján vettek elégtételt. Ha a könyv egyes fejezeteiben kénytelenek vagyunk foglalkozni az abban szereplõ egyének zsidó származásával, ezt nem azért tesszük, mintha antiszemiták volnánk, - mert nem vagyunk azok - hanem csupán azért, mert erre kötelez bennünket az a bizonyos másik oldal, amely pontosan számon tartja - sõt súlyosbító körülménynek állítja be - a velük nem ugyanazt a nézetet valló férfiak és politikusok származását. Szálasi Ferenc neve mellõl soha nem felejtik el odaírni a tényeket egyáltalán nem fedõ Szalosian jelzõt. Imrédy Béláról ezer és egyszer megírták és elmondották - sõt külön bûnéül tudták be - egyik dédnagyszülõje állítólagos zsidó származását. Állandóan csak úgy írtak: Ruszkay-Ranczenberger, Szöllõsy-Naszluhac, Beregffy-Berger - de ugyanakkor antiszemita vádaskodásnak veszik, ha megemlíti valaki, hogy a Magyarországot tönkretevõ moszkovita hatosfogat mindegyik tagja zsidó volt, amint egyébként az ugyancsak zsidó származása és így antiszemitizmussal egyáltalán nem vádolható Ignotus Pál is több ízben megírt. Az sem a magyarság, illetve nem a magyar krónikások bûne, hogy az ÁVÓ felsõ vezérkara úgyszólván kivétel nélkül mind zsidó volt. Nem vehetik rossz néven azt a történelmi tényt sem, hogy az 1919-es magyar köztársaság huszonegy népbiztosa közül tizenheten a zsidóságot képviselték. De hogy a magyarságtól - és így mitõlünk szerzõktõl is - mennyire távol áll a brutalitás és módszereiben nem európai antiszemitizmus, azt legjobban bizonyítja, hogy az októberi magyar forradalom miniszterelnökét, a galádul kivégzett Nagy Imrét, az egész magyar nemzet származása ellenére is magyar áldozatként tiszteli. Az októberi forradalomban Nagy Imre származásából senki sem csinált zsidókérdést, mert úgy viselkedett a Moszkvában eltöltött évtizedek után is, ami méltán kiérdemelte a magyar nép megbecsülését. Tudjuk, hogy a könyvben közölt megdönthetetlen adatok alapján talán agyonhallgatják e könyvet azok, akik ebben az írásban szerepelnek. Lehet, hogy azzal a politikával fogadják ezt is, mint az oxfordi és az edinburghi egyetemek tanárának M. C. Macartneynek a könyvét. Agyonhallgatják. Pedig Macartney nem volt se náci, se kommunista, de még magyar sem s olyan szenvtelen és hûvös tárgyilagossággal - akarva, nem akarva - szolgáltatott igazságot a magyarságnak, amiért az egész magyarság háláját megszolgálta. De lehet az is, hogy a szerzõk elleni személyes rágalmazásokon túl újabb nyilas bitang sajtóterméknek, náci kelevénynek, fasiszta rágalomnak kiáltják majd ki a könyvet azért, mert megírta, hogy: így történt, ez az igazság. És még egyet. A bolsevizmus, illetve a katonai hatalmában megerõsödött Szovjet politikai vonalvezetése az egész szabad világot veszélyezteti. Azok a mártírságukban is megrágalmazott magyar politikusok, akiket a himlermártonok modem Patroklosként még a sírjukban sem engednek pihenni, nem ma, hanem már akkor figyelmeztették a világot erre a veszedelemre, mikor a canterbury érsek a Westminster apátságban megáldotta a huszadik század egyik legnagyobb hóhérának, Sztálinnak küldött kardot. Ezek a magyar politikusok, akiket a meglódult gyõzelem mámorában kiadtak a szovjetorosz csizmával megerõszakolt Magyarországnak, annak idején nemcsak szûkebb hazájukat, a vérzõ kis Magyarországot, de azon túl egész Európát, sõt az egész szabad világot védelmezték. Az õ pörükben nemcsak a legyõzött Németországról és az oroszoknak kiszolgáltatott Magyarországról, hanem az európai biztonságról folyt a láthatatlan vita. A Himler Mártonék által összefogott magyar politikusok pöre már régen túlnõtt a csak magyar kérdésen és európai világproblémává teljesedett. Az õ pörükben az egységes, a kollektív Európáról volt szó, amelynek országaiban - és itt olyan mindegy, hogy milyen országról folyik a vita - tudós koponyák hajoltak a tudomány fölé és Galileln, Descarteson, Newtonon, Leibnitzen, Eötvösön és Lomonoszovon keresztül építették fel az európai kultúrát és nevelték az emberiséget a nemzeteken felül álló egyetemes gondolatokra. A magyar vérbíróságok elõtt lefolyt pörök során arról az Európáról volt szó, ahol szellemi síkon nincsenek nagy és kis nemzetek, hanem ahol minden nemzet egyaránt teljesíti kötelességét a nagy európai gondolat jegyében. A perek kulisszája mögött nem volt szó a nagy Angliáról és a kis Lengyelországról és az Európa keleti részén fekvõ még kisebb Magyarországról. Ott Európáról, a szellem Európájáról, a lassan ködbeveszõ Pax Romana anyagon, téren és idõn felül álló európai szellemiségrõl volt szó. És Yaltában és Potsdamban az Európára rászabadított himlermártonok segítségével ezt az Európát árulták el azok, akik a háború során meghirdették a félelem nélküli életet, kinyilatkoztatták az Atlanti Charta gyönyörû mondatait, de mikor megnyerték a háborút, akkor cserbenhagyták még az õ biztatásukra háborúba indult elsõ szövetségesüket, Poloniát is. Elárulták és mit sem törõdtek a kis balti államokkal, a tiszta demokráciát gyakorló parányi Lettországgal, Litvániával és Észtországgal. Aztán következett a mi kis hazánk - Magyarország. És lassan kicsúszott a talaj az önálló, erõs Európa lába alól. Ma ott tartunk, hogyha ránézünk az eurázsiai térképre, akkor megijedünk, hogy a nagy demokráciák diplomatái és a szolgálatukban álló sunyi kis embertolvajok milyen kicsinnyé zsugorították össze a valamikor a Földközi tengertõl az Urálig terjedõ Európát. Az új barbárság, az Európa felé megindult Ázsia határa már ott húzódik Goethe Weimarjánál és Schiller Jénájánál. A keleti végeken pedig, alig harminc kilométerre Bécs alatt, már a szovjet csillaggal díszített magyar lobogót lenget a szél. A gyõztes nagyhatalmak pribékjei által kiszolgáltatott magyar államférfiak pörében Európáról - Magyarországról folyt a vita. Arról a Magyarországról, amelyet a potsdami szerzõdésben háborús bûnösnek minõsítettek azért, mert ötvenegy napon keresztül tudott és mert ellenállni az Európa szíve felé nyomuló vörös hadseregnek, amely ha annakidején ellenállás nélkül vonul át Magyarországon, akkor nem Linznél, hanem valahol a Rajna partján találkozik az angolszász haderõkkel. És hogy ez mit jelentett volna, azt Eisenhower és Churchill bizonyára mindenkinél jobban tudják. Jelenleg arról a Magyarországról van szó, amely a kivégzett magyar mártírok örökségeként tizenkét esztendõs szovjet uralom után munkásokat, parasztokat, asszonyokat s gyermekeket küldött harcba az ötágú csillagos tankok ellen abban a reményben, hogy van még európai szolidaritás és a csillagos lobogó hazájában is tisztán 'lobog a szabadság zászlaja. Hitt a nagy nemzetközi politikusok biztatásának és azt gondolta, ha megindítja harcát a gigászi vörös hadsereg ellen, akkor nemcsak Európa, de Amerika is megérti a pillanatot és segítségére siet a benzines flaskákkal tankokat rohamozó tizenötéves gyermekeknek. De a segítség 1956 november 4-én is elmaradt és ötezer szovjet páncélos nyitotta meg a tüzet a nyolcmilliós magyarság otthonaira. De az októberi forradalom gyökere nem a himlermártonok és társainak gyûlöletébõl - hanem az általa gyilkosoknak nevezett, kivégzett magyar nacionalista politikusok vérébõl táplálkozott Himler Márton a magyar háborús fõbûnösökrõl írott könyvét majd tizenkét évvel a megírt események lezajlása után írta. Ezen idõ alatt semmit sem enyhült gyûlölete, olyannyira nem, hogy a halottak némaságával visszaélve soha ki nem ejtett szavakat és megnyilatkozásokat adott az örökre eltávozott áldozatok szájába. De lehet az is, hogy a sír felé közeledõ kiöregedett embervadász azért kiabál annyira, hogy elnyomja jobbik lelkiismeretének emberi szavát. Mert a bitófák vádolnak s az általuk elnémított mártírok dermesztõ hallgatásába bele kellett sikoltania védekezését akkor is, ha ez a védekezés - újabb hazugság és újabb rágalom volt... UTÓSZÓ A szerzõk tisztában vannak azzal, hogy e könyv hiányos. Talán tizedrészét sem tartalmazhatja azoknak a gaztetteknek, jogtalanságoknak, amelyeket a magyar nép legjobb fiaival szemben Keleten és - sajnos - Nyugaton is elkövettek. Hiányos e mû azért is, mert szinte sziszifuszi feladatot jelent a legkézenfekvõbb igazságok felderítése is. Nem teljes, mert köteteket lehetne és kellene írni azokról a borzalmakról, amelyek a magyarság legjobb fõit sújtották. És nem lehet teljes értékû ez a könyv, mert sok-sok eltört gerincû magyar nem válaszolt a feltett kérdésekre, mert titokzatos kezek elsüllyesztették a dokumentációkat. A könyv szerzõi mégis hálás köszönetet mondanak mindazoknak, akik e magyar dokumentáció létrejöttét adatszolgáltatással, vagy más formában elõsegítették. Elsõsorban mélységes köszönet illeti Macartney Elemér professzort, aki a magyar sorsról írott ragyogó mûvével többet tett a magyar igazság érdekében, mint sok magyar. A magyarság soraiból õszinte köszönetünket fejezzük ki Szöllõsy Jenõnének, vitéz ómoraviczai Imrédy Bélánénak, Alföldy Gézának a Hídverõk szerkesztõjének, Omelka Ferencnének, Gera Józsefnének és Mosonyi Gyõzõnek akik esküt helyettesítõ nyilatkozataikkal segítették az igazság felderítését. Ugyanilyen elismerés illeti ezenkívül Oláh Györgyöt, az egyedül Vagyunk fõszerkesztõjét, aki "Ítél a történelem" címû cikksorozatában a magyar mártírokkal kapcsolatban a legérdekesebb adatokat tárta fel. Ugyancsak köszönetet mondunk Szakváry Emilnek, Temesváry Lászlónak, továbbá Gömbös Ernõnek és Mester Jánosnak, az amerikai magyarság jobboldali vezetõinek, Fáy Zoltánnak, Hefty Frigyesnek, a Szabad Magyarság szerkesztõségének és mindazoknak, akik az Egyesült Államok területérõl segítettek felderíteni a XX. század egyik legnagyobb magyar ellenes bûntényét. Köszönet illeti Gyertyánfy Kornél volt prágai fõkonzult, aki részletes és alapos kéziratával rendkívül súlyos bizonyítékokat szolgáltatott az amerikai ötödik hadoszlop és annak vezére Himler Márton ellen. Meleg köszönet illeti Lits Ernõt, akinek eskü alatti nyilatkozata történelmi értékû bizonyítékot szolgáltatott az 1944-es tragikus események egyik legismeretlenebb fejezetérõl. E könyv írói arra kérik a világon elszórt magyar olvasókat, hogy ne csupán kritizáljanak, bár a bírálatot is szívesen veszik, hanem segítsenek újabb és újabb adatszolgáltatással, hiteles dokumentumokkal és a szemtanúk bizonyítékaival kiegészíteni ezt a szerény mûvet, hogy egykor hatásosan szolgálhasson az igaz magyarság, a szabad Magyarország és a magyar mártírok javára, dicsõségére. NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ Valahol Európában, 1958 õszén. Fiala Ferenc Marschalkó Lajos ACZÉL GYÖRGY. Zsidó származású kommunista "kultúrpolitikus". Négy elemi iskolája ellenére õ oktatta a magyar egyetemeken a professzorokat a marxista dialektikára. Kádár János kormányában õ lett a magyar kultúrügyek legfõbb vezetõje. ANDRÁSSY-ÚT 60. A háromemeletes Andrássy úti bérházat elõször a Magyar Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom bérelte. A hatalmas épületben voltak elhelyezve a Párt osztályai és kerületi szervezetei. Szálasi Ferenc az épületet a szegedi Csillagbörtönbõl való szabadulása után Hûség Házának nevezte el. Az oroszok bejövetele után Péter Gábor rendõrségének lett a központi épülete. A pincéket börtönné alakították át s lassan az összes szomszédos házakat hozzákapcsolták. Hosszú évekig itt volt az ÁVÓ központja s mint ilyen a borzalmak háza lett. A budapestiek csak a legnagyobb rettegéssel ejtették ki a nevét. ANDREANSZKY JENÕ. A Szálasi kormányban külügyi államtitkár. ANTAL ISTVÁN. Jászberényi asztalosmester fia, ki határtalan szorgalmával és tudásával csinálta meg karrierjét. Több ízben volt igazságügyminiszter. Mint háborús fõbûnöst halálraítélték, de kegyelembõl az ítéletet életfogytiglani fegyházra változtatták. A forradalom alatt otthon maradt. Sorsa ismeretlen. ATLANTI CHARTA. A béke egységokmánya, amelyet Churchill és Roosevelt szerkesztettek 1941 augusztus 14-én, s amely az egész világnak félelem nélküli életet ígért, A szerzõk az ígérettel mind a mai napig adósak maradtak. AUSCHWITZ. A hitlerizmus egyik leghírhedtebb internáló tábora. Hogy mi az igazság az Auschwitzban történt kegyetlenkedésekrõl, annak kiderítése egy késõbbi objektív történelembírálat feladata lesz. ÁVÓ. Államvédelmi Osztály - késõbb Államvédelmi Hatóság, ÁVH. A magyarországi kommunista rendszer terror rendõrsége. Orosz mintára alakult és egészen az októberi forradalomig mûködött. Eszközeiben nem volt válogatós és senkinek sem tartozott felelõsséggel. Áldozatainak a száma több tízezer. Saját laktanyái és kivégzõtelepei voltak. Utolsó szereplése 1956 október 26-án volt, mikor az ÁVÓ-sok a földmûvelésügyi minisztérium ablakaiból végig géppuskázták az Országház téren összegyûlt tömeget. A vérengzésnek több száz halálos áldozata volt BAKY LÁSZLÓ. Csendõrtiszt, majd országgyûlési képviselõ. A Sztójay kormányban államtitkár volt. Az õ feladata volt a zsidótörvények végrehajtása. Budapesten végezték ki Endre Lászlóval egy napon. BANGHA BÉLA. A katolikus magyar sajtó megteremtõje, ragyogó tollú publicista és író. Baranyai Jusztinnal együtt õ alapította a Katolikus Központi Sajtóvállalatot. BARANYAI JUSZTIN. A budapesti Pázmány Péter nagytudású professzora, bencésrendi szerzetes. A Mindszenty ügyben 15 évi fegyházra ítélték. A börtönben elborult elméje. BASCH FERENC. A magyarországi német kisebbség vezetõje. (Volksbund) Himlerék kiadták és golyó által végezték ki Budapesten. BARDECHE MAURICE. Francia egyetemi tanár. Hivatkozott könyvének címe: Nuremberg ou la terre promise. Paris. BÁRDOSSY LÁSZLÓ. Magyar államférfiú, volt külügyminiszter és miniszterelnök. Kivégezték Budapesten 1946 január 17-én. BENES EDUARD. Cseh politikus, miniszterelnök, majd a Csehszlovák Köztársaság elnöke. Masarykkal együtt õ valósította meg a Csehszlovák Köztársaságot és egyben az õ személye jelentette azt a cseh sovinizmust, amelynek végsõ célja a Felvidéken élõ magyarság megsemmisítése volt. A második világháború után az õ nevéhez fûzõdnek a legkegyetlenebb magyar és németellenes intézkedések és deportálások. A csehországi kommunista puccs õt is elmozdította magas pozíciójából és nem sokkal ezután gyanús körülmények között meghalt. BETHLEN ISTVÁN GRÓF. Tíz éven át Magyarország miniszterelnöke. Az õ nevéhez fûzõdik a pengõ bevezetése és a magyar pénzegységnek a megszilárdítása. Sajnos ezt a gazdasági mûveletet úgy oldotta meg, ami - a magyarországi zsidó nagytõke kivételével - az egész ország elszegényedését okozta. Politikája feudális és reakciós volt és még az Apponyi féle szociális olajcsöppekig sem ment el. Óriási érdeme azonban, hogy a megcsonkított kis Magyarországot bevezette Európába. A második világháború alatt németellenes álláspontot foglalt el, s õ tanácsolta Horthy Miklósnak a háborúból való kiugrását és az oroszokkal való megegyezést. Munkáját a Kreml nem méltányolta, Bethlen Istvánt az orosz katonai hatóságok letartóztatták és az egyik moszkvai börtönbe szállították. Ott halt meg 1948-ban. BREHM BRUNO. Neves német író és történész. Õ írta a világsikert aratott híres trilógiát az Osztrák-Magyar monarchia összeomlásáról. BREST-LITOWSK. Ebben az orosz városkában kötötték meg a központi hatalmak 1918 március 3-án az akkor már kommunista Oroszországgal a különbékét. BUDINSZKY LÁSZLÓ. A Szálasi-kormány igazságügyminisztere. Kivégezték 1946 márciusában Budapesten. Himler Márton áldozata õ is. CAMP MARCUS ORR. Amerikai internálótábor Salzburg mellett. Himlerék innen szállították haza a magyar politikai foglyokat. CARAFFA. Császári tábornok, aki az ellenreformáció alatt a legnagyobb kegyetlenséggel üldözte a felvidéki protestánsokat. CHURCHILL. Angol államférfiú, a bolsevista veszély elsõ felismerõje. CIC. Counter Intelligente Corps. Az egyesült Államok katonai rendõrsége, amely a második világháború végén az OSS-el együtt a legsúlyosabb törvénytelenségeket követte el a legyõzött európai államokban. Az amerikai Common Sense szerint a legbolsevistább amerikai hatalmi szervezet, amely mûködése során együtt dolgozott a keleteurópai kommunista rendõrséggel. A CIC végezte a keleteurópai antibolsevista front felszámolását. CORVIN-KLEIN OTTÓ. A magyarországi tanácsköztársaságnak Szamuelly Tibor mellett legkegyetlenebb hóhéra volt. Saját kezûleg végezte ki az ellenforradalmi "vétségek" miatt elfogott embereket. Újabban, mint a magyar proletáriátus hõse szerepel ez a szadista-gyilkos, s a Rákosi uralom alatt több kórházat és utcát neveztek el róla. CSÁKY ISTVÁN GRÓF. Németbarát magyar külügyminiszter. Magyarország az õ külügyminisztersége alatt csatlakozott a Berlin-Róma tengelyhez. Fiatalon, gyanús körülmények között - halt meg. CSIA SÁNDOR. A Hungarista Mozgalom egyik legrégibb harcosa. Országgyûlési képviselõ, majd 1944 okt. 16-a után a Koronatanács tagja. Politikai meggyõzõdését mindvégig bátran vallotta. 1946 márc. 19-én végezték ki. Himler Márton adta ki Péter Gábornak. DACHAU. A hitleri Németország internálótábora Bajorországban. DESSEVFFY GYULA GRÓF. Baloldali magyar politikus. Az orosz felszabadítás után örömmel csatlakozott a szovjet magyarországi politrukjaihoz, de már 1948-ban külföldre szökött. Több éven át a müncheni Free Europe Rádió magyar osztályának vezetõje volt. DILLINGER. Chikágói gengsztervezér. DOROGI FARKAS ÁKOS. Budapest volt polgármestere, régi fõvárosi tisztviselõ. Mint Himler Márton áldozatát a Szálasi-rendszerben való állásvállalásáért tízévi fegyházra ítélték, amelynek kitöltése elõtt meghalt. DÖNITZ. Német admirális, a legkiválóbb tengerészek egyike. A háború folyamán õ vezette a német tengeralattjáró harcokat. Hitler halála után rövid pár napig õ volt Németország kancellárja és mint ilyen különbéke ajánlatot tett az angolszászoknak azzal, hogy engedjék meg a német haderõnek a Szovjetoroszország elleni további harcot. Ajánlatát azonban visszautasították. DULLES ALLAN. 1945-ben az amerikai Office of Strategie War Services vezetõje. John Forster Dulles amerikai külügyminiszter testvére. DZSERDZSINSKY. Az orosz kommunista forradalom gyõzelme után megalakult és a vérengzéseirõl hírhedté vált Cseka rettegett fõnöke. 1922 február 6-án a szervezet új nevet kapott. Ezután GPU-nak nevezték. 1934 július 10-én - fõleg a külföld miatt - NKVD-re változtatták a nevét. Dzserdzsinsky mûködésérõl a lengyel Ossendovsky ragyogó könyvet írt - "Lenin" címmel. DÖVÉNYI NAGY LAJOS. Író és publicista. A Tarnopolból indult el címû regény szerzõje, miért is a gondolatszabadság megcsúfolásával kétszer halálra ítélték majd életfogytiglani kényszermunkára változtatták az ítéletet. Az októberi forradalom szabadította ki a börtönbõl, de otthon maradt. Kádárék újra elfogták és ismeretlen helyre deportálták. EDEN, ANTHONY. Angol külügyminiszter majd miniszterelnök. Konzervatív párti politikus. A magyar forradalom alatt az õ intézkedésére próbálták megszállni angol és francia csapategységek a Szuez-csatornát. Ezzel a cselekedettel Eden megpecsételte a magyar szabadságharc sorsát, mert az angol-francia megszállás miatt a nyugati hatalmak nem avatkozhattak bele a magyar ügybe. A Szovjetunió szabad kezet kapott és továbbra is benn maradt Magyarországon, míg a nyugati megszállóknak ki kellett menniük Egyiptomból. A szuezi kaland Eden lemondását vonta maga után s teljesen vissza vonult a politikától. EISENHOWER. (Dwight) 1890-been született. Mint az európai amerikai csapatok fõparancsnoka õ vezette az 1944-es inváziót, majd õ lett a Németország ellen harcoló szövetséges haderõk fõparancsnoka. 1950-53 között a NATO csapatok parancsnoka volt. 1953-ban Truman után az Amerikai egyesült Államok elnöke lett. 1956 novemberében újra megválasztották. EMBERI JOGOKAT VÉDÕ LIGA. A tetszetõs cím alatt szélsõ baloldali szervezet húzódik meg, amennyiben csakis kommunista stb. elítéltekért száll síkra. A magyar és németországi politikai kivégzésekért egyetlen tiltakozást sem jelentett be. VITÉZ ENDRE LÁSZLÓ. Volt gödöllõi fõszolgabíró, majd Pest-vármegye alispánja. Végigküzdötte az elsõ világháborút, részt vett a nyugatmagyarországi, majd késõbb a felvidéki felkelésben. Korrekt, puritán jellemû ember volt és mindig a törvények alapján járt el. 1944-tõl belügyminisztériumi államtitkár lett és az õ hatáskörébe tartozott az akkori zsidótörvények végrehajtása. 1945-ben Himler Mártonék kiadták és 1946 nyarán Baky Lászlóval egy napon a Markó-utcai fogházban kötél által kivégezték. ENTENTE CORDIALE. A Központi hatalmak ellen harcoló angol-francia szövetségesek közös neve. Az elsõ világháború alatt. EREKY KÁROLY. A legzseniálisabb magyar közgazdasági szakemberek egyike. Az oroszok bevonulása után Bécsbe ment, ahol az ÁVÓ-ügynökök elfogták és orosz segítséggel Budapestre hurcolták vissza. Életfogytiglani fegyházra ítélték s az embertelen váci intézetben éhhalállal végzett vele. Halála elõtt pár nappal a fogház raborvosa megmérte. Súlya nem volt több 40 kilónál. FAURE EDGAR. A nürnbergi perben Franciaország ügyésze. Késõbb francia miniszterelnök. FEDÁK SÁRI. A legnagyobb magyar színmûvésznõk egyike. Híre nemcsak Magyarországon, de az egész világon elterjedt volt. Számtalanszor járt Amerikában, hol fõleg a magyarlakta vidékeken aratott óriási sikert. Nemcsak a magyar színmûvész életet, hanem az egész magyarságot reprezentálta. Fõsikerét mint a János vitéz Kukorica Jancsija aratta. Neve fogalom volt. A második világháború utolsó idejében az oroszok elõl Bécsbe menekült s mivel meneküléséhez a Szálasi kormány adott teherautót, ezért Himler Mártonék az öreg, 70 éves színésznõt is kiadták, mint háborús fõbûnöst. A Népbíróság kilenc hónapi börtönre ítélte. Budapesten halt meg. Temetésén a terror ellenére is több mint százezer ember jelent meg. Fedák Sári kiadatása a CIC és az OSS külön szégyenfoltja marad. FEDEREAL INVESTIGATION BURO. Az amerikai szövetségi nyomozó hatóság legmagasabb szerve. Edgar Hoower vezetése alatt legeredményesebben küzdött az amerikai kommunisták, atomkémek és defetisták ellen. FIALA FERENC. Mérnök, újságíró. õ alapította az összetartás címû hetilapot, mely rövid pár hónap alatt százezres példányszámban jelent meg annak ellenére, hogy csak zárt helyiségekben volt szabad árulni. Az utolsó törvényes magyar kormány sajtófõnöke volt. Legfõbb bûne az 1919 évi Tanácsköztársaságról írott munkája volt. Hazaszállítása után halálra ítélték, majd életfogytiglani kényszermunkára változtatták a büntetést. Az ÁVÓ börtönébõl majd 12 évi fogság után a magyar forradalom szabadította ki. Ma szabad földön él. FREE EUROPE RADIO. Fenntartja a FER Inc. A müncheni Englischer Gartenban a vasfüggöny mögötti népek számára rádióadó állomást tart fenn. FRIEDRICH ISTVÁN. Magyar politikus és miniszterelnök. Õ váltotta le a magyar tanácsköztársaság után alakult szociáldemokrata kormányt. Ezen bûnéért 10 évi börtönre ítélték. A váci fogházban halt meg. FUCHS, CLAUS. Angol fizikus és atomkutató. Az angliai atomkutatás eredményeit a Rosenberg házaspárhoz hasonlóan õ is átadta a Szovjetnek. 15 évi fegyházat kapott. GAÁL CSABA. Mérnök, majd a nyilaskeresztes párt országgyûlési képviselõje. Szívós kitartással végezte a párt szervezési feladatát s ezért õ is hóhérkézre került Himlerék jóvoltából. GARBAI SÁNDOR. A Magyar Tanácsköztársaság névleges elnöke. Jóindulatú, egyszerû munkásember volt, akit Kun Béláék jóhangzású neve és magyar származása miatt tettek meg elnöknek. Egyébként semmi hatalma és semmi beleszólása nem volt az ügyek vitelébe. Ellentétben a többi népbiztossal Garbai Sándor szegényen halt meg Párizsban. GERA JÓZSEF. A Hungarista Mozgalom egyik vezetõ tagja. Szálasi Ferenccel egy napon végezték ki. GEORGHE JOHN. Román tábornok, Antonescu marsall berlini követe. Együtt tartóztatták le Bárdossy Lászlóval, akirõl a legnagyobb elismeréssel ír "Automatic arrest" címû könyvében. GESTAPO. Geheime Staatspolizei. Német állami titkosrendõrség. GÖNDÖR FERENC. Eredeti neve: Krausz Náthán. Zsidó származású pesti újságíró. A kommün alatt Kún Béla sajtófõnöke volt, majd elõbb Bécsbe, azután Amerikába emigrált, hol megindította az útszéli hangjáról ismert "Az Ember" címû hetilapot. Halála után Klár Zoltán vette át a lap szerkesztését - teljesen megtartva elõdje uszító és alpári hangját. GÖMBÖS GYULA. Magyar miniszterelnök. Politikája új utat mutatott a magyar életben, de szociális elgondolásait gyanús körülmények között bekövetkezett halála miatt nem tudta megvalósítani. Meghalt 1936-ban. GÖMBÖS ERNÕ. Honvéd százados. Gömbös Gyula magyar miniszterelnök fia, Jelenleg Ausztriában él. GORDON RÓBERT. A független kisgazdapárt pénzügyminisztere a koalíciós kormányban. 1948-ban svájci követnek nevezték ki, de pár hét múlva a követség pénztárával együtt disszidált. GÖRING HERMAN. Német birodalmi marsall, a hitleri Németország egyik legfontosabb egyénisége. A nürnbergi perben õt is halálra ítélték, de az ítéletet nem lehetett rajta végrehajtani, mert cellájában megmérgezte magát. GPU. Az orosz biztonsági rendõrség elnevezése. GRÓZA PÉTER. Román kommunista politikus és miniszterelnök. GYÛJTÕFOGHÁZ. A magyar fõváros határában 1896-ban épült szétosztó fogház. 1919-ben a Gyûjtõfogházban adták át a kormányon levõ szociáldemokraták a kommunista Kun Bélának az ország fölötti hatalmat. Ekkor jött létre a magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt között a híres egységokmány, amely megállapította, hogy a két párt célkitûzései teljesen azonosak. 1945-ben itt Gyûjtötték össze a politikai foglyokat s a 770 személy számára készült börtönépületben állandóan 4-5000 ember sínylõdött a legembertelenebb viszonyok közepette. A Gyûjtõfogház területén álló hírhedt Kisfogházat titkos börtönné alakították át és ugyancsak ott folytatták le a kivégzéseket is. A fogház északi oldalának a fala elõtt állandó használatra 6 bitófát állítottak fel. HAIN PÉTER. A magyar királyi államrendõrség politikai osztályának vezetõje. Kivégezték Budapesten 1946 nyarán. HATOS FOGAT. így nevezték a Magyarországra visszatért moszkvai politikusokat akik majd egy évtizeden át korlátlan urai voltak az országnak. A hat moszkovita a következõ volt. Rákosi Roth Mátyás, Gerõ Ernõ, Farkas Mihály, Révai József (Kahana Mózes), Péter Gábor, Vas-Weinberger Zoltán. Nyilván véletlen, mind a hatan zsidó vallásúak. HAYNAU. Az 1848/49-es szabadságharc után az õ kezében volt letéve a végrehajtó hatalom és az õ nevéhez fûzõdik a szabadságharc felszámolása. Több száz halálos ítéletet hozott. Mellékneve a "bresciai hiéna", mivel Olaszországban is hasonló módszerekkel dolgozott. HELLEBRONTH VILMOS. Altábornagy és a Szálasi kormány minisztere. õt is kiadták és pere után halálra ítélték. Lejátszatták vele a kivégzési paródiát s pár pillanattal a kivégzés elõtt közölték vele, hogy kegyelmet kapott. HENNEY ÁRPÁD. Altábornagy, majd a Szálasi kormány minisztere. Az egyedüli Szálasi miniszter, aki nem állott a Népbíróság elõtt. Jelenleg Ausztriában él. A hungarista szórványok vezetõje. HERCZEG FERENC. Író és drámaíró. HIMLER MÁRTON. Az oroszok elõl Nyugatra menekült magyar politikusok és egyéb polgári személyek elfogatásával megbízott magyarországi zsidó származású fejvadász. Nemcsak azokat fogta el és adta ki a bolsevista Magyarország vezetõinek akik rajta voltak az akkori magyar kormány által és elég tág lelkiismerettel összeállított háborús fõbûnös listán - hanem mindenkit akit a magyar kommunista rendõrség kikért. Az alája tartozó szervezet nem elégedett meg a háborús bûnösök összefogásával, hanem azon túlmenõen azokat minden értéktárgyuktól megfosztotta illetve formálisan kirabolta. Ezen visszásságok miatt már 1945 novemberében az egész Himler-gangot leváltották és maga az amerikai nyilvánosság is súlyosan elítélte Himlerék tevékenységét. 1958-ban Himler Márton könyvet írt és adott ki New Yorkban "Így néztek ki a magyar nemzet sírásói" címmel, mely könyv a szerzõ szerint "a magyar háborús bûnösök amerikaiak elõtt tett vallomásának hiteles szövegét" tartalmazza. A Himler áldozatok közül életbe maradtak egyöntetû megállapítása szerint a jegyzõkönyvek legnagyobb része - Himlerék utólagos igazolására történt közönséges hamisítvány. A könyvben szereplõ tények egyáltalán nem fedik a valóságot. HIMMLER, HEINRICH. A német Gestapó vezetõje. Az õ nevéhez fûzõdnek az Oroszországban végrehajtott kegyetlenkedések És tömegmészárlások. Hitlertõl teljes szabad kezet kapott s ezen jogával számtalan esetben visszaélt. Elfogatása után öngyilkosságot követett el. HINDY IVAN. Tábornok, Budapest védõje az 1944-es ostrom alkalmával. Kivégezték Budapesten 1946 augusztus 26-án. HITLER ADOLF. A német nemzeti szocializmus elindítója és a Harmadik Birodalom Führerje. A háború utolsó napjaiban öngyilkosságot követett el. HÓMAN BÁLINT. A Magyar Nemzeti Múzeum volt igazgatója, hosszú éveken át vallás- és közoktatásügyi miniszter s az új magyar történelemírás egyik legnagyobb egyénisége. Európai hírû tudós, aki lényegében sohasem foglalkozott aktív politikával. Mint Himlerék áldozata került vissza Magyarországra, ahol a legnemtelenebb vádakkal illetve életfogytiglani fegyházra ítélték. A börtön megpróbáltatásait olyan türelemmel viselte, ami csak a nagy szellemek tulajdonsága. Tekintve, hogy miniszter volt, õt is különleges elbánásban részesítették, minek következtében 1952 õszén a váci fegyház emberpusztító kórházában meghalt. HORTHY MIKLÓS. Magyarország kormányzója 1920-1944-ig. HUBAY KÁLMÁN. Újságíró és politikus. 1946 nyarán kötél állal végezték ki Nagy Ferencék. A miskolci Magyar Jövõ címû lapnál kezdte pályafutását, majd rövidesen Pestre került, hol Gömbös Gyula õt bízta meg a Függetlenség címû lap szerkesztésével. 1938 -ban csatlakozott Szálasi Ferenc mozgalmához, kinek elsõ helyettese lett. Ugyancsak ebben az évben Lovasberényben országgyûlési képviselõvé választják meg s ettõl fogva a magyar parlamenti élet egyik legsûrûbben szereplõ tagja marad. A leggyújtóbb hatású magyar szónokok egyike volt. Kivégzése teljesen ellenkezett a jacksoni pontokkal, mert írásai miatt juttatták bitófára gyilkosai. IMRÉDY BÉLA. Magyar miniszterelnök. Kivégezték Budapesten 1946 február 28-án. JACKSON. Az egyesült Államok legfõbb bíróságának, majd a nürnbergi bíróságnak az elnöke. JANKÓ PÉTER. A leghírhedtebb népbírósági tanácselnök. õ vezette a Szálasi tárgyalást is. Egyáltalán nem szégyellte bevallani, hogy a fontosabb politikai perek ítéleteit már a tárgyalás elõtt megkapta s a perek maguk tulajdonképpen csak színjátékok voltak. Az általa vezetett népbírósági tanács több száz halálos ítéletet hozott. A másik vérbírósági tanácsnak Tutsek volt az elnöke. Aki a Tutsek vagy a Jankó tanács elé került az elkészülhetett a halálra. JÁNY GUSZTÁV. A második magyar hadsereg parancsnoka. Kivégezték a kõbányai Gyûjtõfogházban. JAROSS ANDOR. Felvidéki magyar politikus, a csehszlovák majd a magyar parlament tagja. A Sztójay kormányban rövid ideig belügyminiszter volt. Ezért Himler Mártonék kiadták s agyonlõtték a Markó-utcában. KÁDÁR JÁNOS. A magyar kommunista párt fõtitkára, volt belügyminiszter, majd az októberi forradalom után miniszterelnök. Az õ nevéhez fûzõdik az októberi forradalom gyalázatos felszámolása. KÁLLAY MIKLÓS. Szabolcsi földbirtokos, földmûvelésügyi miniszter, majd miniszterelnök. A régi magyar érdekpolitikusok mintaképe. Eladósodott szabolcsi birtokát minisztersége alatt mentesítette az adósságok alól. Mint miniszterelnök nyíltan is hirdette a Kállay-kettõs politikáját. A nyilvánosság elõtt németbarát volt, de ugyanakkor a harcoló hadsereg háta mögött az ellenséggel tárgyalt, miért is a németek az ország megszállása után. le akarták tartóztatni, de a nyomozók elõl a török követségre menekült. Jelenleg Amerikában él és egyik vezetõje az emigrációban élõ reakciós klikknek. KÁROLYI MIHÁLY GRÓF. Az elsõ világháború után megalakult magyar köztársaság elnöke. KATONA JENÕ. Mint katolikus újságíró kezdte mûködését s azután a Rákosi Mátyásék hitvány kiszolgálója lett. Õ vezette Boldizsár-Bettelheim Ivánnal együtt a Mindszenty bíboros elleni sajtóhadjáratot. Szabó Dezsõ egyik írásában a magyar zsurnalisztika sunyilelkû Plútójának nevezte. KASSAI FERENC. A Szálasi-kormány propagandaminisztere. Kivégezték Budapesten 1946 nyarán. KEMÉNY GÁBOR BÁRÓ. Kemény Zsigmond erdélyi fejedelem leszármazottja. Egyik elõkészítõje volt az október 15-i hatalomátvételnek s a Szálasi-kormányban a külügyminiszteri tisztet töltötte be. Kivégezték. KÉRI PÁL. (Eredeti neve Krammer.) Zsidó származasú budapesti újságíró. Az Est-lapok belsõ munktársa volt s õ szervezte meg a késõbbi kommunista hadügyi népbiztossal - Pogány Józseffel - Tisza István gróf meggyilkolását, amelyet úgy tüntettek fel, mint a magyar nép bosszúját. A lefolytatott tárgyalások beigazolták, hogy a gyilkossághoz a magyar népnek semmi köze sem volt. KERESZTES-FISCHER FERENC. Volt belügyminiszter, a feudális magyar reakció megtestesítõje. Himler Mártonék õt nem adták ki, mert híres volt filoszemitizmusáról. Ausztriában halt meg. KISS FERENC. Színmûvész, a magyar színészkamara volt elnöke. Õt is mint háborús fõbûnöst szállították haza repülõgépen. A népbíróság 7 évi börtönre ítélte, amit le is ült. Utolsó börtönéveiben elveszítvén régi önmagát, csúnya szerepre vállalkozott, minek jutalmául szabadulása után megengedték, hogy ismét színpadra lépjen. KISSZÁLLÓ. A kõbányai Gyûjtõfogház területén emelt kis fogházépület, melyet az ÁVÓ mérnökirodának rendezett be, ahol a letartóztatott mérnökök ingyen dolgoztak. KLÁR ZOLTAN. Hírhedt budapesti újságíró és a Társadalmunk címû zsaroló hetilap fõszerkesztõje. Jelenleg New Yorkban él és ott szerkeszti a kommunista Göndör Ferenc által alapított Az Ember címû zuglapot. VITÉZ DR. KOLOSVÁRY-BORCSA MIHÁLY. Újságíró, az Országos Magyar Sajtókamara elnöke, a Függetlenség címû napilap fõszerkesztõje. Az õ nevéhez fûzõdik a magyar revolversajtó megrendszabályozása, amely tényt a megrendszabályozott körúti zsaroló újságírók nem bocsátották meg neki s mikor a népbíróság elé került, akkor a pesti zugsajtó kávéházi alakjai a fejét követelték. A Népbíróság elõször életfogytig tartó kényszermunkára ítélte - de ez nem volt elég. A zsidó származású Vásárhelyi Ferenc szerkesztette Képes Figyelõ c. hetilap új tárgyalást és új ítéletet követelt. A követelésnek Ries István eleget tett, megsemmisítette az ítéletet és az ÚJ tanács a miniszteri utasításnak megfelelõen Kolosváry-Borcsa Mihályt halálra ítélte. Az ítéletet 1946 december 6-án hajtották rajta végre. KOVARC EMIL. Ludovika akadémiai tanár, tiszt, majd a Szálasi-kormány minisztere. Õt nem fogták el Himler Mártonék, de önként jelentkezett a kommunista hatóságoknál, hogy társai sorsában osztozzon. Kivégezték Budapesten. KUN BÉLA. Eredeti neve Kohn Béla. Fiatal korában a kolozsvári munkásbiztosító pénztár alkalmazottja volt, ahonnan sikkasztás miatt elbocsátották. Az elsõ világháború alatt orosz hadifogságba esett, részt vett az orosz bolsevista forradalomban és Lenin utasítására hazajött és megalakította a Magyarországi Kommunista Partot. A Károlyi-kormány 1919 januárjában izgatás miatt letartóztatta, de a szociáldemokrata párt kívánságára 1919 március 20-an a Budapest-kõbányai Gyûjtõfogházban átadták neki, illetve a kommunista pártnak a hatalmat és Kun Béla másnap - március 21-én - proklamálta a Magyar Tanácsköztársaságot, amely egészen 1919 augusztus elsejéig tartott. KUNDER ANTAL. A legeredményesebb magyar kereskedelmi miniszterek egyike. Az õ minisztersége alatt érte el a magyar külkereskedelem a legjobb eredményt. Mint a Sztójay-kormány tagját háborús fõbûnösnek minõsítették és Himler Márton õt is kiadta a magyar kormánynak. Népbírósági tárgyalásán halálra ítélték, majd életfogytiglani "kegyelmet' kapott. Az októberi magyar forradalom a márianosztrai pokolból szabadította ki. Jelenleg Brazíliában él. KRUSCSOV vagy Hruscsov. Szovjetorosz politikus, az orosz KP fõtitkára és miniszterelnök. KZ. Koncentrációs Lager. LAKATOS GÉZA. Vezérezredes. Horthy Miklós kormányzó utolsó miniszterelnöke. 1944-ben mint miniszterelnök, felvette a kapcsolatot a Szovjetunió kormányával és pontos tervet dolgozott ki a szövetséges német erõk hátbatámadására. Tervét azonban a magyar vezérkar meghiúsította. A népbíróság elé került jobboldali politikusok tárgyalásain több ízben kihallgatták és minden egyes alkalommal a legszégyenteljesebben vallott ellenük. LANDESGERICHT. Az osztrák tartományok bírósága. A bírósági épülettel van összeépítve a fogház a vizsgálati foglyok számára. Ilyen volt a salzburgi Landesgericht is, ahová 1945-ben a magyar politika menekülteket összegyûjtötték. LUDOVIKA AKADÉMIA. 1808-ban alapított és Ludovika fõhercegnõrõl elnevezett katonai fõiskola Budapesten az Üllõi úton. Egészen 1944-ig itt képezték ki a magyar honvédség tisztjeit. A kommunista uralom alatt Kossuth Akadémiának keresztelték át. C. A. MACARTNEY. A második világháború elõtt a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem angol lektora volt és több mint egy évtizedig élt Magyarországon. A magyarság európai hírû szószólója. Jelenleg az oxfordi és edinburghi egyetemek történelemtanára. 1958 tavaszán az edinburghi egyetemi nyomda kiadásában jelent meg "October fifteenth" címû kétkötetes munkája a modern Magyarország történelmérõl. MC CARTHY JOSEPH. Amerikai szenátor, aki az Amerika ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságot vezette éveken át. Több mint kétezer veszedelmes kommunista és atomkém leleplezése után fiatalon meghalt. egyes amerikai lapok szerint titokzatos kezek tették el láb alól. MAFIR. Magyar Film Iroda. MAJOR ÁKOS. A régi m. kir. honvédség volt hadbíró századosa, majd a koalíciós 'kormány leghírhedtebb államügyésze. õ vezette a volt keretlegények ellen lefolytatott Oktogon-téri pört, melynek során a vádlottakat az õ utasítására az Oktogon téri villany-lámpaoszlopokra felakasztották. Miután elvégezte szégyenteljes munkáját, a kommunista Párt félreállította. Állítólag a párttisztogatások során kivégezték. MÁLNÁSI ÖDÖN. Neves történész és több kiváló történelmi munka szerzõje. Himler Mártonék a jacksoni öt pont ellenére is kiadták s a népbíróság hétévi fegyházbüntetésre ítélte. Az októberi forradalom alatt Nyugatra ment és Amerikában akart letelepedni, de az ottani magyar zsidóság ezt megakadályozta és az amerikai hatóságok visszaszállították Wienbe. MARIA NOSZTRA. Kisközség Nógrád megyében. A régi alig százszemélyes nõi börtönt hatalmas 'börtönerõddé' építették át, ahol a váci börtönhöz hasonló állapotok uralkodtak. MÉHELY LAJOS. egyetemi tanár, a fajbiológia világhírû tudósa. 94 éves korában halt meg a váci börtön szalmazsákján. MHBK. Magyar Harcosok Bajtársi Közössége. A Nyugatra menekült magyar honvédség tagjai által alakított világszervezet. Tagjai sok értékes írással járultak hozzá a magyar probléma megismeréséhez. MATOLCSY MÁTYÁS. Magyar politikus és az agrárreformok legeredményesebb harcosa. A zsidó birtokokról írott cikkei miatt tízévi fegyházra ítélték. A Gyûjtõfogházban halt meg. MILOTAY ISTVÁN. Bartha Miklós mellett a legnagyobb magyar publicisták egyike. Az Új Nemzedékben, majd a Magyarság, késõbb az Új Magyarság címû napilapokban megjelent írásai korszakalkotók voltak. Ragyogó stílusban megírt vezércikkei a legkeményebb kritikát tartalmazták a maradi Magyarország vezetõirõl. Világosan látta a Horthy rendszer alatti társadalmi berendezkedés hibáit és azokon túlmenõen annak bûneit is. Az õ nevéhez fûzõdik. a jobboldali hírlapirodalom megteremtése. A második világháború összeomlása után a biztos halál elõl külföldre ment s jelenleg Svájcban él. MINDSZENTY JÓZSEF. Magyarország hercegprímása. 1948 karácsonyán letartóztatták, majd életfogytig tartó börtönre ítélték. A forradalom kiszabadította, de a visszatért orosz haderõ elõl az amerikai követségre menekült. MITCHENER. Amerikai író, az Andaui híd címû világsikert aratott könyv szerzõje. A könyv tárgya az 1956. évi magyar forradalom. MORGENTHAU HENRY JR. A roosevelti Amerika szürke eminenciása. Õ volt a sugalmazója az úgynevezett morgenthaui doktrínának, amely örökre meg akarta szüntetni a német nagyipart. Az amerikai zsidó nagykapitalizmus vezetõje. MOSLEY. Az angol jobboldali mozgalmak vezetõje. NAGY FERENC. Magyar miniszterelnök és politikus. A háború után leglelkesebb propagálója volt az oroszokkal való együttmûködésnek és karrierje érdekében õ vezette a jobboldali politikusok elleni véres hajszát. Mint aktív miniszterelnök szökött meg az országból. Jelenleg Amerikában él. NAGY IMRE. Kommunista politikus. Az októberi forradalom miniszterelnöke. Becsületes, tisztalelkû idealista volt. Ismeretlen helyen végezték ki 1958 nyarán. NYÁRÁDI SCHEIDL MIKLÓS. Rákosi Mátyás pénzügyminisztere. 1948-ban disszidált. NYILASKERESZTES PÁRT, HUNGARISTA MOZGALOM. A Szálasi Ferenc által alapított Hungarista Mozgalom politikai vetülete volt a Nyilaskeresztes Párt. Szálasi elítéltetése után Hubay Kálmán vette át a Párt vezetését és õ folytatta le az 1939. évi utolsó nemzetgyûlési választásokat, amelynek során a mozgalom ötvenegy képviselõt hozott be a parlamentbe. Az akkori eredmények a választási furfangnak megfelelõen nem fejezték ki híven az erõviszonyokat, mert számbelileg a Nyilaskeresztes Párt az összes szavazatok 43 százalékát kapta. A kommunisták által történt "felszabadítás" után a párt tagjait vogelfreinek nyilvánították és a törvénytelen eszközök igénybevételével irtották õket. NWD. Az orosz titkosrendõrség neve. OFFICE OF STRATEGIC SERVICES. Az egyesült Államok offenzív és defenzív szolgálata, amely a háború alatt a semleges Svájcban mûködött OLÁH GYÖRGY. Milotay István egyik tanítványa. Az egyedül Vagyunk c. hetilap szerkesztõje. Írásait mûveltség, tudás és alaposság jellemezték. Jelenleg Délamerikában él. ORDASS LAJOS. Evangélikus püspök. Hosszú éveket töltött a váci pokolban a magyarországi viszonyokat tárgyaló beszédei miatt. ÖTÖDIK HADOSZTALY. A spanyol polgárháború alatt keletkezett elnevezés, amely az ellenség számára dolgozó front mögötti ügynökök ténykedését jelenti. Eredetileg Francisco Franco generális mondotta a négy hadoszlopban Madrid félé törõ nemzeti csapatok elõtt, hogy Madridban a nacionalista gondolatért harcol az oda bezárt ötödik hadoszlop is. PÁLFFY FIDÉL GRÓF. Mint katolikus politikus kezdte pályafutását s már a harmincas évek közepén egyik vezetõ egyénisége volt a jobboldali mozgalmaknak. A Szálasi kormányban a teljes politikamentes földmûvelésügyi tárcát vállalta. Õróla mondotta a népbírósági tanács elnöke, Bojta-Burger Béla, hogy "Pálffy Fidél semmit sem csinált, mégis felakasztottuk". PÁGER ANTAL. Színész. A háború után Argentínába emigrált, de 1956-ban hûségnyilatkozatot tett a magyar kommunista kormánynak és visszatért Budapestre, ahol fõleg kommunista hõsöket alakít - Kiss Ferenchez hasonlóan. PAPEN. Volt német birodalmi alkancellár s évtizedeken át a német külügy egyik legtevékenyebb alakja. A nürnbergi perben felmentették. PÉTER GÁBOR. Tulajdonképpen Auspitz Benjáminnak vagy Eisenberger Benõnek hívták. Pesti proletár zsidók gyermeke. Õ volt az ÁVÓ megszervezõje, mire a megbízatást Berijától, illetve magától Sztálintól kapta. A legszélsõségesebb sztálinista vonalat képviselte, miért is Sztálin halála után leváltották és még a Rákosi uralom alatt vád alá helyezték és életfogytiglani fegyházra ítélték az õ parancsára végrehajtott jogtalan gyilkosságok ezrei miatt. Büntetését azonban nem töltötte le, mert az októberi forradalom alatt barátai segítségével a Szovjetunióba ment. 1945-46-ban Andrássy-úti hivatalában több ízben meglátogatta a magyarság véreskezû hóhérát az amerikai OSS ezredese, Himler Márton és együtt beszélték meg, hogy Himlerék kiket adnak ki Péter Gábornak. PFEIFFER ZOLTÁN. Kisgazdapárti képviselõ, majd igazságügyi államtitkár. Eleinte egy követ fújt a kommunistákkal, majd a nagy kiábrándulás idején õ is Nyugatra szökött pártvezéreihez hasonlóan. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Székesfehérvári püspök s a szociális katolicizmus lánglelkû szónoka. A századfordulón olyan bátor szavakkal kel ki a társadalmi igazságtalanságok elleni, hogy emiatt egyes írásait a hivatalos egyház is indexre tette. Õ vetette fel politikai síkon elõször a Hungarista gondolatot. A magyar lelkiségre gyakorolt hatása vetekedik Pázmány Péterével. A budapesti Károlyi-kertben emelt bronzszobrát 1945-ben Faludi György író vezetésével a kommunista ifjúmunkások csürhéje ledöntötte. RÁCZ ERZSÉBET. Rácz Jenõ volt honvédelmi miniszter leánya. Alig húszesztendõs korában cikkeket írt különbözõ nemzeti irányú lapokban, amiért rákerült a magyar háborús "fõbûnösök" listájára és Himler Márton õt is kiszolgáltatta Péter Gábornak. A pesti népbíróság ötévi fegyházra ítélte, amit le is töltött. Kiszabadulása után újból letartóztatták és minden vád nélkül internálták. RÁCZ JENÕ. Volt magyar honvédelmi miniszter és a vezérkar fõnöke. A Sztójay kormányban mint tárca nélküli miniszter mûködött rövid pár hétig, azután egyáltalán nem foglalkozott politikával. A vörös hadsereg elõl egész családjával Nyugatra menekült, de Himlerék õt is kiadták, halálra ítélték, majd életfogytiglani fegyházra változtatták át büntetését. 1952-ben a váci fegyházban halt meg a legembertelenebb körülmények között. Az egész Rácz-család sorsa tragikus és elszomorító. Rácz Jenõ a börtönben halt meg, leánya, Rácz Erzsébet alig húszéves korától több mint tíz évet töltött a különbözõ fegyházakban. Rácz Jenõ fia, Rácz Tibor, a Magyarország területén folyó harcokban nyomtalanul eltûnt. Egyes hírek szerint mint páncélos fõhadnagy a Budapest-környéki harcokban szovjet fogságba került. A gödöllõi internáló táborból szökni akart s az oroszok utána lõttek. egy volt magyarországi munkaszolgálatos megtiltotta az oroszoknak, hogy a súlyosan sebesült Rácz Tiboron segítsenek. "Hagyjátok elvérezni" - parancsolta és addig állt a halálos sebesült mellett, míg az valóban elvérzett. Rácz Jenõné a legnagyobb nyomorban - minden családtagját elvesztve - tengeti életét Budapesten. RAJK LASZLÓ. Kommunista politikus és agitátor. A Tito-ügy alkalmával mint aktív belügyminisztert 1948-ban vád alá helyezték és kivégezték. 1956 õszén rehabilitálták és a rabtemetõbõl díszsírhelyre szállították holttestét. RAJNISS FERENC. Újságíró és politikus. Mint orosz hadifogoly tisztet az orosz bolsevizmus túszként tartotta vissza s csak mint cserefogoly tért haza. õ alapította a legnagyobb példányszámot elért magyar képes hetilapot, a ragyogóan szerkesztett Magyar Futárt. A Szálasi-kormány kultuszminisztere volt. Embertelen körülmények között végezték ki 1946 tavaszán a Markó-utcai fogház udvarán. RÁKOSI MÁTYÁS. Eredeti neve Róth Mór. Moszkovita politikus és a magyarországi kommunizmus sötétlelkû propagátora. 1956 nyarán elhagyta az országot s azóta valahol Oroszországban él. RAVASZ LÁSZLÓ. Budapesti református püspök. Nagy tudású, ragyogó szónok. Az úgynevezett felszabadulás után a zsidókérdésben elfoglalt álláspontja miatt Rákosi Mátyás egyenes felszólítására visszavonult egyháza élérõl. REMÉNYI-SCHNELLER LAJOS. Több mint egy évtizeden át Magyarország pénzügyminisztere. Kivégezték Budapesten. RIBBENTROPP JOACHIM. Hitler külügyminisztere. Mûködése alatt hibát hibára halmozott. A nürnbergi perben halálra ítélték és kivégezték. RIES ISTVAN. Budapesti futballbíró. Népszínház-utcai ügyvéd, majd a koalíciós kormányok igazságügyminisztere. Az õ nevéhez fûzõdik a hírhedt népbírósági törvény még hírhedtebb Ries-függeléke. A népbírósági törvény kiegészítõ szakaszát tartalmazó könyv elõszavában Ries István megírta, hogy az általa hozott népbírósági törvény célja nem az igazság, hanem a megtorlás. Az õ alkotása volt az a paragrafus, amelynek alapján az elsõfokú bíróság ítélete után nem lehetett fellebbezni és amennyiben az ítélet halálos volt, azt az ítélet kihirdetése után két órával végre lehetett hajtani. Ries Istvánt is utolérte sorsa, amennyiben 1951-ben letartóztatták s mint jobboldali szociáldemokratát vád alá helyezték, de tárgyalásra már nem került sor, mert kihallgatása során - agyonverték. ROSENBERG Ethel és Julius-házaspár. Mindketten az amerikai atomkutató intézménynek voltak a tagjai s mint ilyenek a legfontosabb titkokat átadták a szovjet ügynökeinek. Árulásuk azonban kiderült s a zsidószármazású házaspár a villamosszékben fejezte be életét. A vasfüggöny mögötti országokban mint a tudomány mártírjai szerepelnek. Budapesten utcát neveztek el róluk. ROOSEVELT, FRANKLIN DELANO. 1933-tól 1945-ben bekövetkezett haláláig az Amerikai egyesült Államok elnöke. Legmeghittebb barátja volt Sztálinnak, akinek a yaltai és a teheráni tárgyalások során úgyszólván minden kívánságát teljesítette s így politikájával nagyban hozzájárult az önálló, erõs Európa biztonságának csökkentéséhez. A háború utolsó évében elfogadta a hírhedt Morgenthau-tervet, amely Németországot agrárállammá akarta átalakítani. Az õ jóváhagyásával utalták Magyarországot szovjet érdekkörbe az elõbb említett tárgyalásokon. RUDENKO. Szovjet tábornok, a nürnbergi perben a Szovjetunió fõvádlója volt. Teljesen sikertelenül próbálta a német vádlottakat a katyni tömeggyilkosság miatt elítélni. Ma már történelmi tényként fogadják el mindenütt, hogy a katyni lengyel tiszteket Sztálinék mészároltatták le s a tömeggyilkosságban legnagyobb valószínûség szerint közvetlen része volt magának Rudenkónak is. SAVONAROLA. 1451-1498. Firenzei dominikánus szerzetes. Szigorú szavakkal ostorozta az akkori olasz társadalmi élet visszásságait. Máglyán halt meg. SCHACHT HJALMAR. Hitler pénzügyminisztere, európai hírû pénzügyi szakember. A nürnbergi perben felmentették - míg ugyanakkor a magyar pénzügyminisztert, Reményi-Schneller Lajost- Budapesten kivégezték. SCHIRACH, BALDUR VON. A III. Birodalomban a német ifjúsági mozgalmak vezetõje. A nürnbergi perben életfogytiglani fegyházra ítélték. SS = SCHUTZ STAFFEL. A nemzetiszocialista Németország védelmi szervezete, amelynek célja eleinte Hitler személyes védelme volt. Késõbb kibõvítették hatáskörét és valósággal külön állam lett az államban. SICHERHEITSDIENST. A német biztonsági rendõrség neve a Harmadik Birodalomban. SOMBOR SCHWEINITZER JÓZSEF. Budapesti fõkapitány-helyettes a Horthy-rendszer alatt. Magyarország német megszállása után letartóztatták és Németországba szállították. Az amerikai zónában Himler Márton szolgálatába állott és õ hallgatta ki a magyar politikai foglyokat. Hitvány mûködése örök szégyenfoltja marad a magyar rendõrségnek. STREICHER JULIUS. Hitler belsõ híve a németországi zsidóellenes mozgalom egyik legagresszívebb képviselõje. A nürnbergi perben õt is halálra ítélték és kivégezték. STATE DEPARTMENT. Az USA külügyminisztériuma. SULYOK DEZSÕ. Magyar politikus. Mint a Horthy-parlament képviselõje, valótlan adatokon nyugvó támadást intézett Szálasi Ferenc ellen. Sulyok vádjait és hamis állításait az összetartás címû hetilap minden tételében megcáfolta. A legközelebbi választásokon Sulyok Dezsõ súlyos kudarcot szenvedett és nem került be az utolsó magyar képviselõházba. Az oroszok bejövetele után egy ideig Pápa városának volt a polgármestere, majd az óriási jövedelmet jelentõ Pénzintézeti Központ elnöke lett. Egy idõben mint népbírósági ügyész is mûködött és az ország általános megdöbbenésére elvállalta az Imrédy-per népügyészi tisztét és így segédkezet nyújtott Imrédy Béla kivégzéséhez. 1948-ban mint aktív képviselõ Nyugatra szökött, ahol több könyvet adott ki. Könyveirõl Macartney angol történész elítélõen nyilatkozott, amennyiben adatai egyáltalán nem fedik a valóságot s állításai teljesen komolytalanok. SUPREME COURT. Az amerikai legfelsõbb bíróság neve. SZÁLASI FERENC. Magyarország Nemzetvezetõje, a Hungarista Mozgalom vezére. Kivégezték Budapesten 1946 március 12-én. SZABÓ DEZSÕ. Az Elsodort falu írója, aki e könyvével világított rá elõször regény formájában - Milotay István mellett - a még mindig folyó magyar tragédia belsõ okaira. Sajnos, írásaiban csak kritizált, de utat nem mutatott a magyarságnak. Nemcsak írásaival, de elõadásaival is óriási hatást ért el. Budapest ostroma alatt halt meg 1944 telén. SZAKVÁRY EMIL. A Szálasi-kormány iparügyi minisztere. Elõzõleg ugyanabban a minisztériumban mint osztályfõnök mûködött. Soha nem foglalkozott politikával s ezért a népbíróság "csak" életfogytiglan tartó kényszermunkára ítélte. A börtönbõl õt is a magyar forradalom szabadította ki. Jelenleg Franciaországban él. SZAMUELLY TIBOR. Az 1919. évi kommunista uralom terrorszervezetének a vezetõje és annak gyilkosságokban aktív tagja. Proletár zsidó szülõk gyermeke. 1917-ben õ is ott volt a németek által Szent Pétervárra küldött vonat fogadásánál, mely vonat Lenint és 50 társát vitte Svájcból Oroszországba. (Angelica Balabanoff, Lenin volt titkárnõjének közlése 1951-ben Marschalkó Lajossal Ellis Islandon.) SZEKFÛ GYULA. A Hóman-Szekfû hatalmas történelmi munka társszerzõje. A Rákosi-rendszerben Magyarország moszkvai követe. SZELECZKY ZITA. Filmszínésznõ. Mivel Nyugatra menekült, õ is rajta volt a háborús fõbûnösök listáján, de francia zónába ment s így elkerülte a kiadatási procedúrát. Jelenleg Argentínában él. SZITNYAY ZOLTÁN. Felvidéki származású magyar író. Több évi raboskodás után Nyugatra menekült s ma Ausztriában él. SZOMBATHELYI FERENC. A magyar vezérkar volt fõnöke. A CIC által történt hazaszállítása után a magyar népbíróság tíz évi fegyházra ítélte, majd Nagy Ferenc kormánya több társával együtt kiszolgáltatta a jugoszlávoknak az újvidéki események miatt. Ott vádat emeltek ellene s bár bebizonyosodott ártatlansága, rövid tárgyalás után az újvidéki törvényszék udvarán kivégezték. SZÖGI GÉZA. Volt szegedi nemzetgyûlési képviselõ, majd a Szálasi-kormány miniszterelnökségi államtitkára. Semmi komolyabb vádat nem tudtak ellene emelni azonkívül, hogy állást vállalt a Szálasi-kormányban, miért is tíz évi kényszermunkára ítélték. Büntetését azonban nem töltötte le, mert 1953-ban a Gyûjtõfogházban meghalt. SZÖLLÕSY JENÕ. Szálasi Ferenc miniszterelnök állandó helyettese. Kivégezték 1946 március 17-én Budapesten. SZTÁLIN. Eredeti neve Josip Visszarinovics Dzsugaszvilli. 1879-1953. Az orosz bolsevizmus rettegett nevû vezetõje. Hatalma akkor kezdõdött, mikor 1924-ben Lenint is sikerült betegsége címén házi õrizetbe helyeznie. A legkönyörtelenebb eszközökkel fogott hozzá a kommunista állam felépítéséhez. Majd harminc évig tartó uralma a tömegmészárlások végeláthatatlan sorozatából állott. SZTÓJAY DÖME. Vezérezredes, elõbb berlini követ, majd miniszterelnök. Kivégezték Budapesten. TASNÁDY NAGY ANDRÁS. Magyar politikus és a képviselõház volt elnöke. Meghalt a budapesti Mosonyi-utcai ÁVÓ-s kórházban. TELEKI PÁL GRÓF. Magyar politikus és Magyarország kétízbeni miniszterelnöke. Mint földrajztudós világhírû szakember volt, de mint politikusnak nagy szerepe volt abban, hogy kimélyültek a magyar és magyar közötti különbségek. Magyar fajvédelmi alapon állt és reakciós politikájából kiindulva elkeseredett ellensége volt minden jobboldali politikának. A magyar-jugoszláv háború kitörésekor önkezével vetett véget életének. TEMESVÁRY LÁSZLÓ. Magyar publicista és közgazdasági szakember. A Nemzeti Bank elnöke. Az oroszok elõ1 Nyugatra mentett Nemzeti Bank aranykészletét teljes egészében átadta az amerikaiaknak, Himlerék õt is kiadták és az akkori magyar kormány hálából életfogytiglani kényszermunkára ítélte. Az októberi forradalom óta Ausztriában él. TILDY ZOLTÁN. Szeghalmi református lelkész, országgyûlési képviselõ, majd 1945 február 1 után a harmadik magyar köztársaság elnöke. TISO. A szlovák köztársaság elnöke. Katolikus prelátus. Benes egyenes kívánságára kötéllel végeztek vele 1946-ban. õt is Himlerék adták ki. TITO. Eredeti neve Broz Josip. A kommunista Jugoszlávia államelnöke és marsallja. 1941-ben angol és szovjetorosz segítséggel nyugtalanította partizánjaival a Jugoszláviát megszállva tartó német és magyar kötelékeket. 1945-tõl 1953-ig jugoszláv miniszterelnök, majd annak államelnöke. 1948-ban 48 órán belül kiutasította a Jugoszláviában tartózkodó orosz ügynököket, miért is kizárták a Kominformból. Titó azóta - igen eredményesen - hol az Amerikai egyesült Államok, hol szovjetorosz vizeken evez. Nevéhez fûzõdnek a Délmagyarországon elkövetett vérengzések, amelyeknek során többszázezer német és magyar nemzetiségû polgárt végeztek ki. Férfit, asszonyt, gyermeket egyaránt. De õ nem volt háborús fõbûnös. TOLLAS TIBOR. Fiatal magyar költõ, akinek a váci fegyházban írt versei világsikert arattak. TÓTH LÁSZLÓ. A Nemzeti Újság c. katolikus napilap volt fõszerkesztõje. Meghalt a váci fogházban. TROCKIJ LEO. Eredeti neve Leib-Bronstein. Bolsevista politikus. Lenin mellett õ játszotta a legfontosabb szerepet az 1917. évi orosz kommunista forradalomban. 1927-ben Sztálin kizáratta a kommunista pártból, sõt 1929-ben Oroszországból is kiutasították. egyetlen európai állam sem fogadta be s végül Mexikóban telepedett le, ahol kertésze vasbottal agyonverte. A merénylõ valószínûleg a Kremlbõl kapta Trockij meggyilkolására az utasítást. VÁC. Valamikor a pálosok kolostora volt az épület, amelyet késõbb börtönné alakítottak át. A Rákosi-éra alatt ez volt az ÁVÓ-sok politikai börtöne, ahol a legembertelenebb állapotok uralkodtak. VAJNA GABOR. Magyar politikus, a Szálasi-kormány belügyminisztere. Szálasi Ferenccel egy napon végezték ki a budapesti Markó-utcai-törvényszék udvarán. VAJTA FERENC. Az Új Magyarság belsõ munkatársa, majd bécsi konzul. Minden erkölcsi gátlás nélküli politikus volt. Jelenleg valahol egy középamerikai államban tanítóskodik. VARGA BÉLA. Balatonboglári plébános, majd a Kisgazdapárt egyik vezetõje. Mivel 1940-ben a zsidótörvény mellett szavazott, így kénytelen volt Rákosi Mátyásék követelésére a kommunistákéhoz hasonló hangot használni az 1946-os koalíció szomorú éveiben. Rákosi Mátyáséknak a külföld elõtt szükségük volt egy katolikus papra s ezt Varga Bélában találták meg, aki teljesen kiszolgálta õket. 1948-ban mint a parlament elnöke kiszökött az országból. VARÓ ANDOR. Színházi író és újságíró. Mivel jobboldali lapoknak is dolgozott õt is mint háborús fõbûnöst adták ki Himlerék. VAS-WEINBERGER ZOLTÁN. A magyar kommunista párt régi tagja. Moszkovita. A szovjet csapatokkal tért vissza Magyarországra. Budapest polgármestere, majd gazdasági csúcsminiszter lett. A KP mérsékelt szárnyához tartozott s az októberi forradalom után Nagy Imrével együtt deportálták. VOGELFREI. A középkorból maradt német elnevezés azoknak a polgároknak, akiket semmiféle jog nem véd és mindenki kényére kedvére ki vannak szolgáltatva. WEHRMACHT. A német birodalmi véderõ elnevezése 1933-tól 1945-ig. WEISS FÜLÖP, CHORIN FERENC, BARÓ KORNFELD MÓRIC. A magyarországi zsidó nagytõke három vezére. A Horthy-rendszer alatt a magyar gazdasági élet korlátlan urai voltak. WESENMEYER. Hitler Adolf teljes jogú meghatalmazottja Magyarországon 1944 március 19 után. WINCKELMANN. Német SS-tábornok, a háború utolsó szakaszában a budapesten állomásozó SS parancsnoka. P. ZADRAVETZ ISTVAN. Ferencesrendi szerzetes, a Magyar Nemzeti Hadsereg tábori püspöke. Gyújtó hangú beszédei miatt többévi fegyházat kapott. Fiala Ferenc (Kolozsvár 1904. dec. 19-Saarbrücken NSZK, 1988. szept. 14.) Építészmérnök, újságíró Az 1946-os úgynevezett magyar "háborús bûnösökrõl", a magyar jobboldal politikai, szellemi elitjét bitófára juttató népbírósági üzelmekrõl számos könyv jelent meg, amikbõl a tárgyilagos igazságkeresés vagy a mártíroknak kijáró köteles kegyelet helyett, a hazugság és a gyõzelem mámorában tobzódó púposok, erkölcsi és szellemi degeneráltak hatezer éves gyûlölete szól hozzánk. Ugyanakkor, ma a nemzet vezetésére hivatott értelmiség nagy többsége, (sajnos még a magát jobboldalinak mondok nagy része is) a magyar hagyományos, tiszta erkölcsi felfogástól idegen, az egyén és a nemzethalált magában hordó immoralitást és hazugságtömeget magáévá téve gyalázza és megveti (önös érdekbõl vagy bûnös tudatlanságból) saját nemzete hõs fiait, kik a hazáért rajongó hazaszeretetükben életüket áldozták. Mára a szalonképesség elõfeltételévé vált nyilasozni, gyalázni, rugdosni Szálasi Ferencet a többi mártírral egyetemben, akiktõl a mindenkinek kijáró tisztességes sírt is megtagadják. Ez a politikai és erkölcsi lealjasodás legalsó foka. Hogy a felnövekvõ új magyar nemzedék ne lépjen ebbe az erkölcsi mocsárba és, hogy fel tudja ismerni a nemzet "igazi sírásóit" adjuk közre a nemzeti emigráció két halhatatlanjának, Fiala Ferencnek és Marschalkó Lajosnak, az ártatlanul gyalázott magyar mártíroknak igazságot szolgáltató megrázó mûvét. A tények ismerete után az a magyar olvasó vessen követ rájuk, aki a mindenkit egyenlõn megítélõ legfelsõbb bíró elõtt tiszta lelkiismerettel mondaná, hogy én Szálasi Ferencnél erkölcsileg tisztább, önzetlenebb és nagyobb áldozatot hoztam. De ne feledje; a mártírok kritériuma nem valamely politikai felfogás, hanem a rajongó hazaszeretet, amely a hazáért minden áldozatra, még a saját élete feláldozására is kész. És mindazok, akikben a nemzet tragédiája és lesújtó jelene már megölt minden jövõbe vetett hitet, soha ne feledjék: "Nagypéntek nélkül nincs Feltámadás!
Ehhez kapcsolódók:
VILÁGHÓDÍTÓK - 2007-05-14 06:09:47
1818 Magyarország - 2007-05-13 08:33:23
Marshalkó Lajos - 2007-05-12 10:51:05
Többiztosítás - 2007-04-10 19:25:17
Molnár Lajos - 2007-04-08 07:58:35
Kedvencekbe | Nyomtatóbarát változat | Barátomnak küldöm |
Felhasználói név
Jelszó


Kedvencekhez Megdöbbentő jelentés Magyarországról.
2009-03-31 17:51:41

Kedvencekhez tücsök hangya
2008-04-07 19:41:44

Kedvencekhez vizitdíj
2007-06-08 07:19:06

Kedvencekhez VILÁGHÓDÍTÓK
2007-05-14 06:09:47

Kedvencekhez Vádló Bitófák
2007-05-13 15:20:01


Hír keresés
Minden oldalon
Tartalmaz
Kezdõdik
Pontos egyezés
developed by Centrumnet Systems